Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-10 / 134. szám

1982. JÚNIUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megyei vadászfórumok írta Koller Mihály, a Magyar Vadászszövetség főtitkára A Déli Pályaudvar szomszédságában a terveknek megfelelő ütemben épül a Finta Jó­zsef, Állami-díjas, Ybl-díjas főépítész vezetésével tervezett négyszáz szobás szálloda. A kivitelezést osztrák vállalatok végzik. A huszonhatezer négyzetméter össz-alapterületű új szállodát várhatóan 1982. augusztusában adják át Itt a nyár: fokozottan ügyeljünk egymásra! Interjú a Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács titkárával Az Országos Közlekedés­biztonsági Tanács közelmúlt­ban megtartott értekezletén elhangzott — és ezt a kí­vülállók is gyakran fölve­tik: a KBT „látványos” ak­ciói ellenére még mindig sok az ittasság és gyorshaj­tás miatt bekövetkezett tra­gédia. Ezzel együtt hogyan értékelte elmúlt évi mun­káját a Megyei Közlekedés- biztonsági Tanács? — kér­deztük Kádár Jánost, a me­gyei IKBT titkárát. — Kétségkívül jogos és érthető a közlekedők aggo­dalma. 1981-ben a megyé­ben — az előző évihez vi­szonyítva — 5,3 százalékkal több baleset történt. A Me­gyei Közlekedésbiztonsági Tanács áprilisi elnökségi ülésén mondta ki, hogy — bár a balesetek számszerű csökkenéséről nem beszélhe­tünk — a megyében műkö­dő 9 — városi és járási KBT — tevékenységét mégis ered­ményesnek ítélhetjük meg. Értem ezen a közlekedési balesetek megelőzése érde­kében végzett felvilágosító és propagandamunkát és az eredményesen végrehajtott ellenőrzéseket. Elnökségünk is negatívumként állapította meg, hogy a megyében sok a gyalogosbaleset, gyakori az ittas járművezetés és a se­bességtúllépés. Ezek meg­előzését a gyakoribb rend­őri ellenőrzéseken túl tár­sadalmi kapcsolataink to­vábbi szélesítése szolgálhat­ja eredményesen. — Milyen nagyszabású akciókra számíthatunk eb­ben az évben? — Az Országos Közleke­désbiztonsági Tanács felhí­vására minden évben csat­lakozunk a két nagy — ta­vaszi és őszi — akcióhoz: május 15-től — július 15-ig tart a sebességakció, amely­nek fő célja a gépjárműve­zetőik — elsősorban a ma- gángépjármű-vezetők — szé­les tábora körében tudato­sítani, hogy mindenkor csak a helyesen megválasztott se­besség teszi lehetővé a ve­szélyhelyzetek idejeben tör­ténő felismerését. Az őszi akció ■— amely október 15- től december 15-<ig tart — a gyalogosbalesetek csök­kenését hivatott segíteni, különös figyelemmel a gye­rekekre és az időskorúakra. Saját, megyei kezdeménye­zésünk a „Tanítsa meg csa­ládját biztonságosan közle­kedni” elnevezésű vetélke­dősorozat, amelynek megyei döntőjét ősszel tartjuk. — A megyei elnökség fon­tos feladatának tekinti — és ezt szabta meg a városi, járási, KBT-k^számára is — a társadalmi kapcsolatok szélesítései. Tekintsük át en­nek néhány területét! i— A megyében közel 600, nagyon lelkes, társadalmi aktíva segíti a munkánkat. Az általános és a középis­kolákban 190 pedagógus, mint közlekedési szakrefe­rens oktatja a helyes köz­lekedés tudnivalóit. Meg kelil említenem az Ifjú Gár­dával kialakított eredmé­nyes, tartalmas együttműkö­dést. A képzési év során a gárdisták — elsősorban a rendőri szakalegységek tag­jai — az elméleti ismeretek elsajátításán kívül a külön­féle ellenőrzések alkalmával is segítik a rendőrök mun­káját. Az ifjúgárdistákon kí­vül beszámolhatok még a KISZ-esek néhány nagysze­rű kezdeményezéséről. Ta­valy például a törökszent­miklósi városi KlSZ-bizott- ság mozgósítására a város 17 KISZ-alapszervezete vett részt egy nagyszabású kresz- vetélkedőn. A jó példát kö­vették a szolnoki Sütőipari Vállalat KISZ-esei, akik sa­ját dolgozóiknak szerveztek vetélkedőt. A Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalatnál pedig már évek óta hagyo­mány a szocialista brigádok közlekedési ismereteinek já­tékos összemérése. Jó érzés, hogy az egész megyében érezzük a -gazdasági szer­vek, a pártbizottságok, a termelőszövetkezeti vezetők odaadó támogatását. A kö­zelmúltban a vállalatok gépjármű-ügyintézőinek ér­tekezletén közvetíthettük ké­réseinket a gépkocsivezetők­höz. — A hivatásos sofőrökön kívül van azonban még egy széles tábor — a magángép­járművezetőké — amelyek­nek folyamatos továbbkép­zése máig sincs megoldva. < — Valóban így van. Eb­ben az Autóklub helyi szer­kezetei lehetnek segítsé­günkre előadássorozatokkal, vetélkedőkkel és megannyi más, hasznos tevékenységi formával. Igen jól csinálják ezt Karcagon, Kunszentmár- tonban, Kisújszálláson, _Tö- rökszentmiklóson és Szolno­kon. Kiválónak értékelhető a karcagi motorosklub ez- irányú munkája is. — Végezetül: mi ma a leg­aktuálisabb feladat? — Vége a tanévnek, itt a vakáció. Ezúton is érde­mes figyelmeztetnünk a gye­rekeket, a pedagógusokat és a szülőket, a gyalogosokat, és a gépjárművezetőket egy­aránt: a nagy melegben ha­marabb elfárad az embír, tompulnak a reflexek, a játszótérről az úttestre gu­rulhat a labda, több lesz a kerékpáros — még fokozot­tabban ügyeljünk egymás­ra! E. S. Az elmúlt esztendőkben a Magyar Vadászszövetség or­szágos vezetőségének képvi­seletében megyéről-megyére jártunk, hogy beszélgetése­ket folytassunk a vadászok népes táborával, a vadásza­ti társaságok tagjaival, de minden más érdeklődővel is. Sikerült valamennyi megyét végiglátogatni, s a megren­dezett fórumok mindenütt igen sikeresek voltak. Egy- egy helyen százan, kétszázan is megjelentek, s összesen több mint nyolcszáz külön­féle kérdést "sikerült tisztáz­ni. A fórumok nemcsak azért voitak hasznosak, mert ilyen sok kérdésre kaptak feleletet a vadászat iránt érdeklődők, hanem mert így a Vadász­szövetség is tudomást sze­rezhetett arról, hogy mi ér­dekli, mi foglalkoztatja a tagságot. A kérdések többsége olyan problémákra irányította a figyelmet, amelyekről az or­szágos vezetés többnyire nem is tudott, vagy — mi tagadás — ' nem foglalkozott vele olyan mértékben, ahogyan azt tőle elvárták volna. A fórumokon tapasztaltak alap­ján részletesen vizsgáltuk a zavarmentes vadbúvóhelyek létesítését, védelmét, mivel felhívták a figyelmünket ar­ra, hogy a meglévő búvóhe­lyekből csak azt semmisítsék meg, amelynek megtartása már semmiképpen sem in­dokolt. Ami viszont megma­rad, azt tegyük alkalmassá a vadon élő állatvilág részé­re, s közben újat is létesít­sünk ott, ahol a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság le­hetővé teszi. Ezentúl rend­szeresen szóvá tesszük, hogy Ekofilm 82 Díjazott magyar alkotások A csehszlovákiai Ostravá- ban megrendezett — Eko- íilim ’82 elnevezésű nemzet­köz,; környezetvédelmi íilim- és tv-fesztiválon magyar fiímesek is részt vettek. A hét beküldött magyar rövidfilm közül a „Tiszta levegőért” című filim, melyet Schuller Imre rendezett, Ost: ava polgármesterének díját nyerte, a Kováts Mik­lós által rendezett „A kör­nyezetvédelem módszerei a vasútnál” című film pedig az ostravai Klement Gott- wald Vasmű különdíját kap­ta. A fesztivál nagydíját a „Szén és kenyér” című csehszlovák filmnek ítélte oda a zsűri. az égetések szükségtelenek, s tájékoztató füzetet adunk ki az élőhelyek karbantartá­sának módjáról. Jobban be­kapcsolódunk a természet- védelem társadalmi tenniva­lóiba, főként azzal, hogy részt veszünk a Hazafias Népfront természetvédelmi akcióiban. A megyei vadászfórumo­kon a hivatásos vadászok al­kalmazásának, bérezésének problémaköréről is sok szó esett, továbbá arról, hogy a vadgazdálkodás egyre maga­sabb szakmai hozzáértést igényel. Szövetségünk kez­deményezésére idén január elsejével módosult a Hiva­tásos Vadászok Szolgálati Szabályzata. Jelentős szak­mai képzés, továbbképzés kezdődött, s ezt továbbfoly­tatjuk. Az Országos Intéző Bizottság előírta és részlete­sen meghatározta, hogy mi­lyen követelményeket kell támasztani a vadászmeste­rekkel szemben. A megyék tanfolyamokat szerveztek azok számára, akiknek még nincs meg a megfelelő vég­zettségük, s a tanfolyam si­keres befejezése után va­dászmesteri vizsgát kellett tenniük. Számosán fejezték ki nyugtalanságukat a fórumo­kon amiatt, hogy kevesen ismerik a vadászterületek újrahasznosításával kapcso­latos elgondolásokat. A hoz­zánk eljuttatott írásos kér­désekre is válaszolva, min­denkit megnyugtathatunk, hogy szövetségünk időben intézkedett, ezt a fontos kér­dést az országos küldöttköz­gyűlésünk is tárgyalta, s ezügyben határozatot hozott. A kérdés praktikus, hiszen sokan vannak, akik levizs­gáznak, megszerzik a jogo­sítványt, s csak évek múlva ülnek a volánhoz. Egy francia autósiskola, amely elsősorban utóképzés- sél foglalkozik, érdekes ta­pasztalatokat tett közzé ez­zel kapcsolatban. Ebben az iskolában csak olyanokkal foglalkoznak. akik több éven keresztül nem vezettek autót, s újból vagy első al­kalommal ismét volánhoz akartak ülni. A tanulók elő­menetelét tekintve azok völ-. tak a legnehezebb helyzet­ben, akik megszerezték a jogosítványt, de a vizsga után már egyáltalán nem volt alkalmuk vezetni. Ne­kik ugyanannyi óra kellett a tudásuk felfrissítéséhez. Az újrahasznosításnál a le-: hető legjobb megoldásokat igyekeztünk megkeresni és természetesen meg is valósí­tani. A megyei vadászfórumok több, általános tanulsággal is szolgáltai}, s e fórumok megrendezését — éppen ezért — szövetségünk állan­dó gyakorlattá kívánja ten­ni. Tapasztalataink szerint hasznos, ha ezeken nem­csak az előadó által már előre eltervezett kérdések kerülnek napirendre, hanem azok is. amelyek a tagságot foglalkoztatják. Még akkor is, ha nem mindig vágnak egybe az eredeti elképzelé­sekkel. A vadászfórumok vezetőinek természetesen jól képzettek, a kérdések több­ségéhez értő embereknek kell lenniük, s nyitottak az embereket foglalkoztató té­mákra. A megyei vadászfó­rumok alkalmasak annak felmérésére is, hogy miként alkalmazzák a jogszabályo­kat, elvi állásfoglalásokat, s mindezek miként élnek, hat­nak az értük felelős szemé­lyek tudatában. Sok fóru­mon tettek fel több olyan kérdést is, amelyre már rég­óta van elvi állásfoglalás, határozat vagy jogszabályi intézkedés, de azokat nem sikerült minden érdekelttel megismertetni. A megyei vadászfórumok további rendszeres összehí­vása nagyon fontos módszere lehet a vezetésnek, emellett a fórumok rendkívül jó pro­paganda-lehetőségül is szol­gálnak. Koller Mihály a Magyar Vadászszövetség főtitkára mintha újonnan kezdték volna az egész tanulást. Nálunk tehát elölről kellett kezdeni mindent. Lényege­sen jobb előmenetelt mu­tattak azok a hallgatók, akiknek évekkel ezelőtt ugyan, de legalább 3 hóna.: pos gyakorlatuk volt. Ügy tűnik tehát, hogy mintegy 3 hónap gyakorlat kell ahhoz, hogy a tanult ismeretek beidegződ jenek, és részben meg rögződjenek az automatikus cselekvés,; for­mák. Ezek-t azután már sokkail nehezebb elfelejteni, csak a felidézéshez kell a rátanulás. Vagyis: ha vala­ki már évekkel előbb némi gyakorlatot szerzett, sokkal könnyebben fog újra meg­tanulni vezetni, mint az, akinek nem volt ilyen gya­korlata. V alami keveset tudok az autók­ról. Az Ottó-mo- toroktól a Rába—V kato­nai teherautókig, ame­lyek lámpáiban még ace­tiléngáz égett. Tudok arról is, hogy az autó mit tett az emberiségért. A háborúkban, a szállí­tásban, a turizmusban, a kényelem megszervezé­sében. Az emberi telje­sítményben. Jackie Ste­wart. Clark, Rindt, Pet- terson, Lauda, Hunt, Fit­tipaldi, Stecher az autó­zás nagyszerű verseny- ! zői, és Monza, Indiana­polis, 'Nürburgring leg­alább olyan szentélyei a versenysportnak, mint a Wembley, a Maracana vagy Wimbledon. Többet tudok azonban az emberekről. A modern ember nagy sérelme az autó, ez a szerelem azonban gyak­ran egyoldalú. A legsze­rencsétlenebb dolgok sülnek ki ebből a vi- , szonyból. Ma is hallom annak a i szerencsétlen Ladának a ! szenvedését, amelyet pú- ' derozott, aranykarpere- I ces tulajdonosnője igye­kezett „betörni” a nya- i ralóhely parkolójába. Thiery Árpád: Viszony Hörgőit, jajgatott, dü- hödten zúgott (tiltako­zott?) a szerencsétlen autó. Mint a megkínzott állat. — Asszonyom . . . — mentem oda segítőké­szen. — Mi köze hozzá? Nem a maga autója — válaszolta gőgösen. Hazaérve a lépcsőház­ban meg szoktam nézni a hirdetőtáblát. Fegye­lemreflex. Egyik este tussal vastagon kihúzott betűk tudatták a lakók­kal, hogy jelentkezzen az a személy, aki a ház par­kolójában, feltehetően a saját autójával meg­nyomta az ily módon üzenő orvosnő autóját. Nyolc lépcsőház van a hatalmas épületben. Az orvosnő minden hirdető­táblára rajzolt (vagy raj­zoltatott) egy-egy esengő felhívást. Abból gyaní­tom, hogy nem sok ered­ménnyel, mert más lép­csőházakban még hetek múlva is láttam a kifüg- geszett felhívást. A mién­ket letépték a gyerekek. Miközben e sorokat írom, türelmetlen dudá­lás hallatszik fel. Így szoktak jelezni egymás­nak a házban lakó csa­ládtagok. A türelmetlen tülkölés azonban nem szűnik, sőt most már két autó dudája szól. Lené­zek. Az úttesten három autó fér el. A járdák mellett kétoldalt autók parkolnak, középen ma­radt egy szabad sáv, ahol közlekedni lehet. Ezt azonban eltorlaszolta egy fehér színű Skoda. Élte- ’■ lik tiz perc, mire a lép­csőházból, amely előtt a Skoda áll, előjön egy ala- j csony, félkopasz férfi. Méltatlankodva integet a tülkölő autósoknak. Mit képzelnek? . . . Beül a kocsiba, tesz egy kört, . miután elengedte a két autót, visszaáll pontosan oda, ahol volt. A kapu elé. Noha látom az ab- ; lakból, hogy ötven-hat- j van méterrel arrébb van ! üres hely. Bezárja a ko- j csit, visszamegy a hete- \ d<ik emeletre, ahol ven- i déqségben van. Az autó lent áll. Vá- 1 rakozik. Eltorlaszol. In- i gerel. Feldühit. A kiosz- ! tott státus szerint: sze- J rencsétlen, kiszolgáltatott S gépállat az ember kézé- I ben. Vihar előtt Elfelejthető-e az autóvezetés?

Next

/
Oldalképek
Tartalom