Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-05 / 130. szám

1982. JÚNIUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az első előadás kedden: Chicago A Vígszínház Kőműves Kelemen előadásának egy pilla­nata. (Elől a címszereplő Hegedűs D. Géza) Kísérletező irodalom, kísérletező olvasó? Pillanatkép a nyíregyhá­zi Mőricz Zsigmond Szín­ház előadásáról A vidéki színházak buda­pesti bemutatósorozata után nem sokkal, újabb — a szak­ma és a közönség érdeklődé­sére egyaránt számot tartó — színházi találkozóra kerül sor: június 8. és 12. között a szolnoki Szigligeti Szín­házban rendezik meg a zenés színházak találkozóját. Az első előadáson, kedd este 7 órai kezdettel, a kaposvári Csiky Gergely Színház tár­sulata Ebb—Fosse—Kander A nyitóelőadás. a Chica­go női főszereplője; Bás- ti Julj Chicago című musical-jét mutatja be, Spindler Bélá­val, Básti Julival, Csákányi Eszterrel, Koltai Róberttel a főbb szerepekben. A Chica­go rendezője: Ascher Tamás. A folytatás is remek szó­rakozást ígér. A békéscsabai Jókai Színház Shakespeare Vetélkedő és rajzverseny A Szolnok megyei környe­zet- és természetvédelmi na­pok rendezvénysorozat ke­retében Karcagon ma játé­kos vetélkedőt rendeznek a KÁTISZ Madarasi úti le­iepén. Jászkiséren holnap dél­előtt !) órai kezdettel környe­zetvédelmi aszfaltra jz-ver­senyt rendeznek a tíz éven aluli gyermekek számára. Tévedések vígjátéka című darabjának musical-változa­tát mutatja be, Sztevanovity Dusán zenéjével, Rencz An­tal és Ungár Tamás rendezé­sében. A debreceni társulat Nestro klasszikus bohózatá­nak, a Lumpáciusz Vaga- bundusznak (nálunk Heltai Jenő neve fémjelzi a dara­bot) musical-változatával vendégszerepei. Zeneszerző­je Novák János, az ideális körülmények között készí­tett zenefelvételen a Dimen­zió és az Ad Libitum együt­tes működött közre. Rende­ző: Bohák György. A találkozó negyedik est­jén a legújabb alapítású magyar vidéki társulat lép a Szigligeti deszkáira: a nyíregyházi Móricz Zsig­mond Színház mutatkozik be Dalmiro Saenz — mai argentin szerző — Ez aztán szerelem! című tragikomé­diájának rockopera-változa- tával. amelynek verseit Fü- löp Kálmán írta, zenéjét Wolf Péter szerezte, rende­zője: Bozóky István. Munkásbrigádok vették birtokukba a szegedi Dóm teret, ahol július 23-tól augusztus 21-ig az idén is gazdag művészi program várja a hétvégi napokon a városba látogató turistákat. Az elkövetkező hetekben teljesen felújítják a szabad­téri játékok több mint hat­Június 12-én, szombaton a fesztivál zárónapján, a Vígszínház együttese mu­tatja be a Kőműves Kele­men című rockballadát, amely Sarkadi Imre befeje­zetlen drámája nyomán író­dott zenés színpadra. (Át- dolgozója a volt szolnoki színész, Ivánka Csaba.) A rockballada szerzőpárosa a hazai popélet két kimagasló egyénisége, Szörényi Levente és Bródy János. Az előadást Marton László rendezte, ze­nei közreműködő a Kormo- rán együttes. A szereposz­tásból csak néhány név: a címszereplő Hegedűs D. Gé­za, Anna: Kovács Nóra, Már­ton: Gáspár Sándor, Boldi­zsár: Szakácsi Sándor, a vándor szerepében pedig Páger Antalt láthatják a né­zők. (A zenés színházi találkozó eseményeiről a fesztivál ide­jén megjelenő lapszámaink­ban részletesen tájékoztat­juk olvasóinkat.) ezer embert befogadó néző­terét. A díszletkészítő műhelyek­ben szintén munkához lát­tak. Elsőnek a július 23-i nyitóelőadáshoz, Kodály Zol­tán Háry János című daljá­tékához készítik a kulisszá­kat Fehér Miklós díszletter­vező elképzelései szerint. A művészet egykoron a kísérleteket, a vázlatokat nem juttatta a közönség elé, azok legfel­jebb a művész haLála után kerültek nyilvánosságra. Ma például a Szépművészeti Múzeum számos vázlatot őriz Leonardo da Vincitől — csataképeihez. Olyan is előfordult, hogy egy úgyne- - vezett befutott író már éle­tében megjelentette azok­nak a vázlatoknak egy ré­szét, melyeket műveihez ké­szített. Mások ezen vázla­tok kialakulási körülmé­nyeit írták meg, és együtt adták ki a vázlatot. így született például Thomas Mann ,A doktor Faustus ke­letkezése című müve. Vagy­is vázlat kiadására csak mar erett művésznek volt joga, illetve az utókornak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a vazíatoKnak egyanaian nem von nyilvánossaguK. A íegKuionbozobb muneiyeK, a" Darau koroK bizony meg- megvilattak a vazlatoKai, . es ily módón hatást is gya­koroltak a mű elkészülésére. Egészén uj jelenseg, hogy a művész sokszor nem re- genykiserlettei próbálkozik, nanem kimondottan kísérle­ti' regényt ír. Tudniillik a regénykísérletek nem min­den esetben rosszak — és a kísérleti regények sem. A regénykísérletek közé tarto­zott például Thomas Mann Buddenbrook háza, melyet eredetileg azért irt, hogy családi körben felolvashas­sa, és hasonló módon szüle­tett meg Selma Lagerlöf Gösta Berlingje is. Ugyan­akkor a kísérleti regény so­kak szerint nem más, mint egy külön műfaj. Máskép­pen új regénynek is szok­ták nevezni, és ebben a műfajban is akadtak sike-^ rés és kevésbé sikeres vál- lalokzások. Persze, az a kérdés vető­dik fel, hogy vajon mivel kísérletezik . az író. Kísérle­ti »regényt ír, s állítólag a közönséggel, kísérletezik. A valóságban, persze, aki így értelmezi a kísérleti regényt, az feltétlenül félreérti ezt a műfajt. Mert írónak, mű­vésznek sok mindennel le­het kísérletezni, sőt létezik olyanéiról beállítódás, atti­tűd is a valóság tükrözésé­re, amely rákényszerül a kí­sérletre, amidőn másként nem is írhat, mint csak tel­jesen újszerű módon, de ép­pen az olvasóval, éppen a közönséggel nem szabad ját­szania. Illetve csak olyan játékot szabad játszania, amelyet a közönség is igé­nyel. Nézzünk egy példát erre a játékra. Mindenki tudja, hogy a klasszikus drama­turgiának s általában a szín­padi művészetnek van vala­mi nyílt titka, van bizo­Két mezőtúri kislány — Szemes Erzsébet és Kovács Piroska — a túrkevei szél­malmok történetét választot­ta témául a „Mezőgazdasá­gunk diákszemmel” című, a Mezőgazdasági Múzeum ál­tal meghirdetett pályázatra. A gyűjtőmunkát még tavaly ősszel megkezdte a közgaz­dasági szakközépiskola két másodikosa. Nehezítette fel­adatukat az a tény, hogy he­lyi tapasztalatokból • Túron nem meríthettek, és a szak- irodalom is fukarkodik e té­mával. Csak az idősebb túr­kevei emberekre támaszkod­hattak. azok elbeszéléseiből, visszaemlékezéseiből %alkot- hattak képet. Eljutottak az utolsó szél- molnár özvegyéhez, Molnár Kálmánnéhoz, valamint mai művészet és a közönség között. Nos, ez a közmeg­egyezés például abban áll, hogy ha behoznak egy re­volvert az első felvonásban, annak a későbbiekben el kell sülnie, vagy hogyha a színpadra állít a drámaíró egy fiút meg egy lányt, akik szépek, kedvesek, ak­kor minden további motivá­ció nélkül elhiszi a közön­ség, hogy szükségképpen egymásba szeretnek. A dramaturgiai hatás leg­többször úgy jön létre, hogy a közönség mint közönség nagyon jól tudja, hogy a szereplők egyikét-másikát vagy mindet valaki becsap­ja, de ezt a szereplő nem tudhatja, a közönség pedig a színházi viselkedés sza­bályai szerint nem is árul­hatja el az igazat. Nem szólhatunk fel a színpadra, akkor, amikor Elektra kese­reg, hogy Oresztész meg-' halt, valaimi ilyesmi szöveg­gel: — „De hisz Oresztész nem is fialt meg, nemsoká­ra bejön a színpadra és fel fog szabadítani téged is”. Hasonlóképpen nem árul­hatjuk el Figarónak azt, hogy Zsuzsi ruhájában búj­va Rosini rejtezett el a ker­ti lugasban Almamiva gróf­fal. Az abszúrd dráma azon­ban megengedte magának azt, például Ionesco A ko­pasz énekesnő című dra- rabjában, hogy játsszon a közönséggel, hogy felrúgja e régi dramaturgiai sza­bályt. Itt a színpadon levők tudják az igazat, becsapják a közönséget, s a darabnak volt is olyan közönsége, mely ilyen hatást várt, igé­nyelt és esztétikailag be is fogadta. Vajon Ionesco kísérlete­zett-e a közönséggel? Véle­ményem szerint még a leg­hagyományosabb formájú regény vagy dráma is bizo­nyos értelemben kísérletezik a közönséggel. Sarkadi Imre például minden bemutatója alkalmával szorongott, mert nem tudta, hogy vajon mi­képpen fog reagálni a kö­zönség. Tudniillik a közön­ség reakciói csak akkor de­rülnek ki, mikor a dráma a színpadon van, mikor a könyv az olvasó kezébe jut, mikor a filmet bemutatják. Ebben az értelemben min­den alkotás kicsit kísérlet a közönséggel, csak vannak olyan alkotások is, melyek­nek igazi célja a kísérlet. Többek között a közönség­gel való kísérlet. Vagyis egy pillanatra sem szabad önmagától, attól a ténytöl viszolyogni, hogy lé­teznek kísérleti regények,! mert ez a tény visszavezet­hető egyrészt az irodalom objektív feltételeire, más­részt a közönség irodaloun- éhségére, harmadrészt pe­dig arra a tendenciára is, amely mindenütt valamiíé­Diáklányok sikeres kutatómunkája Bodnár Lajoshoz, aki maga építette fel szélmalmát és az utókor számára le is festet­te, a diákoknak pedig váz­rajzot készített, továbbá Sz. Tóth Andráshoz, aki fotók­kal egészítette ki az anyagot. A tanulmány rövid törté­neti áttekintést nyújt a lá­nyok által felkutatott 14 szélmalomról, ismerteti a malomtörvényt, amely 1764- ben „íratott”. (Egyik pontja ma is időszerű: „Tüzelés és dohányzás a máimon kívül 14 lépésnyire, mind belül a malomban a tüzelés helyén kívül keményen tilalmazta­le újszerűt, változatost, még- soha-nem-volt-at vár. A mai időben nagyon nehéz volna nagy szériában eladni mondjuk ruhákat azon az alapon, hogy 1932-ben ez volt a divat, szöveteket azon az alapon -reklámozni, hogy egy teljesen régi gyári eljá­rással készültek, s ez vo­natkozik -a művészetre is. A művészetnél az originalitás, az eredetiség az egyik leg­fontosabb igény. Ebből, persze, nem követ­kezik az, hogy minden kí­sérletezés a közönség elé hozható. Sőt mi több, azt mondhatnánk, hogy a kísér­leti regény, vagy a kísérleti dráma, vagy kísérleti ren­dezés stb. új veszélyforrások hordozója. S a képhez na­gyon is hozzátartozik, hogy erről beszéljünk. Tudniillik valóban értelmetlen köve­telmény, hogy minden mű­alkotás közvetlenül a közön­ség elé kerülése idején min­denki számára érthető le­gyen. Viszont az az igény, hogy rövid időn belül ért­hetővé váljon, hogy beleil­leszkedjék néhány év vagy évtized alatt £ művészet de­mokratikus hagyományaiba — már teljesen jogos. S az igazán nagy'művészek, akik mindig az újjal kísérletez^­, tek, a József Attilák, a Bar­tókok nem egyszer a leg­régibb, a legpatinásabb anyaghoz nyúltak vissza — népművészeti alkotásokhoz — hogy azokat teljesen új­rafogalmazva, a bennük rej­lő lehetőségeket kiaknázva kísérletezzenek. S ezért tar­tom például szükségszerű­nek, hogy — ne csak ma­gyar példákat említsünk — Dzsingisz Ajtmatov új re­génye (Az évszázadnál hosz- szabb ez a nap) már folyó-i iratban való megjelenése-] kor komoly sikert aratott. Pedig szintén új módszerek­kel kísérletezik, sci-fit ötvöz össze népmeséi elemekkel! és új módszerű feldolgozás­sal, de éppen ez teszi alkal­massá arra, hogy oly nagy hatást gyakoroljon. A visszaélések bánthatják a közönséget, az irodalomhoz értőket, sőt magukat a művészeket is. A visszaélési lehetőségek na­gyok ugyan, de emiatt nem szabad elvetnünk a kísérleti drámát, a kísérleti regényt, ’ sőt a kísérleti lírát sem. Az igazi nagyhatású regények nyilván a jövőben fognak belőlük létrejönni. S az ol­vasóközönség ítélete távlati­lag elszigeteli majd egymás­tól az értéket és az értékte­lent. Mert ma is érvényes a rómaiak által megfogal­mazott elv: A placitu lecto- ris habent sua fata libelli — vagyis az olvasó tetszésé­től függ a könyvek sorsa. tik ...” Műszaki leírást, mű­ködési elvet is írtak vázla­tosan, de kitértek a molná­rok életére, családjaik törté­netére is. Az egykori tizennégyből ma már csak két szélmalom áll — az se működik. Egyik a kisújszállási út mentén, amely Molnárné tulajdona, a másik, a Bodnár Lajosé a malomzugi szőlőben. A pályázatra több mint 1200 mű érkezett, 60 díjat adtak ki. A két túri diák­lány közös munkájára, me­lyet dr. Varga Károlyné irá­nyított, III. díjat kapott. A „telekisek” nem először szerepeltek ilyen jól a mú­zeum pályázatán, hiszen 1979-ben III., 1980-ban és '81-ben II. díjat nyertek. —sinóros — — sz. j. — Felújítás a szegedi Dóm téren nyos közmegegyezés a drá­Az utolsó szélmolnár özvegye Malomtörvény 1764-bö! Hermann István Öt színház Szolnokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom