Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-16 / 165. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. JÚLIUS 16. Monográfia a Tiszáról Népdalok szereplője, költők ihletöje, az Alföld öntözője „ V ízgyűjtő területének 157 200 négyzetkilométernyi kiterjedését tekintve a Tisza Európa fölyói közt a tizedik helyet foglalja el” — kezdi könyve előszavát Lászlóffy Woldemár, majd így folytatja: — „Pályájának 045,8 kilométernyi hosszával, a tizenharmadik helyen áll Világviszonylatban pedig éppenséggel jelentéktelen. A kézi atlaszoknak a nagy folyókat felsoroló táblázataiban hiába keresnénk. Nekünk, magyaroknak mégis a legjelentékenyebb vizünk.” S tömören meg is indokolja állítását. A Duna ugyan nagyabb és bővebb vizű, de „a Tisza öntözi... a mindennapi kenyerünket adó alföldi rónaságot. Völgyére jut az ország területének éppen a, fele... és nemzeti vagyonúnknak is csaknem a fele lásze.” S nem utolsó sorban: történelmünk is összeforrt vele. A „szőke Tisza” népdalok szereplője, nagy költőink verseinek ihletöje lett, sodró árvizeivel' nem egyszer keltett élethalálharcot vívni, völgyében épült fel a tiszalöfci és a kiskörei vízlépcső, pántjainál olyan jelentős nagy városok fejlődnek egyre erőteljesebben, mint Szolnok és Szeged. S akkor még nem szóltunk arról — Laszlóffy Woldemár alapos tudományos résziletességgel megteszi —, hogy az egykor „ilegmagyarabb folyó” vízgyűjtő területén ma öt ország osztozik, s hogy a KGST keretében működő vízügyi vezetők értekezlete már 1962-ben kimondta a tiszai vízrendszer országai közötti szoros együttműködés szükségességét mind az árvizek megelőzésében, mind a vízállomány optimális hasznosítására, mind pedig a vízminőség védelme érdekében. Mindenképpen aktuális és hasznos könyv tehát Lászlóffy Woldemár A Tisza. Vízi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben című nagy munkája. Az ilyen műre szokás azt az eilk optatott jelzőt használni, hogy „hézagpótló”. Pedig e jelző itt és most mindenképpen helyénvaló. Bogdánfy Ödönnek a század elején készült leírása óta ugyanis csak negyven éve jelent meg átfogó munka a Tisza országhatárainkon belüli szakaszának vízi munkálatairól (Korbély József műve, 1937-ben). Amikor tehát a szerző műve megírásába fogott, alig-aliig támaszkodhatott előzményekre. Nagy érdeme, hogy ezt mégis mindenkor megtette, amikor erre lehetősége nyílt: új kutatási eredményeinek fényében megvilágítva, kritikusan kezelve, kiegészítve és újjáformálva beépítette monográfiája minden fejezetébe az elődök munkáinak elemeit. S leküzdve a ‘nyelvi s egyéb nehézségeket (mint például a különböző statisztikai nézőpontokat, a Tisza menti országok különböző szempontokat figyelemmel kísérő tanulmányai stb.) sikerült könyvét nemzetközi mércével mérve is érvényes megfogalmazásúvá alakítania. Az új monográfia három részből áll. Az elsőben a szerző a folyó természeti adottságait vizsgálja. A Tisza vízgyűjtő területének valóságos feltérképezését végezte el, s e miunkája során nem csupán a folyó felső, középső és alsó szakaszának földtani viszonyaira volt figyelemmel, hanem a vidék növénytakarójára, a tiszai vízgyűjtő éghajlati viszonyaira is (rendkívül alapos áttekintést nyújtva a csapadékviszonyokról, a hőmérséklet, a légnedvesség és párolgás, valamint a napsütés kapcsolatáról és összefüggéseiről.) Részletesen ismerteti a