Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-02 / 153. szám

■ 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. JÚLIUS 2. Megnyílt a nyári színház Szolnokon Műsoron Machiavelli Mandragorája Szerdán este a szolnoki Damjanich Múzeum udva­rán első Ízben mutatkozott be a közönség előtt a nyári színház. Az együttes Zsám­­béki Gábor rendezésében Nicolo Machiavelli Mandra­gora című vígjátékát mu­tatta be. Az előadás játék­terét és díszleteit Pauer Gyula és Varga György ter­vezték. Képeink az előadás egy-egy pillanatát rögzítet­ték. A fenti képen Ligurio a ravasz kerítő (Kristóf Tibor — hátul) és Nicia mester, a gazdag, ám ostoba firenzei ügyvéd (Agárdy Gábor) Lenn: Caliimaco (Vallai Péter — szemben hátú)) és Siro (Tóth József — térdel) Agárdy Gábor­ral és Kristóf Tiborral Jeles napok júliusban Kolduscipó, jakabalma és Anna-bál A falvaikban a nyári me­zőgazdasági munkák idején, ünneplésre, emlékezésre nemigen jutott idő, így az esztendőnek ebből a szaká­ból elég kevés ünnepi szo­kást, hiedelmet jegyeztek fel a paraszti múlt 'kutatói. A mezőn, a határban folyó munka mindig is függött az időjárástól, ezért aztán a nagy nyári dologidőben ün­nepek helyett az időjárással kapcsolatos reguláknak, hie­delmeknek jutott jelentős szerep. Voltaik vidékek, ahol az aratás kezdete nem június 29-éhez, Péter-Pál napjához, hanem július másodiikához, az egyházi naptár szerint Sarlós Boldogasszony napjá­hoz kapcsolódott. Tápiógyör­­gyén ezen a napon három­szor bedobták a kaszáikat az aratásra érett búzatábláiba, hogy a munka jól haladjon. A rábaközi Szil faluban is ez a .nap volt az aratás kez­dete. Az aratók a templom­ból vonultak ki a földekre, a búzában mindenki vágott egy rendet, majd e rövid mezei ünnepség után haza­tértek, s csak másnap lát­tak igazában a betakarítás­hoz. A szegedi tájon az asz­­szonynak is kötelessége volt e napon egy keveset sarló­val aratni, kalászt szedni, hogy a jószág egészséges maradjon, ne pusztuljon. Júniusban Medárd napjá­hoz számos, az időjárással kapcsolatos hiedelem járul; júliusban hasonló szerep ju­tott a hónap húszadikának, Illés napjának. A nép szá­ján élő egyik történet sze­rint Illés szégyelilite, hogy húgának, Magdolnának oly sok szeretője volt. Szégye­nében két lovát befogta a kocsiba és végighajtoít az égen. Útját viharok, hatal­mas égzengések kísérték, így lett hírhedt, zivatart ho­zó nap július húszadika. Szegedi néphit szerint ezen a napon, illetve a közeli na­pokban — bármilyen szá­razság is pusztítana külön­ben — esőnek toll esnie. Ormánsági hiedelem szerint Illés napján varrt inget niem szabad felvenni, mert a vi­selőjére rácsap a villám. Illés napján kívül még több júliusi dátumhoz kö­tődnek időjárási hiedelmek. Július 5-ről, Sarolta napjá­ról azt mondták, hogy esője rossz dió- és mogyoróter­mést hoz. Göcsejben elter­jedt időjárási regula szerint július 15-iről azt tartották, hogy ha ezen a napon észa­ki szól fúj, akkor drágaság tesz, tavasszal felmegy a gabona ára. A középkorban az egyház ezen a napon ál­dotta meg az új kenyeret. Bálint Sándor néprajztudós feljegyzéseiből tudjuk, hogy az új kenyér megkülönböz­tetett tiszteletben részesült a szegedi tájon is: minden családtag egyszerre evett belőle. Külön „Kódúscipót” is sütöttek. Voltak családok, ahol az új kenyériből addig nem ettek, amíg a koldus­nak nem adták oda a cipót. Július 25-éhez, Kristóf és Jakab napjához is időjárási hiedelem kapcsolódik: ha északi szél fúj, hideg tél várható, ha pedig déli szél, akkor enyhe, csapadékos, lucskos télre kell számítani. Az e nap táján érő almafaj­­tát jakabalimának nevezték, egy korai szőlő neve pedig jakabszőlő