Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-17 / 140. szám

1982. JÚNIUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egy újszülött érkezése általában felborítja a megszokott házirendet. Az első időkben gyakran ösz- szefolynak az éjszakák és nappalok, míg a baba meg­szokja, hogy éjjel kell aludni. A kezdő kismama fá­radt, türelmetlen, ingerlékeny . .. Hát még ha egy helyett — Három a pólyás — OPERAEST Szegedi Lucia Szolnokon — Mi minden éjszakát vé­gigaludtunk, nem kellett virrasztanunk. Sose keverték össze a kicsik a napszakokat — nevet Vass Mártonné, hallgatva hangos meditáció­mat. — Nem is számítottam kezdőnek, hiszen Kriszti másfél éves volt, mikor öcsi­kéjét vártuk, tehát némi cse­csemőgondozási tapasztalat volt már a hátunk mögött. Meg aztán valóban nagyon jó gyerekek mindannyian. Férje rábólint, s a szeme villanásából látom, ilyen al­kalmat nem hagy megjegy­zés nélkül. Mondja is: „ap­jukra hasonlítanak!” Könnyű most már, több mint öt év távlatából tréfál­kozni. Ám azon a bizonyos pénteki napon, 1976-ban, amikor délelőtt 9 és fél 10 között hirtelen megkétszere­ződött a család létszáma, melege lett néhány pillanatra a családfőnek. Négyszemélyes gyerekszoba A kis szobában emeletes ágyak, a szekrény polcain színes játékok. Az asztal kö­rül négyen szorgoskodnak, állatfigurákat raknak össze elemekből. A „nővérke” éne­kel. — Kriszti mesélni is szo­kott, mert ő már iskolás! — jegyzi meg Zolika, az ikrek legifjabbika. Közben büszkén mutatja a hosszú nyakú zsiráfot: az övé készült el leghamarabb. Persze, hiszen fiú, máris na­gyon érdekli a technika, a szerelés! — Ahány gyerek, annyi jellem, mégis a nagy kis­lány és a kisfiú között mu­tatkozik sok hasonlatosság. — Vali és Ági voltak egy- petéjűek, ők külsőre nagyon hasonlítanak egymásra, a természetükben több az elté­rés. Ágika a szorgalmasabb, a precízebb, mindenét szépen összehajtogatja, elpakolja. És nagyon anyás . . . Valika ér­zékeny, könnyen sértődik — sorolják a szülők. Csakhamar azt is megtu­dom róluk: időnként a por­törlőn, a felmosóruhán kap­nak hajba, ezekből négy kel­lene a háznál. És mindany- nyian „hadtáposok”, sokat tüsténkednek a konyhán is. Erre az apa mutatott jó pél­dát nekik, akin nem fog ki semmiféle házimunka, oly­kor még a főzésbe is besegí­tett. Mostanában kevésbé, hiszen esti egyetemre jár, tanulásra is idő kell, és ott a hobbiföld is! — Tavaly volt először fel­szántva, az idei kertművelést még tarackirtással kellett kezdenünk, de az a fő, hogy annyi megteremjen rajta, ami nekünk kell! — Ezzel tudunk talán ki­csit takarékoskodni, mert bi­zony nagy a kiadás. A nap­köziben, az óvodában tizen­két forintot fizetek gyere­kenként, vagyis havonta csak erre ezer-ezerkétszáz forint kimegy négyükért... Ica, a fiatalasszony az új­városi családi házban szüle­tett, ott nőtt fel egyedüli gyerekként, és férjhezmene- tele után is együtt maradtak özvegy édesanyjával. A trónörökösre várva bővítet­ték a lakást, a toldalékból lett a gyerekszoba, fürdőszo­ba is. Amikor hirtelen meg­sokasodtak, a tanács felaján­lott egy kétszobás, összkom­fortos lakást. Megköszönték, de nem vették igénybe. Jól jött viszont a többi se­gítség. Vass Márton hivatá­sos katonatiszt és a honvéd­ség nyomban levett a vállá­ról egy csomó gondot, amint a rendkívüli „gólyahír” meg­érkezett. 0 kiságytól a nyaralásig — Ellenőrző vizsgálatra kellett bemennie a felesé­gemnek a kórházba, akkor nyolchónapos terhes volt és nem tudtunk róla, hogy ik­reket hord. Bekísértem, mert a vizsgálatnál megállapítot­ták, hogy a szülés előjelei mutatkoznak, siettem a mun­kahelyemre bejelenteni, hogy otthon kell maradnom a kislánnyal. Mire kiértem, a kapuügyeletes szólt: keres­tek a kórházból, három gye­rek született... A kiságytól kezdve mindent előteremtet­tek, amire csak szükségünk volt. Még az első. a tavalyi kéthetes siófoki nyaralást is (nekik köszönhetjük .. . — A babakocsit az én munkahelyemtől kaptuk. a tanács költségvetési üzemé­től. ahol érettségi óta köny­velő vagyok — szól közbe Vassné. — Amiért még min­dig hálás vagyok a tanács­nak: januártól, amikor már mindannyian együtt voltunk, kaptunk egy félműszakos dadát. Másfél évig ő volt a jobbkezem. — Sokat beszéltek a város­ban össze-vissza, hogy válla­latok, meg szocialista brigá­dok elhalmoztak bennünket mindenfélével. Hát ez így nem volt igaz. Nem jelentett ez olyan nagy szenzációt még akkor sem, ha se azelőtt, se azóta nem születtek — tudo­másunk szerint — Mezőtúron se, a megyében se hármasik­rek . .. Skoda és Babetta A garázsban békésen egy­más mellett egy Skoda és egy Babetta kismotor áll. Vasséknál igazán nem lu­xus az autó, ami a babako­csit váltotta fel. Anyu jár vele dolgozni, útközben le­rakja a gyerekeket az isko­lában. az óvodában, délután meg előbb bevásárol, úgy megy értük. Apu a Babettá- val közlekedik, a kocsival fő­ként akkor akad dolga, ha annak valami hibája támad, mert ahhoz anya nem ért. Ez aztán alkalom a heccelő- désre. — Neked úgyis öröm a ko­csit bütykölni, nekem úgy­se lenne rá időm! A gyerekcsapat1 nevetgél­ve körbefogja őket. Háttér­ben a nagymama, aki tavaly óta nyugdíjas, és most már mindig együtt lehet velük. A másikba Vass-nagyi rit­kábban látja őket, de kipó­tolják nemsokára: nála nya­ralnak az idén, Fadd-Dom- boriban. — Oda is a Skodával me­gyünk, a Babetta addi pihen, ugye. apa? — érdeklődik Zo­li. aki mindössze 1300 gram­mal jött a világra, harma­dikként a sorban, de a leg- hosszabbra nőt, a legkíván­csibb lett és a napsütésben a legszőkébben csillan a ha­ja. Rónai Erzsébet MTESZ-javaslat Hogyan oldható meg a techniltusképzés A nappali technikusképzés újbóli bevezetését javasolja az MTESZ oktatási bizottsá­ga, ebben látja ugyanis az immár nyomasztó technikus­hiány megoldását. Az ipar­ban változatlanul nagy szük­ség van technikusokra, mert ma mérnökök, vagy éppen ellenkezőleg, nem eléggé képzett szakemberek végzik a műszaki középirányítói fel­adatokat. A technikumok — mintegy másfél évtizeddel ezelőtti— megszüntetése óta hazánkban iskolai rendszer­ben nem képeznek műszaki középkádereket. A krónikussá vált techni­kushiány megszüntetésére az MTESZ oktatási bizottsága több megoldást javasol. Egyik lehetőségként azt ajánlják, hogy a jelenlegi szakközépiskolai rendszerbe illesszék a technikusképzést, oly módon, hogy a hallgatók — speciális tanterv alapján — az első négy év után érett­ségi bizonyítványt, s az alap­szakmára szakmunkásbizo­nyítványt kapjanak, az ötö­dik év után pedig technikusi oklevelet. Elképzelhetőnek tartják azt is, hogy az első két évben a leendő techni­kusok is a szakközépiskolá­sokkal azonos tanterv szerint végezzék tanulmányaikat. Az MTESZ oktatási bizottsága másik megoldásként külön technikusképző iskolarend­szer létrehozását ajánlja. Itt is megvalósíthatónak tart­ják, hogy négyéves tanulmá,- nyi idő után érettségi bizo­nyítványt, s emellett alap­szakmára szakmunkásbizo­nyítványt kapjon a tanuló, technikusi oklevelet pedig az ötödik év végén képesítő vizsgával szerezzen. Az érett­ségi utáni ötödik év kon­centráltan a gyakorlati. — bizonyos fökú specializációt is magában foglaló — képzés időszaka lenne. A javaslat hangsúlyozza, hogy a korszerűsített techni­kusképzés megoldása rendkí­vül sürgős feladat, mert a termelő vállalatoknál a mű­szaki és irányítói feladatokat csak olyan kollektívák tud­ják hatékonyan ellátni, ame­lyekben egy okleveles mér­nökkel két-három üzem­mérnök és legalább három­hat technikus működik egvüit. A Művelődési Minisztéri­um más társadalmi .szerveze­tek. továbbá a tárcák és a vállalatok véleményét is ki­kéri. s ezek egybevetésével készíti el javaslatát a tech­nikusképzés megoldására a kormányzati szervek részére. A szegedi Nemzeti Szín­ház operavendégjátéka kel­lemes estét szerzett a mű­faj kedvelőinek hétfőn, a Szigligeti Színhában. Walter Scott ízig-vérig romantikus története Lammermoori Lu­ciáról' Donizetti feldolgozá­sában 1835 óta járja diadal­masan a világ operaszínpa- dail, s a legtöbb társulat­nak mindmáig repertoárda­rabja. A zenében rejlő drama­turgiabuktatókat az előadás­ban jó érzékkel kikerülte az együttes, nyilván a rendezői koncepció és a szereplők egyéni színészi játéka révén. Nem volt üresjárat értel­metlen ..operas” gesztus vagy visszhangtalanul ma­radt közlés. A huszadik szá­zadi szemmel képtelennek tűnő történet szereplőivel mindvégig azonosulni tud­tunk, olyannyira, hogy né­hányszor a megérdemelt taps is elmaradt, nehogy'- megakassza a drámai ki­bontakozás folyamatát. Moz­galmas és figyelemfelkeltő volt rögtön az első kép. a tragédia expozíciója. Egri László, Asthonként mutat­kozott be, szép baritonjával. Éneklésének zeneisége meg­nyerő és színészi leg is meg­győzött minden pillanatban robbanni készülő feszültsé­gével» Az Asthon által gyű­lölt, de Lucia imádta Edgár tenorszerepében Réti Csa­ba hangi megjelenítése a puha, nemes cantábile hí­ján némi csalódást okozott. Gyakrabban enged a kemé­nyen megénekelt, fényes-ér­ces magasságok csábításá­nak, mint a meggyőző mae­stoso vagy a lágyabb lírai megformálásnak. Felszaba­dult játéka, hosszan meg- énekeit frázisai tetszettek, de énekesi teljesítményei­nek értékéből levon nazális hangképzése. Szépen kitel1 jesedve. melegen szólt Sza­bály Péter basszushangja Lucia nevelőjének szerepé­ben. meggyőző szerepalakí­tással társulva. Persze a Luciában min­den a címszereplőn múlik; Az ország legjobb kerami­kusainak alkotásaiból nyílik kiállítás ma délután fél hat­kor Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban. A gazdag anyag bemutatása mellett a rende­zők fotó- és graíikaillusztrá­ő egymaga felejthetetlenné teheti a produkciót. Tere- bessv Éva mind hangban, mind kifejezésben kitűnő Lucia. Hangterjedelme nagy, hangja könnyed és mozgé­kony. Kristálytiszta intoná­cióval s jól beosztott leve­gőkkel éltetett frázisokkal adta elő hatalmas magán- számát az őrülési monológot és a finálé koloratúríuta- mait. Az operában Lucia alakja a legdinamikusabb, ő megy át a legnagyobb ka­rakter változásokon. Tere- bessv mindezt rendkívül ár­nyalt — és drámai kifejező erőt is sugárzó — hangszín­skálájával és légkört terem­tő színészi játékával, oldot­ta meg. S ami ritka vollt ezen az. estén: gyakran éne­kelt pianót, Nem takarékos — pihentető! hanem inten­zív — „átvivőset” a szerep kívánalmai szerint. Ebben ugyan segítségére volt a mű zenekari szövete is, és hogy többnyire a színpad előterében énekelhetett. Donizetti operájában a zenedráma javarészt az éne­kes színpadon zajlik, így a zenekarra önkéntelenül is kevesebb figyelme jut a hallgatónak. A Szegedi szimfonikus zenekar Vára- di Zoltán vezényletével ren­dezetten, biztonságos rit­mikával játszott. Ide illik az a zenei közhely, mely szerint a jó kísérő „észre­vétlen” tud 'maradni. A ze­nekar ugyan néhányszor észrevétette magát, amikor is figyelmen kívül hagyta a színpad hátterében megszó­laló énekesek nehéz helyze­tét. Dicséret illeti a kolöra- túrkandenciát kísérő fuvolát. Kellemes volt a Molnár László betanította kórus harsogásmentes, puha tónu­sa. A sikeres együttesjáték résztvevői voltak még Bár­di Sándor, Bölcsis Ágota és Juhász József. Az előadást Angyal Mária rendezte, a díszleteket Sándor Lajos, a jelmezeket Gombár Judit tervezte. Labáth Valéria ciókkal adnak ízelítőt a kerá- miakészítés műhelytitkairól. A kiállítást, amelyet Probst- ner János keramikus ipar­művész nyit meg, június 30- ig tekinthetik meg az érdek­lődők. Kerámia az iparművészetben Egy óra Bárczy Jánossal Beszélgetés a Vádinditvány, a Zuhanóugrás és az Egy m. kir. százados bizalmas feljegyzései című könyvek születéséről — Nem tartozom azok közé, akik már ifjú koruk­ban elkötelezték magukat az irodalomnak. Egy háborús sebesülés következtében az ötvenes évek elején látáso­mat teljesen elvesztettem, ezért föl kellett hagynom állandó s aktív tevékenysé­gemmel. Pénzintézetben dolgoztam. Igaz, később a Lenin Kohászati Művek ta­nácsadóként alkalmazott, de mégis kis híján tehetetlen­ségbe és munkátlanságba süllyedtem. Az utolsó szalmaszálat az írógép jelentette: 1942-ben, amikor a légierő vezérkari osztályára kerültem, mint legfiatalabb tisztnek, soha nem gépelték le időre je­lentéseimet a titkárnők. Mindig az irathalom legal­jára kerültek a fogalmazvá­nyaim, ezért megtanultam gépelni. Fogalmam sem volt, hogy ez a tudás vala­mikor életmentő lesz szá­momra. — Mint minden, háborút megélt, ember, én is az ak­kori élményeimet dolgoztam fel. Pályázatokra küldtem be novelláimat, kisebb sike­reket értem el velük. Ez­után kaptam egy felikérést a Hadtörténeti Intézettől, hogy írjam meg a magyar kato­nai ejtőernyőzés történetét. Gondolom, a személyi la­pom alapján választottak ki, hiszen ott szerepel az. hogy Szálasi uralomra jutásáig a vezérkarban teljesítettem szolgálatot ezen a területen. Elvállaltam, afféle „szelle­mi rágóguminak” tekintve ezt a munkát. Levéltári ku­tatást, helyzetem miatt, nem vállalhattam, csak sze­mélyes élményeimre tud­tam támaszkodni. Két évig kopogtattam gépemen, míg elkészült egy 6—700 oldalas anyag. El is süllyedt vol­na a kézirattálban, ha Cse­res Tibor a Parázna szob­rok című regényéhez nem keres adalékokat. Ö buk­kant rá az én szabálytalan emlékiratomra, ,s nagyon hízelgő módon azzal kere­sett meg, hogy nem is tud­ta letenni, míg végig nem olvasta. Azzal az ajánlattal állt elő, hogy ha hozzájáru­lok. beviszi a Magvető Ki­adóhoz. Nagyon meglepődtem, amikor a kiadó vezetője ki­töltött. szerződéssel keresett föl. Megijedtem, hiszen nem voltam soha közéleti ember, alacsony rendfokozatban szolgáltam." A Tények és ta­núk sorozatban, ahol köte­temet meg akarták jelentet­ni. olyanok szerepeltek előt­tem, mint például Károlyi Mihály vagy Marosán György. Végül is abban ál­lapodtunk meg, hogy há­rom feltételnek kell eleget tennem. Először is hadtörté­netinek szánt munkámat át kell fésülni, hogy civil em­ber is megérthesse. Másod­szor érthetővé tenni az ol­vasó számára, hogy egy polgári származású ejtőer­nyős tisztből hogyan váltam 1945 tavaszán úgyszólván minden átmenet nélkül a demokratikus hadsereg tag­jává. Magyarázatul az el­ső részben családi környe­zetemet és iskoláztatásomat vázoltam, hiszen, ennek a „váltásnak” a gyökere. in­nen van. Nem tartom ma­gam jelentős egyéniségnek, de sorsomban meg lehetett sejteni valamit az 1920 és 40. közötti időszak levegőjé­ből. Végül azt kérték, hogy ír­jam le azt is, hogyan he­lyeztek 1949-ben tartalékál­lományba, hiszen az olva­sók kíváncsiak lehetnek ar­ra, hogy miként lehetett si­mán megválni a néphadse­regtől. Háborús sérüléseim miatt kértem leszerelésemet Farkas Mihály akkori had­ügyminisztertől, s gondolha­tó, hogy milyen örömmel „iszkoltam” az aláírt pa­pírommal. — 1976 decemberében fe­jeztem be Zuhanóugrás cí­mű könyvemet. Tisztában voltam vele. s jeleztem is: nem történelmet írok. Amit átéltem, tapasztaltam, azt próbáltam megfogalmazni. Émberi magatartásokat vé­leményem szerint csak úgy lehet megérteni, ha vissza­helyezzük magunkat a kor­ba. Kötetem a múlt évi könyvhéten jelent meg. Si­kere nagyon meglepett, hi­szen nem vagyok született tollforgató, inkább próbál­kozó dilettánsnak tartom magam. Az érdeklődés okát abban látom, hogy olyan időszakról írok, amely- fog­lalkoztatja az embereket. Kortársaimat azért. mert saját sorsukra emlékezhet­nek, a fiatalokat pedig azért, mert kicsit többet láthat­nak a történelemkönyvek eilvont igazságainál. Illyés Gyula írta le,-hogy az vál­hat a nemzeti öntudat ré­szévé, amit az írók irodal­mi eszközökkel is megfo­galmaznak. — A könyv befejezése és a megjelenés között öt év telt el. A várakozás alatt elhatároztam, hogy kieme­lek egy napot — 1941. ápri­lis 12-ét — és leírom az ej­tőernyősök tragédiáját. így született a Vádindítvány cí­mű regény. Hangsúlyozottan szépirodalom, tehát írói fantáziám terméke, ami nem zárja ki, hogy így ,is tör­ténhetett volna. Típusokat választottam ki, akik sze­rintem nagyon jellemzőek. A könyv „hőse” Barabás Árpád őrnagy, aki megszál­lott konoksággal teremtette meg az ejtőernyős fegyver­nemet, Sok vita folyt sze­mélyiségéről: sajnos többen egyértelműen negatív figu­rának minősítik. A tévéfel­dolgozás is embertelen vo­násait hangsúlyozta. Én úgy tartom, hogy „nehéz ember” volt, aki elképzeléseiért még ,a halálos veszélyt is vállal­ta. A bűnös inkább a veze­tés gyávasága és emberte­lensége volt, amely a né­metek bizalmát úgy akarta visszanyerni, hogy a gyen­gén fölszerelt csapatokat harcba vetette. A „halálre­pülőknek” bajtársaik égő testén át kellett bevetésre indulniuk. A harmadik kötetem úgy keletkezett, hogy érdekelt a Vádindítványban szereplő emberek sorsa.' Kíváncsi voltam azoknak a belső éle­tére, akik nem tudják meg­emészteni a változásokat. Keresnek -inkább egy te­nyérnyi homokbuckát, aho­vá el tudják rejteni a fe­jüket. Nemrégiben volt egy vi­ta az írószövetségben, ahol elmarasztaltak néhányan azért, mert „negatív hősö­ket” szerepeltetek. Az én munkámat, s a mostani vi­lágítást a színes televízió­hoz hasonlítanám, sőt az lenne a legjobb, ha „holo­grafikusán”, tehát több di­menzióban látnánk a figu­rákat. Nincs ellentétben a történetírással az, amit megfogalmazok, pusztán szeretném, ha írásaim hoz­zájárulnának a múlt jobb megértéséhez. Lejegyezte: Gábor László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom