Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-27 / 149. szám
XXXIII. évf. 149. sz. 1982. június 27., vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A TARTALOMBÓL: Mérföldkő a lenini úton Családi magazin Eredményes munkáról szólt a számvetés A valóságra építve Illúziókat oszlató, következetesen valóságföltáró az a közlemény, amely az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi üléséről a tegnapi lapokban a közvélemény elé került. A párt vezető testületé az időszerű nemzetközi kérdések áttekintése után azokat a tapasztalatokat tárgyalta meg, amelyek az idei népgazdasági terv eddigi teljesítéséből levonhatók, valamint külgazdasági kapcsolataink alakulását, fejlesztését illetik. Jóleső tudattal nyugtázhatjuk azt a legfőbb megállapítást, hogy a magyar nép kiegyensúlyozott belpolitikai légkörben céltudatosan dolgozik az idei terv valóra váltásán. Mégis szembe kell néznünk mindazzal, ami ezt a szorgos munkát leronthatja vagy legalábbis befolyásolhatja. Főként azokkal a világgazdasági tényezőkkel, amelyekről az elmúlt esztendők során meg kellett tanulnunk, hogy nem táplálhatunk velük kapcsolatban semmiféle illúziókat. Még jó egy évtizede ugyanis élt a közhangulatban az az alapjában véve bizalmat jelentő, ám hamis hit, hogy a szocialista népgazdaságot nem érintik a világpiaci változások, s mi ezektől függetlenül is mehetünk a magunk útján. Időközben aztán kiderült. s különösen az 197.1— 74-es nagy olajárrobbanás ébreszthetett rá mindenkit, hogy sem tőkés, sem szocialista országban nincs mód az ilyesmit figyelmen kívül hagyni, mivel ezek a gazdálkodás külső feltételeit jelentik. Nem lenne tehát különbség e tekintetben a két társadalmi rendszer biztonsága között? De igen. Mégpedig abban, hogy a mi lehetőségeink nagyobbak az idejében fölismert alkalmazkodáshoz, s humánusabban — munkáselbocsátások és hasonló megrázkódtatások nélkül — vezethetjük le a nem várt gondokat. Ez pedig nem is olyan kis dolog, ha a nagy nyugati gazdasági válságokra, a munkanélküliek tömegeire és különféle kényszer- intézkedéseikre gondolunk. Nálunk viszont arról lehet ugyan vitatkozni, hogy kellő időben észleltük-e a gyökeres világgazdasági változásokat, késtünk-e vagy sem, de annyi bizonyos: a teendők irányát fölismerve, ma már népgazdasági terveink jobban számításba veszik a gazdálkodás változó körülményeit. Mégpedig úgy — és ez a legfontosabb —, hogy gazdaságpolitikánk hosszú távra szóló céljai változatlanok maradnak. Nem kevesebbet jelent ez — mint amit a XII. pártkongresszus kimondott —, hogy megőrizzük életszínvonalunkat, s megteremtjük a további fejlődés feltételeit ebben a szakaszban. Ehhez azonban elengedhetetlenül társul a. gazdasági tevékenység harmadik kiemelt feladata: a külgazdasági egyensúly helyreállítása. A kongresszus óta ebben is sikerült előrelépnünk: már tavaly az egyensúlyt megközelítő helyzet alakult ki. ám belátható ideig meghatározó követelmény marad gazdaságpolitikánkban ennek az egyensúlynak az elérése és stabilizálása. íme hát azok a realitások, amelyeket felismertünk, amellyel számolunk gazdasági tevékenységünkben. Bár előre nem látható események ezután is bekövetkezhetnek a világpiacon — mint ahogyan az 1979—80-as második, egyáltalán ki nem számítható olajárrobbanás volt —, de ha megfelelően fölkészültünk az ellensúlyozásának n megteremtésére. akkor katasztrófa nem érhet bennünket. Mindenkinek meg kell értenie, hogy ha csak ugyanannyit akarunk elérni, mint akár 4—5 évvel ezelőtt, akkor sokkal többet és főként okosabban kell tennünk most, a változott külső viszonyok közepette, amikor világszerte drágultak az alapanyagok, az energiahordozók, s a kereskedelmi forgalom lassabb, nem is szólva a normális nemzetközi gazdasági égyüttműködést bénító ismeretes nyugati diszkriminációs lépésekről. Mit tehetünk? A párt vezető testületé a legfontosabb teendőket a gazdálkodás hatékonyságának és a külpiaci értékesítésnek