Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-15 / 191. szám

1982. AUGUSZTUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szépen magyarul — szépen emberül „Nem érdekel!” Egyik napilapunk megírta, mennyire felháborodott egy javítóvállalat alkalmazottjá­nak elutasító magatartásán.. Amikor az ígért időpontban visszajött a javításra elvál­lalt tárgyért, még nem kapta meg, késett a javítás, csak délután érkezik vissza az üz­letbe — közölték vele. A tárgy tulajdonosának azon­ban sürgősen el kellett utaz­nia, s ezt meg is mondta. Meglepő választ kapott: el­utazása a vállalót „nem ér­dekli”, mondván: ez már magánügy. Nem is nagyon ritka ma­gatartásról szólt a levél. Az elhárításnak sokféle módját figyelhetjük meg eladók, ki­szolgálók részéről. Efféle ma­gatartás legtöbbször megma­rad az érdektelenség nem szóbeli jelzéseinek szintjén: fejrázásnál, beszédes gesz­tusnál, netán a vásárlót fi­gyelembe se vevő odébbállás­nál. Legtöbbször azonban vala­milyen jelzést kapunk, még­pedig aszerint, hogy milyen mértékben „érdekli” a vála­szolót a tanácstalan ember dolga. Egy igen vagy nem rendszerint elhangzik, néha egy biztató szót is hallhatunk arról, hogy másnap vagy a jövő héten meglesz az öl­töny .nézzen be ekkor és ek­kor. Nem ritka a magyará­zat sem: „Csak később ka­punk árut”, „már egy hónap­ja hiánycikk”, „jövő csü­törtökön érkezik... ”, „két dolgozónk is megbetegedett” stb. Néha udvariasan kez­dődik: „Sajnáltjuk...” Az elhárításnak persze vannak kevésbé finom hang­jai is: „Hová gondol!”, „Hol él maga!” S itt kezdődik az érdektelenség elutasító ma­gatartása — és beszéd Ha fellapozzuk szófejtő szótárunkat, és az érdeklő­dik eredetét keressük, meg­tudjuk, hogy alaptöve az ér ige, ameflynek jelenteste: ’hozzáér’. Ez a jelentés ma az érint igében maradt meg eredeti, konkrét értel­mében, de benne volt az ér­dekel többszörösen képzett formában is. hiszen ólt va­lamikor ’bökdös’ jelentése is. Akit tehát valami nem érdekel, azt jelenti, hogy nem érinti — átvitt érte­lemben. Ha megvallatjuk azt a ha­talmas szócsaládot, amely az ér igetőből kisarjadt, akkor jól körülhatárolt jellemraj­zát bonthatjuk ki annak az embernek, akit embertársa dolga nem érint. Lássuk! Ez az ember először is nem érti meg felebarátja gondját, mert hiányzik be­lőle a kellő értelem, azaz nem elég értelmes, tehát ér­telmetlen. Nincs is érzéke ahhoz, hogy értelmezze a baját, azaz értelmileg fel­fogja. De nem is érett más ember bosszúságának felfo­gására, éretlen hozzá, nem jutott el a kellő érettség fo­kára, mert nem érlelődött meg benne a hajlam az együttérzésre, hiszen erre a szintre csak a le'.lki élet ki­finomodásával lehet eljutni, azaz éreznie kellene nem­csak a maga fájdalmát, örö­met, a vonzódást valakihez vagy valamihez, az idegen­kedést a kellemetlenségtől. Nem tudja érzékelni társa bánatát vagy örömét, mert érzéketlen maradt, érzelem- világa szánandóan csöke- vényes, lelke pedig érdes. Látható mindebből, hová kellene elérkeznie annak az embernek (persze, a vásár­lónak is!), aki velünk embe­rileg akar közösségben élni, művelten viselkedni és be­szélni ... Milyen emberi módon vall erről anyanyelvűnk rejtett jelentésvilága! Szende Aladár Autóbusz­és hajókirándulások Tagtoborzónak se rossz Nem látványos, de a meg­növekedett szabad idő foly­tán egyre jelentősebb a Tá­jak—Korok—Múzeumok klub tevékenysége Szolnokon. — Programjában kedvezményes utazások sora található, ame­lyek általában a bélyegzős helyekkel ellátott természet- védelmi területek, műemlé­kek. múzeumok megtekinté­sét tűzik ki úticélul. E kirán­dulásokra helyet elsősorban a klubtagoknak, majd hozzá­tartozóiknak biztosítanak. Tagja lehet a klubnak bárki, aki a TKM-mozga- lomban az arany fokozatot elérte, illetve akinek jelent­kezését a klub vezetősége el­fogadta. A tagsági díj egy évre 60, nyugdíjasoknak és tanulóknak 25 forint. A tag­díjat és a kirándulások költ­ségét a szolnoki Damjanich János Múzeum földszinti ki­állítótermében Molnár Pál­nál lehet befizetni. A második félév program­jából: Miskolc—Agtelek au­tóbuszkirándulás (200 forint, augusztus 20—21—22-én), er­re még négy jelentkezőt tud­nak fogadni. Szolnok—Tisza- kécske hajókirándulás, ame­lyen a klubtagok a Közal­kalmazottak Szakszervezeté­nek természetbarát köre ven­dégeként vehetnek részt au­gusztus 28-án. (Erre Szolno­kon, a Ságvári krt. 23. sz. alatt lehet jelentkezni Hír Istvánnénál, felnőtteknek 120, gyerekeknek 60 forint a részvétel díja). Szeptemberben két autó­buszkirándulást szervez a klub: 18-án a Tiszazugba (Ti- szaföldvár—Tiszakürt—Kun- szentmárton), 25—26-án Szé­kesfehérvárra. (A részvételi díj az utazás és a szállás költségét fog­lalja magába többnapos út esetén.) A fák nevelnek is Két évtized az arborétumban Mézesfa, kecskerágó, ezüst­fa, gallagonya, vasfa, boros­tyán, ámbrafa, boglárcserje, ördögcérna . . . Hangulatuk, színűk van ezeknek a növé­nyeket jelölő szavaknak. Hát még a növények maguk! Az égbeszökő óriások, a bogyók­tól vöröslők, a karcsúak, a fehértörzsűek . . . Élő szobrok között sétálhat a látogató a tiszakürti arborétumban, amely több évtizedes „gyen­gélkedés” után, ma talán szebb, díszesebb, mint száz­ötven éves története során bármikor volt. Tálas István, az arborétum közelmúltban nyugdíjba vo­nult főkertésze húsz eszten­deig szolgálta a fákat, a par­kot. Valóban szolgálat volt ez. Húsz évvel ezelőtt hatá­rozott úgy a megyei és a ti­szakürti tanács, hogy a Bol- za-féle kastélyparkot meg kell menteni a teljes pusztu­lástól. Ekkor — 1962-ben — döntött úgy Tálas István is, hogy felhagy az egyéni gaz­dálkodással. s közszolgálatba lép. Nagyon egyszerű ok miatt: korábban is mindig szőlővel, gyümölccsel foglal­kozott, s — ahogy ő mondja — gyerek kora óta a fák. a kertészkedés iránt volt hu­zalma. — Az első tíz év harc volt. Aki ma látja a kertet, el sem tudja képzelni, milyen elha­nyagolt volt, ami nem is cso­da, hiszen gyakorlatilag a harmincas évektől gazdátla­nul tengődött, vadult. Eav évtized kellett ahhoz, hoev ki tudjuk tisztítani, igaz. ak­koriban még csak csákánv. balta, keresztfűrész, kapa járta. S a tisztítással eevide- iűleg megkezdtük a telepí­tést. a tervszerű parkrende­zést is. Nem túlzás, minden tenyérnyi területért meg kellett dolgozni a négv-öt embernek, velem együtt Megfontolt, alapos ember módjára tette a dolgát — napközben. Mert a munka mellett végezte a mezőgaz­dasági technikumot, estén­ként pedig szakkönyvekből, autodidakta módon bővítette botanikai, kertészeti ismere­teit. És jól figyelt Baucker Alajos, a szarvasi arborétum igazgatójának szavaira, aki a kezdettől fogva szaktanács­adással segítette (és segíti ma is) a tiszakürti parképí­tést. A munka eredménye adatokkal is kifejezhető: 1962 óta öt-hatszáz fa és cserje különlegességgel gyarapodott a kert állománya. Nehéz len­ne pontosan kiszámítani hogy a főkertész hány fát üdetett. hány magoncot ne­velt. oltott, nyesett, hajtatott. Valószínűleg több százezret. Kapott kitüntetéseket, jutal­makat és kapott fegyelmit is. mert — munka okán — túl keményen beszélt valakivel. — Őszintén mondom: az egyáltalán nem érdekes, hogy mi volt. hogy volt. Az, a fon­tos: mi marad az. ember munkája után. Amikor a fa­luban elkezdtük telepíteni a gömbakácokat, sokszor sírni tudtam