Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-13 / 162. szám

1982. JŰLIÜS 13.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

|A rádió }

|hu»ámhosgán|

A játszó ember

Játéktörténeti sorozatot indított a rádiió. A tízrészes adósban megismertetik a szerkesztők a játékok eredetét, a táblás és kockajátékoktól kezdve, egészen a logikai és a sportjátékokig ízelítőt adnak a hallgatóknak e játékok kialakulásáról, történetéről,

A sorozat bevezetőjében pszichológusok, néprajzkutatók, szociológusok elemezték a játék életünkben betöltött szerepét. A legtömörebben, lényeglát óbban Csepeli

György szociálpszichológus fogalmazta meg a játék lényegét: „Módszer! A világ, az élet mind jobb, mélyebb megismerésének módszere, hogy felszabadultabban, feszültségmemtesebben játékosabban éljünk”. Idézhetnénk vég nélkül költőket, írókat is, akik tulajdonképpen ugyanezt a gondolatot fejezték ki a líra. a próza sajátságos eszközeivel. „Áldassők azoknak a neve, akik a játékot kitalálták” — írja Ady. De tóik, azok akik a játékot kitálalták?

A műsorsorozat első adása — szombat délelőtt a Petőfi adón hangzott el — erre a kérdésre próbált választ adni. Próbált, hiszen nincsen pontos határkő ahonnan a játékok kezdetét, történetét számíthatnánk. így aligha tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy á játék egyidős az emberi seggel , a világ megi smerésének kezdeti formája. Természetes', velünk született tulajdonság, gondoljunk csak arra, amikor a kisgyerek játszik nem alacsonyabb rendű ..munkát” végez, szórakozik. hanem játékain keresztül ismerked ik meg környezetével. a tárgyakkal a formákkal, a világgal..

A legősibb játékok a kocka- és a táblajáték. Ismerték, használták Mezopotámiában, az ókori ©Görögországban, Rómában, az emberi képzelet megajándékozta e játékokkal az isteneket is. „Alea iacta est” — mondták a római birodalomban a kiszámíthatatlan, a vélet-' len, a szerencse fogalmának tisztázásaképpen. A kocka ugyanis sokszor életeket mentett meg, máskor meg éppen a szerencsétlen dobás jelentette a halált. A császárok előszeretettel használták a döntésben a kockát. E szerepéből — mármint a döntést elősegítő funkciójából — még ma is őriz a hatoldalú. egyszerű ősi játék.

A sorozat összeállítása igen nagy Tehetőségeket, buktatókat rejtő vállalkozás. Az első adás mindenesetre arról győzött meg, hogy érdemes végighallgatni a sorozat adásait, a rendező Ernőd György, a forgatókönyvíró Lukátsy András, -s a szerkesztő-műsorvezető Dénes Gábor színes. érdekes ismeretterjesztő egy órás műsorral lepte meg a rádióhallgatókat, s talán még játékra is ösztönözte őket. Ez utóbbi szerepet is magukra vállalták ugyanis a sorozat gazdái. Van teendőjük hőven. hiszen mintha elfelejtettünk volna játszani, átengedtük g játékot „mint alacsonyabb rendű tevékenységet” a gyerekeknek. S ezzel, akár bWalljuk. akár nem, szegényebb lett az életünk.

— tg —

Amikor tombol a szünidő

Ősbemutató a Gyulai Várszínházban

Diákok a csatádban

Néhány évtizede még, amikor a falvak, községek iskoláiban kiadták a nyári szünetet, másnap már a diákság zöme valamilyen munkában állt. Ki libát őrzött, ki a mezőn segített a szülőknek, míg akadtak, akik a távoli, a más faluban élő nagymamákhoz, nagyapákhoz utaztak. Részben lendíteni valamit a ház körül, részben nyaralni.

* * *

Kilenc óra múlhatott, amikor az egyik bánhalmi utcában Bállá Károly asztalos szakmunkástanulóval találkoztam. Nála fiatalabb fiúk társaságában kerékpározott az úton. Karcsi szülei a gazdaságban dolgoznak, a nővére már férjes asszony, a húga viszont még csak kilencéves. Nos, ami a fiú napjait illeti, pihen is, meg dolgozik is. Otthon négy hízójuk, huszonöt kacsájuk, száz csirkéjük van. A napközbeni gondozás az ő, illetve a húga feladata.

—■ Szórakozás is adódik az ismétlődő feladatokon kívül, még egy olyan kis helyen is, ahol mi lakunk — mondja. — Most például a Kakatpartra indultunk a fiúkkal. Amikor azután anyuéig, hazajönnek, teljesen szabad vagyok.

— Nyaralni nem mégy?

— Szó van arról, hogy a hét végén a sógoromékkal kocsival leruccanunk a Balatonhoz. Nagyon várom ezt a 'napot, és remélem sor kerül iá, mert július 19-én nekünk már lejár a szünidő.

» « »

B. Erikáék emeletes, lakótelepi házban élnek. Noha már féldélre járt az idő, Erika még kócos, álmos, nem sokkal hamarabb ébredt. Az udvarlójával tegnap, vasárnap strandon, majd este diszkóban voltak, ezért tolódott ennyit az ébredés. Erika gyorsan hófehér köpenyt vesz magára, ami jól illik bronzbarna bőréhez. A szobájában diskurálunk, mellette ül az édesanyja, aki délutános, és itt van a tíz év körüli öccse is.

— Hogy mit csinál ilyenkor a kislányunk? Tetszik tudni nem terheljük semmivel, még takarítania se kell, ha nincs kedve. Pihenjen, mert nehéz, fárasztó éve volt az iskolában.

— Nagyon azért nem fáradt el, hiszen csupa kettes a jegye. Sőt kémiából majdnem meghúzták — nyelvel az öccse, de már inai is kifelé, mert pipacspirosra pirult nővére keze a magasba emelkedik.

— Két hétig nyaraltam a nagymamánál Nógrádverőcén, nemrégen érkeztem haza. Kilencig szoktam aludni, rendbe szedem magam, lenézek a térre kószálni, majd magnózom, olvasok. Délután vagy a barátnőm jön, vagy én megyek hozzá. Ha nincs itthon, olvasok. De bevásárolni is járok.

— Sűrűn?

— Hááát... — húzza el a szót. Kiderül, fogalma sincs mennyi egy kiló cukor, liszt, kenyér ára.

— Leérettségizik, és férjhez megy — oldja fel a kínossá merevedett szünetet az édesanya, mindenféle házimunka alól felmentett leánya védelmében. Azt ugyan elfelejti hozzátenni, hogy dolgoznia akkor is kell az ifjú hölgynek.

* * *

Szabó Éva tiszafüredi negyedikes gimnazista: szőke, kék szemű, csinos lány. Az ajtózörgetésre a szemben lévő pajtából érkezik kapiít nyitni. Éppen nagy-nagydologban zavarom: ötödmagával dohányleveleket fűz zsinegre, amelyeket azután száradni akasztanak. Néhány percre ülünk le társalogni.

— Állandó szünidei, ház körüli elfoglaltságom nincsen. Feladatom azért adódik: hol takarítani kell, hol bevásárolni megyek, hol pedig tápot viszek az állatoknak. Mindez attól függ, mikor, mit hagy rám édesanyám.

— Szórakozás?

— Szarvasra utazom el a felvételi előkészítő táborba. A hétvégeken az udvarlómmal is el-elnézünk a presszóba, a moziba, a strandra. Ezen kívül egy KISZ-csoporttal is megyek országjáró túrára. Mindez dús programnak ígérkezik, nem beszélve arról, hogy ezer négyszögöl dohányunk is kisebb megszakításokkal a nyárra több-kevesebb elfoglaltságot jelent.

* * *

Szántszándékkal nem írtam a bánhalmi Pongrác Erikáról, a kunmadarasi Balogh Katalinról, a tiszafüredi Mező Hédiről, Vass Sándorról, Nagy Ferencről és a számtalan falun, községben élő diáktársukról, akik a környékbeli üzemekben, szövetkezetekben, gazdaságokban néhány hetet fizikai munkásként dolgoznak. A nyári diákmunka ugyanis az általam felkeresett Tiszafüreden, Bánhalmán, Tiszaszentimrén, Kunhegyesen, Kenderesen, Tiszaigaron nem feltétlenül kötődik állami, szövetkezeti munkahelyhez. Dologra a diákokat a szünidőben a családban is lehet nevelni. Sőt talán ott a leghatékonyabban.

D. Szabó Miklós

Apuka Br: szabadságon

OAiktor már hosszabb ideje nem beszélgettünk apukával. Esténként hifllafáradtan jött haza — ha hazajött, s nem éppen „szolgálatikig távol” éjszakázott —.leroskadt a tévé elé. odakérte a vacsorát is. Többnyire elaludt, s ha a műsor végén fölkeltettük, nyűgösen ágyba vánszorgott. Faggatni, korholni nem volt szabad, egyre kevésbé tűrte. Olykor minden különösebb ok nélkül elkapott — nem úgy minit régebben, amikor még figyelte és ismerte a dolgaimat — aggódva kérdezgette. mi van veled, nincs-e konfliktusod a gyárban, nem akarsz-e megnősülni. mit hallottál te az öcsédről, azon kívül amit a kollégiumból nagyritkán írni kegyeskedik. Nem a válaszaimra volt. kíváncsi, kérdéseit inkább bevezetőnek szánta erkölcsi intellmeihez, hogy vigyázzak,

milyen társaságba keveredem, manapság sok a szenny, a kísértő gonosz, könnyű

lejtőre csúszni, mindig tudjam, 'mivel tartozom magamnak, s nem utolsósorban neki, aki a nulláról verekedte föl magát, de nekünk mindent megadott, hogy rendes, dolgos, megbecsült tagjai legyünk a társadalomnak. Kimozdulni nehéz volt' vele. Ha néhanap mégis elmentünk, végigkeSlemetlenkedte az együtWétet. Okkal ok nélkül okította a pincéreket, a mozipénztárost, a buszvezetőt, a házmestert, a szomszédokat; senki nem „igyekezett” eléggé, senki nem viselkedett „tisztességes dolgozó” módjára. Miié gyanakodni kezdtünk, hogy bai lehet az idegeivel, addigra . beütött a kräh. Odabentröl vitték ©1 a mentők, szívgörccsel. Nem volt túl veszélyes ügy, egy ideig fektették, aztán néhány hetes gyógyszeres pihenést rendelitek neki. Nem ártana.

| Székely János: Vak Béla király

Felfokozott érdeklődés előzte meg Székely János erdélyi magyar író Vak Béla király című drámájának gyulai ősbemutatóját. A várakozás több irányú volt: eléri-e az új Székely-dráma az 1978- as bemutató, a Caligula helytartója magaslatait, túljut-e az előzőhöz viszonyítva gyengébb Protestánsok buktatóin a szerző? Nem vagyunk hívei a mértéktelen összehasonlítgatásoknak, a gondolatok egymáshoz való méricskélésének, ám úgy véljük, ezúttal szerényen viszonyíthatunk, hiszen azonos szerzőről, egyetlen, újra és újra „körbejárt” gondolati magról, azonos színpadról van szó.

Vak Béla és Pál püspök (Lukács Sándor és Tahi Tóth

László)

Ezúttal is a történelemből meríti témáját a szerző, pontosabban: ismert történelmi eseményekre építve von le következtetéseket korunk számára. Örvendetes, hogy ezúttal a magyar történelem az új Székely-dráma háttere. 1113: Esztergomban a királyi várban Könyves Kálmán király a hatalmát félti testvéröccsétől, Álmos hercegtől, valamint annak gyermekétől, Bélától. Tanácsadói javaslatára megvakítatja Álmost és fiát, hogy azok ne legyenek alkalmasak a hatalom gyakorlására. 1127: Pécsvárad. Az ifjúvá serdült Béla barátságot köt egy szerény, de okos szerzetessel, Gellérttel, aki vállalja, hogy „szeme” lesz Bélának. Barátságuk elmélyül. „Ne hidd — mondja Béla —, hogy idebent csupa feketeség van. Mondd, piros, és én pirosat látok. Mondd, fák, és én látom a fákat.” 1131. Béla már király, a széthúzó politikai csoportok mindenáron meg akarják fosztani a „szemétől”, Gellérttől, azt kívánják, hogy „más szemmel”, a feleségéével lásson. A királynéból királynő lesz. 1132. Álszent jelszavak, koncepciók alapján elfogatják a király híveit, köztük Gellértet is, és kivégzik. Béla kezéből kicsúszik a hatalom.

mondta a főorvos, ha egyedül tehetne, ha önmagán kívül senkivel nem kellene foglalkoznia. Apuka is egyedüllétre vágyott. Ne haragudjatok. mondta, de most senkiit nem alkarok magam körül. Tera nagynéném jelentkezett : szívesen apuka rendelkezésére bocsátja B-i üdülőjét, ő maga csak a jövő hónap végén akar lemenni. addig ott. áll a ház hasz-' ná lattanul, teljes összkomfort, telefon, akár naponta beszélhetünk, sőt az egyik szomszéd nyugdíjas belgyógyász, ne adj Isten, jól jöhet a közelsége. Apuka odrodat,t, a húgától nem fogad el felajánlásokat, kicsit későn jutott, eszébe, hogy írni is a világon vagyunk, örüli inkább, mondta anya, hogy végre eszébe jutott, és éppen most, amikor a legnagyobb szükség van rá. Az ezredparancsnok Volgáján utazott le Tera házába, hétfőn, június 15-én.

(folytatjuk)

A darab dióhéjba tömörített tartalmi ismertetése már sejteti, hogy Székely János avatott munkája nyomán milyen messzire jutnak a dráma gondolati ívei. Nem vállalkozhatunk a lehetetlenre, hogy a dráma különböző rétegeit valamelyest is felfedjük, hiszen jelzésszerűen sem tudnánk ezt megtenni. A hatalom és az erkölcs viszonyát vizsgálja Szétóbly ezúttal is, de teljesebben, mint

előző drámáiban, könyveiben. Zseniális az alapvető és egyszerű igazság dramatikus megjelenítése: kulcskérdés,

hogy a hatalom mit lát, „kinek a szemével” lát — hiszen ettől függ a döntés. Ugyanazt a jelenséget másképpen látja Béla hűséges, népben és nemzetben látó „szeme”, Gél lért, és egészen mást érzékel a király új „szeme”. Rossz fölismerés, tragikus döntés, a koncepció tömegmészárlásban csúcsosodik, méltán jajdítja el magát a király: „A hatalom vak. Én is az vagyok. A halál még méltán legjobb, ami történhet emberfiával.” A ..vakság” ok, okozati összefüggésben áll, alapvető indítéka a pártütés, a széthúzás, amely akkor érvényesül legjobban, amikor a választás kényszere hat. Bélának igent vagy nemet kell mondania. Az író felfedi, a legpusztítóbb magyar „betegségnek” tartja — történelmi távlatban természetesen — a széthúzást, a nemzet alapvető egészére káros érdekek előtérbe kerülését, amelyek — erre számos példánk van, sajnos — katasztrófák bekövetkezéséig vezettek. Székely János vak királya eljut a felismerésig, és kétségbeesetten kérdezi: „Lehet-e valóságosan egység, egyetlen cselekvő lélek, emberek sokasága?” Jelenkori történelmünk adja meg a 'választ: lehet.

Az óriási drámai anyaggal Marton László gazdálkodott a gyulai színpadon. Rendezése hű Székely írói egyéniségéhez, a cselekmény mindig az emberi szándékoktól függően kap nála új töltést, a külsődleges harsányságok, rikító hivalkodások ismeretlenek ebben az előadásban. Minden szónak, mozdulatnak jelentősége van, s sokszereplős történelmi dráma a legjobb kamaraelőadások bensőségességével játszódik. Harag György mellett — ő rendezte a Caligula helytartóját — kétség kivtil Marton ismeri legjobban Székely színpadi világát, kettőjük találkozása megadta egy kimagaslóan értékes előadás születésének lehetőségét.

Felsőfokon kell szólnunk a címszereplő Lukács Sándorról. Az eddigi Székely-drámák legnehezebb főszerepét kapta, hiszen a vak emberek nemcsak sajátosan látnak, de nagyon kifejezően láttatnak is. Lukácsnak ez úgy sikerül, hogy vakságát természetesnek vesszük, és mindent elhiszünk abból, amit lát s mond.

A vak király „szemét”, Gellértet — Hegedűs D. Géza helyett — Gáti Oszkár alakította. Szerényebben, hitelesebben, felelősségteljesebben és . megnyerőbben aligha tette volna bárki is, örülüpk a tehetséges fiatalember kirobbanó sikerének. Méltó partnere volt Lukács Sándornak. Kern András, Tahi Tóth László és Mádi Szabó Gábor még az előadás erősségei, sajnos a király feleségét alakító királynő megformálásával Hernádi Judit sehogy sem boldogul, majdhogynem a drámai helyzet borulásáig halvány volt. Nem tudta egyetlen percre sem elhitetni, hogy Gellert vetélytársa lehet a „látásban”, súlytalan a sorsfordulót előidéző helyzetben.

Az új Székely-drámát az ősszel a budapesti Vígszínház is műsorra tűzni, úgy hiszszük, nemcsak a nyári, de a kőszínházi évad nagy szenzációja lesz az előadás.

Tiszai Lajos

Álmos és Könyves Kálmán király (Gáspár Sándor és Kern

András