Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-18 / 193. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. AUGUSZTUS 18. Biztató kilátások a politikai megoldásra Bejrútban Az izraeliek részlegesen feloldották Nyugat-Bejrút blokád­ját. Megjelentek az utcai árusok, hogy gyümölccsel és főze­lékfélékkel lássák cl a szűkölködő lakosságot — (Telefotó) ( Kommen-E tárunk I Veszélyes patt Napjaink egyik deghiá- b a valóbb konfliktusa, az iraki—Iráni háború egyes megfigyelők sze­rint új szakaszba lé­pett. Hovatovább két éve tart a szomszédos országok csatározása, tö­mérdek vérveszteséggel, felbecsülhetetlen anyagi károkat okozva mind­két oldalon. Szaddam Husszein ira­ki államfő most fenye­gető figyelmeztetést in­tézett Iránhoz: ha Te­herán nem hajlandó tár­gyalni, irak csapást miér az általa eddig megkí­mélt létfontosságú irá­ni célpontokra. Nem is rejtette véka alá, mire célzott: a Kharg-száge- ten lévő iráni olajkikö­tő blokádját helyezte ki­látásba. A kikötő körül­belül húsz kilométerre fekszik Irán partjaitól a Perzsa-öböl csücskében, ahol már a múlt héten elsüllyesztettek az ira­kiak egy görög és egy dél-koreai hajót. Eddig Irak csupán négy öveze­tet minősített hadmű­veleti területnek. Szad­dam Husszein bejelenté­se arra vall, hogy Bag­dad ismét kezdeménye­zőként kíván föllépni a háborúban, amely — iraki álláspont szerint — az irániak makacssága miatt tovább folyik. Ami Teheránt illeti, az állásfoglalások nem egyértelműek. Nem is olyan rég felelős tehe- ráni politikusok még azt a feltételt szabták, hogv Szaddam Husszein távozzék Irak éléről, ké­sőbb azonban mintha el­álltak volna ettől a ki­kötéstől. A közelmúlt­ban Basra térségében in­dított iráni támadás szemmetláthatóan nem érte el célját, ugyanak­kor az iraki hadsereg sem volt képes vissza­szorítani területéről a támadókat. A nagyjából állóhábo­rúnak minősíthető csa­tározásoknál is fonto­sabb (tényezője a konf­liktusnak diplomáciai eredetű. Nevezetesen: az el nem kötelezettek moz­galmának szeptember elején esedékes csúcsta­lálkozója, amelyet ere­detileg Bagdadban kel­lett volna megtartani. Irán azonban ellenezte a korábban elfogadott helyszínt, s még inkább azf, hogy a mozgalom soros elnökévé — az alapszabályok értelmé­ben — a vendéglátó or­szág elnökét, Szaddam Husszeint válasszák. Nemcsak a sakkban, a politikában is adódnak patthelyzetek. Az iraki— iráni háborúban aligha­nem ilyen, szituáció te­remtődött. Meglehet, egyik fél sem ragaszko­dik a fölösleges vérontás folytatásához, de presz­tízsokokból mégsem fo­gadja el a közvetítők ál­tal már számtalanszor fölkínált tűzszüneti ja­vaslatot, Különösen a belpolitikai helyzet in­dokolja mind Teherán, mind Bagdad számára a tárgyalások elvetését és a hiábavaló konfliktus meghosszabbítását. A nemsokára második évfordulójához érő há­ború most, Szaddam Husszein bejelentésével újabb, veszedelmes sza­kaszába lépett. Irán leg­nagyobb olajkikötőjét sűrűn fölkeresik idegen nemzetiségű tankhajók. Ha az irakiak beváltják fenyegetésüket, a konf­liktus kiterjedésével le­het számolni. Ez pedig sem a (térség, sem a vi­lág biztonsága számára nem közönbös. (Folytatás az 1. oldalról) sértette meg az ENSZ alap­okmányában meghatározott elveket, hogy sürgősen meg kell vizsgálni: maradhat-e egyáltalán ez az ország to­vábbra is a világszervezet tagja? Mint nyugati hírügynök­ségek jelentették, a hétfői ülésen felszólalt Adnan Uran, az Arab Liga külügyi főtitkár-helyettese is. Uran javasolta, hogy állítsanak fel az ENSZ keretében olyan nemzetközi bíróságot, amely — az egykori nürn­bergi perhez hasonlóan — megvizsgálná az izraeliek által elkövetett háborús bűn- cselekményeket. Az arab képviselő felhívta a figyel­met Izrael népirtó politiká­jára, háborús bűntetteire. Amre Mussza, Egyiptom ENSZ-képviselője, szintén elítélte az izraeli agresz- sziót. Hangsúlyozta, hogy az izraeli csapatok feltétel nél­küli kivonása elengedhe­tetlen a térség stabilitása szemszögéből, majd leszö­gezte: „mi sem illúzoriku- sabb, mint az a feltevés, hogy a palesztinok elleni agresszió a békéhez vezető út. Ariel Sáron izraeli had­ügyminiszter a napokban is­mét az Egyesült Államokba érkezik. Utazásának bejelen­tett célja az, hogy újabb összegeket szerezzen az izra­eli háborús kiadásokra. Megbízható értesülések sze­rint azonban egyszersmind a libanoni kérdésben keletke­zett amerikai—izraeli súrló­dások elsimítását is úticél­jának tekinti. Ezek a súrlódások nem alapvetőek, de nem is elha­nyagolhatók. Az amerikai külügyminisztérium szóvivő­je hétfőn nem tudta megcá­folni a Newsweek című he­tilapnak azt a jelentését, amelyben Shultz külügymi­niszter a múlt héten eluta­sította Sáron izraeli had­ügyminiszter tárgyalási ké­Francois Mitterrand fran­cia köztársasági elnök teg­nap esti televíziós beszédé­ben kijelentette, hogy Párizs közel-keleti politikája a „je­lenlét, az egyensúly és a bé­ke politikája”. E francia po­litika három alapelven nyug­szik: — Izrael népének joga van békében, s olyan állam biztonságos határai között élni, amelyet mindenki elis­mer és tiszteletben tart; — a Palesztinái népnek joga van a hazához, s ahhoz, hogy ott saját maga hozza létre az ál­tala óhajtott intézményeket: — a libanoni népnek joga van ma megcsúfolt egységé­nek és függetlenségének helyreállításához. A francia elnök közölte, hogy a Libanonban felállí­Az Egyesült Államok ígé­retet tett arra, hogy a Taj­vannak szánt fegyverek sem mennyiségileg, sem minősé­gileg nem fogják meghalad­ni a kínai—amerikai diplo­máciai kapcsolatok felvétele óta szállított fegyverek mennyiségi és minőségi szintjét. Washingtonnak to­vábbá szándékában áll a taj­vani fegyverszállítások foko­zatos csökkentése, hogy az egy idő után „elvezessen a végső megoldáshoz”. Nem törekszik arra, hogy tajvani fegyverszállítási politikáját hosszútávú politikának tegye meg — jelentették be tegnap hivatalosan a kínai főváros­ban. relmét. Az MTI tudósítójá­nak értesülése szerint Sa- ronnak azt a diplomatikus üzenetet küldték, hogy a li­banoni helyzetről folyó tár­gyalásokat amerikai részről Philip Habib folytatja. így hozták tudomására, hogy washingtoni látogatását szükségtelennek tartják. Tegnap a tizenegyedik iz­raeli—palesztin tűzszünet ötödik napján az az. általá­nos meggyőződés uralkodott az izraeli hadsereg által be­kerített Nyugat-Bejrútban, hogy véget ért a „bejrúti háború”, a politikai megol­dás győzedelmeskedett a katonai megoldás fölött. Sa- fik el-Vazzan libanoni mi­niszterelnök kijelentette, hogy elhárult minden aka­dály, a hét végén megkez­dődhet a főváros nyugati fe­lében körülzárt palesztin harcosok elvonulása. A Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet lapja, a Falasztin Al- Szaura rámutatott, hogy „a katonai megoldás megbu­kott”, a palesztin és a liba­noni harcosok kikényszerí­tették a tisztességes rende­zést Közben előrehaladott stá­tandó nemzetközi haderőnek a hét végén hozzá kell lát­nia állásainak elfoglalásá­hoz. A libanoni hadsereg után a francia egységek fog­lalják majd el állásaikat, őket követik majd néhány nappal később az olaszok és az amerikaiak — mondotta. Az elsők, akik ezeket az állásokat elfoglalják, a liba­noniak lesznek — de az első külföldiek: franciák — mon­dotta. Franciaország arab-politi­kája soha nem Izrael-ellenes — nem is volt, és nem lesz az — mondotta Mitterrand; Párizs Izrael-politikája pedig nem arab-ellenes — nem volt az és nem is lesz soha — tette hozzá. A Pekingben (és Washing­tonban) közzétett kínai— amerikai közös közlemény­ből és a hozzácsatolt írásos kínai szóvivői nyilatkozatból kiviláglik, hogy a megálla­podás távolról sem elégíti ki a kínai igényeket. Tegnap délelőtt Reagan elnök szükségesnek tartotta, hogy indokolást fűzzön a tajvani nyilatkozathoz. Kije­lentette, hogy a közlemény „mindkét oldal elveit tiszte­letben tartja”, s elő fogja segíteni