Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-03 / 154. szám

xxxiii. évi. 154. szá», 1982. július 3., szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Csak a sárga irigység? Általános tapasztalat, hogy a sok-sok apró, kis ér­tékű újítással sosincs baj. Ezeket, kiötlőikkel együtt, mindenütt szívesen fogad­ják, hiszen — amellett, hogy hasznot hajtanak — javít­ják a statisztikát. Kimutat­ható lesz, hogy a bázishoz képest emelkedett az újítá­sok darabszáma, egyre töb­ben részesültek a díjazásra jutó pénzből is, ami minden szórnál ékesebben igazolja, hogy terebélyesedik a moz­galom. Ráadásul pár száz forintokért senkit sem tá­mad meg a sárga irigység, ami akár .tetszik, akár nem — mindig kerékkötője a gyors elbírálásnak. Vajon szellemi kincseink pazarlására elégséges magya­­rázait-e a szakmai féltékeny­ség, és más emberi gyarló­ságok? Hiszen az elfogadott és bejegyzett találmányok népességhez viszonyított arányát tekintve csak Jugo­szláviát előzzük meg a kon­tinensen. Az újítómozgalom megtol panásáról pedig há­rom-négy éve beszélünk anélkül, hogy komoly vál­tozás jelei mutatkoznának. Alighanem mélyebben kell keresni a bajok gyökerét. Az egyszemélyi felelős ve­zetőik nem érdekeitek abban, hogy bármiféle kockázatot vállaljanak az újdonságok bevezetésekor. Az iparjog­­védelem szakemberei azon munkálkodnak, hogy a gya­korta mondvacsinált fel­adattervek létjogosultságát legalább kifelé igazolhassák. Noha tudják, hogy az alko­tás belső kényszerét le­het ugyan serkenteni, de programpontokkal irányítani sohasem. — Mégis így kell tenniük, mert tőiülk ezt kérik számon min­den fórumon. Az újítók, fel­­találók pedig nem ritkán olyan eszmei díjakat kap­nak, hogy egyszer és min­denkorra elmegy a kedvük saját ötleteik megvalósításá­tól. És mindezzel párosul valamiféle kölcsönös bizal­matlanság, aminek riasztó bizonyítéka, hogy a haszno­sított újítások 1 azaz egy százalékát veszik át egy­mástól a vállalatok! Mégis, a felsoroltak elle­nére, évente mintegy nyolc­­milliárd forint hasznot haj­tanak az országnak az újí­tások, találmányok. Számuk sem csekély, csak éppen be­legondolni is nehéz, meny­nyi kincset érő ötlet, elkép­zelés hamvába holt, mielőtt kiderült volna, hogy mekko­ra értéket hordoz. Ha önmagunkhoz viszo­nyítunk, és a statisztikákat böngésszük, nem is olyan vészes a helyzet. Am amint kitekintünk a világiba — akár Keletre, akár Nyugat­ra — azt kell tapasztalnunk, hogy .nehezen álljuk az ösz­­szehasonlítást. Pedig a vég­eredményt, különösen né­hány világhódító útra indu­ló magyar szabadalmat te­kintve, okkal lehetünk büsz­kék alkotó tehetségű honfi­társainkra. _ Mostanában kedvező vál­tozás jelei mutatkoznak. Mindenekelőtt a szabályo­zásban, ami lehetővé teszi, hogy szabadabb, ezáltal gaz­dagabb díjforrással gazdál­kodjanak a vállalatok. Ren­delet született a díjak adó­­mentességi határának föl­emelésére. A közreműködők anyagi érdekeltségének megteremtésével pedig csök­kenhet a „buliba” kénysze­rűségből bevettek száma. Mindez azonban eseti keze­lés. Szemléletbeli fordulat­ra van szükség, amit első­sorban az érdekeltség rugói mozgatnak. G. L. F. Visszatért a szovjet—francia űrhármas Fogadás Bajkonurban — Kitüntették a résztvevőket Tegnap délután moszkvai idő szerint 18 óra után Ár­kai! k térségében Földet ért a Szojuz T—6 űrhajó leszál­lóegysége. A szovjet—francia közös űrrepülés három részt­vevője, Vlagyimir Dzsamifoe­­kov, Alekszandr Ivancsenkov és az első francia űrhajós, Jean-Loup Chrétien épség­ben egészségesen tértek visz­­sza a Földre. Az űrhajósok a helyszíni orvosi vizsgálat után AhkaHi ba mentek, on­nan pedig Baj'konurba foly­tatták útjukat. Rövid bajkonuri pihenő, az ellenőrző vizsgálatok és az első beszámolók után rö­videsen visszatérnek Csillag­városba. A Szalljut—7 űrállo­máson az állandó személy­zet, Berezovoj és Lebegyev. folytatja a munkát, amelyet még május közepén kezd­ték el. A szovjet—francia űrexpe­díció tagjai még csütörtökön átvitték a Földre visszaho­zandó anyagot a .tudományos kísérletek eredményét tar­talmazó magnetofon- és vi­deokazettákat, a fényképfel­vételeket, a biológiai kísér­letek anyagát tartalmazó tartályokat — együttvéve mintegy 16 kilogrammos cso­magot — az űrhajóba. A földi irányítóközpont moszkvai idő szerint rövid­­dél 15 óra után jelentette, hogy a két objektum Szibé­ria térsége felett elvált egy­mástól és a Szojuz T—6 megkezdte a leszálláshoz szükségesi manővereket. Köz­ben Arkalik térségében el­foglalta helyét a kutató-men­tő szolgálat: helikopterei, terepjárói a megadott kör­zetibe érkeztek. A helyszínre érkeztek a szovjet—francia program, vezetői közül töb­ben és több francia újságíró is a szolgálat helikopterein várta a leszállást. A iballisztikusok által ki­számított időpontban műkö­désbe lépett az űrhajó féke­­zőihajtóiműve, majd a visz­­szatérő egység levált a mű­száki egységről. A Föld lég­körébe lépve egy ideig meg­szakadt az összeköttetés a (Folytatás a 2. oldalon.) Plusz WO hektár Megműveltek minden elhagyott tanyahelyet Jól gazdálkodnak a termőfölddel Kengyelen A- megye gazdaságai kö­zül az elsők között fejez­ték be a kengyeli Dózsa Termelőszövetkezetben a legkorábbi gabona, a nyár eleji aszály miatt a szokott­nál is hamarabb „.kasza” alá érett őszi árpa aratását. Nem kellett négy nap ahhoz, hogy a 307 hektárról fedél alá kerüljön a téesz takar­mánygabonája, és az arató­­cséplőgépek is jól vizsgáz­tak a kampány első fordu­lójában. A betakarításban részt vevők most már a bú­za aratásához készülődnek, több mint 1700 hektáron érik a kengyeli határban a kenyérnekvaló. A kétféle őszi kalászost az idei nyá­ron 250 hektárral nagyobb területről arathatják a té­­eszbeliek, minit tavaly. A gabonatermesztés üzemi ér­dekeket és népgazdasági cé­lokat egyaránt szolgáló nö­velését a termelésszerkezet ésszerűsítésén kívül nagyban elősegítette a Dózsa téesz­­ben, hogy az utóbbi évek­ben eredményesen munkál­kodtak a termőföld racio­nálisabb hasznosításán. öt esztendővel ezelőtt az 1982. évinél csaknem 100 hektárral kevesebb közösen művelt nagyüzemi területet tartottak nyilván a szövet­kezet statisztikusai. Más volt a termőhelyek .tagolt­sága is. Az utakkal, faso­rokkal sűrűn szabdalt táb­lákban nehezebb volt a kor­szerű nagyüzemi növényter­mesztési technológiák elter­jesztése, elhagyott tanyákat, dudvával benőtt tanyahe­­lyeket kellett kerülgetni az évről évre drágább energiát faló nagy teljesítményű gé­pekkel. Saját anyagi forrá­saival jól gazdálkodva., a szövetkezet csaknem egy­millió forintot „szorított” ki a korszerű nagyüzemi ter­mesztéstechnológiának meg­felelőbb határkép kialakítá­sára. Az átlagos .tábliamére­­tek már meghaladják a gaz­daságban a 200 hektárt, és a földrendezés során, mint­egy 20 kilométernyi, felesle­gessé vált, üzemi út, árok és fasor felszámolásával je­lentősen növelni tudták a termőterületet is. A Rába Steigereknek, John Deerek­­nek sem kell már hat-nyolc­­száz négyszögöles gyomfész­keket kerülgetniük, mert az utóbbi öt évben valameny­­nyi olyan tanyahelyet meg­vásárolt és megművelt a téesz, amelyeknek egykori gazdái kiöregedtek, meghal­tak vagy elköltöztek. Százhúsz tanyahely fel­számolására, az elhagyott portákon maradt épületro­mok eltakarítására egyen­ként 10—15 ezer forintot költött a szövetkezet. A nagyüzemi táblaméretek ki­alakításához felhasznált pénzzel együtt mintegy há­rommillió forintot kitevő beruházással tudták tehát 100 hektárral növelni a ter­mőterületet a gazdaságban. Hogy megérte-e? A választ ■már az is egyértelművé te­szi, hogy évről évre nagyobb gabonaterületen forgolód­hatnak a kombájnok, de különben is egyszerű a szá­mítás : a termelőszövetkezet hektáronkénti ötezer forin­tos átlagos nyereségét figye­lembe véve három-négy év alatt megtérül a befektetés. Különösen, ha úgy haszno­sítják a megnövekedett te­rületet, ahogyan azt az idén is teszik. Alighogy levonul­tak ugyanis az árpaföldek­ről a kombájnok, a szalma­­lehúzók, máris nyomukba szegődtek a tárcsák, majd a vetőgépek. Száz hektáron, másodvetésként, silókukori­ca kerül a földbe a gabona után, ami várhatóan mint­egy 1500 tonna értékes tö­megtakarmány betakarításá­val, a tervezettnél több sze­meskukorica értékesítését teszi lehetővé a kengyeli Dózsa Tsz-ben. A kombájnok után mindjárt megindultak a talajművelő gépek a kengyeli téesz ár­patábláiban: száz hektáron silókukoricát termel másodvetésként a takarmány he­lyén a közös gazdaság. A TARTALOMBÓL: fl világjáró orosztanarno Vadvirágok Tanév után—új feladatok előtt Nyár a Zöldértnél Jó kínálat zöldségből és gyümölcsből Megkétszereződött a közvetlen felvásárlás Cseresznye, meggy exportra - Hajnali áruszállítás Lehet éjjel vagy nappal, lehet hétköznap vagy pihe­nőnap, a Zöldért Vállalat te­herautói úton vannak. Hoz­zák, viszik a friss zöldséget és gyümölcsöt. Két-három hetet késett az idén a ter­mészet, ezért néhány zöld­ségféle — sárgarépa, gyökér — a piacokon és az üzletek­ben később jelent meg a szo­kásosnál. Ez viszont nem je­lenti azt, hogy nincs áru. Jó a kínálat karfiolból, káposz­tából, uborkából, új burgo­nyából. Van elegendő para­dicsom, zöldpaprika. 'Igaz, paprikát a legtöbb helyen még mindig csak darabra árulnak, és az árán is meg­látszik az időjárás szeszé­lyessége.) Gyümölcsök közül most a cseresznye és a meggy a legkelendőbb, de van is bő­ven mindkét gyümölcsből. A napokban harminc vagon cseresznye és tizennyolc va­gon meggy- hagyta el a vál­lalat raktárait. A gyümölcs­szállítmányok főként tőkés exportra mentek. Meggyből a későbbiekben még mintegy harminc vagonnal szállíta­nak külföldre. A zöldborsó­val az idén is baj volt. Meg­termett ugyan a szerződések alapján lekötött mennyiség, de az időjárás miatt leégett a növény szára. Így csak három vagonnal tudtak át­venni belőle. Ebből a meny­­nyiségből harminc mázsát exportáltak. Zöldbabból ti­zeikét vagonra szerződtek, ebből eddig hárommal érke­zett meg. Még ezután jön a dinnye és az őszibarack idé­nye. Mindkettőből jó ellá­tást ígérnek. (Az őszibarack többségét a társmegyei part­nerek szállítják.) A Zöldért közvetlen felvá­sárlása — termelőszövetke­zetektől, magántarmAlőkfíől — a tavalyihoz képest meg­duplázódott. Az idén az év első öt hónapjában 61 va­­gonnyi áru került a fogyasz­tókhoz. A vállalat forgalma a felvásárlásban június ele­jéig 1005 tonna, az értékesí­tés pedig 7804 tonna. A me­gyében a lakossági értékesí­tés meghaladja az 1800 ton­nát. Nőtt kiskereskedelmi forgalmuk is: eddig 52 mil­lió forint. (A jobb, rugal­masabb kiskereskedelmi munka kialakításéra létre­hoztak egy külön osztályt. Az üzletkötők szabadkezet kaptak az áru beszerzésére. A feladatuk: biztosítani azt, hogy a vállalat 52 saját bolt­jában és partnerüzleteiben mindig legyen választék jó minőségű zöldségből, gyü­mölcsből.) Bevezették Szol­nokon és a kirendeltsége­ken is — Jászberény, Csépa, Abádszalók — a hajnali áruszállítást. Ez azért jó, mert mire a boltok nyitnak, már ott van a friss áru. A vállalat felvásárlási és értékesítési munkáját segí­ti az is, hogy állandó kapcso­latban állnak az idén meg­alakult Bosnyák téri gazda­sági társasággal, amely a fe­lesleges árut átveszi, az ép­pen hiányzót pedig adja. — sze —

Next

/
Oldalképek
Tartalom