Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-26 / 148. szám
6 Nemzetközi körkép 1982. JÚNIUS 26. Pszichológiai háború Lev Tolkunovnak, az APN szovjet sajtóügynökség elnökének a Kommunyiszt márciusi számában megjelent tanulmánya érdekesen elemzi azt a jobbratolódást, ami az imperialista nagyhatalmak uralkodó köreinek a 80-as évek fordulóján folytatott politikájában bekövetkezett. Az imperializmus stratégiájának elválaszthatatlan eleme ez a „pszichológiai háború”, amely arra irányul. hogy megpróbáljon politikai-érzelmi nyomást gyakorolni a Szovjetunióra és a szocialista közösségre. Az alábbiakban rövidítve közöljük írását. A nyugati tömegpropaganda és információs eszközök igyekeznek meggyőzni országaik közvéleményét, hogy „jogosak” a Washington által megvalósítandó stratégiai kon__cepciók az új típusú tömegp usztító fegyverek telepítésére, az első atomcsapás mérésének lehetőségére, a „korlátozott” nukleáris háború elvének hirdetésére. E propaganda minden eszközt felhasznál, hogy meghazudtolja a Szovjetunió békeszerető külpolitikáját. Rágalomkampányt indítottak, hogy kompromittálják a háborúellenes mozgalmat, amelynek résztvevőit vagy azzal vádolják, hogy „a „kommunizmus hívei”, vagy azzal, hogy •talaj- talan pacifisták”. Változatlanul kitartanak a-„szovjet fenyegetés" mítosza mellett is. Korántsem új az a nyugati töpnegtáiékoztató eszközök által terjesztett szovjetellenes . vád sem. ami szerint a Szovjetuniónak „köze van” a „nemzetközi terrorizmus” felkészítéséhez és pénzügyi támogatásához. Ám az amerikai kormány eddig még nem volt képes a világ közvéleménye elé tárni ennek valamennyire is meggyőző bizonyítékát. A kampány szervezői el akarták terelni a figyelmet arról a tényről, hogy éppen az imperializmusé a végső felelősség a számtalan nemzetközi terrorista akcióért, amelyeket egyébként nemcsak társadalmi, politikai mozgalmak és közéleti személyiségek, hanem egész népek ellen is elkövettek. Az USA uralkodó köreinek jelenlegi álláspontját jellemezve még G. Kennan, az USA volt, moszkvai nagykövete is aggódva írt a „szovjet—amerikai viszonnyal kapcsolatos gondolkodás és nyilatkozatok csaknem teljes militarizálódásáról, amely- lyel áthatott a jelenlegi washingtoni légkör és tömeghírközlő eszközeinek jelentős része.” Az „intellektuális primitivizmus jegyeinek” nevezi ezen körök olyan tevékenységét, mint „a torzítások és túlozott leegyszerűsítések végtelen sorozata”, „Moszkva katonai erejének és feltételezett rossz szándékának szokásos felnagyítása”. A szocialista országok elleni „pszichológiai háborút” a legszélesebb fronton. az eszközök változatos fegyvertárának felhasználásával folytatják. A szovjet- és szocialistaellenes propagandában jelentékeny helyet foglal el a „nem katonai” problémákkal való spekuláció, többek között a szocialista gazdasági élet gondjainak felnagyítása. Fontos ideológiai „fronttá” vált így napjainkra például Lengyelország. összegezve tehát: a „pszichológiai háború” jelenlegi fordulóját az a törekvés jellemzi. hogy mélyebben és sokoldalúbban hatoljanak be a szocialista országok gazdasági és társadalmi életébe. Ennek érdekében a „pszichológiai háború” intenzívebbé tétélére hivatott amerikai intézményrendszerben az utóbbi időben számos új intézkedést hoztak. Átszervezték például az USA Nemzetközi Kapcsolotak Intézetét, amelynek kb. 200 képviselete működik a világ 126 országában, s több mint hétezer munkatársa van. Az újjászervezés valódi célja az. hogv még szorosabban kapcsolják ösz- sze a külföldön folytatott fellazító tevékenységet a hivatalos Washington politikai- stratégiai számításaival. Igen aktívan tevékenykednek a különböző rádióállomások. A CIA annak idején nyilvánosan lemondott ugyan a „Szabadság” és a „Szabad Európa” adók ellenőrzéséről, ám továbbra is irányítja tevékenységüket az l!)7:i-ban létrehozott Nemzetközi Rádióhírközlési Tanácson keresztül, amely teli van a CIA „volt” munkatársaival. Az amerikai adminisztráció jelenleg nemcsak e rádióállomásoknak nyújtott anyagi támogatást hajlandó növelni, de meg kívánja változtatni munkaformájukat és stílusukat is. Az Amerika Hangja új igazgatóhelyettese. F. Ni- colaides például arra hív fel. hogy a továbbiakban mondjanak le a „szentimentális zagyvaságok” sugárzásáról és „hatékony” propagandával foglalkozzanak. „Igyekeznünk kell destabilizálni a Szovjetuniót és a szövetségeseit, elősegítve a népek és a vezetők közötti egyet nem értést. .. ” — hirdette elképzelését. A burzsoá politikusok a fellazító politikát úgy tekintik, mint a tömeges ráhatás olyan sajátos fegyverét, amelyhez hatékony és nagyerejű tömeghírközlő eszközök szükségesek. Nem sajnálják tehát a pénzt ezekre az eszközökre. Az amerikai adminisztráció propagandacélokra fordított kiadásai évente 2,5 milliárd dollárt tesznek ki. 10 évvel ezelőtt a „Szabadság” és a „Szabad Európa” rádióállomások költségvetése például 35 millió dollár volt, jelenleg a tevékenységükre fordított összeg ennek háromszorosa. Nem mondhatjuk persze, hogy ne volna különbség a militarista propaganda között az USA-ban és Nyugat-Euró- pában. A két régió külpolitikai irányvonalában a „pszichológiai háború., másként aránylik az enyhülés megítéléséhez. Míg Washingtonban nyíltan az enyhülés elutasítása és „felszámolása” mellett foglaltak állást, addig a nyugat-európai fővárosokban nyilvánvaló az a törekvés, hogy megőrizzék a kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködésnek az enyhülés által elért vívmányait, mindenekelőtt gazdasági téren. Azoknak -a propaganda-fogásoknak a rendszere, amelyet napjainkban az amerikai imperializmus használ, másodlagosnak tűnhet a katonai fölényszerzés próbálkozásaihoz képest, veszélye mégsem elhanyagolható. Céljainak, formáinak, módszereinek, ideológiai vagy „intellektuális,, fegyvertárának elemzése és — ami a legfontosabb — a Fehér Ház katonapolitikai döntéseire gyakorolt hatása azt mutatja, hogy a „pszichológiai hábo-' rú„ az enyhülés aláásásának önálló tényezőjévé, a feszültség fokozójává válhat. A Szovjetunió és a szocialista közösség más országai ellen irányuló éle veszélyes az egész világra, képes kárt okozni valamennyi kontinensen. ezért különösen éberen kell figyelni rá valamennyi népnek. I,. Ny. Tolkunov Mongólia Qrccal a napfény felé Hagyományos mongol díszítőelemek Ulan-Bator egyik legszebb új épületén, a házasságkötő palotán Ulan-Bator, a Mongol Nép- köztársaság fővárosa, egykori nevén Urga — hat évtizeddel ezelőtt még szegényes jurtavároska — 30 ezer főnyi lakójának kétharmada buddhista szerzetes volt. A város nevét — amely egyébként magyarul Vörös Daliát jelent — a forradalom győzelme után, 1924-ben kapta. Ekkor vált az ország politikai, gazdasági és kulturális központjává. A város tervezői kezdettől fogva előre tekintettek, most mégis kénytelenek egy tévedésüket korrigálni. Húsz évvel ezelőtt ugyanis azzal számoltak, hogy az ezredfordulóig 600 ezerre nő Ulan- Bator lakosainak száma. s hogy a 80-as évek eleiéig 250 ezer lakosa lesz a városnak. Ezzel szemben már több mint 400 ezren élnek itt. Ulan-Bator az ország gazdasági központja. Az ipari termelésnek több mint a felét — az elektromos- és hőenergia több mint kétharmadát — itt állítják elő. Az ipar rohamos fejlődése sok fiatal embert késztetett arra. hogy otthagyja a hagyományos állattenyésztést és a fővárosba költözzék. így aztán most a város dolgozóinak 60 százaléka 35 éven aluli. A családokban átlagosan öt gyermek van, s akik még jurtában élnek, persze mindnyájan lakásra várnak. — Egy bizonyos —. mondja Tumurin Sa- damba. a város főépítésze —, 2000-ben egyetlen Ulan-bato- rinak sem kell többé jurtából bejárnia. Jelenleg még 40 ezer kerek nemezsátor szolgál lakóhelyül a Tula völgyében. A fővárosiaknak mintegy a fele lakik komfortos új lakóházban. Az építkezés hatalmas arányú. A következő húsz. évben 21 úi lakónegyed épül a „kis kör"' körül. — ahogy a városmagot, á Szuhe-Bator- teret nevezik. A 21-ből négy elkészült. Az üzletek, a műhelyek már működnek. 