Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-26 / 148. szám

Fotó: T. Katona László Vándorló falu A laikus számára a vég­eredmény teljesen minden­napos: gáztűzhelyen fő az étel, gázfűtéses a lakás, a munkahely, s tudja, hogy hatalmas gyárak, hőközpon­tok, vegyi s más üzemek nem létezhetnek földgáz nélkül. A földben kígyózó, országo­kat, kontinenseket átszelő vaserekről és építőikről rit­kán szólnak a tudósítások, s a gázvezetéképítőknek nem emeltek szobrot, .emlékmű­vet sem. Persze hol is állhat­na ez az emlékmű? Az épí­tők tájról tájra, megyéről megyére, faluról falura ván­dorolnak. A Mátraaljai Szénbányák csővezetéképítő üzeme „régi vendég” Szolnok megyében, ez idő tájt ugyancsak hatal­mas munkát végeznek: ta­valy júniusban kezdték épí­teni a Fegyvernek—nagykö­rűi vezetéket, amely része a Kisújszállástól (pontosabban Kenderestől) Leninvárosig húzódó 82 km hosszú, 16 col­los vezetéknek. Az építkezés célja: a térségben lévő ki- sebb-nagyobb földgázkutak „termésének” összegyűjtése és — szoboszlói gázzal való dúsítás után — Leninváros- ba való továbbítása. Az építkezés központja: Kenderes. Az itteni konténe- res-faházas kis faluból indul a 7(1—75 munkás nap-nap után dolgozni. Képeink a munkások mindennapjait szemléltetik, azokét, akik­nek emlékművük hajszál­pontosan illesztett, biztosan szigetelt gázcsőkígyók képé­ben fut a föld alatt. — szj —

Next

/
Oldalképek
Tartalom