Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-28 / 175. szám

1982. JÚLIUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az animációs stáb a kétkamerás rögzítés alapjait tanulja t Hangositanak, vágnak, rendeznek Országos amatőrfilmes tábor a Tiszaligetben E hét elején a járó­kelők többször találkozhat­tak Szolnok utcáin, a Tisza­­parton filmfelvevő-kamerák­kal felszerelt, az érdekessé­geket kutató fiatalok csoport­jával. A mini stábok tagjai a tiszaligeti országos árhatőr filmes tábor lakói. A MÁV Járműjavító amatőrfilmes klubja szervezte meg az egy­hetes alkotótábort, amely a hónap utolsó napján 'zárja kapuját. Zérczi Imre, a házigazda filmklub és a táborvezető­­ség tagja: — Középiskolás és szakmunkástanulók, valamint pedagógusok a vendégeink. A diákok kezdő amatőrfil­mes továbbképzést kapnak, a felnőttek — intézmények­ben, kollégiumokban már működő, vagy a jövőben alakuló szakkör irányítói — klubvezetői továbbképzésen vesznek részt. A fiatalok nagy része először vesz kezé­be kamerát. Elsődleges cé­lunk, hogy a táborozok az is­meretek megszerzésén túl kedvet kapjanak a filmezés­hez, a jövőben a „mozgóké­pesek” csapatát erősítsék. — Hogyan alakul a hét programja? — Az amatőr filmezés — ma már profinak számító — — szakemberei tartanak el-, méleti felkészítést, előadá­sokat technikai ismeretekből, filmesztétikából. Válogatott, díjnyertes alkotásokat vetí­tünk, amelyek a mesterség­beli fogásokat kitűnően ér­zékeltetik. Az első napon — a lendületvétel után — meg­alakítottuk a stábokat, me­lyek önálló témákban (cím szerint: Szolnok város az idegen szemével; A Tisza; Animáció; Kísérleti művész­film; Tábori élet) dolgoznak. A kamerákat, a nyersanya­got a mi klubunk adta. A t>íbor végén már vetíteni fogjuk á kész, színes, hango­sított filmeket. Az anyagot archiváljuk, s a jövőben to­borzásra is felhasználjuk. Az animációs stáb a két­kamerás felvétellel ismerke­dik. Beállítják a lámpákat, rögzítik az állványokon a filmfelvevőket. A csoport­ban diákok, pedagógusok dolgoznak. A képi információt, annak rögzítését nagyon lényeges­nek tartom — vallja Rózsás Tibor, a szolnoki 633. szak­munkásképző intézet tanára. — Néhány esztendeje vettem egy filmfelvevőt, elsősorban a . családi események meg­örökítése kedvéért. Rájöttem, a kamera sokkal többet tud az események konzerválá­sánál. A filmezés szenvedé­lyemmé vált. Megismerked­. tem a szolnoki klubosokkal, Ismerkedés a kamerával akik nagy örömömre meg­hívtak a táborba. — Szakkörvezetöként, vagy csupán érdeklődőként van itt? — Az utóbbi, de nagyon szeretném, ha hamarosan az intézet kollégiumában meg­alakíthatnánk egy' amatőrfil­mes klubot. Ügy dondolom, igen hasznos lenne, ha a különböző szakmákról, fejlő­désükről, szépségeiről, ne­hézségeiről felvételeket ké­szítenénk. Az anyag olyan dokumentáció lenne az iskola életében, amely egyben kitű­nően alkalmas a pályaori­entáció könnyítésére is. — Miért éppen az animá­ciós csoportban dolgozik? — Rajztanár vagyok, ter­mészetesen érdekel az anya­gok formázása, a mozdulatok apró részletekre bontása. Ké­sőbb talán készítek majd egy filmet, amit az oktatásban, a szemléltetésben kollégáim felhasználhatnak. Magnetofonok, vágóaszta­lok, vetítők sorakoznak. Mindegyikkel