Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-28 / 175. szám
1982. JÚLIUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Melléktermékek hazai és külföldi piacokra az ÁHV-töl Amíg a vér lisztté válik Mi lesz a nyelvből? Kinek kell a csont? A tehén adta bizsu Dániai prospektusok hirdetik miért áll háromféle szemetes kuka a koppenhágai utcákon. Egyszerűen azért — így a magyarázat — mert vétek lenne elégetni a papírt, s összetörni, kihajítani az üveget, amikor mindkettő melléktermékként újra felhasználható. Itthon így a megyében is szép számmal találunk példát arra, hogy a „kidobandó” egyszer csak más minősítést kap és valamilyen hasznos célra már mint alapvagy segédanyagként feldolgozzák. A hasznosítás skálája igen széles. Kezdve attól, hogy a hulladékszőrméből „mozaik” bundát .varrnak, addig, hogy a kivágott MÉH- kupacba kerülő acél és nemesfém lemezekről katalógust készítenek. Esetenként, így a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál is, a melléktermékeket más ágazat hasznosítja. Példa rá a nyelvhám. E cégnél a szarvasmarha nyelvéből 20 perccel a vágás után leveszik — teljesen sterill körülmények között — ezt a vékony réteget, s utazik az anyag a fővárosba a Kőbányai Gyógyszergyárba.*- Itt száj- és körömfájás elleni vakcina gyártásra használják föl. A melléktermékek feldolgozása persze nem elsősorban a „felfedezésen” vagyis nem mindig az ötleten, a hasznosítás módszerének kimunkálásán múlik. Bizonyítja ezt az említett nyelvhám is, hiszen az említett rétegtől megfosztott nyelv, már nem exportképes. A belőle gyártott vakcina viszont igen. Szükséges a megoldáshoz az, hogy a termelők túl lássanak saját „kerítésükön” és mint az ÁHV, é az említett gyógyszergyár együttműködése bizonyítja kell még a jó kapcsolat is. Az utóbbi például hűtőegységet bocsát — éppen azért mert szüksége van az innen kikerülő termékre — a „leadó” rendelkezésére. Van amikor persze az ilyen segítség is kevés. A vérliszt például ugyancsak a jól exportálható cikkek közé tartozik. A vér feldolgozásához, hogy „lisztté” váljon, bonyolult technológia és nemkevés beruházás kell. Márpedig ha erre nincsenek meg az anyagiak marad a csatorna ... Vagy: olcsó centrifugálással szétválasztják a vörös és a fehér részeket, s az utóbbit, mivel igen tápláló, fehérjedús töltelék anyagnak felhasználják. Sokat számítanak egy ilyen vállalat, mint a megyei ÁHV, termékválasztékának kialakításánál az étkezési szokások. A beidegződések persze finom falatokkal módosíthatók. A fűszeres vér, ami például az újabb és olcsó félkész cikkek közé tartozik, egy ilyen „vállalkozás”, amelynek a sikere, persze jelentős mértékben múlik a kereskedőkön is. Igaz nem csupán az ilyen újkeletű áruknál. Melléktermék például a csont, ami úgy tűnik a piacon megbukott. Legalábbis ha a boltokat járja az ember. A „miért nincs” kérdésre az érvek a következők: nem akad olyan eszköz,^ amivel a hatalmas csontokat' egy áruházban vagy kisebb boltokban feldarabolhatnák. Az ÁHV éppen ezért fűrészgépet vásárolt e célra. A másik érv: a masina égette a csontot — már a fűrészelés helyén — így nem kell az áru a vevőnek. Maradt tehát ez a megoldás, hogy a vállalat aprítja — égetés nélkül — és csomagolja kisebb „kiszerelésben” a levesnek valót, s így értékesíti azt. Miként nyerhető deviza a melléktermékekből egy húsipari cégnél? Például a bél feldolgozásával. S most tessék elfeledni az illusztris illatokat, nem csupán azért mert a pénznek nincs szaga. A megyei ÁHV-nál szinte patikai körülmények között dolgozzák fel, ezt a máshol hulladéknak számító állati terméket. Ami többnyire jó a vevőnek, hiszen valljuk be inkább szeretjük úgy a kedvenc szalámit, ha azt nem fóliába töltik. Nem beszélve arról, hogy ezt a burkoló anyagot külföldről importáljuk, Magyarországon ugyanis nincs műbél gyártás. S ha az említett tisztított, osztályozott, válogatott melléktermék még exporálható is, mindjárt érthető a fontossága. A példákat ’ a vállalati kezdeményezések sorát lehetne még folytatni. Beszéljünk azonban, egy újkeletű megoldásról, amelynek körvonalai még csak most kezdenek bontakozni. Igaz e cégnek voltak már próbálkozásai évekkel ezelőtt is. A szaru felhasználásáról van szó, nem is akármire. Dísztárgynak, ékszernek. Bizton állíthatjuk, hogy a legmerészebb ipartervező elképzeléseihez hasonlatosak a természet produkálta minták, formák. Persze a míves szaruból készült tárgyak elkészítéséhez szakemberek kellenek, — érdemes akár egy kis vállalkozási forma létrehozásán Is töprengeni. Tudnunk kell, hogy a megyei ÁHV üzem termelési értéke és nyeresége elsősorban a szarvasmarha, a sertés húsának feldolgozásán, értékesítésén múlik. A melléktermékek hasznosítása úgymond jelentéktelen tétel termelésében. Jelentőségét egyszerűen az bizonyítja, hogy a vállalat a semmiből — a kidobott hulladék, különben az enyészeté — is képes ha nem is sok, bevételhez jutni. S ha példáját mások követik így a létrehozható érték már nem csupán országos, hanem megyei viszonylatban is számottevő. H. J. Köszöntés A kisújszállási Janó Jánost, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjét 85. születésnapja alkalmából tegnap Szolnokon, a pártszékházban a megyei pártbizottság nevében Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte és •átadta a párt vezető testületének ajándékát. Törökszentmikléson Beruházások a téeszben A .törökszentmiklósi Béke Termelőszövetkezetben ebben az évben 16 millió forintot költenek a beruházásokra. A Jurenák majorban a két, 64 férőhelyes íiaztatót alakítja át a szövetkezet építőbrigádja. Nemrég készült el az I-es számú termelési központban a 400 vagonos, ikéthajós iterménytárodó. Ugyancsak ezen a telepein épült kétmillió forintért egy tejiház és egy * kocsimosó. Megkezdődött az alapozása a Bábolna típusú szárítónak a II-es telepen. A építkezést előreláthatólag Októberre fejezik be. A költségek megközelítik a hatmiilllió forintot. Új, nagyhozamú lucernafajta Üj lucernafajtát nemesítettek Iki a Szarvasi Öntözési Kutatóintézetben. Az államilag elismert Szarvasi 4 lucerna a hagyományos fajtáknál hosszabb élettartamú, jóval nagyobb hozamú, kiváló a magtermő képessége. Az új lucerna még a negyedik évben is jó termést, hektáronként megközelítőleg tizennégy tonnáit ad. Évente hatszor! kaszálás esetén még a negyedik évben is 23 százalékkal • nagyobb termést adott mint a jelenleg termesztett fajták. A mozdulatok nem lehetnek hamisak. A fürdőben zajló folyamatok időnként megkívánják a beavatkozást Üstök, kokillák, formák .. .A kupolókemence környezetében „jobb időben” 70 Celsius fokot is mértek Kánikulai gömbgrafit Kit érdekel, hogy a kánikulában mennyi a gömbgrafitos öntöttvas szakítószilárdsága? Annyi bizonyos, azokat a munkásokat igen, akik a szolnoki Mezőgép Vállalat öntödéjében ebből a különleges anyagból készítik termékeiket. (Különleges, mert Magyarországon csak néhány helyen foglalkoznak ilyen öntvények előállításával.) Izzadnak az előkészítők, s még jobban a kokdllások, na és a hat adagoló, a kupolósok, az öntők. Jelzik, kész a fürdő, igaz, ennek a hőmérséklete jóval 1000 Celsius fok fölött van. A kupolókemence környékén 60—70 körüli a fokok száma. Jöhet a magnéziumfáklya — beleengedik a fürdőbe. Ez az ötvözet formálja át az öntöttvasban. található karbont, mfilknoszkópikus felvételen már láthatjuk, nem lapocskák hanem gömb alakúak a szénszemcsék. Mit tud ez a gömbgrafitos öntvény? Szakítószilárdsága nagyobb a szürke „kollégájáénál” —* acélt helyettesíthet. Ha igényt tartanaik rá. Azon a napon, amikor felvételeink készülték, 10 tonna szürke és 6 tonna gömbgraf itos öntvény készült el a törökszentmiklósi üzemben. Fotó: Hajnal József A sínpálya vége — ezen fut az üst — ahol a képződő salakot kiöntik Pár perc cigarettaszünet KULCSEMBEREK MEGBECSÜLÉSE Munkahelyen, társaságban vagy akár az iskolában kinek ne lenne határozott véleménye arról, hogyan szerepelt a foci világbajnokságon Nyilasi, milyen erényeket mutatott fel a játékban, s közben miféle hibákat vétett. Az is közismert — s mindennapi beszédtéma —, hogy miként nyilatkozott egy ismert rendező a tévében (vagy az újságokban) a magyar film helyzetéről, s jónéhány színművészünknek nemcsak a színpadi teljesítményét ismerjük a tömegkommunikáció jóvoltából, hanem filozófiai nézeteit, gasztronómiai ismereteit vagy esetleg, magánéleti ügyes-bajos dolgait. Az a gyanúm azonban, hogy'sokan zavarba jönnének a kérdéstől: vajon a műszaki tudományokban, az urbanisztika területén, a pedagógiában vagy éppen a közegészségügy hazai zászlóvivőt közül kik azok az értékes egyéniségek, akiknek tevékenységére érdemes odafigyelni? Forgó László professzor nemrégiben kapott igen magas kormánykitüntetést. Ha Kovács István filmrendező jóvoltából annak idején nem láttuk volna a „Nehéz emberek”-et, most Valószínűleg fogalmunk se lett volna, hogy a Heller— Forgó világszabadalom párosának egyikében kit is érdemes. tisztelnünk. Kezünkben a siker vagy a kudarc Kétségtelen, hogy — néhány divatos, népszerű, látványosan tálalható terület szakembereitől eltekintve — kevés szó esik azokról, akik a gazdaság és a társadalom más-más posztjain kulcsembereknek számítanak. Egyáltalán nehéz behatárolni, megfogalmazni, hogy kik is sorolhatók egyéb kategóriába. A statisztika nem ismer olyan közelítést, hogy munkahelyi vezéregyéniség (a szó átvitt és nemes értelmében), az a dolgozó (vagy vezető), akire a többség hallgat, akinek a leghatásosabb a példamutatása; magatartást, ízlést, munkastílust formál — vagyis kulcsember. A statisztika csupán arról képes számot adni, hogy például hazánkban a > felsőfokú végzettségűek száma 150 ezer. Mértékadó vélemények szerint közülük minden harmadik — tehát mintegy 50 ezer ember —, akinek működése olyan hatással van a tudományra, gazdaságra, hogy az eldöntheti egy-egy tervidőszak sikerét vagy kudarcát, de legalábbis nagymértékben befolyásolhatja az elért eredményeket. (A világért sem szándékszunk valamiféle voluntarizmus hibájába esni. Természetesen pénzügyi, műszaki, értékesítési — belső és külső — körülmények meghatározottságát csupán a személyi akaraterő, cselekvőkészség képtelen a visszájára fordítani, de az is igaz, hogy nagyon sok függ az embertől. Láttunk már olyan „csodát”, amikor nehéz objektív körülmények közepette kisebb-nagyobb közössé-1 gek túltettek azokon, akik viszonylag sokkal jobb esélylyel indultak valamilyen gazdasági (társadalmi) versenyben.) Nemzetközi összehasonlításban Ha már a statisztikánál tartunk, arra vannak összehasonlító adataink, hogy egyes — vélhetően aktív, kulcspozíciót betöltő — rétegek helyzetét összevessük.* A felsőfokú végzettségű műszakiak száma Magyarországon (tízezer aktív keresőhöz viszonyítva) több mint Csehszlovákiában, csaknem másfélszerese az NDK hasonló számarányának, a szocialista országok tekintetében csupán a Szovjetunió mögött maradunk le. Ha a műszakiak keresetét vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy ez 1938- ban éppen háromszorosa volt a szakmunkások átlagos bérének, 1949-ben már csak kétszerese, 1964-ben 54, tavaly pedig mindössze 18 százalékkal haladta meg azt. Ugyanakkor az NSZK-ban ma is átlagban 80 százalékkal, Franciaországban pedig 200 százalékkal keres átlagosan többet egy mérnök a szakmunkásnál. Mindebből következtetni lehet a kulcspozícióban dolgozók hazai megbecsülésének erkölcsi és anyagi mértékére. Az erkölcsiekhez különben még az is hozzátartozik, hogy igen sok mérnök munkaidejének teljes vagy legalábbis jelentékeny részében nem a képzettségének megfelelő feladatokat lát el. A kreatív, az alkotó munka helyett értekezik, anyag után szaladgál, a termelés napi döccenőit helyrehozandó tűzoltómunkával van elfoglalva. Mennyiben tud így megfelelni a beosztásából adódó kulcsfeladatoknak? Szellemi infrastruktúra Ahelyett, hogy a nehezen megválaszolható kérdések számát szaporítanánk, meg- • próbálunk néhány általános tapasztalatra hivatkozni. Ki ne ismert volna — esetleg épp a saját munkahelyén — olyan esetet, hogy egy-egy új vezető munkába lépése nyomán gyökeresen megváltozott a légkör. Váratlanul kibontakdzott (visszaesett) az emberek tenniakarása, munkakedve, s egykettőre szép eredményeket aratott (a korábbihoz képest a mélypontra süllyedt) az üzem, az osztály, az intézmény vagy a gazdaság teljesítménye. Ki ne ismerné a tekintélyes fehér üstökű szakibácsit, akinek munkamódszereit igyekszenek ellesni a fiatalok? Ki ne találkozott volna olyan pedagógussal, akinek magatartását nemcsak tanítványai próbálták akaratlanul is utánozni, hanem a tantestület tapasztalatlanabb tagjai is? Ki ne hallott volna körzeti orvosról, aki nem arról nevezetes, hogy betegei az elvárható hálapénz nagyságának arányában részesülnek a gondoskodásban, hanem .arról, hogy mindenkihez van néhány érdeklődő, jó szava, nem feledkezik meg az idős nyugdíjas különös kívánságairól Ilyen és hasonló példák is bizonyítják; nagyon sok függ egy-egy kiváló egyéniségnek a környezetére gyakorolt hatásától, mondhatnánk lénye személyes varázsától. Az efféle szellemi értékek — akármilyen meglepő — olykor tárgyi, anyagi hatásokat is ellensúlyozni képesek. Ismert, hogy az energia- és nyersanyagárak robbanásából az ilyen természeti kincsekkel bőségesen megáldott országok jelentős többletjáradékra tettek szert, anyagi előnyhöz jutottak. Ezt kompenzálni kizárólag azok az országok voltak képesek, amelyek — pénzügyi erőforrásaik és piaci ■ monopóliumaik mellett — növekvő arányú, magasan kvalifikált szellemi munkával vonzották magukhoz és hasznosították gazdaságukban a felhalmozott „olajdollárokat”. Ma már „szellemi infrastruktúrának” is nevezik ezt a közeget, amire jellemző, hogy sok jól képzett szakember alkotóerejével ügyesen sáfárkodnak. Mindez nemcsak a megfelelő embert a megfelelő helyre irányító kádermunka javításának, az egyenlősdit megszüntető differenciált bérezés gyakorlati megvalósításának fontosságát húzza alá, hanem azt is, hogy sok még a tennivaló a kulcsemberek erkölcsi megbecsülése, jó ízlésű népszerűsítése, társadalmi megítélése ügyében. Vajda János