volna, amikor láttam, hogy a kis fákat derékban eltördelik a vandálok. Aztán valami megmozdult: az em­berek fölfedezték a fák szép­ségét, szerény hasznosságát. Ma, ha végigmegyek a falu­ban végtelenül jólesik látni hogy egyik-másik kertben, ház előtt általam oltott fák. díszlenek. Tán az embereket is sikerült egy kicsit beolta­ni. Nehogy azt hig.yje túlzók: ez nagyon fontos dolog. Lát­tam nemrég egy tévéműsort’ a Kodály-mcdszerről, abban volt szó arról, hogy a fiata­loknak hiányoznak az igazi példák, eszményképek. Azt gondolom: hogy a fákkal is lehet nevelni az embereket. Nyugdíjba nyugodtan ment. Két fia közül a kisebbiket úgv beoltotta a fák, növé­nyek iránti szeretettel, hogy — a kertészeti főiskola után — c lépett az édesapja örö­kébe. A nyugdíjas napokra évekre maradt egy hatszáz. négyszögöles gyümölcsös gyönyörűen telepített, gondo­zott őszibarackfákkal. ' És persze ki-kijár az, arboré­tumba is, megnézi, hegy a kedvenc mocsári ciprus, a tölgvek. a platánok, a kau­kázusi iegenyefenyők, a tör- nefenvők, az ősfák és a húsz­évesek, mennyit fejlődtek szépültek. Azt mondja — S nincs miért kételkedni ben- be — ha az ember megáll egv több évtizedes hatalmas fa alatt, s elidőz tekintetével a törzsén, a koronáién, egysze­riben megnyugszik, s bizto­san tudja, mi a dolga az. élet­ben. Egv finn közmondás azt tartja (a finnek közismerten fatisztelők): aki a fát szereti, az. hosszú életű lesz . .. Sz. J. Még tart a szabadság — de már „félszemmel’az új tanévre Pedagógusok nyara Vakáció. A diákok vár­va várt nagy szabadsága. Két és fél hónapig háttal az iskolának. Nem ikell na­ponta készülni, félni a fe­leléstől, a számonkéréstől. De hogyan töltik a sokak által irigyelt pihenőjüket a „szabadság-milliomosok”, a pedagógusok? A ház folyosóját friss po­gácsa illata tölti meg. A konyhából jókedvű beszél­getés halatszik. — Nagy sütés-főzésben vagyok, külföldről érkeztek vendégek — magyarázza Demjén Györgyné öcsödi ta­nítónő. — A ház körül is van még jócskán tennivaló, ráadásul éppen most vagyok beosztva napközisnek. — Ezek • szerint nem a tanévzárástól a szeptemberi becsöngetésig tart a pedagó­gusok szabadsága? — A bizonyítványosztás után még leltározunk, szer­tárt rendezünk. Ezek ugyan nem egész.napos elfoglaltsá­gok, de el kell végezni. A mi vakációnk gyakorlatilag július 1-én kezdődik, au­gusztus utolsó hetéig tart. Közben két-három napot a napköziben töltünk. — Hogyan telt a szabad­sága? — Nagy kiránduló család vagyunk. Tizenkét éve min­den nyáron íelpako.lunk, s autóval, sátorral bejárjuk a szomszédos országokat. A nomád élet kikapcsolja az embert. Sajnos, most erről le kellett mondanunk a be­tegségem miatt. Szükségem is volt az litthonlétre, a pi­henésre. Az elmúlt tanév­ben sokait tanítottam két műszakban, délelőtt, dél­után. Persze, akad bőven tennivaló a ház körül. Van egy kis szőlőnk, az is meg­kívánja a gondoskodást. — ügy tűnik, nem sok az évi negyven nap pihenő. — A munka ennyit meg­kíván. A nyári időszak ele­gendői, hegy a pedagógus regenerálódjék, felkészüljön a következő tanévre. Saj­nos, úgy érzem, húsz—har­minc év tanítás után ez egy­re nehezebben megy. Egyéb­ként a pedagógus soha -nem tagadhatja meg önmagát. Már motoszkál a fejemben, milyen új tankönyveket ka­punk, mieglesz-e mindegyik, hányán járnak majd az osz­tályomba. A tanítványaim­mal egész nyáron tartottam a kapcsolatot. A névadások­ra egy verses-zenés műsort állítottunk össze, amit szí­vesen mutatunk be, és szí­vesen is fogadják. Szánts minden hétvégén szerepel­tek a gyerekek, erre viszont készülni kellett. A színvo­nalat a vakáció ellenére is tartani tudtuk. Nagyon nehezen találtuk meg Kunszentmártcnban Pat-aky Ágnest, a József At­tila Gimnázium tanárát. Szülei háza a Köröis gátja mögött búv-i-k meg. A por­tán telepített szőlőtőkék jó termést sejtetnek. — Én .is dolgozom a kert­ben időnként, öröm a szem­nek, amikor már lehet látni a termést — mondja a ta­nárnő. — A gyümölcsfák gondoskodnak arról, hogy az ember ne unatkozzék. Ami­ben tudok, segítek itthon. — Nemsokára vége a szünidőnek. Mivel töltötte? — A vakáció nem olyan hosszú, mint a kívülállók hiszik. Ezen a nyáron szin­te semmi különöset nem ják a tanév kezdetét. Fur­dal bennünket a kíváncsi­ság milyen lesz az. ötnapos tanítási hét. Walter Jánost lakásán ke­restük. Felesége lemondóan Legyintett. „Biztos megint beletemetkezett a munká­ba, ha elkezdi, nem tudja abbahagyni. Itthon kellene már tennie.” A karcagi ma­tematika—műszaki szakos tanárt a Déryné Művelődé­si Központ stúdiójában ta­láljuk meg. — Ha nem vagyok itt, rögjtön a feje tetejére áll minden — panaszkodik, s a helyiségben szétszórtan he­verő berendezésekre mutat. — Valaki belepiszkált a munkámba, most kezdhetek mindent elölről. A tanítás mellett másodállásban veze­Demjén Györgyné Pataky Agnes csináltam, mégis gyorsan el­telt az idő. Édesapám meg­betegedett, ezért szükség volt rám itthon. Csupán egy­két napot töltöttem máshol. Német levelezőpartnereim­mel találkoztam Budapes­ten. Ennyi volt a nyaralás. A lakás festése, a villany- kályha beszerelése sok ener­giát igényelt. Mire felléle­gezne az ember, már itt a tanévnyitó. Azért van, ami­nek nagyon örülök. Ha va­laki igényesen akar dolgoz­ni, akkor a napi munka mellett csak arra jut ide­je, hegy a folyóiratokat át­böngéssze. Most lehetősé­gem volt, hogy a szenve­délyemnek élhessek. Sem­mivel nem foglalkoztam, leültem és könyvet olvas­tam. — Nem hiányzik a taní­tás? — Nagyon sok diákkal ta­lálkoztam a strandon. Sok­kal kötetlenebbül beszélget­tünk, mint az iskolában. Érdekes, hogy augusztus de­rekán — éppúgy, mint a pe­dagógusok — már ők is vár­Walter János tem az intézmény audiovi­zuális stúdiójának munká­ját. — Merre járt a nyáron? — Tegnap jöttem haza az úttörőtáborból. Emlékezetes napokat töltöttünk a Duna­kanyarban, Alsógödön. Igen kedvelem a sátorozást, ezt az életformát. Aki táboro­zik. annak nem kell a nap­köziben foglalkozást vezet­nie. Előzőleg égy komoly vállalkozáson estünk túl. Hetedik és nyolcadik osztá­lyos gyerekekkel bulgáriai utazáson vettünk részt. Nyolc napot töltöttünk a Fekete-tenger partján. Pri- morskóban. — És a család? — Alig voltunk együtt. A feleségem sokat zsörti-iődött emiatt. Otthon a festés kö­zepén vagyunk. Azonban a táborban töltött időnek is van haszna. Elvittük az új ötödik osztályosokat is, szeptembertől már ismerős­ként találkozunk a tante­remben. F. S. Fotó: Dede Fal- és tertextil biennale Díjnyertesek kiállítása Ornitológusok a Hanságban A kőszegi zwinget ben — öregtoronyban — megnyílt a hatodik fal- és tértextil biennálé díjnyerteseinek kamaraki­állítása. A kiállításra került alkotások bizonyítják, hogy a textilművészetben tapasztalható tartalmi és formai gazdag­ság a fal- és tértextil műfaján belül is jelentkezik. A festett, s?:övött, applikációs és más technológiával készült különbö­ző faliképek, és térdíszítő kompozíciók seregszemléje a mai magyar textilművészet fejlettségéről tanúskodik. Tegnap bezárult a hatodik hansági ornitológiái tábor. Három héten át több váltás­ban a hansági természetvé­delmi területhez tartozó Fe­hér tónál 60 hivatásos és ön­kéntes ornitológus figyelte a madarak mozgását, életét. Vuics István festőművész jászberényi otthonában

Next

/
Oldalképek
Tartalom