Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-04 / 155. szám

1982. JÚLIUS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A közös cél: a lakosság jobb ellátása (Folytatás az 1. oldalról) gek megyei bizottsága által készített beszámo­lót a különböző rendeltetésű megyei szövetkezetek együtt­működéséről, és a bizottság ennek érdekében kifejtett munkájáról. Az előterjesz­tésből egyértelműen kitűnt, hogy az elmúlt években a megyében a Szövetkezeti ágazatok közötti együttmű­ködés elsősorban a tagság és a lakosság jobb ellátása, a lakossági szolgáltatások szer­vezése, a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének tá­mogatása, az értékesítési biztonság megteremtése, a lakosság életkörülményei­nek és lakáskultúrájának javítása, a közművelődés és a sport területén alakult ki. Néhány példa az együtt­működésekre: a megyében alakult meg az első Magyar Sörgyári Szövetkezeti Társu­lás. Ugyancsak társulások eredményeként jött létre, évi 30 ezer sertés vágására vá­góhídi kapacitás. A takarék­­szövetkezetek 40 termelőszö­vetkezet megbízásából fize­tik a tagoknak a háztáji gaz­daságokban nevelt és a ter­melőszövetkezeten keresztül értékesített állatokért a fel­­vásárlási összeget, ez évente •több mint 700 millió forint. Jelentős az az árumennyiség, amivel az ipari szövetkeze­tek a helyi árualapokat bő­vítik. De nemcsak a gazda­ságban, a mozgalmi életben is szorosan együttműködik a három szövetkezeti ágazat: rendszeresen megszervezik a fiatalok balatoni találkozó­ját, amely nem szűkölködik kulturális programokban; közösen szervezik a szövet­kezeti fiatalok versmondó versenyét, a szövetkezeti kó­rusfesztivált és szintén a há­rom szövetkezeti ágazat közös fenntartásában van a Jász­sági Népi Együttes, amely­nek jó híre már túljutott az ország határain. E napirend vitájában fel­szólalók megállapították, hogy a szövetkezetek társa­dalmi, kulturális együttmű­ködésének jelentős eredmé­nyei vannak. Nem tekinthe­tő azonban kielégítőnek sem az egymás közötti, sem az állami vállalatokkal kialakí­tott gazdasági együttműkö­désük. A szövetkezetek erő­forrásaival való ésszerű gaz­dálkodás, a tagok, valamint a lakosság igényeinek kielé­gítése az együttműködési formák további gazdagítását, az érdekeltség növelését igényli. Az ülést követően a ta­nácskozás résztvevői megte­kintették a Skála-utcát, ahol a megye mezőgazdasági és ipari szövetkezeteinek ter­mékeit mutatták be, árusí­tással egybekötve. V. V. A kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet új palántázási módszert mutatott be. A Finnországban kifejlesztett metódus lényege, hogy a növényeket (paprika, pa­radicsom, dinnye, zeller) papircellákban keltetik, ily módon kiültetésük gépesíthető Növekedett a választék, elkezdődött a rekonstrukció Tavaly április óta tarto­zik a Hajdúsági Agrárgaz­dasági Egyesüléshez a Phy­­laxia egykori karcagi gyára. Az új tulajdonos a gazda­csere .utáni legfontosabb fel­adatainak a termelés alap­anyaghátterének biztosítá­sát és a vevőkör kialakítá­sát tartotta. Az üzem évente 60 ezer tonna kukoricát dol­goz fel, ennek a mennyi­ségnek a szállítására a HAGE taggazdaságai szinte teljes egészében képesek. Bonyolultabb munkát jelen­tett az értékesítés megszer­vezése, a hazánkban igen erősen kínálati jellegű pia­con (számos vállalat ver­seng a vásárlók „kegyeiért”) kellett