1980-ban nyílt meg az. „5. Mikrorajon” elnevezésű lakó- és üzletutca. éttermekkel. Galsangin Bacsu. a Központ igazgatója erről így beszél: — A mongolok számára teljesen új dolog' az étterem. A mongol sokkal szívesebben költi el ürüsült- jét odahaza, ahol annyi embert lát vendégül, ahány ülőalkalmatossággal csak rendelkezik. Mégis, a három étterem háromszáz. helye majdnem mindig foglalt. Változik nálunk az élet. Ulan-Batorban az. épületek 70 százaléka 20 évnél fiatalabb. Az építkezéseknél a célszerűséget és a sajátos stílust tartják szem előtt. A főépítész példaként a város szívében fekvő Lenin térre utal, ahol a hagyományos mongol elemek korszerű formában élednek újjá. A mongol építészet hagyománya a templomok díszes ornamentikájában öltött testet. E díszítő elemek a köz- és lakóépületek falain egyaránt megtalálhatók. Gáti István Gibraltár Lehullnak a lakatok * A határrács több mint egy évtized óta zárja el a kis Gibraltárt Spanyolországtól A;tervek szerint rövid időn belül lekerülnek a vaskos lakatok azokról a jókora vaskapukról, amelyek több mint 12 éve zárták el Spanyolországtól az aprócska, brit fennhatóság alatt álló Gibraltárt. Az. év elején létrejött brit—spanyol megállapodás szerint Madridnak április 20-án kellett volna megnyitni a határvonalat, London pedig cserében bele- . egyezett a mindössze hat négyzetkilométeres, mintegy 25 ezres lakosságú félszigeten dolgozó spanyolok jogainak bővítésébe. Az eredeti megállapodást a Falkland-válság miatt elhalasztották, s ma úgy tűnik a Thatcher asszony és Calvo Sotelo kormányfő találkozója nyomán -született másik döntés. — az hogy a felek tárgyalást kezdenek Lisszabonban a' „Szikla” jövőjéről — szintén függ a délatlanti konfliktus kimenetelétől. A spanyol-gibraltári határzárat, a szárazföldi közlekedés (s egyben a postai és táv- íróforgaiom) beszüntetését még Franco rendelte el 1969- ben, abban a reményben, hogy Angliát utolsó európai gyarmata visszaadására késztetheti. Madrid követelése persze nem a hatvanas évektől áll fenn, hanem szinte azóta, hogy a spanyol örökösödési háború idején — — 1704-ben — az egyesült brit—holland flotta elfoglalta Gibraltárt, amely az 1713-as utrechti békével került „örök időkre” a brit koronához. A Szikla stratégiai fontossága különösen a Szuezi-csatorna megnyitása után nőtt meg Gibraltár a Málta—Ciprus— Aden támaszpont-lánc végpontjává vá't a Földközitenger nyugati csücskében, s jelentős szerepet játszott az első, de még a II. • világháború idején is, A brit hadiflotta egyik hadműveleti bázisa 'volt, elzárta egymástól az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren operáló német flottát. Napjainkra katonai fontossága persze csökkent, de ma sem elhanyagolható: NATO-támaszpont színhelye, s 429 méter magas sziklacsúcsa alatt állítólag 25 ezer személyes atombiztos óvóhely-rendszert építettek ki. Mivel Madrid most már hivatalosan is csatlakozott a NATO-hoz, az Atlanti Szövetség biztonsági megfontolásai némileg háttérbe szorultak, mégsem valószínű, hogy a lisszaboni tárgyaláson gyors siker születhetne. 1980- ban a két külügyminiszter már megegyezett a határok megnyitásában — a probléma bonyolultságát jelzi azonban, hogy majd két év kellett a továbblépéshez. Calvo Sotelo miniszterelnök többször határozottan leszögezte: „A gibraltári probléma végleges fnegoldásának a spanyol területi integritás helyreállításának kell lennie”. A legtöbb brit értékelés azonban rámutat, hogy bármilyen megegyezésben — a spanyol jogok esetleges elismerése .mellett — le kell szögezni azt. hogy London a jövőben is tiszteletben fogja tartani a gibraltáriak akaratát. Ez a kikötés pedig enyhén. szólva bizonytalanná-teszi a Szikla sorsáról folyó tárgyalás kimenetelét. Valószínűleg még sokáig mutogathatják tehát az idegenvezetők a híres gibraltári majmokat a turistáknak. A legenda szerint ugyanis amíg a szabadon hancurozó állatok ki nem pusztulnak, addig a brit fennhatóság is fennmarad. Tegyük hozzá rögtön: az angolok hosszú évek óta rendszeresen hoznak Afrikából utánpótlást a majomkolóniának. Hiába, biztos, ami biztos.... Szegő Gábor Dél-atlanti tanulság ^"Washington választásra kényszerült A brit katonai győzelem után érdemes szemügyre venni a falklandi háború diplomáciai következményeit is. Az Amerikai Államok Szervezetének washingtoni székhazában Costa Mendez argentin külügyminiszter, a szervezett utóbbi két évtizedének történetében