Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-22 / 170. szám
1982. JÚLIUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Bizonyítvány osztás után A másik boltban én is vásárló vagyok. Űj arcok a pult másik oldalán. Pályakezdők, akik még lassabban teregetik szét a „végből” a szövetet, vastagabbra szelik a szalámit. Csak tekintetük futkos szaporábban a vevőről a bátorítóan figyelő munkatársra, az idősebb, tapasztaltabb eladóra. Pályakezdők, akik néhány hete kapták kézhez szakmunkásbizonyítványukat. A szolnoki Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet jászberényi kihelyezett tagozatán az idén hatvan fiatal vizsgázott sikeresen és szerzett szakmunkás bizonyítványt. Három évi tanulással sajátították el azokat az ismeréteket, amelyek élelmiszervagy ruházati boltban eladói munkára jogosítanak. A két osztályból álló tagozat elméleti oktatásához a Lehel Vezér Gimnázium adott otthont, a gyakorlati tudnivalókat a kijelölt boltokban szerezték meg a tanulók. A „ruhások” az első évben a divat, a másodikban a méteráru, a harmadikban pedig a készruhaeladói szakmával ismerkedtek. A másik osztály tanulói egy-egy élelmiszer ABC- áruházban gyakoroltak. A pult másik oldalán Hol és hogyan hasznosítják azt, amit három év alatt tanultak? Mennyire hasonlít a pult másik oldala arra a világra, amit az iskolai évek alatt képzeletben felépítettek? A kérdésre a munkaadóktól és tőlük, a pályakezdő fiataloktól kaptunk választ. A jászberényi FORTUNA készruhaboltban két fiatal lány kezdte meg az eladói pályát, közvetlenül a bizonyítványosztás után. Farkas Béla, a bolt vezetője bizakodik, hogy jól jártak ■ velük. Az egyik fejben szoroz, ad össze és kivon, olyan pontosan mint egy számológép. A másik megnyerő mosolyával, türelmes udvariasságával „beszéli rá” a vevőt: próbáljon fel még egy zakót. Guba Judit „a mosolygós”, olyan kedvesen, figyelmesen válaszol kérdéseinkre, mintha egy értékes bundára alkudozó vásárlóval beszélgetne. — Szerencsés embernek mondhatom magam, mert olyan kollektívába csöppentem, ahol öröm dolgozni és jól meg lehet tanulni a kereskedői szakmát. Szeretettel fogadtak, mindent megmagyaráznak, a legfontosabbakat, ha kell százszor is elmondják, és olyan türelmesen, hogy ez kötelez bennünket: mi is ilyenek legyünk a vásárlókkal szemben. Azzal a kevés tapasztalattal is, ami mögöttem áll, már megtanultam, hogy itt ugyan eladó, de a másik boltban én is vásárló vagyok, és oda megyek vissza máskor is, ahol kedvesen, emberségesen bánnak velem. Maradt, ahol gyakorolt Havrilla Etelka „hazament”, amikor a bizonyítvánnyal a kezében az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat herényi MUNKÁS ABC-áruházában vállalt munkát. A gyakorlati idő mindhárom esztendejét ugyanis ott töltötte. — Valóban ismerősök, segítőkész munkatársak közt kezdtem el pályafutásomat, és szívesen dolgoznék sokáig. akár évtizedekig ebben a boltban. Könnyebb a munkám attól is, hogy már a vásárlók is ismernek, és úgy érzem elfogadtak. Tapasztalataim? Amennyire én, a néhány hetes gyakorlattal rendelkező eladó, meg tudom ítélni, nehezebb is, meg könnyebb is egy pályakezdő élelmi.szerboltos munkája, mint régen. Nehezebb, mert sok új terméket — hidegkonyhai készítményeket, konzervféléket, félkész ételeket — kell ismerni, árazni és kínálni. Könnyebb viszont, mert egy ilyen boltban. mint a miénk, szinte soha nem kell kimondani azt a csúnya szót, hogy „nincs”, hogy „sajnos, ebből nem tudok szolgálni”. — illés — Szentendrén Országos Néprajzi Filmszemle Az Országos Néprajzi Filmszemle, fénykép- és diapályázatra beküldött művek bemutatóját július 23-án, holnap rendezik meg Szentendrén, Ez alkalommal nyitják meg Kerekes Anna grafikusművész Természet és népra jz a era fikában című kiállítását a Pest megyei Művelődési Központban. Az Országos Néprajzi Filmszemlére beküldött alkotások nyilvános vetítéseinek helyszínei: 14.00 órakor a Szar badtéri Néprajzi Múzeum"; 17.00 órakor, a Templomtér; 19.00 órakor a Pest megyei Művelődési Központ és könyvtár. KÁNIKULA Fotó: Nagy Zsolt Berkes Péter; Apuka szabadságon ©(Kettes cédulacsoport) „Nem azt, nem a kapott ütlegeket... elfogadhattam volna a felkínált mentőövet: részeg társaság, rájuk szóltam, nekem jöttek, ez se épp elbüszkélkedni való. ámbár aki harcba száll, sebeket is kaphat, le is győzhetik, ez benne van a játékszabályokban ... hanem az az elképesztő arrogancia, az a kimódolt mocsokság. az az emlékgyalázó pökhendiség... idejönnek részegen szerenádolni, mozgalmi dalokkal, hej, te bunkócska, te drága, sződd a selymet, elvtárs, sej a mi lobogónkat, előre, proletár, a végső harcra... nem kellett a kerítés fedezése, hadd lássák a mocskok, én szemtől szerbbe ... még szép, hogy karóval, ha egyszer az került a kezem ügyébe. A katona fegyver nélkül... nem tudták, honnan is tudhatták volna, ki vagyok, ha tudják ...” ..Félreértette őket, mondja a füttyös górécska. Ismét félreértette őket. Bizonyítani akartak, nem gúnyolódni. Be kellett volna kalkulálnia a részegségüket. Részegségükben találták ki. amit kitaláltak. Maga mindig előbb üt, és azután kérdez? Mindig? Mi az, hogy min- . dig? Bizonyos esetekben igenis: mindig!”’ ..A seregben a dolgok legyenek egyértelműek. Nekem ne mondja a katona: nem tudom mi történt velem, megzavarodtam, ittas voltam, elvesztettem a fejemet, azelőtt sose tettem ilyet. Mellébeszélő magyarázkodás! Aki megtett valamit, akár józanul, akár részegen, abban potenciálisan mindig is benne volt az a tett. És ha benne volt, legyen benne annyi bátorság, anrtyi tisztesség is .. „Tulajdonképpen egy idő óta... miótá? Hónapok? Évek?... nem az nyugtalanít elsősorban, hogy X vét a szabályok ellen, hanem hogy ezt szorongás nélkül teszi, hogy bűntudata látszatbűntudat, számomra rendezett színjáték, amit... legutóbb ez a Szivák. Lejött a barátnője, nem lehetett kiengedni, dobbantott, a járőr hozta be a városból. Áll előttem lehajtott fővel, keményen dorgálom, hogyan ítéljem meg ezek után az ön eddigi rendességét, kapaszkodhat, mire sikerül újra visszaszereznie a bizalmat, szigorúan meg fogom íenyíteni... Látom, meg-megrándul a szája, arcát nem a szégyen. a bűntudat, hanem a bújkáló gúnyvigyor miatt rejtegeti, nem izgatja a mérgem, nem izgatja a büntetés, mit árthat az neki, bekalkulálta, megszámította, mégiscsak kiment a nőjéhez, előre tudta az átkozott, igazságos leszek, csak azt mérem rá, amit a szabályok megengednek ... Mindent levet majd az egyenruhával, folytatja, ahol abbahagyta, röhögve meséli, hogyan sikerült betonfejű parancsnokát átvernie, de az én múltamban belegázolt, az én lapomon kitörölhetetlenül... nekem kell kapaszkodnom, hogy visszaszerezzem ... Darida őrnagy? Igen, igen, akinek a zászlóaljában dobbantottak . .. késtek ... részegen dorbézoltak ... elszúrták ... nem teljesítették ...” ..Maga miért hajt, árulja már el? — sunyit a füttyös górécska. — Magában nincs semmi ’erkölcstelenség’? Semmi irigység, semmi hiúság, semmi önzés, semmi önérdekhajsza? Maga mindig csak az ügyre gondol cselekvés közben, és olyasmire véletlenül se, hogy tettemért kapok is valamit, én,’X. Y. személyesen? Mindegy mit, elismerést, vállveregetést, kitüntetést, jutalmat, előléptetést, magasabb beosztást, ami számít magának, amitől elégtételt, mit nem mondok, boldogságot érez? De ami nélkül megkeseredik a nyál a szájában? Megkeseredik az egész élete? Megkeseredik maga az ügy is? Mennyivel ’erkölcsösebb’ ez a maga önzése az én kőműveseim önzésénél, akik a lelkűket kihajtják, ha tisztességesen megkapják — nemcsak a pénzüket, hanem a feltételeket is a tökéletes munkához? Én nem azt mondom, mondja a füttyös górécska, hogy szégyellje magát ezért az önzésért. Nem mondom a kőműveseimnek se. Mert ha nem volna bennük ez az önzés, két téglát nem lehetne keresztbe rakatni velük. Nekem az a dolgom, hogy rájuk pirítsak az önzésükért. Hanem hogy meglovagoljam azt. Meglovagoljam, azaz kihasználjam, és ugyanakkor kordában is tartsam. Ne engedjem mértéktelenül elburjánzaní. Hogy mi a mérték? — vakaródzik a füttyös górécska. — Na látja, ez az! Hogy mi a mérték. Ezen kívül töprengeni, s nem azon, hogyan irthatnánk ki belőlük a kiirthatatlant,” (Folytatjuk) Tábor cukorbeteg gyerekeknek Ezen a nyáron Sopronban táboroznak a cukorbeteg gyermekek. Hetven 10—14 éves leány és fiú, augusztus 5. és 24. között, éppen úgy játszhat, sportolhat, kirándulhat, mint a többi táborozó, a programjaikat, az étkezésüket azonban főleg a szakorvosok szervezik meg. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1. számú gyermekklinikájának diabétesszel foglalkozó munkaközössége, valamint az Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet szakorvosai, diétásnővérei írták elő e gyermekek háromheti menüjét, adagját. A táborban megtanítják őket, melyik ételből mennyit fogyaszthatnak, naponta hányszor étkezzenek, mit kell tenniük akkor, ha rosszul érzik magukat, miikor és hogyan adják be maguknak az inzulint.