a javításában határozta meg, ezenkívül takarékoskodásban energiával és anyagokkal, a beruházási tevékenység mérséklésében, a teljesítmények és a bérek összehangoltabb alakításában, a jobb szervezettségben, a nagyobb kezdeményező készségben, a kereslethez való jobb alkalmazkodásban, Ha jól meggondoljuk: ezek a legfontosabb követelmények kinek-kinek szólnak a maga posztján, legyen akár a gazdasági irányítás, akár a közvetlen termelés részese. S ehhez csak biztatóan járul hozzá és a közös erőfeszítések értelmét húzza alá a Központi Bizottságnak az a kifejezett meggyőződése, hogy „az 1982. évi tervben foglalt feladatok népünk egységes akaratával, cselekvő összefogásával, jobb munkával az adott feltételek mellett is teljesíthetők”. Nagy jelentőségű megállapítás és perspektíva ez mindannyiunk számára. Különösen oly korban, amikor — mint a közleménynek a külpolitikai fejezete megállapítja —r a nemzetközi helyzet változatlanul feszült. Alapvetően azért, mert az imperializmus szélsőséges körei agresszív politikát folytatnak, s katonai erőfölényre törekszenek. A mi oldalunkon viszont _ azon túlmenően, hogy a Szovjetunió, a szocialista közösség újabb és újabb kezdeményezéseket tesz az enyhülés eredményeinek a megőrzésére, a fegyverkezési verseny megállítására — az a törekvés mutatkozik meg: építsük tovább a nemzetek között a békés gazdasági kapcsolatokat. Ezek ugyanis a kölcsönös előnyök alapján stabilizáló hatást gyakorolnak a nemzetközi viszonyok alakulására. Hazánk, s a szocialista országok többsége kiváló példáját adta e szándék gyakorlati megnyilvánulásának a KGST legutóbbi, Budapesten lezajlott ülésszakán. Mintegy demonstrálva is azt, miként összpontosítjuk erőfeszítéseinket a közös békés építésre, szemben az imperializmus legre- akciósabb köreinek nyomásával. mellyel befagyasztani szeretnék a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat. A mi politikánk viszont a békés egymás mellett élés jegyében, társadalmi rend- szertől függetlenül, változatlanul kész az együttműködés szélesítésére, ha az partnereink és népünk érdekeinek egyaránt megfelel Kitűnik ez az elmúlt hetek diplomáciai mozgásaiból éppúgy, mint a közeli hetek már jórészt bejelentett, várható államközi eseményeiből, a baráti látogatások, tárgyalások sorából. A Központi Bizottság értékelésének szellemében mindent egybevetve: a realitás, a valóság erős talaján — jóllehet illúziók nélkül, de a külső és a belső feltételekhez biztosabban alkalmazkodva — haladhatunk tovább céljaink felé. Megnyílt a JKSZ kongresszusa Dusán Dragoszavac mondott beszédet Az MSZMP és az SZKP üdvözlete Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. Az SZKP küldöttsége élén Vaszilij Kuznyecov, a KB PB póttagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének első elnökhelyettese áll. Dusán Dragoszavac megnyitó szavai után a kongresszus megválasztotta elnökségét, munkatestületeit, majd elfogadta napirendjét, amelynek fő pontjai a következők : — A KB jelentése a két kongresszus között kifejtett tevékenységéről. — Dusán Dragoszavac bevezető beszéde. — A Központi Ellenőrző Bizottság jelentése. —■ Javaslat a JKSZ szervezeti szabályzatának módosítására és kiegészítésére. — Az előterjesztett dokumentumok megvitatása. — A kongresszusi határozatok elfogadása és a párt új vezető szerveinek megválasztása. A legmagasabb pártfórum plenáris üléseken és munka- bizottságokban tanácskozik. (Folytatás a 2. oldalon) Összefogtak az ab ádszátok iák Útépítés saját zsebből Abádszalókon hosszú idő óta nagy gondot okozott, hogy a település déli része, az úgynevezett szelesi lakóterület nem rendelkezett egyetlen müúttal sem. Annak ellenére, hogy az sűrűn lakott, népes területe a nagyközségnek. Az utcák a 700 méter hosszúságú, Balassi Bálint úthoz csatlakoznak és ez a földes út köti össze a körzetet a kövesúttal. Bár az őszi-téli hónapokban a Ballasi út sem különbözik rövidebb társaitól, rajta még a tüzelőszállítás sem veszélytelen. Nem beszélve arról, hogy az utcába a mentő sem merészkedett be olyankor. Az új-belgrádi Száva központban tegnap délelőtt megkezdődött a JKSZ XII. kongresszusa. A 2,1 millió párttagot képviselő csaknem 1800 küldöttet, valamint a bel- és külföldi vendégeket Dusán Dragoszavac, a KB- Elnökség elnöke köszöntötte. A jugoszláv kommunisták legmagasabb fórumának munkáját mintegy 130 testvérpárt, továbbá szocialista, demokratikus, haladó párt és mozgalom küldöttsége kíséri figyelemmel. A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségét Óvári A körzet tanácstagjai javaslatára a nagyközségi tanács felhívást intézett a Balassi utca háztulajdonosaihoz, illetve az ide torkolló utcák lakóihoz; ha portalaní- tott utat szeretnének, a költségekhez ők is járuljanak hozzá, mivel erre a célra a tanácsnak jelenleg nincs elegendő pénze. Az önkéntes községfejlesztési hozzájárulás, mint a neve is mutatja, senkinek nem volt kötelező. A kérés eredményeképpen a Balassi Bálint útiak lakóházanként átlagosan háromezer, az ebbe az utcába torkolló utcákban élők pedig házanként öt-nyolcszáz forinttal támogatták a kezdeményezést. A munka már elkezdődött, az alap kész, és néhány hónap múlva a Balassi utca műúthoz csatlakozó első 340 métere betonborítást kap. Igaz, jó lenne kikövezni, illetve portalanított úttal ellátni a többi 360 métert is, dehát ehhez az ott lakók segítsége szükséges. Ugyanúgy, ahogy az első háromszázegy- néhány méterrel határos házak, porták tulajdonosai tették. Természetesen ezen a szakaszon is élnek kispénzű nyugdíjasok, járadékosok akik nem, vagy csak alig fizettek az útépítés költségeibe. A történeti hűség kedvéért ide kívánkozik, hogy az erre lakók túlnyomó többsége megértette a munkálatok jelentőségét, és pénzbefizetésével támogatta a felhívást. Elvégre a rendkívüli községfejlesztési hozzájárulást fizető helybeliek tisztában voltak azzal, hogy ez a portalanított út jó és rossz időben összeköti őket a központtal, a környező településekre vezető főbb útvonalakkal. Nem beszélve arról, hogy egy-egy magatehetetlen, súlyos beteg esetében — akiket eddig esős, saras időben 5—700 méterről hordágyon szállítottak a szilárd úton álló mentőig —, a kórházba való gyorsabb eljutás életet is menthet. Ugyancsak egyszerűbb lesz a fuvarozás, a téli tűzrevaló házhoz szállítása. A befizetett összeg az épülő út révén hamarosan megtérül az áldozatvállalóknak is, meg a nagyközségnek is. D. SZ. M. Losonczi Pál hazaérkezett Délkelet-Azsiából Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke tegnap hazaérkezett Budapestre két délkelet-ázsiai országban tett hivatalos, baráti látogatásáról. Utjának első állomása Burma volt, ahová U San Yu, a Burmái Unió Szocialista Köztársaság elnöke hívta meg. majd a Fü- löp-szigetij Köztársaságba Ferdiinand E. Marcos elnök meghívására látogatott az Elnöki Tanács elnöke. Megtartotta küldöttgyűlését a TIT Tegnap a XIII. kerületi pártbizottság székházában tartotta meg VIII. küldött- gyűlését a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Az elmúlt öt esztendő mérlegét, s a további feladatokat felmérő tanácskozáson a budapesti és a megyei szervezetek 378 küldötte és nyolc ország ismeretterjesztő, felnőtt- oktatási, művelődési szövetségeinek —< a bolgár, a dán, a finn, a francia, a lengyel, az NDK, az NSZK és a szovjet ismeretterjesztő társulatok —■ képviselői vettek részt. Ádám György akadémikusnak, a TIT elnökének megnyitó szavait követően Ku- rucz Imre főtitkár fűzött kiegészítést a VIII. küldött- gyűlés beszámolójához. A küldöttgyűlésen felszólalt Sarlós István az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. (A (küldöttgyűlés eseményeinek részletes tudósítására keddi lapunkban visszatérünk.) Tegnap tartották meg Szolnokon a Vöröskereszt megyei küldöttértekezletét. Képünk a résztvevők egy csoportját mutatja. (Részletes tud ósításunk az 5. oldalon) Lökös Zoltán