példa nélkül álló kijelentést tett. 1961—62 óta, amikor az USA a regionális szervezetben a kubai kérdést erőltette, — nemigen • hangzott el latinamerikai külügyminiszter szájából, hogy az Egyesült Államok gyarmatosító politikát támogat és ő maga is agresszor. Az elvesztett többség Buenos Aires álláspontja nemcsak az el nem kötelezett országok többségének egyetértésével találkozott, hanem elnyerte az amerikai félteke legtöbb államának támogatását. S ez nem kis eredmény, hiszen az AÁSZ-ban Washington — a „kliensállamok” segítségével — mindig kényelmes többséget mondhatott magáénak. Az AÁSZ létrehozása az Egyesült Államok gazdasági és politikai nyomásával történt. De a szervezet születése és a mostanában sokat emlegetett Riói Szerződés aláírása is elválaszthatatlan egymástól. Mint ahogyan nem feledhetek a történelmi körülmények sem, amelyek közt létrejöttek. 1947-ben. a hidegháború kiélezett légkörében hívta össze Marshall tábornok, amerikai külügyminiszter latin-amerikai kollégáit a Rio de Janeiróhoz közel fekvő Petropolisba. Több mint kéthetes alkudozás után itt fogalmazták meg — az antikommunizmus és szov- jetellenesség jegyében — a riói paktumot. A szerződés fő célja: „minden kontinensen kívüli hatalom” — értsed: a Szovjetunió — katonai-politikai távoltartása a földrésztől; az amerikai hegemónia fenntartása. Kevéssé ismert: a Riói Szerződésben megfogalmazott politikai és katonai tételek szolgáltak mintául két esztendővel később, az észak-atlanti paktum, a NATO chartájának szövegezésekor. A gombhoz rövidesen elkészült a kabát. A szerződés birtdkában Truman elnök új külügyminisztere. Dean Acheson 1948. április 30-ra a kolumbiai Bogotában ösz- szehozta a IX. Amerika-közi konfidenciát, amely azonban rossz csillagzat alatt kezdte munkáját. Közben Kolumbiában ugyanis forradalom robbant ki. Az- események miatt a delegátusok csak június 1-én tudták kézjegyükkel ellátni az alapító jegyzőkönyvet. A „kontinentális együttműködés ragyogó eszközének” nevezett AÁSZ nagyon rövid idő alatt és joggal érdemelte ki a minősítést: „az USA gyarmatügyi minisztériuma”. A funkcionáriusok többsége amerikai állampolgár volt. és költség- vetésének zömét washingtoni alapokból folyósították. A szervezet alapiokmánya és a Riói Szerződés eredeti célkitűzése — a féltekén kívüli hatalmak elleni harc — hamar feledésbe merült. Helyére a „bolsevizmus elleni küzdelem”, azaz a földrész haladó megmozdulásai ellen politikai. gazdasági, katonai fellépés.került. Katonai agressziók Az AÁSZ égisze alatt elkövetett első katonai agresszió 1954-ben az Arbenz vezette haladó guatemalai kormány ellen irányult. Ezt követte a Kuba elleni Disznó-öbölbeli sikertelen zsoldostámadás, majd a szigetország kizárása az AÁSZ-ból 1962-ben. Három évvel később az AÁSZ zászlaja alatt amerikai tengerészgyalogosok özönlötték el Santo Domin- got, s állították vissza a Washington-barát oligarchia hatalmát. Egy illúzió halála Az amerikai szavazógépie- zet a AÁSZ-ban olajozottan működött a hetvenes évekig. A chilei haladó rendszer bukásában való amerikai részesség, a kontinens országai és az USA közt kiéleződött — főleg gazdasági jellegű — nézeteltérések a szervezetben erjedést indítottak el. Az évtized közepiére a tagállamok jelentős része követelni kezdte Kuba visszavételét. Ám a dél-atlanti válságnak kellett ktiörnié ahhoz, hogy napvilágrá kerüljenek az USA—Latin-Amerika „partneriviszony” illúziójának gyengéi. Amikor az Egyesült Államoknak választania kellett a latinok és a megbízható angolszász NATO-part- ner között — egy pillanatig sem habozott. A latin-amerikai kormányok többsége — Chile, Kolumbia, és néhány volt karibi brit gyarmat kivételével — nemzeti önérzetük megsértését, a pánamerikanizmus eszméjének megcsúfolását látja a washingtoni lépésben. Konzervatív. középutas és haladó kormányok egyaránt ellene fordultak, sőt Costa Rica jobboldali vezetése a'z AÁSZ székhelyének áthelyezését követelte. A dél-atlanti krízis tehát túlnőtt az AÁSZ keretein. Washingtonban lassan fel ftell. hogy ismerjék: hatásait illeteőn nincs „kis háború”. Major László Összeállította: Constantin Lajos