dolgozik min­denki, hiszen az amatőrök­nek mindenhez érteniük kell, hogy boldoguljanak. Geren­csér Tamás Chinon kamerá­val bíbelődik. — Filmezték már máskor is? — kérdezzük az idén érettségizett székesfehérvári fiatalembert. — Nem, csak fotóztam. Évek óta tagja vagyok az if­júsági ház rajzyrzakkörének. Jól összebarátkoztunk' a fil­mesekkel, s most, amikor meghallottam, hogy Szolno­kon tábort szerveznek, öröm­mel jelentkeztem. — Mindenki önállóan dol­gozik a csoportban. Milyen témát választottál? — Egy absztrakt rajzfil­met, pontosabban annak váz­latát készítem el. Többezer rajz kellene egy rövidke al­kotáshoz is. Csupán a módot szeretném megtanulni. ké­sőbb majd csiszolom, begya­­korlom. — Szeptembertől? — Felvettek a budapesti kirakatrendező iskolába. Gondolom, a táborban tanul­takat a későbbiekben, a munkám során is hasznosít­hatom. 'Fekete Sándor Fotó: Tarpai Zoltán Képernyőn a Gályavári esték éj évfolyama Elkészült és szeptembertől kezdődik a televízió Gólya­vári estek úi évfolyama. El­ső része Etnikum és politi­ka címmel a honfoglalástól az I. világháború befejezésé­ig tárgyalja a magyar törté­neti demográfia kérdéseit. A közreműködők a hazai törté­nettudomány kiváló ismerői: Diószegi István, Fügéd; Erik, Hanák Péter, Kosári Domo­kos és Ormos Mária törté­nészek, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanárai, az MTA Történettudomá­nyi Intézet munkatársai. A Politika és a társada­lom című részben — ismer­tetik a társadalomtudomá­nyok közül a pszichológia, a szociológia és a politológia hazai kutatási eredményeit, amelyek a politikai dönté, sek megalapozásét segítik elő. A műszaki-tudományos forradalomról készült har­madik részt a jövő év janu­árjától áprilisig mutatják be. A sorozat a műszaki haladás fő tendenciáit — az energia­szerkezet alakulását, az au­tomatizálást tárgyalja. Még nincs eldöntve, hogy a jövő évben mikor kerül képernyőre Hahn István bibliatörténeti sorozata a Hit világa és történelem, amely a biblia fogalmával, felosztásával, az ószövetség világával, az evangélium Dal étkezésével, történetisé­gével; az apostolok levelei­vel foglalkozik. Az előadás­­sorozatot a közeljövőben megjelenteti a Kossuth Könyvkiadó. Oroszlánfej­szoborlelet Szekszárdon Szépen faragott oroszlán­­fej-szoborra bukkantak Szekszárd palánki hatálé­ban a régészeti ásatásokban segédkező diáktábor lakói. A helyszínen immár a nyolca­dik nyáron folytatják egy török hódoltságkori vámsze­dő földvár feltárását. A mos­tan; ásatásokból nemcsak az egykori kísérőd lakóinak, ka­tonáinak használati eszközei kerültek elő, hanem római és középkori figurális mészkő­töredékek is. Az ásatást ve­zető dr. Gaál Attila, a jszek­­szárdi Balogh Ádám Múze­um igazgatóhelyettese sze­rint ezeket feltehetően mész­­égetésre használták, fel, mi­vel mészkő nincs a közel­ben. A régészek szerint ró­mai szobor darabja lehet a jókora oroszfáníej is, ame­lyet most tanulmányoznak behatóbban. I Sanyika beszaladt az udvarra. A ház előtt ledobta iskolatáská­ját, de a konyhaablak előtt megtorpant. Az apja bent ült az asztalnál és cigaret­tázott. Köszöntek egymás­nak. — Apu!? — rebegte a gyerek. — Szeretnék ki­menni a fiúkhoz! — Nem mész sehová — felete az apja. — De Apu, miért? — Csak! Gyere