Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-31 / 178. szám
10 Kulturális kilátó 1982. JÚLIUS 31. Ősbemutató a Gyulai Várszínházban Oroszlánok nemcsak Aquincumban voltak I Jékely Zoltán Oroszlánok Aquincumban című vígjátékának színre hozatalával az idén már második alkalommal tartott ősbemutatót a Gyulai Várszínház. Székely János erdélyi magyar író Vak Béla király című drámájának előadását a közönség lelkesen fogadta, de a megjelent kritikák többsége is elismeri a darab, az előadás érdemeit. Nem kisebb volt az érdeklődés a közelmúltban elhunyt költő és műfordító, Jékely Zoltán drámája iránt. Jékely az 1960-as évek elején, közepén írta — a dátum fontos! — az „Oroszlánokat”. Viszontagságos volt a kézirat sorsa. jó néhány színházunk felvette műsortervébe a darabot, de különböző okok miatt egyik sem mutatta be. Bő .másfél évtized múltán a szerző már abban a hiszemban volt, hogy a darabb végképp elveszett a közönség számára, sőt még a kézirat is elkallódott, de nem sokkal a költő halála előtt a véletlen mégis úgy hozta, megkerült a kézirat és Sík Ferenc — a Gyulai Várszínház művészeti vezetője a hányatott sorsú mű színre hozatala mellett döntött, Iglódi István vállalta az előadás rendezését, sajnos Jékely Zoltán már nem érhette meg a gyulai ősbemutatót. Külön darab az Oroszlánok Aquincumban, s ezzel a közhelyszerű megállapítással ki is tértünk az egyértelmű minősítés elöl. Erre ugyan semmiféle kényszerünk nincs, csupán azt akarjuk nyomatékosan hangsúlyozni, hogy önmagunkkal is nagy vitában vagyunk az irodalmi anyag értékelésekor. Ez viszont bizonyítja, hogy mennyire érdemes megnézni ezt a harsány kacagásra ingerlő, de keserűséget is okozó előadást. A történet, amely a harmadik században játszódik igen egyszerű. Élt a korabeli Aquincumban és Utcisia Castro — Szentendre — környékén egy Lupus nevű költő. Sírverseit, megtalálták a régészek. A darabbeli Lupus bármilyen bohém, szélcsap, szofcnyabolond, de mégis szellemi központ, akire oda figyelnek a polgárok. A vígjáték különös élethelyzetben exponálja Lupust, veszélyben: jön az ellenség; Aquincumnak vége. Mit tesz a költő, menekül, vagy marad?! A kérdés bizony abban az országban, ahol Aquincum van, izgalmas, sőt kényes. Végül is Lupus és szellemi köre Aquincumban marad, sok másokkal ellentétben, akiktől mindenki azt várta, hogy szintén maradnak, — és mindig elmentek. De Lupus úgy döntött, ő világéletében aquincumi költő volt, mit keresne Rómában. A vígjátékoktól — általában — nem szokás számon kérni az eszmei mondanivalót. Nem mindegy azonban, hagy min nevet a közönség. Jékely darabja Iglódi István rendezésében azért nagyszerű, mert nemes és vezetes gondolatok színe-vtsszáján kacagunk. Lupus nem veti meg az ételt, az italt, szoknyabolond, kicsit kókler, nagyobb tekergő mint a többi, legalábbis annak látszik, de véghelyzetben helyén a szíve, az esze, bár ezt is furcsán mutatja meg: bemászik szeretkezni egy zugba, amikor jön az ellenség. Iglódi István rendezése arra törekedett, hogy egészen testközelben láttassa ezt a figurát. Teheti, mert a darab főszereplője Öze Lajos a Jékely-szülte Lupus minden gondolatával, mozdulatával azonos. Színész és szerep nagy találkozása ez az előadás, — kifejezőbb híján kénytelenek vagyunk leírni ezit a közhelyet is. Ö.ze mindent tud a Lupushoz hasonló koszorús költőkről, s olyan természetességgel hordozza a legvégletesebb magatartásformákat, mint kofa a kosarát. Iglódi színpadán Öze érezhetően • jól is érzi magát, de komédiázása nem parttalan, Lupus léhasága mögött mindig ott a felelősséget érző szellem, handabandázása — ellentétben a hadfiakkal és hordószónokokkal — legfeljebb csak Tetrachiusra, a kocsmárosra „veszélyes”, kinek hitelbe issza borát. Öze jókora öngúnnyal éli A sokarcú Lupus (öze Lajos) Lupus világát, tisztában van saját korlátáival, ám nem kíméli a szájtépőket. Végül is Jékely — Iglódi — Öze Lupusa a cselekvő magatartás példázata, a borissza, csókparti költő tudja mit kell tennie. Említettük, volt, az előadás Legnagyobb - érdeme, hogy Iglódi a várszínpadon a nép között játszhatja a népet. A közönség minden percben élvezi Öze, Szerencsi Éva, Kránitz Lajos és a többiek karhossznyira vibráló játékát. Sajnos ennek véget vet a szünet, s az előadás a tószínpadon folytatódik» Eszményi a környezet, monumentális a látvány, de ez .már neim az az előadás, amelynek folytatását vártuk. A tószínpadi rész már csak mesterien szervezett látvány, semmi több, a főszerep a „hasbeszélő” hangosító berendezéseké, a világítás technikusoké, egyáltalán a technikáé. S ezen a „szélesvásznú” színpadon — a távolság miatt — elveszett Öze játékának minden groteszk bája, csak alakokat látunk, nem személyeket, csak felerősített hangokat hallunk, nem az érzelem jeleit. Hiába töretlen a cselekmény fonala, a tószínpadi rész már inkább csak nagyszerűen komponált látvány, mintha Lupus igazi jelenetét a várszínpadi záró mondatával éreznénk utoljára: „Emberek vagyunk, ugye?” Igen, azok, tévedhetünk, akár az előzőek megítélésében is, bár erősebben hiszszük, hogy a tószínpad „bekapcsolása” volt a tévedés. Semmiféle látvány nem pótolhatja az egyszerűségében nagyszerű gondolatok áramlását. De engedtessék meg, hogy visszautaljunk arra a minősítésünkre, hogy „különös” darab az Oroszlánok Aquincumban. Kibővíthetjük. különös előadás is. Hol szókimondó, az emberi _arc rezdülését is felnagyítja, máskor meg rejtélyes módon a cirkuszi csinadratta mögé búvik, s onnan üzen: Lupus az érzék! Ez az igazi színház. Tiszai Lajos Először rendeztek az idén népművészeti alkotótábort Hajdúnánáson. A résztvevők a város tárgyi és szellemi hagyományait, értékeit gyűjtötték. A gazdag anyagból kiállítás nyílt a hajdúnánási művelődési házban. A képen a város egyik jellegzetes utcarészletét örökítette meg az alkotótábor fotósa. A Bakonyi Idegenforgalmi Bizottság elnöke, dr. Blicke Tibor csütörtökön délután nyitotta meg a budapesti Csontváry Teremben a Bakony—Balaton című, a kortárs festők műveiből rendezett tájegységi kiállítást. A tárlaton huszonhét, a Bakonyhoz, Balatonhoz kötődő művész szerepel, érdekes, hogy közülük többen — id. Benedek Jenő Kossuth-díjas, Bényi László, Bőd László — a Szolnoki Művésztelep tagjai voltak, vagy a Kunságból indultak művészpályájukon. A nagyszabású, reprezentatív tárlat augusztus 12-ig tart nyitva. A képen Bényi László: Vihar a Balatonon. Pályázati felhívás A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum a Hazafias Népfront támogatásával az új és legújabb kori magyar történelem (a XVIII. század elejétől napjainkig) témaköréből pályázatot hirdet. Alapkövetelmény: a pályázat közgyűjteménybe még fel nem vett történeti forrásokra, muzeális tárgyaikra, dokumentumokra, és fotókra, egyéb ábrázolásokra, valamint visszaemlékezésekre támaszkodjék. Beküldési határidő: 1982. VIII. 31. Budapesten a Budapesti Történeti Múzeumba, vidéken a megyei múzeumokba. Egy ősi mesterség föl virágzását hozhatja a Gyönki yesvesipari Szövetkezet válidÍK ozása: bükikbőls gyertyánból készítenek háziipari munkához való szövőszékeket. A sorozatgyártást Möszí-Szabó István festőművésznek, a szekszárdi művelődési központ szakkörvezetőjének a' tervei alapján kezdték meg. 'A másfél méter magas szerkezet elemeit előbb kiszabják, majd fél évig szárítják a fát, és csak akkor dolgozzák fel, ha nem találnak rajta semmilyen repedést, vetemedést. Ilyen előkészítés után facsapokkal állítják össze a szövőszéket, amely azután több évtizedig használható. Az újdonság iránt elsősorban a közművelődési intézmények szakkörei érdeklődnek, de egyéni megrendeléseknek is eleget tudnak tenni. A gyártók az első sorozatban száz szövőszéket készítettek kétféle változatban, ötven és hetvenöt centiméteres szélességben, de mivel inkább az utóbbit keresik, a következő ötven darabot már nagyobb mértékben készítik. Ezen csaknem három méter hosszú szőnyeget vagy szőttest lehet megszőni. Az egyszerű szövőszékből — amelyeken akár otthon is meg lehet tanulni a szövés alapjait — húszat a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatal kérésére Hollókőre, a népi építészet becses emlékeit, a hagyományokat őrző műemlékfatuba szállítottak. Dzsesszhétvége Debrecenben Magyar—jugoszláv televíziósok együttműködése A Ljubljanai Televízió háromfős küldöttsége Pécsre látogatott, és az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójában megbeszélést folytattak a I agyar Televízióval való < gyüttműködésről, műsorcseréről. Az MTV Körzeti Stúdiója jelentős szerepet vállal a nemzetiségi kultúra ápolásában, ezért is rendezték a baranyai megyeszékhelyen a megbeszélést. A stúdió szerb-horvát és német nyelvű, valamint szlovén adásai ugyanis jelentős 'mértékben hozzájárulnak a jugoszláviai televíziók és a Magyar Televízió közötti együttműködés fejlődéséhez. A pécsi és Ljubljanai Televízió forgatócsoportjainak cseréje hatékonyan segíti elő egymás jobb megismerését. Megegyezés született, hogy jövőre az MTV ljubljanai, LRTV pedig magyar estet sugároz. Tervezik közös szórakoztató műsor készítését is a Balatonról. Bejelentették hogy a lendvai átjátszó , adó jövő évi üzembe helyezésével a Mura mentén élő magyar nemzetiségiek is figyelemmel kísérhetik az MTV adásait. A megbeszélésen •szó volt arról is, hogy 1983-ban a Pécsi Körzeti Stúdió félórás riport filmet forgat Szlovéniában Jugoszlávia, Magyarország, Ausztria és Olaszország nemzetiségeinek koperi találkozójáról. Továbbá megállapodtak abban, hogy a pécsiek a szlovéniai magyar írókat és költőket bemutató irodalmi műsort készítenek. Színes programmal várja a dzsessz kedvelőit a hétvégén Debrecen. Ma délután 4 órakor a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ tanácstermében Balogh Gyula, Szabados György, valamint a Gárdonyi László — Csáinyi Zoltán duó ad műsort. Ezt követően Alexej Kozlov moszkvai együttese mutatkozik be a magyar' közönségnek, majd este fél kilenctől a sportcsarnokban a Binder kvintett, a művelődési központ színháztermében pedig Deseő Csaba együttese koncertezik. Holnap délelőtt a Benkó Dixieland ad térzenét, délután Regős István és Friedrich Károly együttese lép pódiumra. Végül este a sportcsarnokban Behny Wallace, Pege Aladár, Dániel Humair trió, és a Crossfire együttes műsorával ér véget a debreceni dzsesszhétvége. Gyönki szövőszék