biztosítani a 192 en­gedélyezett karcagi termék eladását. A piacszervező munka a Phylaxia által kialakított vevőkör bázisán kezdődött. A gyár régi vásárlói bizal­mának megőrzése nem volt könnyű feladat, hiszen a HAGE-nak nem voltak táp­­szerkészítési tapasztalatai, termelés megfelelő szakmai Karcagon a korábbi alapo­kon sikerült megteremteni a bázisát, és létrehozták az üzem korábban hiányzó ke­reskedelmi és szaktanács­­adói hálózatát. A mezőgaz­dasági üzemek igényeinek megfelelően bővítették a tápszerek választékát. Az állatartó gazdaságok elége­li AGE>termékek Karcagról dettek voltak a gyártmá­nyokkal, ezt bizonyítja, hogy a kezdeti 37 százalékosról mára 42 százalékosra sike­rült növelni a gyárnak az ország tápszer- és pxeroix­­forgalmából való részesedé­sét. A HAGE új formák alkal­mazásával is igyekezett ve­vőit érdekeltté tenni a part­neri kapcsolatok szorosabbá fűzésében. Megalakították a HAGE Premix Gazdasági Társulást. A tagok sorába lépő vállalatok egyenként 500 ezer forinttal járóinak hozzá a közös fejlesztési alaphoz, ennek fejében a Karcagról vásárolt termékek gyártói nyereségének felét minden évben viszakapják. A gazdaságii társulás 30 tag­ja — köztük a Szolnok me­gyeiek, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, a Zöl­dért és a Tiszavidéki Ta­­karmáinygazdálkodási Társa­ság — persze nemcsak a haszonból részesedik: a kö­zös pénzen létesített labo­ratóriumban nemcsak a gyárban felhasznált alap­anyagokat és készterméke­ket vizsgálják, hanem a tár­sulásban részt vevők meg­rendelésére kedvezményes áron elemzik az állatte­nyésztő üzemekbe kerülő takarmányok minőségét. A HAGE hasonló feltételekkel vállalkozik takarmänyopti­­malizálási programok szá­mítógépes elkészítésére is. A piacbiztosítási tevé­kenységgel párhuzamosan megkezdődött a beruházási hiányosságok megszünteté­sét szolgáló munka. Az 1984 végére befejeződő, ösz­­szesen 174 millió forintba kerülő rekonstrukcióra ta­valy 15 millió forintot köl­töttek. Mint szinte az egész hiánypótló beruházási prog­ram, az idén elköltendő újabb 20 millió forint is a belső anyagmozgatás korsze­rűsítését, az anyagadagolás automatizálását szolgálja. . A rekonstrukció elsődle­ges feladata a tápszerek és premixek minőségének ja­vítása, a világszínvonalú technikai és technológiai fel­tételek megteremtése. (A gyár készítményei többségé­nek licencét a „szakma” élen járó vállalataitól vásárolja.) A korszerű berendezések azonban — körülbelül 30 százalékkal — növelik az , üzem teljesítőképességét is. A tápszer- és premixkészí­­tők versenye hazai piacon igen erős, a HAGE vezetői mégis lehetőséget látnak a korszerűsítés szülte termék­többlet értékesítésére. , A gyümölcsös falu Tiszagyendai hétköznapok Mire a munkásszállító au­tóbuszok elzúgnak, idős Házi János mái;, kinn van az ud­varban. Kapálja a babot, irtja a gyamot. Mozgását fi­gyelve. nem nézné ki belőle az ember, hogy már a 89. esztendejét tapossa. Egyedül a nagyháziján Magányosan él a lakásban. Három lánya, egy fia, messze kerültek a gyümöl­csös falutól. Igaz, sűrűn visszajárnak hozzá, felkere­sik, de ő a legszebb invitá­lásra sem hajlik. — Mire mennék el? Itt születtem, itltt jártam isko­lába, itt nőttem fel, innen vittek el katonának, ide jöt­tem vissza, itt cseperedtek fel a gyerekek, tizennyolc éve itt halit meg az asszony, itt öregedtem meg. De a leg­fontosabb: itt dolgoztam egy életen át. Jó negyedszázadig boltos majd egyéni gazdálkodó, méhész volt. Nyugdíjat, szociális jára­dékot nem kap. Nap közben a ház körül íesz-vesz, oly­kor bekapcsolja a 'rádiót, néha főz is, de ha nincs ked­ve, a bisztróból hoz meleg ételt. Hetven család méhe tavaly is tíz mázsa mézzel fizetett. Taigja az ófész-szak­­csoportnak, noha már nem vándorol a méh ekkel, azok a környező kertekből gyűj­tögetik össze a nektárt. A gyerekek kérlelik: dugja édesapám az ereszbe a kul­csot. és hátra se nézzem jöjjön báirmelyikőnkhöz. Ö csak a fejéit rázza. Itt még a hajnal ás más, az éjszaka is szalídebb. és a Nap sem úgy bújik elő a felhők mö­gül, mint egy ismeretlen be­ton városban. Pensze az embereiket csak akkor lehet megtartani, egy Gyendához hasonló kis he­lyen. ha a mindennapi élet­hez legfontosabb szolgáltatá­sok, szakmák művelői — kő­művesek, szobafestők, vil­lanyszerelők — megtalálha­tók. Nevetik a gyen diaiak, mivel itt az előbbi felsoro­láson kívül a helybeliek ..legtetejéit és végét” is rend­be tudják tenni, elvégre ci­pész és férfi-női fodrász egy­aránt aikad. A. fürtigazítást Füri Mihálvné végzi, de ma délelőtt takarít, a hétfő szünnap. — Mennyi a vendégem? Naponta hót—nyolc nő, és négy-öt férfi frizuráját, ha­ját szedem rendbe. A höl­gyeknél a sasson, meg a dauer a sláger, a fiúk |vi­­szonti legtöbbször popperfiri­­zurát kérnek. Az is érdekes, hogy már itt is sietnek az emberek, és hogy ne kelljen sokat várni, előre bejelentik magukat, ahogyan a váro­sokban szokás. A mindennapok jó han­gulatához tartozik a lakos­ság jó ellátása, a megfelelő árukínálat is. A néhány esz­tendeje felépült kis ABC- ben a havi forgalom 1 millió 200 ezer forint körül alakul. Van itt minden, ami szem­szájnak ingere: kismotor, paprika, gyerekágy, élelmi­szerek. varrótűk, gombok, növényvédő szerek, edények kumhinék, ingek játékok, piperecikkek. édességfélék, slb. Tejből naponta 180 liter fogy. tőkehúsból 300 kiló kell, cukorból havi 30 má­zsa, lisztből ugyanannyi. Kenyérből naponta 300 kilót visznek el a tis-zagyendaiak ebből az. üzletből. Tizenkét órát harangoznak. Levél se rezdül, száz ágra süt a Nap, de Varga Gábor nem hűsöl. Félig az árnyék­ban. félig a napon egy hosz­­sz.ú létra tetejéről szedii a cseresznyét a hatalmas, két­ezer négyszögöles házi kert­ben. Vajon áfész-felvásárló­­helyre viszii-e, ahol már ezen a napon délig jónéhány má­zsa cseresznyét hoztak be a helybeliek? — Dehogy. Szolnokra szál­lítja a vejem, — magyaráz­za, — mert ott nem tíz fo­rint, hanem duplája az ára. Tizenöt ládával sorakozik már a gangon, de még sze­dek a tetejére egy keveset, mire estefelé megérkezik az autó. — Gyönyörű a kert, ros­­kadásig tele terméssel. — Van itt nyáni, ősz; al­ma, szőlő, körte, meggy, cse­resznye, szilva. Amit lehet, eladnak a gyerekek, amit meg nem lehet, az a hordó­ba ikerül. Kisüsti lesz belő­le. De addig még sokszor kell permeteznem, locsolnom. Fiatal fészekrakók Hogy nem hiábavaló a gyendaiak szorgalma, arra néhány adat bizonyítékul: 72 magánautó fut a faluban, 390 televíziót tartanak nyilván. Legtöbben: kétszázan a Nép­lapot olvassák, a Szabad Földet 136-an. a Családi La­pot 100-an járatják. Hogy mennyi a gyendaiak postán őrzött, megtakarított pénze, — erről furcsa módon nem szerezhettem tudomást, mi­vel úgymond, ezt elárulni tiilösK?) Egy bizonyos, nem lehet kevés, mert gyönyörű­ek, rendezettek az épületek, és például tavaly is az 1 ezer 461-es lélekszámú faluban 17 új lakást építettek. Közéjük tartoznak Haj­nalék jis. Fiatalok, két apró gyerekkel1: a férj Kunhegyes­re jár dolgozni a félesége helyben óvónő. Tetőtérbe­­építéses házuk, amely há­rom szobás, ebédlős, kevés híján kész. Átellenben erdő susog, végtelen a csönd, tisz­ta a levegő. — A nyugalomért, a kör­nyezetért eresztettünk itt gyökeret, — indokolja az épíkezést Hajnalné. .— Neim beszélve arról, hogy ne­künk. mint fiataloknak a teliket is hallatlanul olcsón biztosította ’ a tanács. Elvég­re kedvezménnyel tíz forint volt négyzetmétere. — És az építőanyag? — Helyben is van TÜZÉP, a cementet ott szereztük be, de a környékbeli telepeket is be kellett barangolnunk, mire mindent megvettünk. Aki építkezik, tudja: ez nem is olyan é«vszerű fel­adat. Nem beszélve a fuvar­­költségről. mert amit messze kell szállítani, már eleve nem olcsó. Olcsó, néni olcsó, jártam­ban keltemben ezen a napon is hat helyein számoltam meg. hogy sürögnek-lörognak az építkezők, emelkedik a fal, színesedik a vakolat, formá­lódik a ház. Önkéntelenül is adódik, honnan a pénz? Es­tefelé erről beszélgettünk a Lenin Termelőszövetkezet irodájában Kacziba Imre el­nökkel. aki két éve látja el posztját. — Ne haragudjon — évő­­döm — de az utcákat járva az embernek egy félig-med­dig találó szőlásmondás jut az eszébe: gazdag falu, sze­gény téesz. — Nem tagadom, évek óta gondok voltak a szövetkezet­tel. Egv példa: tizenkét hó­napra hétmillió forint mun­kabért fizettünk ki dolgo­zóinknak. A havi átlagkere­set jelenleg kevés híján 4 ezer forint. De mast kapasz­kodjon meg: csak a szövet­kezet segítségével értékesí­tett, szerződött, háztáji jó­szágokért. terményekért 8 és félmillió ütötte ugyaneb­ben az időszakban tagjaink markát. Nem sajnáljuk, de láttuk, tennünk kell va­lamit a közösben is. És ez a valami el­kezdődött : jónéhányan eltá­voztak, másoknak mi mond­tunk fel, kicserélődött a ve­zető garnitúra, és aki Csáki szalmájának nézte a közöst, attól is megváltunk. Mind­ezek eredményeképpen alap- és mérleghiányunk nincs, és tavaly már a 180 dolgozó, ha nem is sok. de 772 ezer forint nyereséggel zárta az évet. Jó lenne hinni, hogy ások vihart megélt szövetkezet végre tartósan lábra áll. És hogy a helybeli foglalkozta­tottság teljesebb legyen, tör­tént egy és más. A téesz melléküzemágat szervezett, ahol 43 lány, asszony vil­lamossági berendezésieket ké­szít. Talán ennek is köszön­hető, hogy január óta 22 új belépő jelentkezett a szövet­kezetbe. Az sem közömbös, hogy az utóbbi 3 évben 20 millió forintot fordított gé­pekre, technikai korszerűsí­tésre ez az apró, 2 ezer 288 hektáros gazdaság. Hetven óvodás A várható jövőről is essék szó: tavaly két házasságkötés volt a faluban, és nyolc ifjú tiszagyendai látta meg a napvilágot. Hovatovább szűk lesz a csodálatos faóriások közé épített óvoda, ahová eddig hetven apróságot írat­tok be a szülők. Igazolva, hogy az idős embereken kí­vül sok fiatal is szűkehb ha­zájának vallja ezt a barát­ságos, „gyümölcsös” falut. D. Szabó Miklós A szolnoki Háziipari Szövetkezet tiszavárkonyi részlegében holland exportra gye­rekköntösöket gyártanak. Naponta 200-at varrnak meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom