Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-17 / 166. szám

Nemzetközi körkép 1982. JÚLIUS 17. Anglia — Falkland után Meddig tart j „Kereszteshadjárat a békéért” Sasamori asszony könyörgése a győzelmi mámor? Diadalmas tekintet: Thatcher kormányfő Nőtt hadügyminisz­ter (balra) győzelmi jelentését hallgatja a georgiai partraszál­lás után „Ha hazatérnek a Port Stanley-i győztesek, nem lesznek vonatok, hogy haza­vigyék őket, s a sebesültek nem remélhetnek túl gondos ápolást a kórházi sztrájk mi­att” — írta nemrég az Eco­nomist. A londoni hetilap jóslata egybevágott azzal a figyelmeztetéssel, hogy Nagy- Britanniában — noha a dél­atlanti háború alaposan át­rajzolta a belpolitikai össz­képet — számos probléma Falkland után is megmaradt. Nemzeti egyetértés? Igaz, Argentína térdre kényszerítése alapvetően megerősítette a konzervatív kormányt. A közvélemény­kutatás, amely Thatcher asz­­szonyt még néhány hónapja az elmúlt évtizedek egyik leg­népszerűtlenebb kormányfő­jének mutatta, a konfliktus, lázában gyökeresen más ered­ményt jelzett. A britek dön­tő többsége támogatta a mi­niszterelnök lépéseit, a kato­nai intézkedéseket, s most is helyesli a távoli szigetek jö­vőjéről alkotott hivatalos döntést. (A sajtóból — „Falkland-erőd” néven — is­mert elméiét szerint ott akár nagyobb csapat- és hadiflot­taegység állomásozhat ásával is biztosítani kell a brit fennhatóságot) A Thatcher­­kabinetnek a jelek szerint nem kell komolyan tartania a sziget elégtelen védelme miatti esetleges kivizsgálás­tól sem. A válságban a kormánypo­litika iránt tanúsított biza­lom persze nem jelent álta­lános konzervatív erősödést, de a hirtelen létrejött nem­zeti egyetértés és lelkesedés hullámán a toryk ma még biztos választási győzelmet remélhetnének. Az április elejéig nagyjából fej-fej mel­lett álló három párt — a kon­zervatívok, a munkáspárt, il­letve a liberálisokkal szövet­ségben levő szociáldemokra­ták — egyensúlya megbom­lott, s a toryk támogatóinak száma ötven százalék fölé ugrott. A falklandi siker azonban múlandó. A győzelmi mámor után már visszatértek a hét­köznapok gondjai. A figye­lem ismét a gazdasági prob­lémákra, valamint a szak­szervezetek harcára összpon­tosul. Mindez pedig sok jó­val nem kecsegtet. Az inflá­ciót tíz százalék alá szorítot­ták ugyan, ám a munkanél­küliek száma változatlanul három millió felett jár. s kü­lönösen magas a fiatalok kö­zött. A gazdaság gondjai Nincs biztos jele. hogy a merev monetarista politika meghozta volna a remélt gazdasági fellendülést. Igaz. egyes konzervatív szakértők ezt a kormány esetenkénti „engedékenységével” magya­rázzák, vagyis azzal, hogy nem nyirbálták meg eléggé a szociális kiadásokat, s hogy még mindig túlzott az állami szektor szerepe. továbbá igyekeznek a felelősséget a szakszervezetek nyakába varrni. Thatcher asszonynak nehe­zebb lesz. megnyernie a bé­két. mint a háborút — össze­gezte a helyzetet a napokban a Times. Á legutóbbi fejle­mények valóban alátámaszt­ják : mólóban a győzelmi hangulat. Az. átmenetileg mindent háttérbe szorító falklandi kérdéskor most maga szorult hátrább. A kórházi alkalmazottak sztrájkja után leállt a vasút és a londoni, metró. A forga­lom megbénításának oka az. volt. hogy az igazgatóság mindössze az inflációs ráta felét hajlandó béremeléssel ellensúlyozni, ráadásul lét­számcsökkentést és munka­idő-módosítást tervez. Köz­vetlen kenyértörésre — épp a nyomasztó munkanélküli­ség miatt — végtére nem ke­rült sor. A munkabeszünte­tést felfüggesztették, a vitás kérdéseket döntőbíróság elé viszik, de a helyzet megol­datlanságát jelzi a mozdony­vezetők önálló szakszerveze­tének újabb sztrájkja. Állan­dó a sztrájk,-fenyegetés né­mely bányász-szakszerveze­tek köréből, és fennáll az. a veszély — figyelmeztetnek rá politikai megfigyelők —, hogy a konzervatív kormány a szaporodó munkaügyi ösz­­sz.eesapásokat a szakszerve­zetekkel rég tervezett leszá­molásra. a sztrájkokat meg­szorító. büntető rendelkezé­sek érvényesítésére akarja felhasználni. Eltűnhet a rokonszenv Bonyolult helyzetbe került tehát Thatcher asszony. Ar­gentína fenntartja igényéi a Falklandokra, a kérdés így nem kerülhet végleg a sül­lyesztőbe. A dél-atlanti fej­lemények megtorpedózták a Gibraltárról tervezett spa­nyol—brit tárgyalást. „Ta­­tarozniok” kellene a kap­csolatokat a latin-amerikai országokkal. Hazai porondon pedig tudnia kell, hogy őt se­gítik ugyan a munkáspárt belharcai, de a nemzeti egy­ség csak átmeneti, a sztráj­kok. a gazdasági gondok ha­mar eltüntethetik a toryk iránt megnövekedett rokón­­szenvet. A következő parla­menti választást csak 1984- re tervezik, s a kormányfő mostani, megjavult pozíciója ellenére kérdéses, kitart-e addig Falkland hatása. Szegő Gábor Kihalt pályaudvarok, üres vágányok... — a londoni Waterloo pályaudvar a vasúti sztrájk idején Apró, sebhelyes arcú asz­­szony, tört angolsággal, halk, akadozó hangon beszél az amerikai szenátus 1114. szá­mú üléstermében, de min­den szavát világosan ki lehet venni': „Túlélésem csodájá­nak-van értelme. A halottak szellemei azt mondják ne­kem, el kell mesélnem mi történt”. Shigeko Sasamori. 50 éves, arról beszél, mi történt 1945. augusztus 6-án szülővárosá­ban, Hirosimában. Borzal­mas villanás, fekete eső, tűz­vész. Emlékszik: „Minden­hol sebesültek kiáltoztak, de senki nem tudott segíteni nekik, mert minden égett”. Sasamori asszony égési se­bekkel borított kezével át­fogja a mikrofont és ahhoz az emberhez könyörög, aki vele szemben ül a pódiu­mon: „Kennedy szenátor, tudom, hogy önnek van ha­talma. Mindent meg kell tennie, hogy soha többé ne dobjanak le atombombát. Segíteni akarok Önnek eb­ben". Az utolsó Kennedy testvér szívébe és hatalmába vetett bizalom — pár hónappal ez­előtt ki hitte volna ezt? Ed­ward Kennedy,' massachu­­settsi szenátor, bár még csak 50 éves, bukott, zátony­ra futott politikusnak szá­mított. Túlságosan hosszú és időben nem is olyan távoli botrányainak, zavaros ügyei­nek a listája, kezdve a még ma sem teljesen felderített éjszakai autóbalesettől, ami­kor a Chappaquiddick szi­geten választási segítőtársa, Mary Jo Kopechne különös körülmények között megful­ladt, a botrányos jelenete­ken át, melyeket az azóta már elvált feleségével, Joannal rendezett, az 1980- as választás során a demok­rata párti elnökjelöltségért vívott harcban elért csődig. Most úgy tűnik azonban, mindezt egy csapásra elfe­lejtették. Edward Kennedy ismét előtérbe került az USA politikai színpadán és hacsak lehet. 1982-ben erő­sebb. mint. a múltban, ami­kor elsősorban meggyilkolt testvéreinek, Johnnak és Robertnek a híréből és dics­fényéből élt. A Kennedy név ma már nemcsak fiatalságot, reményt és karizmát jelent; a Kenne­dy név eggyé vált a harma­dik testvér személyében az atomfegyverkezés befagyasz­tásának követelésével. „Be­fagyasztás" — Amerikában az a jelszó, mellyel sok mil­lió amerikai azonosul. És Kennedyt nemcsak honfitársai támogatják, kül­földről is érkeznek az USA- ba a nukleáris befagyasztás harcosai. Legutóbb Japán­ból utazott New York-ba olyan emberek csoportja, akikre az egész világ fel­figyelt. Hirosima és Naga­­szaki atombombázásának túl­élői. japán férfiak és nők jöttek, hogy eszmecserét folytassanak az amerikai „Zéró-alap” mozgalom ötven tagjával. A 30 japán vendég 1945. augusztusi