Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-18 / 167. szám
1982. JÚLIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Magyar Hajó cs Daru. gyár új oktatóházát adták át a közelmúltban Zalakaroson, ahol 48 dolgozó tanulhat, s a szabad időben pihenhet, szórakozhat. A képen:az épület halijában IFilmjegyzet j Hogyan csináljunk svájcit? Felvételiztek a jövő orvosai Több mint 1200 diák kezdi meg tanulmányait a budapesti, a pécsi, a szegedi és a debreceni orvostudományi egyetemen a következő tanévben. Az orvosi karokon 900, a fogorvosin 120, a gyógyszerészeti-n 220 fiatal tanul majd, csaknem ugyanannyi, mint amennyi diplomát ikap. Az egyetemek a napokban közük a felvételi vizsgáik eredményét, hogy a felvételizettek közül kik tanulhatnak az 1982— 83-as tanévben az orvosi egyetemek első évfolyamain. Az Egészségügyi Minisztériumban a vizsgákkal kapcsolatban előzetesként elmondták: az elsőéves hallgatók számát — akárcsak az előző tanévekben — a népgazdaság közép- és hoszszú távú tervei szerint állapították meg. A budapesti Orvostudományi Egyetem Orvosi Karán csaknem 900 diák jelentkezett a 340 helyre, a debreceni és a szegedi egyetem orvosi karán két és félezer, a pécsin kétszer több volt a jelentkező, mint amenynyi a hely az első évfolyamokon. Az idén még több nő jelentkezett felvételi vizsgára, mint tavaly: mintegy 60 százalék volt az arányuk. A felvételizett diákoknak több mint a fele nem a most zárult tanévben, hanem tavaly vagy korábban érettségizett: másodszor, harmadszor vagy ennél is többedszer kísérelte meg a bejutást az egyetemre, az orvosi hivatást tekintve életcéljának. Ez minden idők legsikeresebb svájci filmje! '— írják a berni, zürichi lapok. A kérdésben, hogy indokolt-e a megállapítás vagy üzleti fogás, mi illetéktelenek vagyunk véleményt mondani, csak arról szólhatunk, fiekünk tetszik-e Rolf Lyssy filmje. Nem annyira, mint a svájciaknak, de azért: igen. A film alapötletét nem valamiféle bizarr ötlet, hanem maga az élet adta. Köztudott, sokan akarnak — külföldiek — letelepedni Svájcban. A konfliktus: Svájcban viszont sok olyan ember van, akik nem tudnak szebbet elgondolni sem. mint hogy másokat visszatartsanak attól, hogy svájcivá váljanak. Nevezetesen a rendőrségnek külön osztálya van arra, hogy „megnézze” az állampolgárságra pályázók elő-, utó- és mindenféle életét. A recept innen már nagyon egyszerű: kell egy fontoskodó „szimat”, kinek viszontagságos nyomozásai révén feltárul a mindenkori helyzet összes fonáksága. Nos, Walo Lüönd pontosan ilyen figura, a szituációkat és a főhős alkatát figyelembe véve akár burleszk is lehetne a témából. Dicsérje a tény a rendezőt, Rolf Lyssyt, hogy nem lett, s az egész komédia megmarad a valószerűség határain belül. Ebbe a „hangszerelésbe” viszont minden belefér. Régen láttunk ilyen szókimondó filmet, amelyben ennyire „beolvasnának” a hatalmat hordozó hivatalnokoknak: Nem kibicként mondjuk: jól esett látni a hatalom torzulásainak nevetségessé válását, hiszen a külön főnöki ruhafogas csak egy apró geg a filmben, a lényeg a szabadságjogok lábbal tiprása, az emberek magánéletébe való durva beavatkozások sorozata. Az államhatalmat képviselő rendőrtiszt ugyanis mindent elkövet annak érdekében, hogy bepiszkítsa azokat, akik svájciakká szeretnének lenni. Bodmer felügyelő persze meg van arról győződve!, hogy működése a legszentebb eszmények szolgálatában áll, nem csinál abból titkot, hogy tevékenységét milyen nagyra tartja. A túlzások persze túlzásokat szülnek, a honosító ügyosztály butaságaihoz alkalmazkodni igyekeznek mindazok, ákiik svájcivá szeretnének válni. A film kegyetlen iróniával, mutatja meg a két ellentétes szándék mechanizmusának összes ostobaságát. Kitűnő a magyar szinkron, elsősorban a Walo Lüöndot nyelvünkön megszólaltató Zenthe Ferenc. — ti — ©(Telefon június 19-én) — Halló, Darida őrnagy elvtárs? Szabó tizedes jelentkezem. Kapcsolom Sándor ezredes elvtársat. Tessék beszélni! — Kálmán? Szervusz, Kálmánom! Erőt, egészséget neked! Na mondjad, hogy viselkedik a közegészséged? — Jelentkezem ezredes elvtárs. Köszönöm, megvagyok. Valami baj van? — Baj, Miért volna baj? A szokott nyűgökön kívül semmi az égvilágon. Hehe, távolléted ellenére, Kálmánom. Mindössze hallani akartam a hangodat. — Megtisztelsz, ezredes elvtárs. — Ugyan, ne szamárkodj! Nagyon is önös okokból hívtalak. Saját lelkiismeretem megnyugtatására. — Mégiscsak baj van? — Igen, baj, Darida őrnagy. Már amennyiben baj az, hogy magam is felelősnek érzem magam az állapotodért. Hehe. Jobban kellett volna vigyázzak rád. — Felnőtt ember vagyok, ezredes elvtárs. — Na persze. Nézem itt a jelentéseket meg a statisztikákat. Háromszor annyi szolgálatot adtál, mint bárki a csapatból. Társadalmi munka a tanácsóvodában, felelős Darida őrnagy. Mezőgazdasági munkák, felelős Darida őrnagy. Darida itt, Darida ott, Darida mindenütt. — Ugyan, ezredes elvtárs, tudod jól, az ilyesmi nekem ... — Sok, Kálmán. Eszméletlenül sok. És én vagyok érte felelős. Ha valamin ott láttam a nevedet, önző módon csak arra gondoltam: oké, ha Darida van ott, zűr nem lesz, nyugodtan alhatok. — Így voltam én is. Különösképp ha az enyéim ... — Ez akkor se normális, Kálmán. Ebbe csak tönkremenni lehet, mint a mellékelt ábra mutatja, hehe. Bármennyi is a teher rajtunk, káderkikészítő intézménnyé nem torzulhatunk. — Tönkremenésről szó sincs, ezredes elvtárs. Pusztán a szívem ... vagyis hát a vegetatív idegeim ... — így kezdődik, öregem. Mindenkinél így kezdődik. Az első jelzőrendszer vészcsengője. A túlterhelést jelzi, nem a gyengeséget. — Félek, ezredes elvtárs, ez nem egészen rajtunk múlik. — Jól van Kálmán, nem azért hívtalak, hogy ezt most megvitassuk. — Nincs kibúvó, ezredes elvtárs. Hallgass rám! A dokik, a családom, ti odabent mind azt mondtátok, eredj, kapcsolódj ki mindenből, felejtsd el a világot, regenerálódj. Nagyon szép. Csakhogy a világ elől nem lehet elbújni. A világ utánunk mászik. Nem hagy egy órára se lecke nélkül. — A kőművesek, mi? — Honnan tudsz róluk? — Találkoztam a nejeddel. Említette, hogy ráncba akarsz szedni ott néhány lógós építőmunkást. Hehe. Erről rád ismerek. Csakhogy ez egyszer messzemenően helytelenítem az eljárásodat. Sőt kifejezetten megtiltom. — A családnak hiába magyaráznám. Neked viszont értened kell, avval izgatnám fel magam, ha csak bámulnám őket, ha szótlanul 'tűrném .... — Értem én, öregem, hogyne érteném. Csakhogy számomra ebben a témában — sajnos, hogy ezt kell mondanom — nem az egészséged az elsődleges szempont. Gondolkodj, Kálmán! Mi lenne abból, ha mi, hivatásos katonák, a seregben nagyon is indokolt szempontjaink szerint elkezdenénk beledumálni, beleavatkozni a civil intézmények konfliktusaiba? — Bocsáss meg, ezredes elvtárs, én itt a legteljesebb mértékben civil vagyok. Az alsóneműt kivéve nincs nálam egy darab katonai.... —Te is bocsáss meg, de ez nem a külső megjelenésen múlik. — Ha a stílusra gondolsz, megnyugtathatlak ... — Még csak nem is a stílusra, Kálmán. Hanem az esetleges fejleményekre. Ismered te úgy általában az építőmu nkásokat ? — Katonaként volt szerencsém néhány... — Ezek ott most nem katonák, Kálmán! — Én se katonaként szólok hozzájuk, ezredes elvtárs. Megtehetném, mert ahogy elnézem, mind az. öten, sőt mind a hatan leszolgálták az adagjukat. De én úgy szólok, mint egy... mint egy országa sorsáért felelősséget érző átlagos magyar állampolgár. Ügy hiszem, ez nemcsak jogom, de kötelességem is. Vagy nemezt ugatjuk... bocsánat. (Folytatjuk) Tiszakürti tanulságok Megtették az első lépéseket Közművelődési helyzetkép egy év után Méltóságteljes tölgyek, fenyők integetnek, csalogatnak a csivitelő madarak, a tisztások, a hatalmas fák árnyékában megbújó szobrok, a gyerekek kedvence a csodaszarvas s a bűbájosán „játékmackós” medve is. A tiszakürti arborétum őre mégis azt kérdezi tőlünk: „A büfébe?” Mint kiderül, ha csak oda megyünk, nem kell belépőt váltanunk. — A sörözésen kívül nem nyújtanak más szórakozást, elfoglaltságot az arborétumban? — Korábban, évekkel ezelőtt rendeztek nótaesteket, dalostalálkozókat, még színházi előadást is, de az idén eddig semmi sem volt. Ma elvitték a szabadtéri színpad elől a székeket. A klubkönyvtár udvarán bokáig ér a gaz, az ajtók zárva. A szűkszavú műsornaptáron a könyvtári kölcsönzések időpontján kívül a következő kínálat olvasható: „Hétfő: bábszakkör, pávakor; kedd; balett-tanfolyam; szerda: hímzőszakkör; péntek: 8. oszt/ályosok klubja; szombat, vasárnap: ifjúsági klub.” A tanév végével nyilván néhány ezekből már nem aktuális, zenési rendezvényre, netán bábelőadásra, játékdélelőttre invitáló plakátnak pedig nyoma sincs az egész községben. Egy évvel ezelőtt a községi közös tanács a három település — Tiszakürt, Tiszainoka, Nagyrév — közművelődési tervének elemzésekor, többek között azt állapította meg: „A művelődési otthoni tevékenység tartalmában és szervezettségében nem éri el a kívánt szintet, nem biztosítja az igények kielégítését ... nem lehetünk elégedetíek a szakkörök, klubok, művészeti körök működtetésével, tanfolyamok, ismeretterjesztő programok szervezésével, amelyekhez — önállóan vagy más szervvel gazdasági egységgel közösen — megvannak a feltételek. A szabadtéri rendezvények tekintetében is visszaesés volt.” Az önkritikus értékelésről s a tervekről annak idején kerekasztal-beszélgetést készítettünk Tiszakürt vezetőivel. Szó esett szakembergondokról — a szép sikereket elért pávakor például vezető nélkül maradt, az iskolában volt olyan tanév, hogy a tantestület egyötöde kicserélődött — a község értelmiségének bezárkózásáról, s a mostoha tárgyi feltételekről. A beszélgetés, a tervezés mindezek ellenére azt sugallta, hogy egy év múlva már eredményekről is számot adhatnak a tiszakürti vezetők. Ezekről érdeklődünk, amikor bekopogunk a községi pártbizottság ajtaján. A kérdést Pongor Gyulának, a pártbizottság nemrég kinevezett titkárának tehettük fel. — Az ifjúsági klub s a pávakor — egyébként már ismét van karnagyunk — mellett sikerült több szakkört, tanfolvamot is indítani a klubkönyvtárban. A legnagyobb gondot az okozza, hogy nincs megfelelő helyiség a rendezvények megtartására. Az arborétumban van Ugyan szabadtéri színpad, de az időjárás határozza meg, hogy tarthatunk-e előadást. Ha esik az eső, fizethetünk potyára, hiszen nincs egy megfelelő. fedett terem. amely alkalmas lenne műsorok rendezésére. — Tavaly a mozi átalakítását tervezték. — Tudomásom szerint már sokkal régebben is. Az épület kihasználatlan, hetente mindössze kétszer vetítenek benne. Némi átalakítással, korszerűsítéssel nemcsak mozi, hanem előadóterem is lehetne. — S mi az akadálya? — A moziüzemi vállalattal nem tudtak megegyezni a község vezetői. Ugyanezt erősíti meg Szűcs Ilona, a községi közös tanács vb-titkára is: — Hiába kértük, a vállalat nem adta át az épületet a községnek — fűzi hozzá. Dajka Miklós, a megyei moziüzemi vállalat igazgatója ezzel szemben azt mondja, hogy a tiszakürtiek hivatalosan nem is kérték. Illetve az irattárban egy hét évvel ezelőtt keltezett levél található csupán a tiszakürti mozi ügyében, az adás-vétel megtárgyalására azonban sem hivatalosan, sem szóban nem került sor azóta sem. A vállalat ettől függetlenül nem zárkózik el a kezelői jog átadásától, ha cserébe a község felújítja az épületet. A község azonban aligha tud erre fedezetet adni, legfeljebb társadalmi munkát, hiszen a legfontosabb teendő most az új iskola felépítése, amellyel teljesül a tiszakürtiek régi vágya. Az új nyolctantermes iskola reménye? Az iskolavezetés? A jobb letelepedési feltételek? Valószínű, mindhárom ok közrejátszott abban, hogy az iskola jó tanévet zárt. A nyugdíjkorba lépőkön kívül senki nem vált meg a tantestülettől, a képesítés nélküli nevelők száma háromra csökkenti, közülük ketten már utolsó évesek. A korábbi évekhez képest jóval kevesebb volt a bukás, az elégtelen osztályzat is. Benkó József, az iskola igazgatóhelyettese éppen jugoszláviai amatőr rádiósokkal beszélget az éter hullámain, amikor bekopogunk hozzá. Rádiósszakköre alig másfél éves múltra tekinthet vissza, s máris szép sikereket könyvelhet el. — Éppen úttörőtáborban vannak a tanítványaim — mondja —, így most csak egyedül rádiózom. — Honnan az amatőr rádiózás iránti vonzalma? Hiszen nemrég még helytörténeti szakkört vezetett, s tegyük hozzá, azt is igen szép eredménnyel. A megjegyzés kellemetlen emlékeket ébreszt az igazgatóhelyettesben. A gyűjteménynek ugyanis, amely többek között a Tiszazug szőlészetéről átfogó képet adott, nem találtak otthont Tiszakürtön. A sok'* szép régiség, tárgyi emlék a bogarasi iskolában porosodott — tavalyi beszélgetésünkön a község vezetői még azt ígérték, hogy megfelelő helyen kiállítják —, mígnem elajándékozták a tiszaföldvári és a szolnoki múzeumnak. Benkó József feldolgozta Tiszakürt 900 éves történetét is. Saját költségén elkészített kötete a település egyetlen születésnapi ajándéka volt. — Ügy gondoltam, az amatőr rádiózás jobban megfelel a szakomnak, a természettudományos érdeklődésemnek — mondja a sérelmek emlegetése helyett. — Nemcsak önmagához viszonyítva, hanem valóban elismerést érdemlő eredményeket ért el az ±skola. Miben látja a siker titkát? — Mivel a körülményeink nem változtak, csak a tantestület stabilizálódását, pe_ dagógustársaim lendületét, tenniakarását említhetem. A pedagógusok iskolai munkájuk mellett a község társadalmi, politikai szervezeteiben is szívesen dolgoznak, s erejükhöz mérten a közművelődési intézményt is segítik ötletekkel, szervezéssel, vagy akár szakkörvezetéssel. — A helytörténeti gyűjtemény sorsán morfondírozva felmerül a kérdés, megengedheti-e magának egy település vagy egy közösség, hogy ígéretekkel ámítson s aztán mégis elajándékozza majdhogynem egy életmű gyümölcsét,' ezzel kockáztassa. hogy elveszít egy jó szakembert ... — Még Tiszakürtnél jobb helyzetben lévő települések sem engedhetik meg ezt maguknak — véli Pongor Gyula. A klubkönyvtár statisztikája szerint tavaly 25 tudományos ismeretterjesztő előadást tartottak, valamivel több mint félezer hallgató részvételével. A műsoros estek száma elenyésző volt, a kikölcsönzött könyveknek pedig több mint a felét diákok olvasták el. Az idei nyár tartogat meglepetést a tiszakürtieknek. Augusztus végén az arborétumban tiszazugi napokat tartanak, amely programjában többek között megyei mezőgazdasági kiállítás, s tudományos tanácskozás várja a szakembereket, érdeklődőket. A rendezvénysorozat keretében fellépnek a megye pávakörei — köztük a tiszakürti is —, vendégszerepei a Bojtorján együttes, egésznapos népművészeti kirakodóvásáron árulják portékáikat a fazekasok, bőrdíszművesek, kékfestők, kosárfonók. — Úgy tervezzük, hogy ezután évenként megtartjuk a tiszazugi napokat — mondja Szűcs Hona. — Jó lenne ezt így hagyománnyá tenni, hiszen eddig csak négyévenként volt hasonló rendezvény az arborétumban. Ezek szerint még az idén nyáron újra kiteszik a székeket a tölgyek árnyékába a szabadtéri színpad elé, de talán a jövő nyáron már többször is érdemes lesz ott leülni a helybelieknek s az odalátogatóknak;. Az utóbbi egv év alatt, ha változatlanul sok még a tennivaló, azért mégiscsak történt némi biztató javulás Tiszakürt közművelődésében. Tál Gizella Tardon megnyitották Borsod megye hetedik tájházát, az üstökösházat, vagy ahogy a tardiak mondják: bugyborékos házat, amely tetőszerkezetéről kapta a nevét. Az üstökös házat századelcji népi bútorokkal, használati eszközökkel rendeznék be a mezőkövesdi Matyó Múzeum munkatársai apuka Bptr szabadságon