volt. Gyöngyös­patán az e nap készített va­jat orvosságnak tették el. Érthető, hogy a földműve­lő nép életében június, dé főleg július számos napjá­hoz miiért fűződött annyi időjárási regula, hiedelem. Az időjárás viszontagságai­tól való függőséget, az ara­tás, a termésbetakarítás idő­szakában érezték a legerő­sebben, s ugyanakkor ná­lunk június és július az év legzivatarosabb időszaka: a statisztikai adatok a júniu­si napok 24, a júliusi na­pok 22 százalékán jegyeztek fel zivatart, égiháfoorút. Július 26-ához, Anna nap­hoz kapcsolódik az ismert társadalmi szokás, a híres Anna-bál. A régmúlt idők­ben Anna a szövőmunkások, csipkeverők védőszentje volt, egyes vidékeken a napja a kenderművelés ün­nepe. A hódmezővásárhelyi asszonyok például ekkor kezdtek hozzá a kendernyű­­véshez. Bécsben a szabók védőszentjeként tisztelték, s Anna napján a céhünnepet vit^árn esti mulatsággal, lát­ványos bállal tették emlé­kezetessé. Egyesek szerint a öalatonfüredi Anna bál is bécsi példáira született. Kiss György Mihály Feltételek a művészi munkához VÁRUNK MINDEN ALKOTÓT Interjú Péterfy Lászlóval a Népművészeti Egyesület elnökével — Ez év júniusában megalakult a Népművé­szeti Egyesület. Egyes vélemények szerint tá­lén kissé késve, mert úgy vélik, hogy a nép­művészet iránti érdeklő­dés már túljutott a csúcsponton. — Nem, nem késett az egyesület életrehívása, ha­nem éppen idejében történt — mondotta Péterfy László szobrászművész, az egyesü­let elnöke az MTI munka­társának adott nyilatkoza­tában. A népművészet iránti fokozott érdeklődés nem magyar sajátosság. Világvi­szonylatban tapasztalható értékmentő kutatás a ha­gyományok, a gyökerek fel­tárására. A kulturális múlt legmozgékonyabb eleme a szájhagyományban megőr­zött örökség: a népzene, a balladák és a néptánc. Mindez folklórjellegű, a tár­gyi vonatkozású népművé­szet viszont nehezebben kö­zelíthető meg, italán az anyaghoz kötöttség, a nehe­zebb megíormázhatóság mi­att. Megítélésem szerint az, ami a hatvanas években oly szépen megindult és a het­venes évek elején kibonta­kozott, igazi mozgalommá az évtized végére vált. 1974 —75-ben alakultak meg ugyanis az első olyan alko­tócsoportok, amelyek négy­öt évnyi munka után értek, érhettek közösséggé, és ta­nulták meg olyan fokon a mesterséget, hogy magasabb színvonalon tudták a mai élethez szólóan átfogalmaz­ni a hagyományokat. Azaz szükség volllt Itanulásperió­­dusra, s csak ezután kezd­hették , el azon gondolkodni, hogy a népművészet nem bi­zonyos felületek díszítgeté­­sét jelenti, hanem azt, hogy emberarcú, emberi léptékű, és nem utolsó sorban hasz­nálható tárgyakat hozzunk létre. — Tehát megtörtént az elrugaszkodás a tisz­ta díszítöfunkciótól a környezetépítés felé? — Lényegében itt is lezaj­lott ugyanaz, ami szellemi hagyományaink terén már korábban megvalósult, vagyis az érdeklődés egy ré­gebbi, ősibb, archaikusabb rétegig nyúlt vissza. Vala­hogy akiként, ahogy ez a bal­ladáik, az apokrif imák, vagy a mezőséigi muzsika esetében történt. Ennek leg­fontosabb vonatkozása, hogy az olyanok, amelyeket egy ember már el sem tudott készíteni, hanem ehhez cso­portos, közösségi munkára volt szükség. Felszínre ke­rült az egész hagyomány­rendszer leglényegesebb vo­nása, az embereket összefo­gó erő, a kollektív jelleg, és ebből már egyenesen kö­vetkezett, hogy nincs értel­me tovább magányosan, más népművészeti ágaktól elszigetelve dolgozni. — Azaz máris adott a Népművészeti Egyesü­let egyik funkciója; a már létrejött alkotócso­portok összefogása, de nyilván van más cél is. — Számításaink szerint az országiban jelenleg mintegy 45 ezer ember foglalkozik valamilyen formában a nép­művészettel. Többségük ter­mészetesen nem hivatásos ukotóművész. Egyesületünk megalakulásakor 2700-an je­lentkeztek. Egyik fontos cé­lunk a tagság létszámának bővítése, -ment véleményünk szerint minden egyes alko­tó bekapcsolódása gazdagít­ja . élő népművészetünket. Egyesületünk húsz -területi szervezetből áll, amelyet vá­lasztott, társadalmi vezető­ség irányít. Ezek -már mű­ködnek, s van köztük olyan is. a Vas megyei, amely akár mintául is szolgálhat a többi közösség számára Nagyon röviden vázolva el­képzeléseinket, elsősorban arra törekszünk, hogy komp­lex, közművelődési funkció­jú területi létesítményeket hozzunk létre. Olyanokat, ahol az emberek, mondjuk kovácsmesterségtől kezdve, a szövésen áit a népi ételek elkészítéséig sok mindent megismerhetnek a múlt örökségéből. Ez idegenfor­galmi szempontból is jelen­tős lehet, ezért -igyekszünk együttműködni — sok más szfervezet mellett — az ide­genforgalmi v áll al at okk al. Elképzeléseink -közé tarto­zik, hogy a telepek alkotó­táborként is szolgálnának. — Mindehhez a szer­vezőkészségen és ügy­buzgalmon kívül pénz is kell. Honnan teremti ezt elő egy társadalmi egye­sület? — Az egyesület a műkö­déséhez szükséges anyagia­kat alapvetően a tagdíjakból fedezi és természetesen szá­mít pártoló tagjainak tá­mogatására is. Ezek jogi sze­mélyek is lehetnek: vállala­tok, intézmények, amelyek anyaggal, szállítóeszközzel, s sok más formában segít­hetik munkáinkat. Egyesüle­tünk jelenleg nem kíván oly módon jövedelemire szert tenni, hogy tagjainak mun­káit közvetlenül értékesíti. Viszont segíteni ákarja őket abban, hogy kiállításhoz jus­sanak, szakmai és módszer­tani segítséget kapjanak. Ügy vélem, az indulás pil­lanatában megfogalmazott céljaink szerények, de meg­valósíthatók. Borbás Tibor Földosztás című szobrát Sax László faragja kőbe. A kőszobrász csak nyolcvan százalékig késziti el a szobrot, majd Borbás Tibor fejezi be A Képzőművészeti Kivite­lező "Vállalat kőszobrász­­műhelyében — átmásolva — újra faragják az egri székes­­egyház Remény című szob­rát, a budapesti Károlyi Mi­hály utca és Kossuth Lajos utca sarkán lévő templom homlokzati szobrát és az Ist­ván kórház homlokzati szo­borcsoportját. Fodor Lajos az egri székes­­egyház szobrát faragja kiállítás " Érdekes közös kiállításso­rozatot rendez a tatai Kuny Domokos Múzeum, és. a székesfehérvári István király Múzeum, . A dunántúli régészeti ku­tatások első bemutatóját jú­lius 4-én, vasárnap U óra­kor nyitják meg Tatán. A Fejér megyei Csabdin fel­tárt temetőből és település­ből napvilágra hozott lele­tekkel az új kőkor végét, az úgynevezett lengyel kultúrát míg a Komárom megyej Süt­­tőn sáncokból és halomsí­rokból származó emlékekkel a kora vaskori életet mutat­ják be. A kiállítást azután Székesfehérvárra viszik. Jö­vőre ott nyitják meg az aivarkori új feltárásokból rendezett bemutatót, amelyet aztán Tatára ..költöztetnek”. Duna-kanyar Művészeti Nyári Egyetem Program: a Kodály­­módszer Tizenöt országból várják a hallgatókat Esztergomba a július 16-án nyíló Duna-ka­­nyar Művészeti Nyári Egye­temre. Az idei stúdiumnak különleges vonzerőt ad a Kodály-centenárium. Az egyetem ugyanis megalaku­lásától kezdve a Kodály­­módszert adja át hallgatói­nak, a zenetanároknak és a jövendő zenepedagógusok­nak. Témája a gyerekek ze­nei írás-, olvasás- és hallás­készségének a fejlesztése. Az idén a hagyományos programon kívül bemutatják Kodályt, a zeneszerzőt, a népzenekutatót és a pedagó­gust is. Mindhárom előadást a mester egykori közvetlen munkatársa, Szőnyi Erzsébet Erkel-díjas zeneszerző, a Zeneművészeti Főiskola ta­nára. a nyári egyetem veze­tője tartja. )

Next

/
Oldalképek
Tartalom