élményének felidézésével a nyilvánosság előtt figyelmezteti a közvé­leményt az atombombázás veszélyére. A „befagyasztás” és a „Zé­ró-alap” mozgalomról úgy nyilatkozott Richard Shout, az amerikai újságírók 87 éves doyenje: Ilyet még so­ha nem láttam! Keresztes­hadjárat ez a békéért.. Szigeti Júlia A „Zéró-alap" kiállítása a bekéért — Hirosima és Nagaszaki túlélőinek „Zéró-alapja” — felirat előtt Hitoski Motoshima nagaszaki polgármester szól New York-i hallgatóihoz Bulgária Az éltető Melniska A 107 éves Nikola Jankov bácsi, Melnik legidősebb lakója A legkisebb bolgár város­ba, Melnikbe látogatók gyak­ran találkozhatnak a város legidősebb lakosával. Az 1875-ben született Nikola Jankov bácsi kampós bottal a kezében járja az utcát, vagy pedig emeletes házának erkélyéről szemléli a nyüzsgő életet. Azok közé a bolgár menekültek közé tartozott, akiknek annakidején el kel­lett hagyniok az egykor Gö­rögországhoz csatolt szülő­földjüket. Ö Melnikben tele­pedett le. Nyolc gyermeke közül ma már csak három él. A legnagyobb fia Iván. 73 éves, a másik Georgij 63, Elena nevű leánya pedig 59 éves. Gyakran látogatják édesapjukat. Érdekes elbeszélgetni a több mint százéves öregem­berrel. Arra a kérdésre, ho­gyan telt el- az élete,. így vá­laszol : „Dolgoztam, ahogy a többi ember. Voltam kondás, földműves, kapáltam, szán­tottam. arattam, szőlőt mű­veltem.” 15 évvel ezelőtt még az állami gazdaságban is te­vékenykedett. de most már csak-a saját szőlőjét gondoz­za. Csak azt sajnálja, hogy nem élnek már a kortársai, akikkel elbeszélgethetne, mert a mai fiatalok mindig sietnek, soha nincs idejük. Nikola bácsi húst alig eszik, inkább a tejet, sajtot, gyümölcsöt és zöldséget sze­rette mindig. Pálinkát nem iszik, de a híres melniki bort rendszeresen fogyasztja. És Összeállította: Constantin Lajos nem veti meg a konyakot sem. Sohasem volt súlyos be­teg. Most. 107 évesen is nagyszerűen érzi magát. Azt mondja, ezt a „Melniskának” köszönheti. Bulgária területén már a legrégibb időkben is ismer­ték a szőlőművelést. Már a trákok, a szlávok és az ős­bolgárok is kedvelték a jó borokat. Az ország legtöbb vidékének megvoltak a ma­ga fajtái és italkészítési tit­kai. A „Melniska” bort pél­dáiul nagy hordókban, bar­langok mélyén érlelték, és olyan sűrű lett, hogy — a szájhagyomány szerint — az asszonyok a kendőjükben vitték haza. Az utóbbi két évtized alatt sokat tettek a szőlészet kor­szerű fejlesztése érdekében. Kiváló minőségű külföldi és hazai — elsősorban a Pleve­­ni Szőlészeti és Borászati In­tézet nemesített fajtáit — fajtákat telepítettek. Az ag­rár-ipari komplexekben óriá­si területeket ültettek be sző­lővel, miközben megmarad­tak a háztáji szőlők is. Je­lenleg az ország szőlőtermé­sének körülbelül az egyhar­­madát a háztáji szőlőgazda­ságok adják. Jelentősen fej­lődött a szőlőtermelés, 1934— 1939 73 kg szőlő jutott egy lakosra, 1976—1980-ban pe­dig már 125 kilogramm. A bor döntő részét a több mint 200 borászati gazdaság­ban termelik. A Szófiai Bo­rászati Intézet irányítása alatt álló, a legmodernebb technológiával felszerelt, hat korszerű üzemben évente több mint 300 mili ő asztali és csemege bort — szárazát, félédesét és habzót — palac­koznak. Igen keresettek a bolgár konyakok is: az ötcsillagos Pliszka és a hétcsillagos Preszlav (a csillagok száma az érlelés éveit jelöli). A nemzetközi kiállításo­kon és versenyeken a bolgár borok eddig több mint ezer aranyérmet és ugyanennyi ezüstérmet nyertek, a konya­kok pedig több mint 100 ki­tüntetést kaptak. A bor és más szeszes italok több mint 70 százalékát mintegy 70 or­szágba. exportálják. g- i-

Next

/
Oldalképek
Tartalom