Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-29 / 150. szám
1982. iÚNIUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A rádió | huHámhosszánj 4x4 játék Üj játékműsorral jelentkezett néhány hete az Ifjúsági Rádió. A „4x4” négy, ugyancsak négy fiatalból álló csoport versenye, amelynek során négy-négy feladatot kell megoldaniuk. A szombat esti műsorban elképzelt szituációk alapján egymás ismeréséből, levelek, nyilatkozatok, dokumentumok alapján a magyar irodalomból vizsgáztak a csapatok, de mérlegre került zenei műveltségük s találékonyságuk is. A játék vezetője — a műfaj alighanem legjobbja —, Szilágyi János, s a forgató- könyvet a „Senki többet? Harmadszor” című műsorból ismert, elmaradhatatlan társa, Bölcs István írta Petur Istvánnal közösen. A négy jelentkező csapat dolgozó fiatalokból, egyetemistákból, gimnazistákból verbuválódott. Színes, érdekes kérdésekre válaszolhatott a készüléknél játszó hallgató, s pontozhatta feleleteit, s aligha maradhatott alul teljesítményével a gimnazistákénál. A verseny legfiatalabbjai enyhén szólva nem hoztak sok dicsőséget iskolájukra, a Veres Pálné Gimnáziumra. Azt még megbocsátotta a zsűrivel együtt a hallgató, hogy nem tudták megtippelni, egy átlagos termetű ló vagy egy Trabant nehezebb-e. Az ejtőernyős zuhanási sebességének sikertelen meghatározása már elgondolkodtató volt, az irodalmi kérdésekre adott válaszok pedig egyenesen meghökken- tőek. A diákok nem ismerték fel Karinthy Frigyes agyműtétjéről szóló levelét, sajátos stílusát, s Móricz Zsigmond- ra tippeltek. A tévedés azért is figyelmeztető, mert elképzelhetetlen, hogy ne hallottunk volna jó feleleteket, ha Karinthyról vagy Móriczról, kérdezik őket, s bizonyára még a fizika törvényeit is el tudták volna mondani az ejtőernyős esetében. A tudásukat azonban nem képesek alkalmazni, márpedig enélkül nem sokat ér. A versenyt mínusz négy ponttal záró csapat ennek ellenére ugyanolyan^ jutalmat kapott, mint a másik három. Hogy mi lesz ennek a hatása? A diákok fazt hihetik, hogy nem a teljesítmény, hanem a részvétel a fontos. Ez igaz lehet egy tömegsport-rendezvényen, de az ilyenfajta játékon aligha. Művészközeiben Galgóczi Erzsébettel beszélgetett a zenéről a Művészközeiben legutóbbi adásában Salánki Hédi, a műsor vezetője. A hatvan perc alatt a hallgató megismerkedhetett a ménfőcsanaki parasztcsaládból származó írónő életével, zenei élményeivel. Mint ahogy más hasonló sorsú kortársa is bizonyára ilyenformán élt, s találkozott a zenével, a műsor tulajdonképpen egy nemzedék sajátos arculatát iS körvonalazta. A gyermekkorban megismert népdalok mellett felhangzottak a műsorban a harmincas évek divatos slágeréi, amelyeket aztán később a háborús, katonadalok váltottak fel. Mindezek azonban még nem tudatos találkozások voltak a zenével, az utóbbiakat pedig csak a megélt élmények tartják meg az emlékezetben. Menynyire mást jelentettek viszont az akkor már főiskolás diáklány számára a népi kollégisták dalai, indulói! A megszólaló művek — Bach, Ravel alkotásai, népdalok — kiválasztása igen sokat elárult Galgóczi Erzsébetről az emberről, az íróról. Aki hallotta a műsort, biztosan másként veszi ezután kezébe könyveit, hiszen jobban ismeri az alkotót. — tg — Ők, százan Az első államvizsga a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatán Zárt ajtó mögött tanácskozik a vizsgabizottság. Kint csupa izgatott fiatal szívja a cigarettát, csendben beszélgetnek, miközben fél szemmel az ajtót nézik; nyílik-e már. Eredményhirdetésre várnak a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának hallgatói. Érthető az izgalom, hiszen túl vannak a főiskolás évek utolsó erőpróbáján, az államvizsgán. Illetve egyelőre még csak remélik, hogy sikerrel vették az utolsó akadályt is. — Mire számítanak? — lépek oda két különösen izgatottnak látszó fiatalemberhez. — Talán közepes, talán jó volt a feleletem. Ez utóbbit persze jobban szeretném — mondja egyikük. — Én is úgy gondolom, hogy talán négyesre értékelte feleleteimet a bizottság — veszi át a szót társa. — Nehéz volt? — Jobban féltünk az államvizsgától, mjnt bármelyik szigorlattól. S most az a véleményem, hogy bár a tételek a három év minden tantárgyának anyagát felölelték, mégsem ez volt a legnehezebb vizsga. — Alighanem majd még ezután jön . .. — Valóban, a gyakorlat még inkább mérlegre teszi majd felkészültségünket, mint az államvizsga. A munkahelyen dől el, hogy jól kihasználtuk-e a három évet, — A tagozat történetében az első évfolyam hallgat M voltak. Bizonyára volt ebben jó is; rossz is. Mindent ősz- szevetve. hogy érezték magukat Szolnokon, a főiskolán? — Az első év volt a legnehezebb, mivel nem voltak felsőbb éves társaink, nem volt előttünk példa. Nekünk kellett kialakítani a diákhagyományokat, a főiskolás életformát. Most már persze örülünk, hogy mi voltunk az „úttörők”. Lehet, hogy ezért is érzem most olyan kedvesnek a főiskolát, Szolnokot, nem szívesen válók meg a várostól — meghatódva mondja Asztalos László, akinek újra szülővárosába, Hatvanba visz az útja. — Én szerencsésebb helyzetben vagyok, hiszen itthon maradok, a Skála áruházban dolgozom majd — újságolja a szolnoki Maródi László. Közben elérkezik a várva vált pillanat, nyílik az ajtó, s a fiatalok felsorakoznak a vizsgabizottság előtt. Dr. Selmeczi Lajos, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezetője, a csoport államvizsga-bizottságának elnöke értékeli a feleleteket. — Jól felkészültek, alapos tudásról tettek tanúbizonyságot — mondja a hallgatóknak, akiknek ettől egycsa-r pásra elmúlik a szorongása. — Jól választottak pályát, hozzáértésről, alkotó gondolkodásról, tenniakarásról győztek meg bennünket feleleteik. Ne feledjék el azonban, hogy amit tudnak, az még csak az alapokat jelenti, az igazi tanulás csak ezután következik. Kívánom, hogy az élet, a munkahely adta feladatokat is olyan sikerrel oldják meg, mint most az államvizsgán kapott kérdéseket. A jókívánságok után a bizottság elnöke felolvasta a vizsga, valamint a diploma- munka eredményeit. Izgalomra most .már végképp nincs ok, mindannyian sikeresen eleget tettek tanulmányi kötelezettségeiknek. Két, most már friss diplomás üzemgazdász közben pezsgőt, poharakat hoz a terembe. Az elnök feladata a pezsgőbontás — ezután már ez is hagyomány lesz. A poharakban gyöngyözik a pezsgő, csillogó szemű fiatalok koccintanak tanáraikkal, egymással, 3 még a betévedt idegen sem tudja megállni, hogy ne igyon’a boldog ifjú üzemgazdászok boldogulására, sikerére. Szinte ugyanez ismétlődik meg a folyosó másik végén, ahol a levelező tagozatosok államvizsgáztak. A négy évből kettőt még a budapesti főiskolán végeztek el, a harmadik, negyediket pedig már Szolnokon. Az idei az első alkalom, hogy a levelezősök — korábban is volt konzultációs központ a városban — a tagozaton államvizsgáznak. Elsőként Bagi Ilona, a szolnoki Kunság Kereskedelmi Vállalat belsőellenőre állt a bizottság elé, s sikeresen levizsgázott. — Gratulálunk. Bizonyára nem volt könnyű négy éven át munka mellett tanulni, iskolába járni. — Nehéz volt, de megérte. A diploma, s a mögötte rejlő tudás nagyobb biztonságot ad a munkámhoz. Csak-ezért vállaltam a négy évet, amelyből egyébként az utóbbi kettő már könnyebb volt, hiszen nem kellett Pestre utazgatni. A szolnoki tagozat kisebb, „családiasabb”, mint az anyaiskola, jobban megismerhettük egymást, tanárainkat. így vélekedik a nyíregyházi Nádasi József, a debreceni Kocsis Ferenc is, akik az utóbbi két évben száz kilométerrel előbb leszállhattak a vonatról. S még hozzáteszik: — Köszönjük a szolnoki tagozatot, az oktatók önzetlen segítségét. Ajánlani fogjuk másoknak is, hogy itt tanuljanak tovább. Lassan kiürülnek a pezsgőspoharak, indulnak a buszok, vonatok; ki erre, ki arra indul el az alma matertől. Elcsendesedik az épület, csak a tanulmányi osztályon kopog meg az írógép. Készül a statisztika a tagozat első száz diplomásáról. Hatvannyolcán a nappali, harminc- ketten a levelező tagozaton végeztek, mindannyian sikerrel eleget tettek tanulmányi kötelezettségüknek. T. G. Kecskeméti kollokvium Megőrizni a század műemlékeit Kecskeméten véget ént a Műemlékeik és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanács — ICOMOS — magyar nemzeti bizottságának a jelemkor építészetének megóvásával foglalkozó egyhetes konferenciája. A húsz ország képviseletében részt vevő építészek, történészek — a budapesti eszmecsere után — Kiskunfélegyháiza, Szeged és Kecskemét ileg- újabbtoort emlékeivel ismerkedtek, majd a hírős városban kölcsönösen tájékozódtak e korszak műemlékvédelmének egyes országokban kialakult módszereivel. A ikoMolkvium vasárnapi Pécsett rendezik meg a kisgirafika művelőinek és gyűjtőinek IX. országos találkozóját július 3-án és 4- én. Az esemény házigazdája: a Kisgrafika Barátok Körének pécsi klubja, amely most ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. Ez a vidék legrégibb, legnépesebb kisgrafikai köre, tevékenységének eredményeként Pécs vált a műfaj egyik hazai központjává. záróján határozati javaslatot fogadták el az utolsó száz év jelentősebb építészeti emlékeinek megóvására. Ajánll- ják, hogy egyes országok, a kialakult jogrend keretein belül, teremtsenek lehetőséget a kortárs építészet kiemelkedő alkotásainak védelmére. Ennek érdekében javasolták a résztvevők, hogy dolgozzák ki az urbanisztika és a műemlékvédelem valamennyi országban alkalmazható közös módszereit a jelenkori műemlékek kutatására, fenntartására. Megismertetésükre élni kell a tömegkommunikáció lehetőségeivel. A kétnapos program július 3-án kezdődik: a Ság- vári stúdió galériájában tíz órakor nyílik meg a neves pécsi grafikusművész, Korda Béla hagyatékából rendezett kiállítás. Ülést tort a Kisgrafika Barátok Körének országos vezetősége, majd megemlékeznék a pécsi klub két évtizedes tevékenységéről. Könyvtárosok tanácskozása Jászberényben Szerdán és csütörtökön az alföldi megyék könyvtárosai táj értekezleten és továbbképzési konferencián vesznek részt a jászberényi városi-járási könyvtárban. A tanácskozáson előadások és vitaindítók hangzanak el a közművelődési könyvtáraknak az iskolai könyvtárakkal, múzeumokkal kialakuló kapcsolattartásról, a nyárt olvasótáborok és művelődési kisközösségek módszertani segítéséről. Szentendrei művészet Keszthelyen Szentendrei művészet címmel nyílt kiállítás vasárnap Keszthelyen a Balatoni Múzeumiban. A Duna-parti város méltán híres művésztelepén alkotók munkájáról keresztmetszetet adó, nemrég Bécsben is nagy sikert aratott kollekció festmé- nyökből, grafikákból és kisplasztikákból áll. Többek között Barcsay Jenő, Bálint Endre, Csíkszentmihályi Róbert, Gzóböl Béla, Kmetty János, Kondor Béla, Korniss Dezső, Rózsa Péter és Szántó Piroslka műveit láthatják az érdeklődők. A .tártat augusztus 30-ig tart nyitva, Pécsett Kisgrafikai találkozó Házigazda a vidék legrégibb köre KI mit tud? Országos vetélkedő 50 éven felülieknek Sípos Szabó Sándorné: Napr aforgók Karcagon vasárnap délután tartották a „Fiatalok, még itt vagyok!’’ című országos művészeti vetélkedő döntőjét. A karcagi nyugdíjas pedagógusklub felhívása nyomán igen élénk volt az érdeklődés országszerte, s a művészeti vetélkedő elődöntői után a vasárnapi döntőben húsz énekes, vers- és prózamondó vett részt, a képzőművészeti pályázaton pedig 16 alkotó művei szerepelnek a szakzsüri döntése alapján. A tárlat színvonala is egyértelműen a pályázat hasznosságát igazolja, szebbnél szebb kézimunkákat, képMusek Miklósné verset mond zőművészeti alkotásokat, szobrokat, festményeket láthattunk, a válogatást dicséri, hogy a kiállított tárgyakon — s a tárlat tematikáján — az önmagukkal harmóniában élő alkotók érettsége s nem ,a szenvelgősség érződik. A számos, figyelemre méltó munka közűi külön ki kell emelni Sipos Szabó Sándorné Napraforgók című díjnyertes képét s Vígh István faragványait, Vándorfy Viktorné, Borbély Béláné gazdag képzelőerővel készített, stílusos színvirágú kézimunkáit; térítőkét, díszítőket. Az énekesek, vers- és prózamondók versengését inkább jellemezte „a részvétel a fontos” szép jelmondata. A tisztes jószándék megható jelenetek egész sorát szülte, öröm volt látni, hallani a daloló, verselgető őszikéket. A nyertesek közül is kiemelkedett Steinecker Jánosné (Kádárta) a gyönyörű nyelvezetű Bakonyi népdalcsokor, Musek Miklósné (Debrecen) Kenyérsütés című versesprózája és Balogh József- né (Karcag) Túri Mari balladájának előadásával. A nyertesek — összesen tizenegyen —■' egyhetes berekfürdői üdülést kapnak a karcagi üzemek, intézmények áldozatkész támogatása révén. Nagyon jó ötlet, hibátlan lebonyolítással — az őszikék ki mit tudjanak megrendezése, érdemes lenne azon gondolkodni, hogy a város — megyei segítséggel — hogyan tudná állandósítani ezt a kedves eseményt, még „országosabbá” tenni, két-há- rom évenként ismétlődésekkel. Úgy véljük, ha a legközelebbi „Fiatalok, még itt vagyok” vetélkedő előzsüri- zését a különböző művelődési házak végzik — Soprontól Záhonyig —, akkor — bár nem ez az elsődleges cél — még színvonalasabbak lehetnek a következő évek versenyműsorai. — ti — Vígh István: Tanyások
