Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-27 / 149. szám

1982. JÚNIUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A többletet is megtetézték Á MEZŐGÉP exporttervoi Az idei tervekben 2 milli­árd 120 millió forint terme­lési érték elérését célul ki­tűző Szolnoki MEZŐGÉP Vállalatnál, az értékesítési lehetőségek számbavétele után, tavaly év végén úgy határoztak, hogy az 1981. évi 151 millió forintról ebben az esztendőben 280 millió fo­rintra növelik a tőkés export bevételeit. A nyugati eladá­sok értékének 80 százalékos növekedéséhez a vállalat pi­aci alkalmazkodó képessége (öt év alatt szinte teljesen átalakult a termékszerkezet), a technológiai feltételek fo­kozatos Javulása teremtett alapot. A szolnoki vállalatnak hosz- szú évek óta igen jó kapcso­lata van az NSZK-beli Claas céggel. Bár a keményedé vi­lágpiaci környezetben a ré­gi partner is szigorúbb fel­tételeket diktál, a két vál­lalat kapcsolata nem lazult. Megrendelőjük igényeit elv­ben az esztendőben a szol­nokiak például 2800 külön­böző típusú szalmaszecská­zó berendezést, 3000 rotá­ciós fűkaszát és 1000. kom­bájnok készítéséhez használt, rostaszerkezetet szállítva elé­gítik ki. A hagyományos partnerek megtartása üzleti biztonságot ad, a „tradicionális” kap­csolat azonban egyáltalán nem enegedi meg a kényel­mességet. az együttműködés továbbfejlesztésének elha­nyagolását. Ezt bizonyítja a Claas-kooperáció hosszú éle­te. és a legújabb példa, a szolnoki MEZŐGÉP és a Hesston cég közös tevékeny­sége. A MEZŐGÉP 1980-ban kez­dett tárgyalni az amerikai központi vállalat képviselői­vel, megvásárolta egy nagy­méretű bálákat készítő be­rendezés licencét. A gyártá­si dokumentumok árát Ma­gyarországon készített bálá­zók egyenlítették ki. A kap­csolat mára lényegesen sok­rétűbbé vált, az idén a ME­ZŐGÉP üzemeiből már ma­gyar tervezésű rendfelszedő berendezéseket és adaptere­ket is szállítanak a Hesston francia leányvállalatának, a partnertől kapott tervek alap­ján gyártanak külföldi el­adásra 200 bálamozgató esz­közt és automatikusan dol­gozó bálaszállító pótkocsikat. (Rövid kitérőként érdemes megemlíteni: a MEZŐGÉP— Hesston kooperáció azzal se­gítette leginkább a határo­kon túli — és a hazai — pi­aci lehetőségek kiaknázását, hogy a magyar vállalat sza­kosodott a szálas takarmá­nyokat betakarító gépsorok készítésére.) Az export idei gyors növe­kedése (az év első öt hónap­jában időarányosan teljesí­tette tervét a vállalat) a cél­tudatos piaci munka mellett a technológiai feltételek fo­kozatos fejlesztésének kö­szönhető. A MEZŐGÉP-nek ma már nyolc üzemében ké­pesek olyan minőségű mun­kát végezni, amely a szigo­rú külföldi vásárlók igénye­it is kielégíti. Legutóbb pél­dául Tószegen korszerűsítet­ték a felületelőkészítés tech­nológiáját, Cibakházán a darabolási és hidegalakítási műveleteket elvégző modern berendezéseket szereltek fel, az egész vállalatot ellátták saját tervezésű hegesztő cél­gépekkel. A minőségi mun­kát biztosító műszaki fej­lesztés a vállalat teljesítő képességét is növelte, az ex­porttöbblethez nélkülözhetet­len kapacitásbővülést azon­ban a termelésszervezés is se­gítette: a technikai korsze­rűsítéssel párhuzamosan a gyárak és gyáregységek sza­kosodtak. Egy-egy készter­mék gyakran 6—7 üzemegy­ségben készül el. a viszony­lag állandó műveletek mi­att így ritkán kell időt vesz­tegetni az átállásokra. a nagy sorozatok kifizetődővé teszik egy-egy speciális gép megvásárlását. A szolnoki MEZŐGÉP a hazai igények kielégítését, valamint az összesen 1 mil­liárd forintot kitevő szocia­lista és tőkés exportszerző­dések teljesítését vállalva fe­szített terveket készített. A termelési lehetőségek év ele­ji felmérésekor — nem oko­zott ez a vezetőknek meg­lepetést — igen sok, közel másfélmillió normaórányi kapacitás hiányzott a célok elérésének biztosításához. A hiányt, a külső kooperáció bővítésével sikerült jelentő­sen mérsékelni, számos ide­gen vállalat kapotj megbí­zást a MEZŐGÉP hagyomá­nyos termékeihez használt részegységek készítésére. Igyekeznek kihasználni a saját üzemeken belül is a termelés növelésére kínálko­zó lehetőségeket. Az év má­sodik felében ■— a változá­sok előkészítése jól halad — a vállalatnál több, például t a forgácsoló és az acélszer­kezet-gyártó kapacitások nö­velésére módot adó. kisvál­lalkozás gazdasági munka- közösség kezd dolgozni. Az eddigi és a jövőbeni intézkedések eredményekén! a szolnoki MEZŐGÉP telje­síteni tudja exporttervét. A jelek szerint a múlt év vé­gén számítottnál jobb ered­mény elérésére is képes a vállalat. A külkereskedőkkel együttműködve ezért is kezd­tek tárgyalásokat újabb — összesen mintegy 50 millió forint bevételt biztosító — külföldi szerződések megkö­téséről. A határokon túlról érkezett megrendelésre rövi­desen megkezdődik például a tehergépkocsi-motorok rész­egységeinek felújítása, ta­karmánykeverő kocsik készí­tése, acélszerkezetek gyártá­sa, megteremtik a szálmarad- vány betakarító gépek ter­melésének feltételeit is. V. Sz. J. Sokan élnek a lehetőséggel, hogy az al­kalmi fűnyerő helyeken — utak mentén, árok- és csatornapartokon, töltéseken — termett széna összegyűjtésével tegyék ol­csóbbá háztáji állataik takarmányozását. Felvételünk a 4-es számú főút mellett szé­nát rakodó Kiss László nyugdíjast és fele­ségét örökítette meg. A szajoli házaspár másfél kilométernyi útszéli fűterületet bé­rel a KPM-től, és a törökszentmiklósi Béke Tsz-től bérelt két és fél hektárnyi erdőben kaszálja a fák alatt a szénának valót — (T. F.) Vállalkozókat keres a Ganz Gazdasági munkaközösségek alakulnak Vállalati gazdasági mun­kaközösségek létrehozását tervezik az új rendelkezések értelmében a Ganz Villamos- sági Művek szolnoki gyárá­ban. A szervezés a hét ele­jén kezdődött, a szakembe­rek tanácskozásával. Tekint­ve, hogy a megnövekedett gazdasági feladatok ellátásá­ra a harmadik negyedévben több mint 50 ezer normaórá­ra nincs megfelelő kapacitás, és a kooperációs vállalkozás is korlátozott, úgy döntöttek, hogy a vasmagrakást megszüntetik és az ott fel­szabaduló munkaerőt átcso­portosítják. A vasmagrakás műveletét — több mint 17 ezer norma­órában — a gazdasági mun­kaközösségek végzik majd el. Erre a munkára maximum 30 vállalkozóra számítanák. Ki­adják még a nagy teljesít­ményű, 7 méteres hosszban hajlító gép folyamatos üzemeltetését is, mert eddig a kiszolgáló személyzet hiá­nyában akadozott az üzemel­tetése. Az élhájlító munkára további lö vállalkozó jelent­kezését várják. Augusztus 1-től tervezik a vállalkozók munkájának kezdetét, addig a szerződés- kötés jogi és ügyviteli részét rendezi a gyár. Kétezer méhcsalád végzi a lucerna beporzását az alföldi gyepvetőmag-ter- mesztési rendszer gazdasá­gaiban. A szorgos méhek úgynevezett irányított mód­szerrel segítik a magitermés növelését. A kaptárai bejá- ratii nyílásait leszűkítették, ígv a kaptárba igyekvő mé- hekről a virágpor egy kívül elhelyezett, gyűjtőbe lehul­lik, s a méziterméshez szük­séges virágpor hiánya újabb gyűjtőútra serkenti a méz. ’édes nektár után áhítozó rovarokat. Mérföldkő a lenini úton •---------------—* napok, hetek, Válságos hónapok után ■ ült össze 25 esztendeje a Magyar Szocia­lista Munkáspárt 1957. jú­nius 27-én az első — és máig egyetlen — országos értekez­lete. Az 1956-os ellenforra­dalmi támadás leverését kö­vetően, amikor a párt újra magára talált, amikor az or­szág folytatta a rövid idő­re megszakadt szocialista építőmunkát. A június 27—29. közötti ta­nácskozásnak kettős feladata volt. Megszüntetni a párt életében az ideiglenességet, visszaállítani az alkotmányos és törvényes pártéletet, ezzel mintegy hitet tenni az 1956. november 4-e után hozott ha­tározatok helyessége mellett; kijelölni a jövő útját az MSZMP-nek éppen úgy, mint az országnak. A Kádár János nevével fémjelzett értekezlet mind­két feladatát teljesítette. Az a tény, hogy a konferencia munkája sok tekintetben a múlthoz kapcsolódott, úgy- <*- mond a múlthoz fordult, hogy levonja tapasztalataiból a szükséges tanulságokat és következtetéseket, nem ho- mályosította el a jövőt ala­pozó perspektivikus útmuta­tást nyújtó munkát. Jóvá­hagyta az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956 decemberi határozatát, mely­ben leszögezte, hogy az ok­tóberben bekövetkezett ese­ménynek négy alapvető oka, illetve mozgató fényezője volt. Azt is megállapították: ezek az okok már jóval az ellenforradalmi felkelés ki­robbanása előtt „egyidőben, egymás mellett, egymásba kapcsolódva és egymással kölcsönhatásban hatottak, és együttesen vezették az ese­ményeket tragikus alakulá­suk felé”. A négy okból el­sőként a Rákosi—Gerő-klikk tevékenységét említette meg a határozat, megálllapítva, hogy ennek a csoportnak a pártban és a kormányban döntő befolyása volt, s hogy tagjai már 1948 végétől kezdve letértek a marxizmus —leninizmus elvi alapjáról. „Az októberi események ke­letkezésében és azok tragi­kus fordulatában súlyos sze­repet játszott a korábbi évek­ben kialakult és állandóan növekvő pártellenzéknek az a szárnya is, amely Nagy Im­rét és Losonczy Gézát vá­lasztotta zászlajául” — fogal­mazza meg a második okot a párthatározat. A további­akban ez olvasható: „Az ok­tóberi események előkészíté­sében és kirobbantásában alapvető tényező volt a Hor­thy-fasiszta és magyar ka­pitalista-földesúri ellenforra­dalom, amelynek jelentős erői működtek illegálisan idehaza ... A magyarországi eseményekben végül döntő és alapvető szerepet játszott a nemzetközi imperializ­mus, amelynek céljai termé­szetesen túlmentek a magyar kérdésen”. És a júniusi pártértekez- let — az ország nagy többsé­gének egyetértésével talál­kozva — értékelte és nagyra becsülte a forradalmi erők fellépését, azoknak az elvtár­saknak a proletárhatalom védelmében és megszilárdí­tásában kifejtett tevékenysé­gét, akik a döntő percben merték vállalni a sorsdöntő lépést és a Szovjetunió se­gítségével megvédték a mun­káshatalmat országunkban. A pártértekezlet a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány, a párt új vezető-* ségének a fellépését a ma­gyar nép, a magyar munkás- osztály, a nemzet érdekében végzett hazafias cselekedet­nek nyilvánította. Olyannak, amelynek helyességét a tör­ténelem igazolta. Az értekez­let határozata méltatta azt a tényt és e mondatokból ki­derül az. hogy döntő fordu­latként értékelték a novem­ber 4-én bekövetkezett ese­ményeket; az egész nép. a munkásosztály érdekében végrehajtott cselekedetnek, a munkásosztály, a dolgozó nén legjobbjai cselekedeté­nek. Hangsúlyozva a pártszer­vezés és a kormány addigi politikájának helyességét az alapkérdésekben, Kádár Já­nos kijelentette, hogy korai lenne még a „dicsőségen osz­tozkodni”. Erre annál kevés­bé van szükség, mert a di­cséret és a hála elsősorban a tömegeket, a magyar mun­kásosztályt és a proletár in­ternacionalizmust, a szocia­lista országok anyagi, fegy­veres és politikai segítségét illeti. 1957 közepére már meg­újult párt adhatot számot munkájáról, célkitűzéseiről. Erre az időszakra már tel­jes biztonsággal mondhatták ki: a párt újjászervezése az ellenforradalmi erők elleni súlyos harcban sikerrel be­fejeződött, a politikai kon­szolidáció első szakaszát si­kerrel vívták meg a szocia­lizmus erői. A tagság létszáma addigra megközelítette a 350 ezer főt, 85 százalékuk az MDP volt tagjainak legszilárdabb és legáidozatkészebb részé­ből tevődött ki. Azok léptek a pártba, akik felismerték az ellenforradalom veszélyét, aktívan részt vettek a rend helyreállításában, nagyra ér­tékelték az Ideiglenes . Köz­ponti Bizottság határozott szembefordulását az 1956 előtti hibákkal. A párttagság eszmei-politikai egysége meg­szilárdult, s így az alacso­nyabb létszám (az MDP tag­ságának 40 százaléka) mel­lett is) összehasonlíthatatja- nul erősebb volt az MDP-nél. , vonása ennek L6nyG96S az időszaknak . — s ezt a jú­niusi országos értekezlet konstatálta —, hogy az élcsa­pat újjászervezése együtt ha­ladt a népi hatalom megvé­désén és megszilárdításán túlmenöleg új munkastílus kialakításával, a lenini nor­mák helyreállításával. És milyen éberen vigyázott a párt arra, hogy valóban élcsapat legyen', visszatérjen szerepének lenini felfogásá­hoz! Hadd idézzünk az Ideig­lenes Központi Bizottság 1956. december 5-i határoza­tából: „A párt politikai és ideológiai vezető szerepét az állami szervek tevékenységé­ben és a dolgozók más tár­sadalmi szerveiben nem uta­sításokkal. nem a kötelező­ként kimondott határozatok­kal biztosítja, hanem a cé­lok és feladatok helyes meg­határozásával, a dolgozó nép és az ország felemelkedését szolgáló javaslatokkal, e szervekben dolgozó párttagok példamutató, szerény, áldo­zatkész munkájával.” Jó érzés visszatekinteni 25 év távlatából az 1957-es jú­niusi pártkonferenciának a jövőt formáló, perspektívát mutató munkájára, amely a pártéleten túlmenöleg első­sorban a gazdaságpolitikára, a szocializmus építésének a tr vábbtolytatására vonatkoz­tak A gazdasági építés felada­tait illetően két alapvető célt hangsúlyozott: biztosá- tan'i akizsákmányolástól men­tes szocialista társadalom felépítését, s ezzel egyidejű­leg a dolgozók életszínvona­lának emelését a termelőerők állandó fejlesztésének útján. Ehhez biztosítani kellett a reális tervezést, előtérbe ál­lítani a termelés gazdaságos­ságát, és anyagi ösztönzés­sel is mozgósítani a dolgozó­kat a tervek. megvalósításá­ra. A határozat ismét állást foglalt a szocialista iparosí­tás folytatása s ezen belül a nehézipar hazánkban szük­séges mértékű fejlesztése mellett. Felhívta a figyelmet arra, hogy azokat az iparága­kat kell gyorsabban fejlesz- leni. amelyek hazai adottsá­gainknak legjobban megfe­lelnek. Élesen elhatárolta magát a régi voluntarista koncepció­tól. hangsúlyozva, hogy a népgazdaság fejlesztését az ország adottságaira kell ala­pozni, számolva a nemzetkö­zi együttműködés kölcsönö­sen előnyös lehetőségeivel. A korábbi gazdaságpolitika súlyos hibáit a központosítás éltül zásában. az ebből ere­dő bürokratizmusban, a me­zőgazdaság szocialista átala­kításában elkövetett erősza­kosságokban, a helyi szervek önállóságának a megfojtásá­ban látták. Ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a szocializmus építése megkö­veteli az állam központi irá­nyító szerepének érvényesí­tését a gazdasági életben. Kimondták: a pártszerveze­telmek kötelessége a gazda­sági építőmunka segítése. Ami az agrárpolitikát il­leti, helyesnek tartotta azo­kat a kedvezményeket, amelyek az egyénileg dolgo­zó parasztság helyzetét köny- nyítették és termelési bizton­ságát növelték. „Mezőgazda­ságunk fejlődése — állapí­totta meg a határozat — erősen elmaradt az ipar fej­lődése mögött, ennek az aránytalanságnak megszün­tetése olyan gazdaságpoliti­kát kíván, amely az állami gazdaságok és termelőszövet­kezetek mellett az egyénileg dolgozó parasztságot is hoz­zásegíti ahhoz, hogy terme­lését növelje.” Ez persze nemcsak gazdaságpolitikai kérdés volt, hanem a mun­kás—paraszt szövetség meg­erősítésének igen fontos po­litikai kérdése is. Ugyanak­kor a pártértekezlet határo­zata is megerősítette, hogy a szocializmus további építésé­nek központi kérdése a me­zőgazdaság szocialista átala­kítása. Ügy értékelte a hely­zetet, hogy az agrárpolitikai hibák kijavításával megte­remtődtek a kedvező feltéte­lek ahhoz, hogy a termelő­szövetkezeti mozgalom egész­ségesen haladjon előre. Eh­hez a pártnak és a» állam­nak minden lehetséges segít­séget meg kell adnia. A pártértekezlet tehát már el­érkezettnek látta az időt ah­hoz, hogy a termelőszövetke­zeti mozgalmat kimozdítsa a holtpontról. De a mozgalom r agyarányú számszerű fej­lesztését még nem tartotta időszerűnek. E gazdaságpolitika szelle­mében készült el a három­éves tl>rv koncepciója, amit gazdaságilag alátámasztott az a tény: 1957 második felében mind az ipari, mind a mező- gazdasági termelés szintje elérte, sőt több vonatkozás­ban túl is haladta az 1955-ös szintet. Az új hároméves terv ki­dolgozását a párt már 1957 februárjában kezdeményezte. A júniusi országos értekez­let megerősitette a párt feb­ruári határozatát, hangsú­lyozva: „három év alatt el kell érnünk, hogy saját erőnkből biztosítsuk népgaz­daságunk egyensúlyát és egészséges továbbfejlődését”. A terv előkészítése során kü­lönös figyelmet kell fordíta­ni a termelés és a fogyasztás növekedésének összhangjára, a termelékenység növelésére és az önköltség csökkenté­sére. Vigyázni kellett arra is, hogy a korábbi túlfeszí­tett tervek tanulságait a tervkészítők kellően figye­lembe vegyék. Mindezek alapján a terv a hároméves időszakra az ipari termelés 25 százalékos, a termelé­kenység 15 százalékos, a nemzeti jövedelem 13 száza­lékos emelését irányozta elő. A tervidőszak első évének iparfejlesztési eredményei jóval meghaladták az elkép­zeléseket. 1958-ban az ipafi termelés 13 százalékkal, a termelékenység 9 százalék­kal, a nemzeti jövedelem pe­dig 6 százalékkal emelkedett. Így a hároméves tervet két év alatt teljesítettük. — ........ júniusi or­f lz1957-es szágos párt­, — értekezlet, melynek 25 éves évfordulóját köszöntjük, a kongresszusok közötti időszakban méltán töltötte be a párt legmaga­sabb fórumának szerepét. Az azóta eltelt negyedszázad be­bizonyította: az akkor hozott határozatok időt állóak vol­tak, olyan elképzeléseket tar­talmaztak, amelyek megva­lósítása, a szocializmus alap­jainak lerakását, a fejlett szocialista társadalom építé­sét tette lehetővé. Éppen ezért e pártértekezletet máig élő tanulságokat szolgáló ta­nácskozásként tartjuk szá­mon. Fodor László Méhek a lucernában

Next

/
Oldalképek
Tartalom