Tisza medrének viszonyait a víztükör szélessége, a mélységi és kanyarulat! viszonyok, a víz sebessége szempontjából, foglalkozik a felszíni vízkészlet és vízjárás ■kérdéseivel elemzi a felszíni vizek minőségi jellemzőit. A könyv második része a nem szakembernek is élvezetes olvasmányt nyújt. Itt tekinti át ugyanis a szerző a Tisza-völgyi vízi munkálatok múltjának történetét. Ismerteti a Tisza korai leírásait. a XVII—XVIII. századi vízépítési munkákat, s külön fejezetet szentel Széchenyi István szerepének és a Tisza-völgyi Társulat megalakításának. Ezután történeti rendben mutatja be azt az évszázados küzdelmet, amelyet a Tiszavölgy ármentesíitésééri, az árvizek elleni védekezésben, a belvizek rendezése révén vívtak elődeink. Lásalóífy Woldemár könyvének harmadik részében jut el a szocialista vízgazdálkodás időszerű kérdéseihez. Ezek a fejezetek széles tablókban mutatják be: mit és hogyan .tett a szocialista Magyarország és a környező, Tisza menti országok szocialista társadalma azért, hogy a Tisza a tervgazdálkodás korában minden eddiginél jobban szolgáljon a partjai mentén élő népek javára. A szerző a szocialista vízgazdálkodásnak olyan területeiről szól, mint a tározók, vízátvezetések, a vízkészlet védelme, az öntözés, halászat, hal tenyésztés, Vízrendezés kérdései, valamint a Tisza szerepe az ipar és közlekedés fejlesztésében. Végezetül napjaink egyik legégetőbb problémáját vetíti a Tisza-vidók területére: az ivóvízellátás, a szennyvizek elvezetése és tisztítása, az aktív környezetvédelem kérdéseit tárgyalva. A név-, helységnév- és tárgymutatóval, valamint két térképmellékletei. ellátott mű nagy érdeme, hogy fejezetenként a felhasznált irodalom gazdag jegyzékét is megadja, így annak az olvasónak, aki a könyv egyes részletkérdéseiben tovább kívánna kutatni — s ez a szerző leghőbb óhaja is! — nem kell töretlen úton elindulnia. Lászlóffy Woldemáir rangos összegezése így újabb tudományos munkálatok kiindulópontjává lehet. (Akadémiai Kiadó.) . Végh Ferenc — Kálmán! — ... hogy nem beszél. Fütyül meg mutogat. Valami egyezményes jelbeszéddel szól a bandájához, mintha siketnémák volnál nak. És közben füttyöget. Nem ismerős daililamot,- hanem afféle ahogy kijön, úgy szól kíséretet a mozdulataihoz. Fitty, fitty, fifitty, fitty. A mocskok meg bólogatnak. Okéfőnököznék, mintha értenék. A munkát, persze, esze ágában sincs ellenőrizni. A házya oda se bagózik. Most is... most se... Nocsak! — -Kálmán, kérlek, figyelnél rám is egy percre? — Rólam beszélnek. A mocskok nyilván bemutat-Magyar siker a Milánói Scaiában A budapesti Operaház együttese rendkívül nagy sikert aratott a Milánói Scalában. A Sztravinszkij születésének 100. évfordulója alkalmából rendekezett ünnepségsorozat megnyitó díszelőadásán az együttes Sztravinszkij Sacre du printemps című művét mutatta be, amelynek koreográfiáját Béjárt írta. A többezer főnyi közönség negyedórás szakadatlan tapssal és kiáltásokkal ünnepelte a magyar együttest. Az első előadást még három követi. Carlo Maria Badini, a Milánói Scala főintendánsa levélben és személyesen is gratulált az együttesnek. Az írótól az olvasóig Miért lassú a könyv útja ? A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület — az írószövetség, a kiadók, a nyomdák, a könyvterjesztők, a papíripari vállalatok, valamint a nyomdászszakszervezet képviselőinek bevonásával — megvizsgálta, mi az oka annak, hogy sokszor indokolatlanul hosszú idő telik el addig, amíg a kéziratból könyv lesz, s így a könyvesboltok polcaira kerül. A szakemberek egyöntetű véleménye szerint elsősorban nem a nyomdai kapacitás szűkössége, hanem a szervezés és a piackutatás gyengeségei okozzák a hoszszú átfutási időket. Ezek javításával mintegy negyedével lehetne csökkenteni a ma még, átlagosan nyolc és fél hónapot, amely eltelik a kézirat leadásától a könyv elkészüléséig. A nyomdák szerint a legtöbb gondot jelenleg az okozza, hogy a kiadók nem végleges, nyomdakész kéziratot adnak le, menetközben sok a szerzői és kiadói javítás, s ez lassítja a nyomdai munkát. A kiadók még azzal a lehetőséggel sem élnek eléggé, hogy a nyomdák 10 —20 százalékos árkedvezményt adnak, ha a leadott anyag nyomdakész, s azon többé már nem változtatnak. Természetesen előfordulhatnak olyan esetek, hogy a könyvet, kiadványokat több ízben javítani, korrigálni kell, de jobb előkészítéssel, nagyobb gondossággal lényegesen csökkenthető a nyomdai munkát zavaró ismételt javítások nagy száma. A szakemberek bonyolultnak tartják a jelenlegi korrektúra-rendszert, s véleményük szerint a könyv útjának rövidítése elsősorban ennek korszerűsítésével segíthető elő. nak neki. Ahogy látom, -nem túl jó kedvvel. — Mi az, hogy bemutatnak, Káliméin? — Hát megmutatnak. Felhívják nagybecsű figyelmét a létezésemre. Nam mindegy? — Honnan tudják, Kálmán ... Kálmán! Te odamentéi hozzájuk! Beléjük kötöttél! — Beléjük kötöttem? Ismered az elvemet. Húsz éve pofázom.. Az ember, bármilyen indulatos, bármilyen szemét alakokkal kerül dolga, őrizze meg a nyugalmát, és beszéljen kulturáltan. Az igazság,naik nincs szüksége indulati segélycsapatára. Rólam mindenki tudja, hogy sose vesztem el a fejemet. A legkeményebb dolgokat is emberi hangon ... — Istenem, Kálmán, miért kellett? Mit mondtál nekik? — Még csak kérdeztem. Hogy melyik vállalathoz tartóznák. Milyen határidőígen nagy az érdeklődés Palicz József Zalaegerszegen élő „szolnoki” festőművész — a volt szót tudatosan hagytúk el — kiállítása iránt, amelyet a megyeszékhelyen, a. Helyőrségi Művelődési Házban nézhetnek meg a látogatók. A műbarátokon kívül is sokan keresik fel a tárlatot, ezek a látogatások Palicz személyiségének szólnak, de ők is minden bizonnyal a kiállított képek hatása alá kerülnek. Palicz Józsefet már nem lehet felfedezni, hiszen 1959- től 1974-ig a Szolnoki Művésztelep tagja volt. egyik ígéretes tehetsége annak az új generációnak, amelyik az 1960-as évek elején szellemi frissülést hozott a Tisza— Zagyva háromszögébe, az alföldi piktúra egészébe. Palicz talán nehezebben indult kortársainál — Sácsi Mihály, Mészáros Lajos, Fazekas Magdolna, Meggyes László —, mert ifjúságát a tépelődés, az önmagával vei kapták a munkát. Hallottak-e már olyasféle dolgokról, hogy szocializmus építése, munkásöntudat, munkafegyelem, kötelesség, tisztesség. — Kálmán, az ég szerelmére, mi iközöd hozzájuk? — Nagyon jól tudod. Az embernek köze kell legyen mindenhez, ami ebben az országban történik. — De -nem most, Kálmán, nem most. Pihenni mentél. Orvosi parancsra. Parancsra, Kálmán. Kötelező kikapcsolódnod. Föladtam neked expressz egy csomag süteményt. Krumpliispogácsa, diós linzer meg olyan darálós, tudod. Ne edd meg egyszerre, ' eszegesd! Hogy mindig legyen valami a gyomrodban. — Vonogatja a vállát. -— Mit mondasz, kedvesem ? — A füttyös górécska. Ide pislog és vonogatja a vállát. A háta mögé bököd a hüvelykujjával. Egészen pontosan a . is sokszor ellentmondásba keveredő izgágaság jellemezte, amely kemény, olykor kíméletlen szókimondással párosult. A Főnyi, Hincz és Pór Bertalan hatásán nevelkedett — egyébként nyíregyházi születésű — fiatal művésznek meg kellett küszködnie a „nagyok” árnyékával, meg kellett keresnie az egyéniségéhez legmegfelelőbb kifejezési formákat. Nagyszerű rajztudással indul, akik ismerték éz időben, úgy vélhették, grafikus marad, ám Paliczot a színek világa, az Alföld levegőjének vibrálása is vonzotta. Főiskolai mesterein kívül képei teli voltak Tornyai — mintegy ellentétként —, Mednyánszky-idézetekkel, de érezhető volt Chiovini hatása is piktúráján. S ahogy művészi hajlékává vált az Alföld, úgy kontúrozódott sajátossá Palicz festészete. Nagy segítséget kapott ehhez gyermekkori élményvilágától. A kétkezi emberek mozdulatai, arcuk meggyötörtsége már úgy kerültek — Kálmán, még egy fontosat. Vasárnap. sajnos, mégse tudok lemenni. Hallasz? Félévi zárás van. Ebben a félévben rengeteg zűrös fuvarunk volt, és TeliUxfcs .kartárs- megkérte a részleget... Hallasz, Kálmikám? — Persze, hogy hallak. És elmegy a disznó. Vé betűt mutat a két ujjúval. Korai még az á Viktória, elvtársam! Vagy uram! Górécskám! Nagyon korai! Ha kell, hát kell. Megértem. Kitakarítok, elmosogatok magam is,, ne agódj. Visszaülnek a rekeszükhöz. Mert nem üvegenként hozzák a sert, hanem mindjárt egy egész rekesszel. Hogy munkaidő alatt azzal se kelljen ... Hát komolyan mondom . .. — pálmán! Ha nem feledkezel meg róluk, én... én becsület szavamra :.. Halló! Kálmán, itt vagy? Halló! Kálmááán! .,. (Folytatjuk) Palicz vásznaira, hogy meszsziről jelezték alkotójukat. 1964-ben volt az első önálló tárlata, aztán sűrűn követte a többi, ott voltak képei a Nemzeti Galériában rendezett szolnoki reprezentatív tárlaton, de számos más, hazánkat külföldön bemutató kiállításon is. 1974-ben Zalaegerszegre költözött, s a mostani kiállításán éppen annak a nyolc évnek termése a legizgalmasabb számunkra, amely Zalához, a Balatonhoz köti. A Szolnokon eltötött másfél évtized kitörölhetetlen e tárlat gazdag anyagából, megkockáztatjuk a megállapítást: Palicz megmaradt — a fogalom legjobb értelmezésében — szolnoki festőnek, ugyanakkor szín-, téma- és formavilága tovább gazdagodott, véleménye a világról megalapozottan kiteljesedett, művészi szándékai egyértelművé váltak. Talán nem túlozzuk el: Palicz a szűkebb hazánkban töltött másfél évtizedes munkásságának szintézisét végezte el az elmúlt esztendőkben. A gazdagságában is jelentékeny tárlaton 21 festmény és 56 grafikai alkotás javarésze bizonyítja Palicz József művészi kiteljesedését. Nagy örömmel állapítjuk meg, hogy a legizgalmasabb színvilágú magyar festők egyike, grafikai ’ alkotásainak jelentősebbjei filozofikus erősségűek, kitörölhetetlen emlékű humanista művek. Az egyes alkotások méltatásától — a kiállított anyag nagyszerűségének érzékelésében —, úgy véljük, eltekinthetünk, inkább arra biztatnánk a szépet és igazat szerető embereket, hogy okvetlenül keressék fel Palicz nagy erejű tárlatát. Tiszai Lajos Egy alföldi festő Zaládéi % Palicz József tárlata Szolnokon Tabán Balaton Apuka'j ^-í szabadságon
