Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-15 / 191. szám
1982. AUGUSZTUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szépen magyarul — szépen emberül „Nem érdekel!” Egyik napilapunk megírta, mennyire felháborodott egy javítóvállalat alkalmazottjának elutasító magatartásán.. Amikor az ígért időpontban visszajött a javításra elvállalt tárgyért, még nem kapta meg, késett a javítás, csak délután érkezik vissza az üzletbe — közölték vele. A tárgy tulajdonosának azonban sürgősen el kellett utaznia, s ezt meg is mondta. Meglepő választ kapott: elutazása a vállalót „nem érdekli”, mondván: ez már magánügy. Nem is nagyon ritka magatartásról szólt a levél. Az elhárításnak sokféle módját figyelhetjük meg eladók, kiszolgálók részéről. Efféle magatartás legtöbbször megmarad az érdektelenség nem szóbeli jelzéseinek szintjén: fejrázásnál, beszédes gesztusnál, netán a vásárlót figyelembe se vevő odébbállásnál. Legtöbbször azonban valamilyen jelzést kapunk, mégpedig aszerint, hogy milyen mértékben „érdekli” a válaszolót a tanácstalan ember dolga. Egy igen vagy nem rendszerint elhangzik, néha egy biztató szót is hallhatunk arról, hogy másnap vagy a jövő héten meglesz az öltöny .nézzen be ekkor és ekkor. Nem ritka a magyarázat sem: „Csak később kapunk árut”, „már egy hónapja hiánycikk”, „jövő csütörtökön érkezik... ”, „két dolgozónk is megbetegedett” stb. Néha udvariasan kezdődik: „Sajnáltjuk...” Az elhárításnak persze vannak kevésbé finom hangjai is: „Hová gondol!”, „Hol él maga!” S itt kezdődik az érdektelenség elutasító magatartása — és beszéd Ha fellapozzuk szófejtő szótárunkat, és az érdeklődik eredetét keressük, megtudjuk, hogy alaptöve az ér ige, ameflynek jelenteste: ’hozzáér’. Ez a jelentés ma az érint igében maradt meg eredeti, konkrét értelmében, de benne volt az érdekel többszörösen képzett formában is. hiszen ólt valamikor ’bökdös’ jelentése is. Akit tehát valami nem érdekel, azt jelenti, hogy nem érinti — átvitt értelemben. Ha megvallatjuk azt a hatalmas szócsaládot, amely az ér igetőből kisarjadt, akkor jól körülhatárolt jellemrajzát bonthatjuk ki annak az embernek, akit embertársa dolga nem érint. Lássuk! Ez az ember először is nem érti meg felebarátja gondját, mert hiányzik belőle a kellő értelem, azaz nem elég értelmes, tehát értelmetlen. Nincs is érzéke ahhoz, hogy értelmezze a baját, azaz értelmileg felfogja. De nem is érett más ember bosszúságának felfogására, éretlen hozzá, nem jutott el a kellő érettség fokára, mert nem érlelődött meg benne a hajlam az együttérzésre, hiszen erre a szintre csak a le'.lki élet kifinomodásával lehet eljutni, azaz éreznie kellene nemcsak a maga fájdalmát, örömet, a vonzódást valakihez vagy valamihez, az idegenkedést a kellemetlenségtől. Nem tudja érzékelni társa bánatát vagy örömét, mert érzéketlen maradt, érzelem- világa szánandóan csöke- vényes, lelke pedig érdes. Látható mindebből, hová kellene elérkeznie annak az embernek (persze, a vásárlónak is!), aki velünk emberileg akar közösségben élni, művelten viselkedni és beszélni ... Milyen emberi módon vall erről anyanyelvűnk rejtett jelentésvilága! Szende Aladár Autóbuszés hajókirándulások Tagtoborzónak se rossz Nem látványos, de a megnövekedett szabad idő folytán egyre jelentősebb a Tájak—Korok—Múzeumok klub tevékenysége Szolnokon. — Programjában kedvezményes utazások sora található, amelyek általában a bélyegzős helyekkel ellátott természet- védelmi területek, műemlékek. múzeumok megtekintését tűzik ki úticélul. E kirándulásokra helyet elsősorban a klubtagoknak, majd hozzátartozóiknak biztosítanak. Tagja lehet a klubnak bárki, aki a TKM-mozga- lomban az arany fokozatot elérte, illetve akinek jelentkezését a klub vezetősége elfogadta. A tagsági díj egy évre 60, nyugdíjasoknak és tanulóknak 25 forint. A tagdíjat és a kirándulások költségét a szolnoki Damjanich János Múzeum földszinti kiállítótermében Molnár Pálnál lehet befizetni. A második félév programjából: Miskolc—Agtelek autóbuszkirándulás (200 forint, augusztus 20—21—22-én), erre még négy jelentkezőt tudnak fogadni. Szolnok—Tisza- kécske hajókirándulás, amelyen a klubtagok a Közalkalmazottak Szakszervezetének természetbarát köre vendégeként vehetnek részt augusztus 28-án. (Erre Szolnokon, a Ságvári krt. 23. sz. alatt lehet jelentkezni Hír Istvánnénál, felnőtteknek 120, gyerekeknek 60 forint a részvétel díja). Szeptemberben két autóbuszkirándulást szervez a klub: 18-án a Tiszazugba (Ti- szaföldvár—Tiszakürt—Kun- szentmárton), 25—26-án Székesfehérvárra. (A részvételi díj az utazás és a szállás költségét foglalja magába többnapos út esetén.) A fák nevelnek is Két évtized az arborétumban Mézesfa, kecskerágó, ezüstfa, gallagonya, vasfa, borostyán, ámbrafa, boglárcserje, ördögcérna . . . Hangulatuk, színűk van ezeknek a növényeket jelölő szavaknak. Hát még a növények maguk! Az égbeszökő óriások, a bogyóktól vöröslők, a karcsúak, a fehértörzsűek . . . Élő szobrok között sétálhat a látogató a tiszakürti arborétumban, amely több évtizedes „gyengélkedés” után, ma talán szebb, díszesebb, mint százötven éves története során bármikor volt. Tálas István, az arborétum közelmúltban nyugdíjba vonult főkertésze húsz esztendeig szolgálta a fákat, a parkot. Valóban szolgálat volt ez. Húsz évvel ezelőtt határozott úgy a megyei és a tiszakürti tanács, hogy a Bol- za-féle kastélyparkot meg kell menteni a teljes pusztulástól. Ekkor — 1962-ben — döntött úgy Tálas István is, hogy felhagy az egyéni gazdálkodással. s közszolgálatba lép. Nagyon egyszerű ok miatt: korábban is mindig szőlővel, gyümölccsel foglalkozott, s — ahogy ő mondja — gyerek kora óta a fák. a kertészkedés iránt volt huzalma. — Az első tíz év harc volt. Aki ma látja a kertet, el sem tudja képzelni, milyen elhanyagolt volt, ami nem is csoda, hiszen gyakorlatilag a harmincas évektől gazdátlanul tengődött, vadult. Eav évtized kellett ahhoz, hoev ki tudjuk tisztítani, igaz. akkoriban még csak csákánv. balta, keresztfűrész, kapa járta. S a tisztítással eevide- iűleg megkezdtük a telepítést. a tervszerű parkrendezést is. Nem túlzás, minden tenyérnyi területért meg kellett dolgozni a négv-öt embernek, velem együtt Megfontolt, alapos ember módjára tette a dolgát — napközben. Mert a munka mellett végezte a mezőgazdasági technikumot, esténként pedig szakkönyvekből, autodidakta módon bővítette botanikai, kertészeti ismereteit. És jól figyelt Baucker Alajos, a szarvasi arborétum igazgatójának szavaira, aki a kezdettől fogva szaktanácsadással segítette (és segíti ma is) a tiszakürti parképítést. A munka eredménye adatokkal is kifejezhető: 1962 óta öt-hatszáz fa és cserje különlegességgel gyarapodott a kert állománya. Nehéz lenne pontosan kiszámítani hogy a főkertész hány fát üdetett. hány magoncot nevelt. oltott, nyesett, hajtatott. Valószínűleg több százezret. Kapott kitüntetéseket, jutalmakat és kapott fegyelmit is. mert — munka okán — túl keményen beszélt valakivel. — Őszintén mondom: az egyáltalán nem érdekes, hogy mi volt. hogy volt. Az, a fontos: mi marad az. ember munkája után. Amikor a faluban elkezdtük telepíteni a gömbakácokat, sokszor