Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-18 / 167. szám
1982. JÚLIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A karcagi KÄTISZ ez évben is 25 darab térhőmérséklet-szabályozó elektronikus berendezést gyárt a Beton és Vasbeton Ipari Művek megrendelésére. Képünkön a berendezés utolsó ellenőrzése szállítás előtt Rehabilitációval vagy anélkül A verandából kialakított itenyémyi műhely egyik sarkában hengeres tekercsben a fólia, a vége egy aszitalszerű gépen: azzal szabja, forrasztja a műanyagot zacskókká a háziasszony: Ács Antailné. — Tizenegy évig a helyi fémfeldolgozó szövetkezetben dolgoztam, de megbetegedtem a gerincemmel. Másfél évig rokkantsági nyugdíjat kaptam, aztán az Országos Orvosszakóntői Intézet orvosai azt mondták, dolgozhatok. A tanács közvetítésével kerültem ide a Háziipari Szövetkezethez bedolgozónak. — Mennyit keres havonta? — Kevesebbet, mint amikor egészséges voltam. A menyem gyesen van, sokszor besegít, így megvan a havi 3200—3500 forint. -De ezért a pénzért 12—14 órát kell a gép mellett ülni. Az ország munkaerögaZ^ dálkodása megköveteli, hogy a megváltozott munkaképességű emberek megmaradt munkaképességét hasznosítsuk. Az ilyen emberek foglalkoztatása, rehabilitációja elsősorban vállalati feladat. A mezőtúri Fonalnemesítő és szőnyegszövő HISZ-nél például a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatására fóliahegesztő részleget hoztak létre. Az irodát, ahol Takács Imre műszaki vezetővel és Miklóssal, a szövetkezeti rehabilitációs bizottság elnökével találkoztam, csodálatosan szép túri szőnyegek díszítik. — Ez iránt van ma a legnagyobb kereslet külföldön, — mondja Takács Imire. — A perzsa nagyon drága, ma már egyre kevesebben vásárolják. — És a fóliazacskókat? Egyáltalán: hogyan létesíthetett ilyen részleget egy szőnyegszövő háziipari szövetkezet? — A gazdasági ikényszei* vitt rá bennünket, amikor láttuk, hogy csökken a szőnyegek iránti kereslet. Ennek viszont volt és van piaca. Akkor hoztuk létre a nyolc embert foglalkoztató fóliarészleget. Saját erőből munkaihelyet alakítottunk ki összesen 7, üzemen belüli, és 21 bedolgozót foglalkoztatunk. Ez a huszonnyolc ember ma 20—21 millió forint értéket termel a szövetkezetnek. És ha azt vesszünk, hogy az idei árbevételünk összesen 105 millió forint, akkor kiderül, hogy egy ötödét ez a részlegünk adja. — Tehát a szövetkezetnek megéri fenntartani a fóliásokat. És az egyes embernek megéri-e? — Általában 2300—3500 forint körül van a havi keresetük. Oda adjuk iki a gépet, ahol biztosítva látjuk, hogy az illető annyit dolgozik, hogy legalább a havi 2000 forint kereseté meglesz, mert így éri meg a szövetkezetnek is — magyarázza Nagy Miklós, és hozzáteszi: —Az a tervünk, hogy még további 10—12 munkahellyel bővítjük a fóliaforrasztó részlegünket. A rokkantak nemzetközi éve alkalmából befolyt pénzbeli segítségek 60 százalékát új | munkahelyek létesítésének támogatására kívánja felhasználni a megyei tanács. Ez 1,5 millió forintot jelent. A pénz odaítélésére pályázatot hirdettek az ipari szövetkezetek és a tanácsi vállalatok számára. E pályázatra érkezett be a mezőtúriak jelentkezése is, de jelentkezett a jászberényi vegyesipari, a karcagi cipőipari vállalat, a túrkevei háziipari szövetkezet. Ez utóbbi összesen 80 munkahely létesítését vállalta. Jelentkezett a mozgássérültek megyei egyesülete is, ők üzletet szeretnének nyitni Szolnokon, ahol tagjaik kézimunkáit vagy egyéb kézműves termékeit árusítanáK. A munkahelyek tehát igyekeznek újabb és újabb lehetőséget teremteni a megváltozott munkaképességű dolgozóknak. Még a termelőszövetkezetek is: — Nálunk csupán portási, telefonkezelői területre helyezhetjük a csokiként képességű tagjainkat. Azok részére, akik nem bírják a -nehéz fizikai munkát, cipőüzemet hoztunk 'létre a Tisza Cipőgyár segítségével — magyarázta találkozásunkkor Raisz Gusztáv, a cibakháza Vörös Csillag Tsz elnöke. — És megérte? — Úgy néz ki, hogy -igen. Pedig a csarnok, a szociális létesítmények kialakítása 3 millió forintba került, a gépeket a gyár adta. Ez év januárban kezdtük a munkát. Nekünk nyereséges ágazatunknak •kell lennie a cipőüzemnek. Ezért most újabb 50 munkahely létrehozásán dolgozunk együtt a gyárral. A megyében a megváltozott munkaiképességű embereik számára jelenleg 4900 munkahelyet tartanaik nyilván. ebből háromezerötszázat valóban az ilyen emberek foglalják el, a többi munkahelyen úgymond egészséges embereket foglalkoztatnak. Természetesen, ha egy üzemben valaki megbetegszik és könnyebb munkára kell helyezni, akikor felszabadítanak egy megváltozott munkaképességű embernek megfelelő állást, és a jelenleg ott dolgozót más munkakörbe helyezik. Dr. Abel József, a megyei tanács vb munkaügyi osztályának vezetője szerint: — A csökkent munkaképességű emberek foglalkoztatását a vállalatok általában saját hatáskörben valósítják *neg. Évente átlagban csupán 20—30 dolgozó kéri a tanácsok segítségét, hogy munkába helyezésüket a közvetítő szervek a vállalati kapcsolatok révén oldják meg. — Egy megváltozott munkaképességű ember a régi munkáját nem tudja ellátni, de lehet, hogy egy másik munkaterületen száz százalékos teljesítményre képes. Elképzelhető, hogy minden ilyen embert a valóban neki legmegfelelőbb munkaterületre helyezik a vállalatok? — Ebben nem vagyok biztos, sőt az a tapasztalatunk, hogy a tényleges munkahelyi rehabilitációval a munkahelyek keveset foglalkoznak. A Szolnok megyei Főügyészség ez év márciusában 14 nagyüzemben vizsgálatot tartott ..A csökkent munkaképességű dolgozók helyzetének rendezéséről szóló jogszabály alkalmazása törvényességéről”. A vizsgálat összefoglalójában többek között szerepel, hogy ,.A vizsgált vállalatoknál szakmai átképzésre egyetlen esetben sem került sor ... a vállalatok tájékoztatása szerint a (tanulással járó terheiket még a fiatalabb korosztályba tartozó csökkent munkaképességű dolgozók sem vállalják, legfeljebb csak a kevesebb időt és energiát igénylő egyszerűbb munkára történő betanítást ...” Az idén az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet képzést hirdetett mechanikai műszerész szakmában a megváltozott munkaképességűek számára, és Ihínldbt, hogy a Tisza Cipőgyárban hárman vállalták: részt vesznek a bentlakásos tanfolyamon. — Sajnos, nem így van — mondta Czuczor Gyula, az üzem munka- és környezetvédelmi osztályának vezetője, amikor felkerestem, hogy beszélni szeretnék ezekkel az emberéklkel. — Mégsem vállalták a 10 hónapig tantó képzést. — Évente hány ember szorulna rehabilitációra Önöknél? — Tavaly 90 üzemi baleset törtópt a gyárban, de mindössze egy-kót ember szorult munkahelyi rehabilitációra. Vegyianyag-szenynyezettségből következő allergiás megbetegedés a leggyakoribb : évente 3—4 embert érint. Por- és zajártalomból kifolyólag még fai kellett rehabilitálnunk senkit sem. A megváltozott munkaképességűeknek általában tíz munkahelyet tudunk fölajánlani, abból választhatnák. Hegedűs Andrásné cipőipari szakmunkásként dolgozott 15 esztendeig. Allergiás megbetegedés lépett föl nála. Amikor jobban lett — 1970-ben — a vállalat fölajánlotta : legyen üzemi ápolónő. — Nagy megrázkódtatás volt számomra, de nem volt más választásom. Mint szakmunkás 1900 forintot kerestem akikor, mint ápolónő 1200 forintot, mert itt szakképzetlennek számítottam. Aztán tanulni kezdtem: elvégeztem az asszisztens-ápolói, majd az üzemápolói tanfolyamok később megszereztem a fizikotherápiás szakasszisztensi képesítést. És mégis: én, mint a gyár dolgozója, körülbelül 700 forinttal keresek havonta kevesebbet, mint azok, akik az egészségügytől kapják a fizetést. Nem szólva arról, hogy mint szakmunkás ma 30 éves munkaviszonnyal legalább ezer forinttal több lenne a havi keresetem. A megyében az elmúlt években sok intézkedés történt a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása érdekében, de hatékony dolgoztatásuk — amikor rehabilitációval teszünk alkalmassá embereket új szakmák megszerzésére, ami által erkölcsileg, anyagilag jól jár az ember — még nincs teljesen megoldva. Lényegében ezt mutatta ki a főügyészség vizsgálata is. Varga Viktória Csak a (nagyobb) főnök beleegyezésével? A magyarok barátságos, közlékeny emberek, legalábbis rólunk ez a hír járja a nagyvilágban. Ez bizonyára igaz, még akikor is, ha mi toliforgatók esetenként furcsa dolgokat tapasztalunk az információk szerzése, gyűjtése közben. Sok helyen készségesen tájékoztatnak bennünket az olvasókat érintő, éfdekes és kevésbé érdékes kérdéseikről, máshol tilalmi korlátokba ütközik a mindennapi, alapvető tevékenységünk. (Annak ellenére, hogy a sajtó megfelelő, pontos tájékoztatása hozzátartozik a vezetők munkaköri kötelességéhez.) Mivel magyarázható, hogy az egyik falu postahivatalának vezetője megtagadta, hogy a helyi betétállomány összegéről tájékoztasson bennünket? Miiért titkos ezen az apró településen ez a szóm'? Akad üzem, ahol csak úgy lehet fotózni, a vezetőnek nyilatkozni, ha előzőleg az engedélyt telexen vagy telefonon megkérik az isten tudja hány kilométerre levő, eggyel magasabb beosztásban levő főnöktől. Igaz, eddig mindig, mindenki megkapta az engedélyt airna, hogy nyilatkozzon, de hát akkor minek ez az egész eljárás? Nem beszélve arról, hogy a művelet pénzbe kerül, időt rabol el, amiből köztudomás szerint, soha nincsen ölég. Az is felfoghatatlan, hogy például egy varróüzemben miért szigorúan bizalmas a dolgozók átlagkeresete? Vajon miért nem értesülhetnek erről a megye olvasói? Annyira kevés? Vagy olyan sok? Legalábbis a teljesített munkához viszonyítva? Számomra talány, hogy részlegvezetők, munkahelyi irányítók miért nem nyilatkozhatnak közvetlen tevékenységükről1. Ha mindezzel nincsenek: tisztában — elnézést a kifejezésért, de jobb nem jut eszembe — minek alkalmazzák őket? Ha meg, akár a tenyerüket, úgy ismerik a helyi viszonyokat, és a kért adatok nem sértik hazáink alapvető biztonságát, tehát, nem bizalmasan kezelt számokról van szó: felesleges az esetenkénti nagy titokzatosság, a „csak a nagyfőnöik engedélyével mondhatok akármit” féle húzódzkodás. Tudom, a nyilatkozat, különösen ha vezető szájából hangzik el, felelősséggel jár. De hát aki vállalta ezt a munkát, és tételezzük fel róla, hogy érti is, amit csinál, annak •— még egyszer leírom — a közérdeklődésre számot tartó adótokat, a helybéli, a munkahelyi viszonyokat a kisujjából kellene .Jkiirázni”. Vagy attól tartanak, hogy netán másként tálal néhány dolgot, mint ahogyan azt a távolról irányító felettesei gondolnák? Végsősoron, ha nem alapvető, számbeli tévedésekről, elvi állásfoglalásokról van szó, az sem baj. Elvégre ha az újságíró egy apró falu mindennapjairól, esetleg egy itt tevékenykedő üzem dolgozóiról ír, neim a felettes fórumokat járja végig, hogy megtudja: mi az, aimít az emberöknek el kellene mondani mindennapi életükről), gondjaikról, elképzeléseikről. D. Szabó Miklós Ismerkednek a fegyveres erők életével Pályairányitási tábor nyílt Szolnokon a Tiszaligetben Szokola József rendőr hadnagy, tábor,parancsnok tájékoztatása szerint tegnap ötödik alkalommal nyílt meg Szolnokon a katonai (határőr) a mendőni és a tűzoltó pályára irányító tábor. Résztvevői a Dunától keletre eső megyék közép- és szakközépiskoláiból, illetve szakmunkásképző intézeteiből sereglettek össze. A tűzoltó pályával ebben a táborban az idén először ismerkednek a hallgatók. Ilyen jellegű tábor van Csopakon és Tatabányán. Debrecenben ugyanilyen céllal úttörők számára szerveztek tábort. A kezdeményező szerep a Honvédelmi Minisztériumé, a Belügyminisztériumé és a KISZ Központi Bizottságé. A szervező munkát az ifjúsági szervezet megyei bizottságai, illetve a megyei hadkiegészítő és területvé-Tábornyitás előtti eszmecsere delmi parancsnokságok végezték. A szolnoki tábor kétszáz személyes. Az ünnepi megnyitóra tegnap, az esti órákban került sor a itiszaligeiti Felszabadulás emlékműnél. A vendégek sorában köszöntötték Szűcs Jánost, a megyei pántbizottság titkárát, Évin Sándor vezérőrnagyot, Ábel László határőr vezérőrnagyot, valamint a párt-, az állaim! és társadalmi élet több vezető személyiségét, a fegyveres erők és testületek képviselőit. Bartha István, a KISZ Központi Bizottságának munkatársa 'tartott megnyitó beszédet. Kifejezte meggyőződését, hogy a résztvevők kellő indítékot kapnak arra, hogy a fegyveres erőkben és testületekben való szolgálatot élethivatásuknak válasszák. Ma már gazdag program vár a tábor lakóira. Az MHSZ, a munkásőrség, a polgári védelem és a tűzoltóság életével, technikai felszerelésével ismerkednek. Holnap jár őrversenyen vesznek részt, kedden pedig az orosházi határőr területbe látogatnak. A szerdai program lesz italéin a leglátványosabb. A kutyavezető kiképző iskola, a Forradalmi Rendőri Ezred, valamint a" rendőrség és a határőrség munkáját segítő technikai eszközök bemutatójára kerül sor. Csütörtökön a Magyar Néphadsereg életével ismerkednek a tábor lakói, és technikai bemutatót szemlélnek meg. Pénteken, a Killián György Repülő Műszaki Főiskolán tett látogatással fejeződik be ismerkedésük a fegyveres erők és testületek életével. A Ganz-Villamossági Müvek szolnoki gyárában jelenleg négy vízátemelő szivattyú hajtómotorjának álló cs forgórészeit készítik a paksi atomerőműnek. Képünkön az FVBz 384/20 típusú forgórészagyat hegesztik