befelé! Odabent a gyerek újra el­kezdte. Az apja ráordított. —- Tűnj a szobába azonnal! Ne idegesíts! Fölugrott, kinyitotta az ajtót, s kezével olyan ride­gen mutatta az irányt, mint egy állatszelídítő. A kul­csot kétszer elfordította a zárban, majd zsebrevágta. __ Ügy két óra múlva kinyitotta az ajtót. KB — Gyere ki! Szaladj el egy doboz cigiért! A szobából nem jött vá­lasz. Döbbenten nézett kö­rül. Az ablak nyitva volt. A rohadt életbe! Megszö­kött. Majd adok én neki lógni, megszökni! Csavar­gó! Közben megérkezett a fe­lesége, de ő egyfolytában káromkodott. — Ne bántsd a gyereket — kérte az asszony. Pénteken nyílik Nyári tárlat Szolnokon A Magyar Képző- és Iparművészek Közép-ma­gyarországi Területi Szer­vezete idén 17. alkalommal rendezi meg hagyományos nyári tárlatát Szolnokon. A kiállítást, amelyen Bács- Kiskun és Szolnok megyei művészek alkotásai látha­tók, ezúttal a Helyőrségi Művelődési Otthonban te­kinthetik meg az érdeklő­dők. A megnyitót július 30- án, pénteken délután 4 óra­kor tartják. A tárlaton harmincegy művész hetvennyolc fest­ménnyel, szoborral, grafiká­val szerepel. A közönség többek között láthatja a kecskeméti fiatal grafiku­sok, Bailanyi Károly, Csáiky Lajos és Pócs Péter mun­káit, Bozsó János festőmű­vész képeit, a kiskunhalasi Diószegi Balázs festményeit. A Baján élő művészek kö­zül többek között B. Mikii Ferenc, ifj. Éber Sándor és Weintráger Adolf festőmű­vész, valamint Pálfi Gusz­táv szobrászművész munkái szerepelnek a 'tárlaton. A Szolnoki Művésztelep alko­tói ;— Fazekas Magdolna, Meggyes László, Berényi Ferenc, Bokros László és Baranyó Sándor festőmű­vész, Nagy István, Simon Ferenc és Szabó László szobrászművész valamint Bokros Júlia keramikus •— is bemutatják újaibb mun­káikat. Jászberényből Ben­­ke László, Vuics István és Sáros András festményei láthatók a nyári 'tárlaton, de megnézhetjük a Kisúj­szálláson élő Papi Lajos szobrait és a szolnoki Sza­bó Ágnes grafikáit is. A kiállítás augusztus 22- ig várja a szolnoki közön­séget, a nyári tárlatot au­gusztus 26-tól Kecskeméten, a Szakszervezetek megyei Művelődési Központjában tekinthetik meg az érdek­lődőik. Corvinák-e a szultán ajándékai? 35 kódex az Egyetemi Könyvtárban Nemrég volt száz eszten­deje, hogy II. Abdul Hamid török szultán 35 kódexet küldött ajándékképpen Bu­dapestre, melyek az Egyete­mi Könyvtár állományába kerültek. Ebből az alka­lomból érdekes 'tanulmányt tett közzé Csapodiné Gárdo­nyi Klára a Budapesti Egyetemi Könyvtár Corvi­náiról a Magyar Könyv­szemle című folyóiratban. A 35 kódex abból az anyag­ból származott, amelyet II. Szolimán szultán győztes hadserege 1526-ba^ hadi­­zsákmánykónt vitt magával Budáról. Az Isztambulból érkezett kódexekről az első alapos, részletes leírás még a múlt században Csontosi János készítette. Jegyzékében — a többi neves kutatóval egyetértve — úgy csoporto­sította a kódexeket, hogy van közöttük tíz 'kétségtelen Corvina, Mátyás király haj­dani könyvtárának darabja, három valószínű, a fenn­maradó 22 kódexről pedig feltételezhető a magyaror­szági eredet. A könyvtörténész Vitéz János könyvtárával kapcso­latos kutatásai során kez­dett foglalkozni az Egyete­mi Könyvtárban őrzött kó­dexekkel. Több kódexben ugyanis fennmaradt Vitéz János kancellárnak, majd esztergomi őrsöknek a kéz­írása is. Egyesek úgy vél­ték: ez annak bizonyítéka, hogy Mátyás király konfis­­káltatta az 1470-ben szerve­zett, ellene irányuló főúri összeesküvés élére, állt fő­pap könyvtárát. A legújabb kutatásoknál az is kiderült, hogy Vitéz bejegyzései jó­val több kódexben találha­­tuiv meg, mint korábban ész­lelték. A kódexek vizsgálata után a kutató összefoglalá­sul megállapította: kétség­telennek látszik, hogy an­nakidején mind a 35 kó­dexet Budáról vitték el a törökök. Visszaérkezésük után az első megállapításit nyilván erősen befolyásolta az a felfogás, amely csak a díszes kiállítású, Mátyás címerével is ellátott kézira­­’ tokát 'tekintette „hiteles Corvinának”. Az újabb ku­tatások után azonban vi­lágossá vált, hogy. lehettek egyszerű, díszítettem kézira­tok is a budai palotában, akár a könyvikészítő mű­helyben lemásolásra előké­szítve, akár Vitéz János dolgozószobájában olvasás, tanulmányozás céljából. Az a tény, hogy viszonylag több kódexben megtalálható Vitéz János kezevonasa, nem azt bizonyítja, hogy Mátyás konfisikáltatta az ér­sek könyvtárát, hanem azt, hogv Vitéz, ha csak tehette, a budai könytár kódexeit is olvasta K. M. ennyivel megúszom — gondolta —, és szaladt egé­szen a kútig. Mikor haza­ért, érthetetlen látvány fogadta. A konyha padló­jára az összes lábas, fazék ki volt rakva, a legkiseb-A módszer — Nem bántom én, nem bántom, majd meglátod. Csak kerüljön elő az a bü­dös kölyök! Majd megtaní­tom én! ^P_Már esteledett, ami- Kl kor Sanyika megje- Kfl lent. Tudta, hogy az anyja is otthon van. Belé­pett az ajtón, és várt. Ka­pott már pofont az apjától, de nem szökésért, mert még nem szökött meg soha. Várt. Ám nem az történt, amire számított. Az apja nyájasan elérakta a két vizeskannát. — Nos kisfiam! Eredj ki szépen a kútra! A fiú megfogta a kanná­kat és elindult. Milyen jó, bektől a. legnagyobbakig. Az apja kiöntötte a kan­nákból a vizet. — Na gyerünk! — adta ki a parancsot. DA tizedik fordulónál már nagyon elfáradt, de a Büntető részvét­len maradt. A felesége fél­ve megszólalt. — Ne kínozd a gyereket. Még egy fordulóra is ne­héz neki, az a két kanna. — Hallgass! Ebbe ne szólj bele! — intette le a férj. Teljesen besötétedett. A gyerek számolgatta, hány­szor kell még mennie. Félt a sötétben, de erőt vett ma­cán. Még két-három fordu­ló, ezt már kibírom, gon­dolta. Mikor csordultig telt az utolsó fazék is, alig állt a lábán. Még egyszer el­ment, hogy a kannákban is maradjon víz. — Tele van. Megcsinál­tam — szólt halkan a fiú. — Ez neked tele van? Te­le van? Majd én mondom meg, hogy mikor van tele! — ordította az apja. Ki­nyitotta az ablakot,- és a két kanna vizet kiöntötte az udvarra. — Nincs tele! — Na! Nem hallottad? Nincs tele! A gyerek reszketve néz­te az apját. Zokogva for­dult ki az ajtón. Egész úton azt hajtogatta: „Me­gint ki fogja önteni. Me­gint ki fogja önteni.” Mire visszaért, már az összes lá­bas üres volt. — Menj ki az ablak elé, és térdepelj le! Majd ha bocsánatot kérsz, bejö­hetsz! — kiabált a gyerek után, és rágyújtott. — Inkább vert volna meg! Inkább vert volna agyon! — fakadt ki a fiú, és még hallotta, hogy az apja odabent felröhög. Nagy Ilián j

Next

/
Oldalképek
Tartalom