sírni tudtam volna, amikor láttam, hogy a kis fákat derékban eltördelik a vandálok. Aztán valami megmozdult: az emberek fölfedezték a fák szépségét, szerény hasznosságát. Ma, ha végigmegyek a faluban végtelenül jólesik látni hogy egyik-másik kertben, ház előtt általam oltott fák. díszlenek. Tán az embereket is sikerült egy kicsit beoltani. Nehogy azt hig.yje túlzók: ez nagyon fontos dolog. Láttam nemrég egy tévéműsort’ a Kodály-mcdszerről, abban volt szó arról, hogy a fiataloknak hiányoznak az igazi példák, eszményképek. Azt gondolom: hogy a fákkal is lehet nevelni az embereket. Nyugdíjba nyugodtan ment. Két fia közül a kisebbiket úgv beoltotta a fák, növények iránti szeretettel, hogy — a kertészeti főiskola után — c lépett az édesapja örökébe. A nyugdíjas napokra évekre maradt egy hatszáz. négyszögöles gyümölcsös gyönyörűen telepített, gondozott őszibarackfákkal. ' És persze ki-kijár az, arborétumba is, megnézi, hegy a kedvenc mocsári ciprus, a tölgvek. a platánok, a kaukázusi iegenyefenyők, a tör- nefenvők, az ősfák és a húszévesek, mennyit fejlődtek szépültek. Azt mondja — S nincs miért kételkedni ben- be — ha az ember megáll egv több évtizedes hatalmas fa alatt, s elidőz tekintetével a törzsén, a koronáién, egyszeriben megnyugszik, s biztosan tudja, mi a dolga az. életben. Egv finn közmondás azt tartja (a finnek közismerten fatisztelők): aki a fát szereti, az. hosszú életű lesz . .. Sz. J. Még tart a szabadság — de már „félszemmel’az új tanévre Pedagógusok nyara Vakáció. A diákok várva várt nagy szabadsága. Két és fél hónapig háttal az iskolának. Nem ikell naponta készülni, félni a feleléstől, a számonkéréstől. De hogyan töltik a sokak által irigyelt pihenőjüket a „szabadság-milliomosok”, a pedagógusok? A ház folyosóját friss pogácsa illata tölti meg. A konyhából jókedvű beszélgetés halatszik. — Nagy sütés-főzésben vagyok, külföldről érkeztek vendégek — magyarázza Demjén Györgyné öcsödi tanítónő. — A ház körül is van még jócskán tennivaló, ráadásul éppen most vagyok beosztva napközisnek. — Ezek • szerint nem a tanévzárástól a szeptemberi becsöngetésig tart a pedagógusok szabadsága? — A bizonyítványosztás után még leltározunk, szertárt rendezünk. Ezek ugyan nem egész.napos elfoglaltságok, de el kell végezni. A mi vakációnk gyakorlatilag július 1-én kezdődik, augusztus utolsó hetéig tart. Közben két-három napot a napköziben töltünk. — Hogyan telt a szabadsága? — Nagy kiránduló család vagyunk. Tizenkét éve minden nyáron íelpako.lunk, s autóval, sátorral bejárjuk a szomszédos országokat. A nomád élet kikapcsolja az embert. Sajnos, most erről le kellett mondanunk a betegségem miatt. Szükségem is volt az litthonlétre, a pihenésre. Az elmúlt tanévben sokait tanítottam két műszakban, délelőtt, délután. Persze, akad bőven tennivaló a ház körül. Van egy kis szőlőnk, az is megkívánja a gondoskodást. — ügy tűnik, nem sok az évi negyven nap pihenő. — A munka ennyit megkíván. A nyári időszak elegendői, hegy a pedagógus regenerálódjék, felkészüljön a következő tanévre. Sajnos, úgy érzem, húsz—harminc év tanítás után ez egyre nehezebben megy. Egyébként a pedagógus soha -nem tagadhatja meg önmagát. Már motoszkál a fejemben, milyen új tankönyveket kapunk, mieglesz-e mindegyik, hányán járnak majd az osztályomba. A tanítványaimmal egész nyáron tartottam a kapcsolatot. A névadásokra egy verses-zenés műsort állítottunk össze, amit szívesen mutatunk be, és szívesen is fogadják. Szánts minden hétvégén szerepeltek a gyerekek, erre viszont készülni kellett. A színvonalat a vakáció ellenére is tartani tudtuk. Nagyon nehezen találtuk meg Kunszentmártcnban Pat-aky Ágnest, a József Attila Gimnázium tanárát. Szülei háza a Köröis gátja mögött búv-i-k meg. A portán telepített szőlőtőkék jó termést sejtetnek. — Én .is dolgozom a kertben időnként, öröm a szemnek, amikor már lehet látni a termést — mondja a tanárnő. — A gyümölcsfák gondoskodnak arról, hogy az ember ne unatkozzék. Amiben tudok, segítek itthon. — Nemsokára vége a szünidőnek. Mivel töltötte? — A vakáció nem olyan hosszú, mint a kívülállók hiszik. Ezen a nyáron szinte semmi különöset nem ják a tanév kezdetét. Furdal bennünket a kíváncsiság milyen lesz az. ötnapos tanítási hét. Walter Jánost lakásán kerestük. Felesége lemondóan Legyintett. „Biztos megint beletemetkezett a munkába, ha elkezdi, nem tudja abbahagyni. Itthon kellene már tennie.” A karcagi matematika—műszaki szakos tanárt a Déryné Művelődési Központ stúdiójában találjuk meg. — Ha nem vagyok itt, rögjtön a feje tetejére áll minden — panaszkodik, s a helyiségben szétszórtan heverő berendezésekre mutat. — Valaki belepiszkált a munkámba, most kezdhetek mindent elölről. A tanítás mellett másodállásban vezeDemjén Györgyné Pataky Agnes csináltam, mégis gyorsan eltelt az idő. Édesapám megbetegedett, ezért szükség volt rám itthon. Csupán egykét napot töltöttem máshol. Német levelezőpartnereimmel találkoztam Budapesten. Ennyi volt a nyaralás. A lakás festése, a villany- kályha beszerelése sok energiát igényelt. Mire fellélegezne az ember, már itt a tanévnyitó. Azért van, aminek nagyon örülök. Ha valaki igényesen akar dolgozni, akkor a napi munka mellett csak arra jut ideje, hegy a folyóiratokat átböngéssze. Most lehetőségem volt, hogy a szenvedélyemnek élhessek. Semmivel nem foglalkoztam, leültem és könyvet olvastam. — Nem hiányzik a tanítás? — Nagyon sok diákkal találkoztam a strandon. Sokkal kötetlenebbül beszélgettünk, mint az iskolában. Érdekes, hogy augusztus derekán — éppúgy, mint a pedagógusok — már ők is várWalter János tem az intézmény audiovizuális stúdiójának munkáját. — Merre járt a nyáron? — Tegnap jöttem haza az úttörőtáborból. Emlékezetes napokat töltöttünk a Dunakanyarban, Alsógödön. Igen kedvelem a sátorozást, ezt az életformát. Aki táborozik. annak nem kell a napköziben foglalkozást vezetnie. Előzőleg égy komoly vállalkozáson estünk túl. Hetedik és nyolcadik osztályos gyerekekkel bulgáriai utazáson vettünk részt. Nyolc napot töltöttünk a Fekete-tenger partján. Pri- morskóban. — És a család? — Alig voltunk együtt. A feleségem sokat zsörti-iődött emiatt. Otthon a festés közepén vagyunk. Azonban a táborban töltött időnek is van haszna. Elvittük az új ötödik osztályosokat is, szeptembertől már ismerősként találkozunk a tanteremben. F. S. Fotó: Dede Fal- és tertextil biennale Díjnyertesek kiállítása Ornitológusok a Hanságban A kőszegi zwinget ben — öregtoronyban — megnyílt a hatodik fal- és tértextil biennálé díjnyerteseinek kamarakiállítása. A kiállításra került alkotások bizonyítják, hogy a textilművészetben tapasztalható tartalmi és formai gazdagság a fal- és tértextil műfaján belül is jelentkezik. A festett, s?:övött, applikációs és más technológiával készült különböző faliképek, és térdíszítő kompozíciók seregszemléje a mai magyar textilművészet fejlettségéről tanúskodik. Tegnap bezárult a hatodik hansági ornitológiái tábor. Három héten át több váltásban a hansági természetvédelmi területhez tartozó Fehér tónál 60 hivatásos és önkéntes ornitológus figyelte a madarak mozgását, életét. Vuics István festőművész jászberényi otthonában