a két ország közötti baráti viszony fejlődését. Ugyanakkor Washington hosszútávú nemzetbiztonsági érdekei szempontjából tartja „létfontosságúnak” a megál­lapodást. diumba jutott a többnem- tzetiségű nyugati haderő bej­rúti állomásoztatásának a megszervezése. A libanoni kormány ma juttatja el a hivatalos csapatküldési fel­kérést az amerikai, a fran­cia és az olasz kormány­hoz. Az izraeli hadsereg rész­leges csapatvisszavonással tette lehetővé, hogy a liba­noni hadsereg ellenőrzése alá helyezett parlamentben rendezhessék meg a csütör­tökre kitűzött köztársasági elnökválasztást, amelynek a megtartása attól függ, “hogy összejön-e legkevesebb 62 képviselő, a határozatképes­séghez szükséges kétharma­dos többség. A keresztény jobboldal mindent elkövet a kedvező választási feltéte­lek biztosításáért, az egyet­len elnökjelölt, a falangista Basir Gemajel megválasztá­sáért. Több tekintélyes mo­hamedán és haladó politi­kussal együtt a megválasz­tásra jogosult és esélyes maronita képviselő. Ray­mond Edde is az Izraellel régóta együttműködő fasiszta milíciavezér megválasztása ellen foglalt állást. laruzelski hazautazott Moszkvából Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a lengyel Minisztertanács el­nöke, az SZKP KB meghívá­sára tett rövid munkalátoga­tása végeztével tegnap haza­utazott a Szovjetunióból. Seychelle-szigetek Puccskísérlet A Seychelle-szigetek Köz­társaság hadseregének egy része fellázadt s több kato­nai vezető, valamint minisz­ter lemondását követeli — jelentették tegnap nyugati hírügynökségek. Szemtanúk beszámolóira hivatkozva köz­ük, hogy a szigetek főváro­sában lövöldözés volt, a lá­zadók elfoglalták a rádió épületét. A köztársaság elnöke France Albert René jelenleg nincs a fővárosban, vidéki körutat tesz. A hivatalos seychelle-i hír- ügynökséggel megszakadt a telex-összeköttetés. Tavaly novemberben mint­egy 40 főből álló zsoldoscsa­pat megpróbálta megdönteni France Albert René haladó kormányát. A zsoldosokat azonban már a szigetekre ér­kezésükkor leleplezték, s a katonaság meghiúsította a puccskísérletet. > Á köztársaság fennhatósá­ga 92 kisebb-nagyobb sziget­re terjed ki; Az ország terü­lete a 300 négyzetkilométert sem éri el. Lakosainak szá­ma 62 ezerre rúg. Mitterrand Párizs közel-keleti politikájáról Washingtoni ígéret Kínai—amerikai nyilatkozat Genii leszerelési bizottság Magyar felszólalás A genfi leszerelési bizott­ság tegnapi ülésén felszólalt dr. Kőmíves Imre nagykövet is. Bevezetőben értékelte az ENSZ-közgyűlés nemrég megtartott második rendkí­vüli leszerelési ülésszakát, amely —- mint mondotta — , a nemzetközi helyzet ked­vezőtlen fejleményei, egyes imperialista hatalmak szélső­séges politikája miatt nem hozta meg a várt eredménye­ket”. „A rendkívüli ülésszak ugyanakkor egyértelműen ki­fejezésre juttatta a háborús veszély miatt érzett világmé­retű aggodalmát, és világo­san megfogalmazta, hogy a nukleáris katasztrófa elhárí­tása a jelenlegi időszak leg­égetőbb és legsürgetőbb fel­adata” — jelentette ki a ma­gyar küldöttség vezetője. A továbbiakban, méltatta a Szovjetuniónak azt az ünne­pélyes kötelezettségvállalá­sát, hogy semmilyen körül­mények között sem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert, és sürgette a többi nukleáris hatalmat, hogy hasonló kö­telezettségvállalással járuljon hozzá az államok közötti bi­zalom erősítéséhez, a nukleá­ris fegyverek betiltásához. Beszéde végén éles szavak­kal ítélte el a Libanon ellen még mindig folyó izraeli ag­ressziót, a palesztinok elleni népirtó akció mögött meghú­zódó imperialista érdekeket, és követelte az izraeli csapa­tok azonnali kivonását Liba­nonból és a többi megszállt területről. Reagan az adóemelési program védelmében Ronald Reagan elnök hét­főn több tízmillió amerikai tévénéző előtt védelmébe vette a képviselőház és a szenátus egyeztető bizottsá­ga által kidolgozott közel százmilliárd dolláros adó­emelési programot. „A gazdasági felépülés lá­tótávolságba került” — mondta, egy évvel nagysza­bású adócsökkentési prog­ramjának elfogadtatása után, arra hivatkozva, hogy há­rom nagy amerikai bank hétfőn újabb fél százalékkal csökkentette a kamatlába­kat, s a második negyedév­ben, hosszú idő után először, valamelyest nőtt az Egye­sült Államok ipari termelése Reagan ugyan elismerte, hogy a munkanélküliek szá­ma kétmillióval nőtt Car­ter távozása óta, s azzal vi­gasztalta az amerikaiakat, hogy a gazdasági felépülés érdekében saját konzervatív támogatóival is kész szem­beszállni. Reagan aláhúzta: a kor­mány folytatja az állami ki­adások csökkentését, csupán egyetlen területen növeli a kiadásokat: a fegyverkezés­ben. Reagan arra hívta fel az amerikaiakat, hogy mozgó­sítsák kongresszusi képvi­selőiket a pénzügyi csomag­terv elfogadására. Ezúttal a republikánus tervezet mel­lett foglaltak állást a de­mokraták is. Nevükben Tho­mas Foley Washington ál­lambeli képviselő válaszolt Reagannek. A 98,3 milliár­dos adóemelést „gazdasági szükségintézkedésnek” ne­vezte, amely a tavaly meg­felelő gazdasági háttér nél­kül végrehajtott adócsök­kentés okozta károk meg­szüntetését célozza, s így „helyes irányú lépés”. A demokrata párti válasz elhangzása után az ABC te­levíziós állomás hírmagyará­zója megjegyezte: nem volt rá példa, hogy a demokra­ták ilyen mérsékelten rea­gáltak volna egy republiká­nus kormányzattól eredő gazdasági kezdeményezésre. A Reagan-korszak első más­fél évének jellegzetességei közé sorolta ugyanakkor azt is. hogy az elnök ismétlődő törvényhozási sikerei nem realizálódnak gazdasági si­kerekben. Svéd fiatalok fogadták a DÍVSZ békehajóját A svédországi Malmőbe ér­keztek hétfő délután a De­mokratikus * Ifjúsági Világ- szövetség balti-tengeri béke­hajó kőrútjának résztvevői. Itt a Ku-Sverige, a Svéd Kommunista Ifjúsági Szövet­ség tagjai fogadták a hajó utasait. A finn Ohvo Hannu, a DÍVSZ titkára ismertette a körút állomásait és célját. Este a szövetség klubjában gyűlést és beszélgetést ren­deztek a helyi fiatalok és a hajó utasai részvételével. A Ku-Sverige tagjai a svéd bé­kemozgalmat, annak céljait, az 572 közép-hatótávolságú nukleáris rakéta nyugat-eu­rópai telepítése ellen folyó harcot és az Észak-Európa nukleáris fegyverektől men­tes övezetté nyilvánítása ér­dekében indított kampányt ismertették. Svédországban 760 ezer, Finnországban 1 millip 100 ezer aláírást gyűj­töttek az aíommentes öveze­tet követelő felhíváshoz. A hajó utasai a hazájuk­ban folyó békeharcról, annak céljairól és módszereiről, a nemzetközi békemozgalom aktuális feladatairól is szól­tak. A svéd fiatalok tegnap Lundba várták a nemzetközi legénységet. India Leszavazták a bizalmatlansági indítványt Az indiai alsóház, a . Lók Szabha, nagy többséggel le­szavazta az Indira Gandhi kormánya ellen beterjesztett bizalmatlansági indítványt, amelyet a Dzsanata Párt és más ellenzéki csoportosulá­sok terjesztettek elő. Indira Gandhi a nyolcórás viharos parlamenti vitában a szemé­lye és családja, nem pedig politikája elleni támadásnak minősítette a bizalmatlansá­gi indítványt. Rámutatott, hogy az ország külpolitikai irányvonala ma is a függet­lenség, s politikáját az egész világ elismeri, az ideológiai válaszfalak mindkét oldalán. A sajtószabadságról szólva Gandhi asszony elmondta: kormánya támogatja a sza­bad sajtót mindaddig, amíg az szabadságát nem mások rágalmazására használja fel. Az ellenzék képviselői ugyanis azt állították, hogy a miniszterelnök-asszony „megbénítja a sajtót és az igazságszolgáltatást”, hogy az országban elharapózik a korrupció, a bűnözés, és hogy kudarcot vallott a kor­mány gazdaságpolitikája is. A PTI indiai hírügynök­ség jelentése szerint az or­szág függetlenségének har­mincötödik évfordulóján rendezett ünnepségekkel pár­huzamosan néhány körzet­ben kormányellenes meg­mozdulások voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom