Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-01 / 126. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. JÚNIUS 1 Mennyit bírnak el útjaink? Beszélgetés Hegyi Kálmánnal, a KPM főosztályvezetőjével Magyarország teljes úthálózata több mint 100 ezer kilométer hosszúságú. Ezzel a kiépítettséggel1 — amely magában foglalja az országos, a tanácsi és a szolgálati utakat — az európai ranglistának a közepén vagyunk. Milyenek valójában útjaink? Megfelelnek-e a közúti személy- és áruszállítási igényeknek? Egyebek között ezekről a kérdésekről1 beszélgettünk Hegyi Kálmánná, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főosztályvezetőjével. — Milyen az utak állapota? — Az útleltár adatai szerint az utak jó részének nem elégséges a teherbírása. Nyáron még nem volna különösebb baj, ám a tél sok gondot okoz. A hetvenes évek második felében egy alkalommal 900 millió forintos kárt okozott a szélsőséges időjárás útjainkon. Ez akkor óriási feltűnést keltett, hiszen a kár többszöröse volt a szokásosnak. A legutóbbi tél, nincs mit szépíteni a dolgon, hasonló pusztítást végzett. A jólértesültek, a mindent jobban tudók fölényesen szoktak hivatkozni a skandináv államok példájára, ahol a miénknél, sokkal zordabb, keményebb a tél, és lám, mégse teszi tönkre az utakat. Nem, mert a burkolatnak nem a hideg árt, hanem a fagy és az olvadás gyakori váltakozása és a sózás. Ez utóbbiról viszont nem mondhatunk le, mennél kevésbé rutinosak egy ország gépkocsivezetői, annál inkább igénylik télen is a fekete útburkolatot. — Mit tesznek azért, hogy javuljon úthálózatunk minősége? — A KPM ilyen célra nagyon sokat áldoz. Néhány év alatt valamennyi közúti igazgatóságunkat elláttuk úgynevezett mozgó tengelyterhelés-ellenőrző mérlegekkel, és telepítettünk ilyeneket a legforgalmasabb határátkelő- helyekre is. Ezzel az a célunk, hogy kiszűrjük a megengedettnél nagyobb tengelynyomású szállítójárműveket útjainkról. Rakodási bemutatókat szervezünk közútjaink használói számára. Űj módszereket, technológiát alkalmazunk a felújításban. Az utak gyógyítása hosszú folyamat. Úthálózatunk értéke megközelíti a 300 milliárd forintot, nagy kincs tehát, védeni, óvni kell. Ebben a tervidőszakban az építési, felújítási munkák jórészt az útburkolatok megerősítését fogják szolgálni. Mindent/ el kell követnünk azért, hogy a rendelkezésre álló anyagi keretekből lehetőleg a legtöbbet produkáljuk. Felhasználunk minden olyan újítást, amely javítja a gazdaságosságot; törekszünk az olcsóbb helyi anyagok és ipari melléktermékek felhasználására Űtmintavizsgáló laboratóriumban ellenőrzik a burkolat minőségét, terhelhetőségét mindenütt, ahol erre lehetőség kínálkozik. A múlt tervidőszakban az érvényben lévő rendeletek, szakmai szabványok figyelembevételével összegyűjtöttük az úthálózatunkat jellemző valamennyi adatot. Annak a négymillió adatnak a birtokában, amelyeket számítógépbe tápláltunk, már könnyebb a munkánkat fontosságuk sorrendjében rangsorolni. Kétezer kilométernyi utat szélesítettünk ki hatméteresre. Ez egyetlen példa csupán a sok közül. Sokat tesznek a tanácsok is azért, hogy jobb legyen az utak burkolata. A múlt tervidőszakban a városainkban együttvéve 600 kilométernyi lakótelepi út épült. Javult a tanácsok és a közlekedés- építő vállalatok együttműködése, s ez még a kisebb falvainkban is érezteti kedvező hatását. — Milyen feladatokat vállalt a mostani tervidőszakban a tárca alágazata? — A statisztika szerint a múlt ötéves tervidőszakban a közútépítők 55 milliárd forint értékű munkát végeztek. A mostaniban több mint 57 milliárdra van megrendelés. Ez természetesen magában foglalja a felújítás, a karbantartás, a korszerűsítés, híd-, metró-, útköltségeket is. Közutakra negyven milliárd forint jut. Ennek a tetemes pénznek az egyharma- dából autópálya, út és híd épül. — Halad-e a sok éve megkezdett autópályaépítési program? — Tovább folytatjuk — a nehezebb gazdasági helyzet ellenére is — az autópályák építését. Már az idén elkészül az M—1-es Tatabányát elkerülő mintegy húsz kilométeres szakasza, az évtized közepére pedig Tatabánya és Budapest között meglesz a négy nyomsáv. Ugyanakkorra az M—3-as elér Gyöngyös térségébe, kikerülve a várost. Az M—3-ason előbb is átadunk újabb szakaszt, méghozzá jövőre, Hatvantól a Gyöngyös nyugati csomópontig. Épül félautópályaként az M—5-ös is, az anyagi lehetőségek függvényében valószínű, hogy Űjhartyánig készen lesz 1985-re. Mindent egybevetve, a tervidőszak végére lesz 200 kilométer teljes és 130 kilométer félautópályánk. —Körgyűrű nem lesz a főváros körül? — Most foglalkozunk az autópályaépítés 15 éves távlati tervével, amelyben szerepel a körgyűrű egy szektora is, a hozzátartozó Duna, híddal együtt. A végleges döntés az Állami Tervbizottságra vár. — Melyek a további fontos feladatok? — Az országos főutaknak a nagyobb városokon átvezető szakaszait a legutóbbi években már több helyen — együttműködve a tanácsokkal — korszerűsítettük. E program tovább folytatódik. A hatodik ötéves terv időszakában 140 kilométernyi olyan út épül, amely elkerüli a nagyobb településeket, a városközpontokat. Tavaly készült el a miskolci átvezető új út, az idén pedig Sátoraljaújhelyen, Pécsen és Székesfehérváron nyitunk meg hasonló utat a forgalom előtt. És nehogy kifelejtsük: éppen a napokban fejeződött be teljesen a 25-ös út egri átkelőszakaszának hat évig tartó átépítése. Az út több- helyütt teljesen új nyomvonalon halad, hatalmas völgyhíd és felüljáró építésével tettük lehetővé, hogy a történelmi belvárost elkerülje a nagy autóforgalom. — Van-e az útfenntartásban és -építésben speciális feladatokat adó területe az országnak? — Egyféle szempontból mindenképpen van. Pest megyén ugyanis a nyolcas út kivételével áthalad minden egyszámjegyű főút és az autópályák is. Ezeken a forgalom 70, az alsóbbrendű utakon 50 százalékkal nagyobb, mint az országos átlag. Nagy a teher- és az idegenforgalom. Itt tehát még inkább szükség van az erők koncentrálására, mint másutt. Az idén megkezdik a szakemberek Dunakeszin az új átkelési szakasz kialakítását. A munka a terelőutak megépítésével kezdődik. És ugyanitt még egy nagyon fontos építkezés előkészítése folyik: a Budapest—Szentendre közötti út négynyomú- sításáé. Az ország más részein a debreceni, a nagykanizsai és a veszprémi átkelési szakaszok munkálatai, a Körös, a Rába. a Sajó, a Hemád és a Zagyva fölött csaknem húsz új, közepes méretű híd építése a legközelebbi feladat. Fejér Gyula Most móg játók babúval Pelenkázó kamaszok Tálán elnézik a lányok, hogy nem. rájuk voltunk kíváncsiak, noha annak idején & szereztek meg minden dobogós helyet a megye középiskoláinak és ipari tanulóinak csecsemőgondozási vetélkedőjén. Azon a hét végén a nyolcvan lány között öt fiú is rajthoz állt. Igaz, a tizenhét csapatból nekik csak a hatodik helyet sikerült megszerezniük. A kenderes! szakmunkásképző intézet tanulói valamennyien fiúk, ákik növényvédő gépésznek készülnek. Ezek a műszaki érdeklődésű nagykamaszok vajon hogyan szánták el magukat ilyen lányos feladatra, nem féltek: attól, hogy társaik gúnyolódnak? — érdeklődtünk dr. Kulcsár Tamásnétól, az intézet Vöröskereszt szervezetének tanárelnökétől. Amikor az előző tanévben először szerveztük meg a csecsemőgondozói tantfo- lyamot, az általános iskolás lányokkal közösen, akkor még nem mertük kiírni a faliújságra, csak a szervezet tagjai tudták, hogy miről van szó. Pontosan azért, hogy ne cukkolják a jelentkezőket a többiek. A tanfolyamra csak jutalomból mehettek a fiúk, és olyan eredményes volt a képzés, hogy megyei versenyen az a csapat második lett. A sikeren felbuzdulva már nem kellett „titkolóznunk”, sőt az idei tanfolyamnál engedményt is tettünk: részt vehettek a harmadévesek is ... Senki nem ugratja őket Az a célunk, hogy felkészítsük őket a* felnőtt életre. A csapat tagjai közül elsőként az elsősi Eperjesi Attilával sikerült találkoznunk, a többiek, a harmadikosok éppen lőgyakorlatra mentek. Dr. Kulcsár Tamásné: — Azt az igyekezetét látni kellett volna! Annuska néni: — Bízom bennük... Balogh Feri, Jónás Karcsi, Szűcs Anti és Eperjesi Attila — Bácsmegi Pistát kötelessége a lőállásba szólította (Fotó: Tarpai Z.) Attilától tudom meg, hogy a tanfolyam legjobbjaiból állították össze a csapatot, és hogy mindannyian kellemes időtöltésnek találták a foglalkozásokat. — Eleinte zavarban voltunk a lányok előtt, de később összeszoktunk. Annuska néni, aki tanított minket, olyan türelmes volt velünk, hogy rájöttünk: még a pe- lenkázás se boszorkányos dolog. Megtanultok, milyen legyen a környezet, ahová az újszülöttet hazavisz- szük, fürdetni, öltöztetni, hőmérőzni is kellett a versenyen ... Hozzám közéj áll ez a téma, nagy család a miénk Túrkevén. hatan vagyunk testvérek. Még két srác előkerül az „ötösfogatlból”. Pillanatok alatt kiderül, hogy valamennyien kollégisták, az is közös bennük, hogy mindannyian gyenmekszeretőek. — A gép, amivel gyakorlunk. s maid dolgozni fogunk, akárhogy nézzük, mégiscsak zord valami — jegyzi meg a rákócziújfalui Bácsmegi Pista. — Egészen más színt hozott az életünkbe ez a felkészülés és a verseny, jóleső elfoglaltságot, örömet. Harmónikus családi életet szeretnék élni majd a féleségemmel, a gyerekeimmel, ez persze nemcsak rajtam múlik. Annuska néni. akit a fiúk emlegettek, Bognár Sán- dorné a Vöröskereszt községi titkára, a bölcsőde vezetője. Vele összegezzük a hallottakat. — A közvélemény szerint nehezen nevelhető fiatalok kerültek ide az intézetbe. Ezt én nem éreztem, jó gyerekeknek ismertem meg őket Őszinték, nyíltak, tisz- taszívűek Olyan légkör alakult kj a tanfolyamon, hogy nem szégyenlősködtek. Bácsmegi is. a többiek is olyan szépen beszéltek a kisbabához, mintha egyedül lettek volna vele, mert modtam, hogy mindig beszélgetni kell hozzá... Nagyon meg voltam elégedve velük, és bízom abban, hogy valóra váltják mindazt, amiről álmodoznak, ha majd játék baba helyett eleven csecsemőt ölelnek magukhoz. ... Álmodozni, az életre készülni — lám — a fiúknak se árt! — rónai — Raji jele: RK Újabb rokkantkocsikat készítenek Még tavaly történt... A Hűtőgépgyár tmk-üzemének brigádvezetői összedugták a fejüket, hogy valamit tenni kellene a rokkantakért. Csináljunk rokkantkocsit, vetette föl egyikük, és gyorsan határoztak is róla. A kórháztól kértek mintának egy használaton kívüli, „rokkant” betegtolókocsit. A célgépszerkesztésen dolgozó „Komarov” Szocialista Brigád tagjai tudomást szereztek a szerzeményről és eldöntötték, ők bizony lerajzolják, hogy legyen róla dokumentum. Közel kétszáz órát vett igénybe a 220 alkatrész precíz, . részletes megrajzolása. Hamarosan elkészült két kocsi. Az elsőt a Vöröskereszt gyári szervezetének ajánlására Badari József né- nak ajándékozták a téem- kások (képünkön), a másodikat pedig a szociális otthonnak. _ A kórháztól kapott, eléggé megviselt „mintát” pedig újjávarázsolva adták vissza, sőt vállalták a többi megjavítását is, hogy a betegszállítás a szó szoros értelmében zökkenőmentes legyen. Az ajándékozók gyűrűjében Badari Józsefné köszöni a mozgást jelentő ajándékot Evés közben jön meg az étvágy. Ha már megvan a gyártási tapasztalat, elkészültek a különböző sablonok és egyéb eszközök, újabb kocsikat készítenek a rászorultaknak. Bővült a társadalmi munkások köre is időközben: az asztalosok a karfát, a varroda asszonyai pedig az ülés és háttámla borításának elkészítését vállalták társadalmi munkában. A rajzdokumentációból szívesen adnak az érdeklődőiknek, akiket hasonló humánus szándék vezérel. Horti János
