Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-06 / 131. szám

1982. JÜNIUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Régészeti ásatások a megyében A krónikás tulajdonkép­pen siránkozhatna is. hogy beköszöntött az uborkasze­zon : A Kobra napja Euzo Castellan krimije, a spa­nyol Carlos Saure A mama százéves című szatírája — az újonnan bemutatott fil­mek jelentősebbjeire — még várni kell a megye mo­zilátogatóinak. De semmi ok programtalanság miatti mér- gelődésre, hiszen a megye filmszínházaiban — premier és nem .bemutatómozikban — számos értékes, jó szóra­kozást biztosító filmet vetí­tenek. & a „jövő” is biztató, júliusban újra it,t a Csár- dáskirálynő, a stúdióháló­zatban Az ifjúság édes ma­dara, augusztusban pedig a régen várt Ben Húr. S ez a nyár végre meg­hozta a régi kívánság betel­jesülését : f olyamaitosan kö­zönség elé kerülnek az el­múlt évtized legkiemelke­dőbb magyar filmjei. A visszásság sokáig kísértett: a felnövekvő generációk. a társadalmi fejlődést újra értelmezni kívánók csak nagy ritkán juthattak hozzá a magyar filmtörténet ré­gebbi, kiemelkedő alkotásai­hoz. Mintha a nagy irodal­mi műveket csak a kortár­saknak lenne érdemes olvas­niuk? Még a feltevés is ab- szurdom, hiszen Jókai, Mik­száth, Móricz — és sorolhat­nánk — művein generációk nőttek fel. Ügy tűnik, egyre inkább a mlúlté az a káros gyakorlat, amely a „lefutott” magyar filméket archívumba tette. Talán mondanivalónkhoz nem egészen illően idézzük a Ludas Matyi sűrűn hasz­nált mottóját: „Egy újszü­löttnek minden vicc új”. De nem vicc, hanem tény, hogy akik akkor születtek, amikor a Talpalattnyi földet bemu­tatták (1948), ma mér túl vannak a harmadik X-en, de azok is anyák, apáik már, akik a Szegénylegények el­ső vetítésekor gyerekesked- tek. A szolnoki múzeumudva­ron a hét közepén — éppen a Talpalatnyi föld vetítésé­vel — tizenhárom alkotásból álló magyar filmtörténeti so­rozat vetítését kezdték meg. Ez a sorozat a Budapesti 12. A Magyar Filmművészek Szövetsége játékfilm és film- kritikus szakosztályának tag­jai ugyanis 1968-ban, a film­ipar államosítása 20. évfor­dulóján titkos szavazással jelölték ki azt a 12 magyar filmet, amelyet a pécsi IV. Magyar Játékfiilmszemlén mint az elmúlt két évtized — 1948—1968 — legjobb ha­zai alkotásait vetítették. 1969-ben — ez is milyen ré­gen volt! — a Magyar Tele­vízió bemutatta a sorozatot, megtoldva a Valahol Euró­pában (1947) című filmmel, Radványi Géza örökszép al­kotásával. A szerda esténként bemu­tatásra kerülő filmek — az említetteken kívül — a Körhinta, a Budapest; ta­vasz, a Hannibál tanár úr, a Bakaruhában Ház a szik­lák alatt, Sodrásban, Tizedes meg a többiek. Hideg napok, Tízezer nap, Apa. Nem célunk, hogy a fenti filmek közül valamelyiket is külön méltassuk. hiszen más-más megközelítésből mind remekmű, de felhívjuk a figyelmet a magyar szín­ház- és filmművészet ki­emel kedő egyén iségei re akik­nek többsége — sajnos már csak archív filmeken látha­tó: a Körhinta Bíró Mátéja Soós Imre, Görbe János, a Ház a sziklák alatt és a Sze­génylegények egyik főszere­pében, Lat'inovits Zoltán — Büky őrnagy — a Hideg na­pokban. Somlay Artur a Va­lahol Európában . .. Sajnos, hosszú lenne a felsorolás ... Kívánjuk, hogy minél több helyen vetítsék ezeket a filmtörténeti értékű alkotáso­kat — s még néhány, de hány, filmművészetünkben mérföldkőnek számító, művei bővíthető a sor — mert ezek a gondolatgazdag, kiemelke­dő rendező egyéniségektől származó, nagy színészi ala­kításokat tartalmazó művek nemes szórakoztatást bizto­sítanak a közönségnek,azok­nak is, akik már látták eze­ket a filmeket, a fiatalok számára meg •— hisszük — a meglepetés erejével hat­nak modernségükkel is! T. L. A szolnoki Damjanich Já­nos Múzeum szakemberei a nyár folyamán több jelentős régészeti ásatást végeznek a megye területén Selmeczi László vezetésével, tovább folytatódik Jászdózsa négy­szállási határrészén az első hiteles ’ászsírok feltárása, s a tervek szerint elkezdődnek a temetőhöz tartozó egykori falu ásatási munkái is. Ti- szaug két jelentős lelőhelyén is folytatódnak a régészeti ásatások. Csányi Marietta és Stancik Ilona Tiszaug ké­ménytetői határrészén fellelt bronzkori település lakóhá­zának további feltárásánál dolgozik a nyár folyamán. A kisrétparti település lakóhá­zainak feltárását Csányi Ma­rietta vezet, majd. Karcagon egv VII—VIII. századi avar temető hitelesítő régészeti ásatását, s Jászberényben ugyancsak egy VII. századi avar falu leletmentést mun­káit végzik el Madaras Lász­ló vezetésével. Kengyelen — a halastó építési munkálatai közben — igen gazdag lelő­helyre bukkantak. Több rétegben őskori,, neolit, réz­kort avar és árpád-kor; falu Illetve temető maradványai­ra találtak. A lelőhely lelet­mentési munkáit Siklódi Csilla vezeti majd. Török- szentmiklóson vagy Jászbe­rényben törökkori lelőhelyek régészeti feltárását .tervezik Kovács Gyöngyi vezetésével. Karcag: Táblákon a nevezetességek A Nagykunsági Építőipari Szövetkezet lakatosrészlegé­nek szocialista brigádjai há­rom nagyméretű idegenfor­galmi, a turistáikat tájékozta­tó táblát készítenek. Ezeken feltüntetik a település neve­zetességeit, a műemlék, il­letve műemlék jellegű épü­leteket éppúgy, mint a város tér-képét. A tábláik közül ket­tő Karcag központ jóban, egy pedig Berekfürdőbe kerül a nyári hónapokban. Szépen magyarul — szépen emberül Szép szó—csúnya sző A szavak azon fölül, hogy valamit jelentenek, szépek is vagy csúnyák is lehetnek. Kellemes vagy kellemetlen hangzásuk mellett természe­tesen jelentésük is beleját­szik vélt vagy valóságos „szépség”-ükbe, amint a szó­szépségversenyek is bizonyít­ják. Néhány éve például népszerű rejtvény újságunk szavazóversenyén a követke­zők kerültek ki győztesen: szerelem, szeretet, béke, sza­badság, szellő, édesanya, ha­za, szív, élet, csillag. Úgynevezett idegen szó, mint láthatjuk, egy sincs köztük. Mindez arról jutott eszem­be, hogy a rádióban mind többször figyelmtem föl a „csúnya” szavakra. Félreér­tés ne essék: nem az iroda­lomban is divatos ..szóki­mondás” durva, trágár vagy obszcén kifejezéseiről van szó (még a rádió a legtartóz­kodóbb e téren, szemben a könyvekkel s a színpadokT kai): a beszélők. legtöbb­ször az úgynevezett riport­alanyok minősítik „csúnvá”- nak egy-eg.v szavukat, kife­jezésüket: „talán az én ide­geim voltak felspannolva, hogy ezt a csúnya szót hasz­náljam” —. mondta kiváló vívóbajnoknőnk. Egy hasonló stílusértékű szót meg „rossz magyar szó”- nak minősített nem sokkal később az egyik irodalom- -történeti adás résztvevője: „Veres Péter igyekezett öt­leteket, écákat adni (bocsá­nat, ez egy rossz magyar szó).” A zenéi műsorban viszont gyökeres magyar szót nyil­vánított „csúnyá”-nak az előadó: „a zenéhez való vi­szony — hogy ezt a csúnya szót használjam —, alapve­tően megváltozott.” A könyv- ismertetés készítője pedig — bizonyára anélkül, hogy tud­ta volna — egy tájszót mi­nősített csúnyának: „vagyis csúnya, de kifejező szóval: neki (az írónak) kell elsu­mákolnia a valódi adato­kat.” Mindenesetre a felsorolt minősítések örvendetesen jelzik, hogy a nyelvérzék — pontosan vagy pontatlanul, de — működik. Hogy az idegen felspannol s az éca nem nevezhet be szavaink szépségversenyébe, azt természetesnek találjuk. A nyelvújítási viszony (1805-ben alkották meg a vissza, viszont tövéből) nem hangzása, inkább használa­ta. elkoptatottsága folytán válhatott visszatetszővé: a valamihez való viszony, vi­szonyulás agyonhasznált, el­szürkült kifejezése az 50-es években. A sumákol-t használója is „kifejező”-nek mondta, s az is; de szerettem volna meg­kérdezni tőle, hogy mit érez rajta csúnyának. Mivel nem tehettem meg, próbálom ki­találni. A sumákol a végső soron hangutánzó suny(ik) ige csa­ládjába tartozik (amelybe sunyi szavunk is), s annyit jelent: .sunyi módon, alatto­mosan viselkedik’. Kifejező ereje éppen abból fakad, hogy nyelvünk eredeti alko­tása, akárcsak a vele távoli atyafiságban lévő suskus (’fondorlat’, ’nem tiszta ügy’, ’titkolózás’). Annyiban is ha­sonlítanak. hogy a nyelvjá­rásokból őgveledtek az iroda­lom nyelvébe, a sumákol a Dunántúlon, a Balaton körül annyit jelent: ’félig-meddig alszik’, ’pislog’, sunviskodik’, ’alattomoskodik, s él a su­mák is ugyanitt ’sunyi’, illet­ve ’konokul hallgató’, ’osto­ba’ jelentésben. Nem csúnya szavak ezek. sőt — hangutánzó eredetük folytán — nagyon is kifeje­zők. Szerencsére hasonlóval nem egevel gyarapodott s gyarapodik még most is iro­dalmi nyelvünk. Szilágyi Ferenc Dr. B. P. „átváltozásai »r Beszélgetés Bolya Péterrel Rovatot szerkeszt, járja az országot, a hét öt napján be­tegeket gyógyít, hétvégén pedig újabb regényén dol­gozik. Átváltozások. Az Üj Tükör népszerű dr. B., P.-je, a szabályos munkaviszony­ban álló üzemorvos, dr. Bo­lya Péter és Bolya Péter az író átváltozásai. — Annyi „szabálytalan­ság" után, ennyi rend? — A deviáns, zaklatott, nyugtalan életformába vagy belepusztul az ember vagy megpróbál felemelkedni a „poklok legmélyéről” is. A megmaradáshoz 'az utóbbit kellett' választanom. Dol­gozni, írni akartam, feldol­gozni azt a hatalmas, erős eiményanyagot, amelyet csa­vargásaim, többnyire kudar­cokba, bukásokba torkolló „útkereséseim” során sze­reztem. Azt hiszem most élem azt az időszakot, ami­kor valós epikus válhat be­lőlem. — 1Ötödik könyvének meg­jelenését várja, úgy tűnik mégsem elégedett. — Miért, annak kellene lennem? — A fiatal írók egyik leg­jobbjaként emlegetik. — Harmfncnyolc éves va­gyok, tehát már nem is olyan fiatal, és úgy érzem többet, jobbat is tudok még produkálni. Az eddigi no­velláim, kisregényeim főleg cselekményesek voltak, most egy egészen másfajta regé­nyen dolgozom. Ez egy la­za szerkezetű, asszociatív, epizódregénynek készül, ilyesmit még nem írtam. Fogalmam sincs, hogy ezt miért éppen így írom meg, de azt hiszem így tudok a legtöbbet mondani arról a témáról, amelyről szól. — Ismét saját életéből merített? ­— Bizonyos értelemben igen, hisz sokfajta foglalko­zásaim közül most zenész­körömhöz nyúlok vissza. A regény egy fiatalemberrel! szol, aki úgy ismerkedik a világgal,’ hogy csak hagyja, hogy megtörténjenek vele, körülötte a dolgok. Passzív szemlélőként nézi a vilá­got, túlél és nem megél dol­gokat, alakul a környezeté­ben, de ő nem alakít rajta semmit. — Ezek szerint az e fajta magatartást elítéli. — A cselekvő, a tevékeny emberben hiszek. Magam is így próbálok élni. — Tevékenységének egyik színtere az orvosi pálya. Merít-e ebből az író? — A rendelőben csak ‘a betegre figyelek, amikor pe­dig írok, csak a regényem témája izgat. És ez sosem lesz a betegség, a beteg em­ber vagy a gyógyítás vilá­ga. Az orvost egyedi prob­lémákkal keresik fel, és ez a regényíró és az olvasó szá­mára sem tartalmaz semmi­féle általános érvényű mon­danivalót. Egyébként hely­telen a lapok orvosi rova­taitól is messzemenő követ­keztetéseket levonni, az itt megjelenő kérdések nem a társadalom, csak bizonyos emberek, bizonyos problé­máinak tükörképei. — Végső soron az író éle­te is „magánügy”. — Az azt hiszem, nem is érdekel senkit. Lehet vala­ki ragyogóan tehetséges, ha nincs megfelelő élmény­anyaga, ha nem járt, kelt a világban, nem tapasztalt, nem ismeri a környezetét, az embereket, a társadal­mat, amelyben él. Én renge­teg alakkal találkoztam, leg­alább tíz foglalkozást űz­tem, voltam nagyon lent is, fent is. Azt hiszem, egy ideig még lesz miről írnom. Török Erzsébet Sok történet fűződik az egykori jászárokszállási fogadóhoz, amely ma a Háziipari Szövetkezet tulajdo­nában van. Csete Balázs gyűjtéséből került elő, hogy XII. Károly svéd király hazafelé menet 1712-ben ebben a ifogadóban szállt meg. A műemlékházat két éve kezdték felújítani. Az Or­szágos Műemlék Felügyelőség és a megyei albizottság összesen 400 ezer forintot adott. A többi pénzt o Házi­ipari Szövetkezet teremtette elő. Az épület nagyrésze már elkészüli, 2 millió 200 ezer forintba került. Egy eredeti tölgyfa nagykapu beépítése hiányzik még, és a megye egy szép régi épülettel gazdagszik. Budapesti 12 iá " '• ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom