Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

Elutazott hazánkból Francois Mitterrand Díszebéd a nagykövetségen Nemzetközi sajtótájékoztató Ünnepélyes búcsú Sajtókonferencia. Francois Mitterrand magyarországi látogatásának záróaktusaként Kádár '.nos és a francia államfő a Duna Intercontinentalban a magyar és a világsajtó képvi­selőinek sajtókonferenciát tartott (Telefotó — KS) ’'•ancois Mitterrand, a .icia Köztársaság szerdán ..ivatalos látogatásra hazánk­ba érkezett elnöke tegnapi programjának kezdeteként ta­lálkozott Lékai László bíbo­ros, esztergomi érsekkel. A találkozó színhelye a buda­vári érseki rezidencia volt. Ezután a Parlament Nán-. dorfehérvár termében Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára újabb négyszemközti megbe­szélést folytatott a francia államfővel. A késő dé’előtti órákban hazánk magasrangú vendége felkereste a Magyar Nemzeti Galériát. A Budavári-palota előtt — ahol az elnök a nap­fényben fürdő belváros lát­képére is vetett néhány pil­lantást — Köpeczi Béla mű­velődési miniszter és Berecz-. ky Lóránd, a Galéria főigaz­gatója köszöntötte. A múzeum falai között elő­ször a francia művészet egyik reprezentánsának alko­tásait mutatták be az állam­főnek. Éppen ezekben a na­pokban nyílt meg ugyanis itt Théodore Gericault-nak, a múltszázadi francia romanti­kus piktúra egyik legnagyobb alakjának elsősorban litográ­fiáit, akvarelljeit és^ tusrai­­zait felsorakoztató tarlata. A fiatalon elhunyt, s napjaink­ban ..újrafelfedezett” alkotó képei között Francois Mitter­rand! honfitársa, Francois Bergot, a roueni Szépművé­szeti Múzeum igazgatója ka­lauzolta, mint a budapesti vendégkiállítás rendezője. A francia államfő ezután hazai festészetünk néhány ki­emelkedő alkotójának' művei­vel ismerkedett. Múlt száza­di és e század eleji nagyjaink — Munkácsy Mihály, Szinyei Merse Pál, Rippl Rónai Jó­zsef, Csontváry Kosztka Ti­vadar több képe mellett Dési Huber István, Egry József és Derkovits Gyula vásznaiból adott ízelítőt a válogatás. A Galéria egyik termé­ben — barokk művészeti em­lékek között — a Budavári­palotában tett látogatás zá­róakkordjaként a magyar ér­telmiségiek, művészeti éle­tünk jeles képviselőivel ta­lálkozott az elnök. Francois Mitterrand délben a francia nagykövet budapes­ti rezidenciáján díszebédet adott Kádár -János és Lo­­sonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke tiszteletére. A meghí­vottak között volt politikai, gazdasági és kulturális éle­tünk számos vezető képvise­lője. s ott voltak az elnök kí­séretében lévő francia szemé­lyiségek. A díszebéden Fran­cois Mitterrand és Kádár Já­nos pohárköszöntői mondott. Francois Mitterrand pohárköszöntője Mindenekelőtt arról sze­retnék szólni, mennyire meg­ragadott az a szívélyesség, amellyel a magyar nép foga­dott bennünket. Korai lenne még megfogalmazni látoga­tásom minden tanulságát, hi­szen erről lesz alkalmam nyilatkozni a délutáni sajtó­­értekezleten. Annyit azonban már most elmondhatok, hogy egy bátor és tiszteletre mél­tó néppel találkoztam, olyan emberekkel, akiket nagyra becsülök. Még jobban érzem annak szükségességét, hogy új lendületet adjunk a fran­cia—magyar kapcsolatoknak. Magyarország és Francia­­ország között az idő az el­múlt több mint ezer évben, a viszontagságok és a távol­ság ellenére is olyan szála­kat szőtt, amelyek lehetővé teszik, hogy értsük egymást, sőt egyetértésre jüssünk. Né­peink hagyományaikat, kul­túrájukat, politikai és tár­sadalmi rendszerünket te­kintve különböznek, s álla­maink eltérő szövetségi rendszerhez tartoznak. Mind­ez nem akadálya, hanem éppen indoka annak, hogy szorosabbra fűzzük kapcso­latainkat. Ügy véljük, eljött az ideje annak, hogy közösen építsük a jövőt. Tárgyalásainkon en­nek útját alakítottuk. A Kádár János úrral, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával és Losonczi Pál úrral, az Elnöki Tanács el­nökével folytatott megbeszé­lések bizonyították: a két ország előre tud haladni ezen az úton. Népeinket a világ nemzetei közötti béke és megértés eszméi vezérlik. A magyarok és a franciák egyaránt ragaszkodnak az élő Európa góndolatához. Országaink ebben a szel­lemben fogadták el a Hel­sinki záróokmányt és tartják tiszteletben előírásait. Minisztereink és más ma­gas beosztású személyisége­ink találkozóikon megálla­pították, hogy vitás kérdé­seink nem választanak e; bennünket. Eddig azonban a kérdések felszínén mozog­tunk, most a valóságnak megfelelően kezeljük őket. Árucsereforgalmunk mesz­­sze van a kívánatos szint­től, s remélem, hogy növelni akarjuk és fogjuk azt. Ennek érdekében gyakor­latiasabb. konkrétabb ipari és kereskedelmi együttmű­ködési formákat keresünk, olyan módszereket, amelyek jobban megfelelnek a válla­latok igényeinek. Kulturális kapcsolataink eddig is élén­­kebbek voltak, de ezen a te­rületen is még sok a tenni­való. A franciáknak fel kell fedezniük, vagy újra fel kell fedezniük — nekem min­denesetre már alkalmam volt ma délelőtt — a Magyar kultúra gazdagságát, ere­detiségét. erötiMc isé-'é*. le­gyen szó az irodalomról, a filmművészetről, vagy a köl­tészetről. Meg fogjuk sokszorozni a magyar művek francia nyel­vű fordítását, és tanulmá­nyozni fogjuk egy új francia intézet felépítésének lehető­ségét Budapesten. Biztosak vagyunk abban, hogy ma­gyar barátaink, akik jól is­merik a francia, kultúrát, ezen a téren is el akarják mélyíteni a kapcsolatokat. Első titkár úr! Elnök úr! Országukból azzal a bizako­dással és meggyőződéssel tá­vozom. hogy a népeink kö­zötti kapcsolatok fejlesztése .előtt nagy lehetőségek tá­rullak fel. Ezek kihasználá­sát hazatérésem után figye­lemmel fogom kísérni. Francois Mitterrand vége­zetül emelte poharát Ma­gyarországra a magyar nép jövőjére, a jelenlevők egész­ségére és — magyar nyel­ven tett" hozzá — a francia —magyar barátságra. (Folytatás a 3. oldalon) Vasutasnapi ünnepségek Tegnap országszerte meig­­•keadődtek a 32. vasutasnapi ünnepségek. ' Budapesten, a Vígadóban megtartott köz­ponti rendezvényen jelien volt Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára és Borbéndi János, a Miinisztertanóifs el­nökhelyettese. A vasutaso­kat Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója köszöntötte. Ünnepi beszédében szólt ar­ról, hogy a vasút eddiginél eredményesebb tevékenysé­géhez fokozott szükség van a szemléletváltozásra, a ru­galmas — a külső, belső változásokat egyaránt gyor­san követő — kereskedelem­politikára, a korszerűbb szervezet kialakításéra. A megnövékedett követelmé­nyek, a hatékonyabb gaz­dálkodás igénye megkövete­lik a vasút technikai fej­lesztését: továbbra is a leg­fontosabb -feladat a pálya­­halózat. a csomópontok, a rendezőpályaudvarok, a biz­tosító berendezések rekon­strukciójának folytatása Az MSZMP Központi Bi­zottsága nevében Korom-Mi­hály köszöntötte a vasút dolgozóit, elismeréssel szólt a vasutasök nehéz muiniká­­járólli, eredményeikről. Az ünnepségen Puliad Ár­pád közlekedés- és posta­­ügyi miniszter 45 dolgozó­nak adta át a Kiváló Vas­utas, ötvennek a Kiváló Munkáért kitüntetést. Az ország más vasúti szol­gálati helyein 45 miniszteri dicséretet- és 110 vezérigaz­gatói dicsé letet nyújtottak át az arra érdemes vasutasok­nak. Új üzemcsarnok épült a tiszafüredi MHD-ban Jó ütemben dolgozik az ÉPSZER Az 1970-ben Tiszafüreden letelepedett Magyar Hajó- és Darugyár 1974-ben a község­ben új gyártelepet épített, az üzem — csarnokokkal, raktá­rakkal és gépekkel gyarapod­va — azóta rengeteget fejlő­dött. A növekedést a létszám változása is jól jellemzi, 1974-ben ötszáz dolgozója volt a gyárnak, ma pedig ezer. A kezdetben csupán al­katrészeket és részegységeket készítő gyáregységben 1976- ra megteremtődtek az önálló gyártmány előállításának fel­tételei : az öttonnás portálda­rukból évente negyven darab jut el a szovjet kikötőkbe. A tiszafüredi termékek ke­resettek. kelendők a daruk, ám az MHD más gyáraitól is érkezik megrendelés. A ke­resletet igyekeztek is kihasz­­.nálni a vállalat vezetői, te­hették ezt azért is, mert a gyár még ma sem küzd mun­kaerőhiánnyal. A Szolnok megye északi csücskében la­kó fiatalok szívesen választ­ják munkahelyül a „Hajó­gyárat". A dinamikus lét­számnövekedés azonban gon­dokat is felvetett. A beruhá­zások ellenére ma már szin­te elviselhetetlenül zsúfoltak a munkahelyek, a helyhiány miatt, illetve azért, mert egyes készülő alkatrészek nem férnek be a meglévő épületekbe, nem egy műve­letet télen-nyáron a szabad­ban kell elvégezni. Nagy ér­tékű forgácsoló gépek is dol­goznak a szabadban, a sze­relőtéren. i A Magyar Hajó- és Daru­gyárban elkészült a feszült­ség feloldását szolgáló beru­házási program, és tavaly a kivitelezési munkák is elkez­dődtek. A tiszafüredi üzem egy 133x40,5 méter alapterü­letű, 18 méter magas, a ne­héz vasszerkezetek 'gyártásá­ra alkalmas csarnokkal gya­rapodik. Ebben az üzemrész­ben már a legtöbb nagymé­retű darualkatrész elkészít­hető, a munka megszervezé­se nem függ az időjárástól, javul a minőség, hiszen pél­dául nem fagyban vagy eső­ben kell hegeszteni. Az épít­kezés befejezése után a gyár más üzemeiben is megszűnik — a már-már a munkavég­zés biztonságát veszélyeztető — zsúfoltság. Javulnak a to­vábbra is a szabadban dolgo­zók munkakörülményei, hi­szen a csarnokkal párhuza­mosan készülő úgynevezett „fejépületben” kulturált me­legedő- és pihenőhelyiséget alakítottak ki számukra. Eb­ben az épületben kap helyet a gyár tmk üzeme, öltözők­nek és más szociális helyisé­geknek is jut hely. A beruházás fienerálkivite­­lezésére a Szolnok megyei Tanács Építési és Szerelőipa­ri Vállalata kötött szerződést. Az építők tavaly július végén „vonultak fel” a területre, a 37 millió forint értékű élőké­szítési és alapozási munkála­tok (a cölöpalapozást alvál­lalkozóként a DÉLÉP végez­te) zöme annak ellenére el­készült. hogy a kemény tél igen megnehezítette a föld­munkákat. Ezt a 37 millió fo­rintba kerülő előkészítő sza­kaszt 1982 december 31-re kell befejezni, a határidő bő­ven betartható. Megkezdődött a két épület felépítményeinek 70 millió forintba kerülő készítése is, ezzel a munkával 1983. de­cember 31-ig kell végezni. Június elején kezdték a fel­adat megoldását, és már áll a csarnoknak mind a har­minchat, 18 méter magas oszlopa. Az ÉPSZER szakem­berei annak ellenére különö­sebb gond nélkül birkóztak meg az „acélmonstrumok­­kal”, hogy hasonló munkát először próbáltak. A tanácsi építő vállalat fennállása óta legnagyobb feladatának megoldására vál­lalkozott Tiszafüreden. Az igazi nehézséget nem a beru­házás körülbelül 150 millió forintos értéke (a pontos ösz­­szeg még nem állapítható meg, mert az épületgépészeti szerelést végző alvállalkozó­val eddig nem sikerült szer­ződést kötni, így a végleges befejezés időpontja sem tisz­tázódott), hanem a csarnok méretei okozzák. Az ÉP­­SZER-nél újszerű munkákat kell elvégezni és megszervez­ni. Hogy ez mennyire sike­rül, az csak a munkálatok későbbi fázisaiban derül ki. Az mindenesetre biztató, hogy mind az MHD-nél mind az ÉPSZER-nél kölcsönösen elégedettek az együttműkö­déssel, az építkezés eddigi ütemével. Nem a szabadban készül a daru A TARTALOMBÓL: Kezdeményezőbb, jobb munkál Sorsok és sorsfordulók Avatás előtt Mandragora a múzeumudvarban Fiatalokról fiataloknak Ára: 1,80 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! xxxin. évf. 160. szám, 1982. július io., szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom