Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-23 / 145. szám

1982. JÚNIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt Kiállítások hét közben Farkas András képei Jászberényben — Tiszafüredi hímzések a Szolnoki Galériában Bizony nem irigylem azo­kat, akik nem lelik gyönyö­rűségüket a labdarúgásban: ugyanis amióta a Mundial megkezdődött, a képernyőn csaknem kizárólag a foci ját- sza a főszerepet. Láthatóan a televízió is szusszant egyet ezekben a napokban, hetek­ben, bízván abban, hogy a vi­lágbajnokság eseményeinek, közvetítésével úgyis elegendő izgalom jut a nézőnek. Miért is törné magát különösebben? A mérkőzések és az összefog­lalók mellé tehát megteszi egy kis szórakoztatásul vala­milyen krimi, akár folytatá­sos is lehet, például három részben, amilyen a Piszkos pénz is volt'az elmúlt héten. Főszerepben a Mundial Ismétlem, aki nem rajong túlságosan a fociért, annak ezek a hetek egy kicsit a „hét szűk esztendőt” jelentik a képernyő előtt; olyan mű­soridőket, amelyben egy „vé­letlenül felbukkanó” Sütő András-emlékezés valóságos felüdülésként hat. De maradjunk néhány mondat erejéig a labdarúgó­mérkőzések közvetítésénél. Nem annál, amit látunk, ha­nem annál, ahogyan láthat­juk. Figyelvén a spanyol te­levízió operatőreinek munká­ját, s látván a ritmustalan közvetítést, az előnytelen, rossz beállításokat, a félbe- szerbe hagyott visszajátszá­sokat (amikor „lemarad a pont a mondat végéről”) a fi- gye'em-összpontosítás hiá­nyát tapasztalván, a kamerák el-elbámészkodását, megálla­píthatjuk: ha focizni a spa­nyolok jobban is tudnak ná­lunk, a kamerák mögött a mieink kétségtelenül jobbak. (Persze ez sovány vigasz.) A Török Vidor féle magyar is­kola ugyanis olyan .sportköz­vetítési hagyományokat te­remtett az elmúlt évtizedek során, hogy egy hazai közve­títésen affé'e lazaságok, bi­zonytalanságok néni fordul­hatnak elő, mint a spanyol televíziósolt munkájában. Ná­lunk egy-egy mérkőzésen el­képzelhetetlen, hogy valame­lyik fontos mozzanatáról egy­szerűen lemaradnánk, hogy ne élveznénk még a képer­nyőn is a játék ritmusát (ha van neki ritmusa). Ha más­ra nem. erre gondolván még­is csak kihúzhatjuk magun­kat a képernyő előtt. Azazhogy igazán mégsem érezhetjük jól magunkat, mert amikor megszólal egyik­másik ..mellébeszélőnk”, az­az kiküldött munkatársa a televíziónak, aki a képek mellé, alá vagy épp fölé szüli és adagolja a szöveget, tehát aki szövegel, altkor gyakorta elszomorodhatunk, sőt kese­regni is lehet okunk, s még dühönghetünk is elégedetlen­ségünkben: mondván, ami sok az sok. Azaz még pon­tosabban, ami kevés, amiatt. Ügy gondolom, ahogy opera­tőreink jó iskolába jártak, és kijárták ezt az iskolát becsü­lettel, ráférne sportriportere­ink közül is egyik-másikra egy kis fejtágítás, — tisztelet a kivételnek. Persze azt akár saját fe­jükkel is gondolhatnák, hogy nem minden tévénéző hozzá­értő labdarúgó-szurkoló is. aki ezekben a napokban a Mundialra kíváncsi. De még aki szereti ezt a labdajátékot, Ma rendezik meg Szolno­kon. a M^y csomóponti mű­velődési házban a vasutasok országos vetélkedőjét. A fél tízkor kezdődő Versenyen ti­zennyolc háromtagú csapat méri össze tudását, felké­szültségét. A vetélkedőt az első Kan- dó-mozdony, a V—44-es üzembe helyezésének 50. év­fordulója tiszteletére tartják. nem biztos, hogy még az is nagyobb összefüggéseiben is követi a világbajnokság ese­ményeit. Viszont szeretné olykor megtudni, hogy akár egy győzelem, akár egy dön­tetlen vagy épp egy vereség mit is jelent a végső elszá­molás szempontjából. Szóval nem volna felesleges egy-egy mérkőzés mögé efféle szelle­mi hátteret vonni, sok-sok hasznos ismeret közlésé­vel. Dehát hagyjuk, ez van, ezt kell szeretni. És egy krimi És most néhány szót a há­romrészes ausztrál bűnügyi történetről. Tömören: nem volt rossz, nem volt gyen­gébb az átlagnál. Talán csak valamivel terjengősebb a kel­leténél. A három rész anyaga ugyanis alighanem kettőbe is vígan belefért volna, ha szo­rosabban fűzik a részeket, ha kicsit tempótlan ritmusát fe­szesebbre fogják. De ezek el­lenére is a maga nemében az igényesebb krimik közül va­ló. Izgalmas cselekménye nem légüres térben, hanem meg­határozott társadalmi közeg­ben zajlott, és még erkölcsi mondanivalót is hordozott. Kár, hogy a kis könyvelő és a csinos titkárnő kapcsolatá­nak ábrázolásában a végén már túlzottan is érzelmes hú­rokat pengetett a film, már- már egy szentimentális idill hangulatát keltve. Emlékezik Sütő András Nem volt híján az érzel­meknek Sütő András műsora sem; gyermekkorára, szülei­re, szülőföldjére, az elmúlt időkre emlékezett az éppen 55. születésnapját ünneplő író. Bejárta nemqsak képze­letben, de valóságosan is a számára nevezetes helyszíne­ket, és megszólaltatta a neki kedves embereket. „Nem fel­felé török, uram ... ” ezt. a cí­met adta Sütő a több mint egyórás múltidéző utazásnak. Azaz ahonnan érkezett, akik­ből vétetett, őket idézte: szü­leit, ismerőseit, hajdani ta­nárait, a Mezőség világát, az éltető környezetet. Sütő And­rást — a filmből ezúttal ki­derült —, nemcsak olvasni gyönyörűség, műveinek va- rászlatos' nyelvezete miatt, hanem hallgatni is jó, mert oly szépen szól. oly édesen beszél anélkül, hogy cukroz­ná a szavait, mint senki más széles e hazában. Anélkül, hogy túlcsordította * volna most is az emlékezés poharát. Kígyós Sándor rendező és Neumann László operatőr hűséggel szolgálta Sütő szán­dékait és igyekezetét, sikerült közelünkbe hozniuk, termé­szetes egyszerűséggel az,t a világot, amelyben Sütő And­rás mindig otthon érzi ma­gát. Pusztakamarás, a szülő­falu és a vidék, ahol e falucs­ka elterül, érzelmileg oly kö­zel került hozzánk, hogy úgy érezhettük, mintha csak va­lamelyik szomszéd falu lenne, nem is a Mezőségben, hanem errefelé, itt a Tiszatájon. Olyan ismerősnek tűnt. Leg­feljebb azon csodálkozhat­tunk, hogy miként kerültek ezek a hatalmas dombok, er­dőségek az Alföld sík meze­jére. Ez az emlékezés: tiszta líra — prózában elbeszélve. Villamosmozdony-vezetők vesznek részt rajta, az ország különböző vasúti munkahe­lyeiből, Hegyeshalomtól Zá­honyig. Miskolctól Szegedig. A szakmai ismerétek mel­lett a versenyzőknek politi­kai tudásukról is számot kell adniuk. Az első három he­lyezettet a MÁV jutalomban részesíti. Szolnokon Nyári játékok háza Ezen a nyáron is gazdag szünidei programmal várja a gyerekeket Szolnokon, a Megyei Művelődési és. Ifjú­sági Központ. Ettől a héttől augusztus végéig minden hét­főn, délelőtt 10 órától a „Ti­toklesen” foglalkozásai kínál­nak hasznos elfoglaltságot. A gyerekek megismerkedhetnek többek között a bábozással, a szövéssel, fonással, rajzol­hatnak, festhetnek, népi játé­kokat és táncokat tanulhat­nak, dramatikus játékokban vehetnek részt. Szerdánként — ugyancsak délelőtt 10 órá­tól — a „Tapsterem” várja őket, többek között Váradi Hédi, Rodolfó. Levente Pé­ter, Szergej, Kemény Henrik és a Karsai pantomim műso­rát láthatják a kisdiákok augusztus végéig. Csütörtö­könként a „Mini-mozi” nyújt kikapcsolódást, szórakozást. Délelőttönként az alsó, dél­utánonként a felsőtagozatos diákok számára vetítenek fil­meket. A foglalkozásokat a szol­noki úttörőházzal és a városi úttörőelnökséggel közösen szervezi a művelődési köz­pont. Békés-tarhosi zenei napok Hatodik alkalommal rende­zik meg az idén a békés-tar­hosi zenei napokat^ amelynek rendezvényeivel ezúttal Ko­dály Zoltán emléke, nagy­sága előtt tisztelegnek a résztvevők. Szombaton este hat órakor Békésen, a Dózsa- ligetben a zenei napok nyitá­nyaként felavatják Marton László a száz éve született Kodály Zoltánt megörökítő szobrát. Ezt követően dísz- hangversenyre kerül sor, amelyen a MÁV-szimfoniku- sok és a debreceni Kodály és a Maróthy kórus a Szé­kelyfonót és a Psalmus Hun- garicust adja elő. Másnap népzenei találko­zóval folytatódik a rendez­vénysorozat, amelyen az or­szág legjobb pávakörei mu­tatják be műsoraikat, majd „Kodály Zoltán szerepe a magyar zenei közművelődés­ben” címmel tartanak tudo­mányos tanácskozást. Á jú­lius végéig tartó zenei napok keretében többek között hangversenyeket, műsoros es­teket, zeneiskolások verse­nyeit rendezik meg, s emlék- kiállítást is nyitnak a nagy zeneszerző, pedagógus életé­ről, munkásságáról. Farkas András: Édesanyám (vízfestmény, 46x30 cm) A jászberényi Déryné Mű­velődési Központban holnap délután 4 órakor nyitják meg Farkas András festőművész kiállítását. Törökszentmiklóson, a strand melleti általános is­kolai diákotthon ezekben a napokban sem néptelen. A folyosókon portyára induló vörösnyaikkendős úttörők gyülekeznek, az udvaron élénk vita folyik a bükki kirándulásról, néhány fiú a közeli tóparton várja a horgászszerencsét, míg má­sok a kerékpárjaikat, tisz­togatják. Egyszóval nyüzs­gő, eleven az élet a hatal­mas fákkal . körülvett intéz­ményben. Mindez nem vé­letlen, hiszen ez a kollé­gium biztosít otthont a me­gye minden részéből érke­zett félszáz diáknak, akik július 15—23 között -részt vesznek a -második megyei természetvédelmi úttörőtá­borban. A maradandó él­ményekről faggatom őket. A nagyiváni Juhász Péter hetedikes, de már második osztálytól tagja az iskolája természetvédelmi szakköré­nek. — Nekem az összes túra közül a legjobban az óbail- lai védett gémtelep -tetszett, ahová kerékpárokon jutot­tunk ki. Nemcsak úgy nagy­jából néztük meg a mada­rakat, de alaposan megfi­gyeltük az életmódjukat, a környezetüket, és azt is, honnan, merről szerzik be a táplálékukat. A szolnoki Kiss Lea a dévaványaj túzokrezervá­tumra szavaz, Király Krisz­A Jászberényben látható temperák, olajképek, vízfest­mények, tusrajzok részei an­nak a művészileg is nagyon értékes életműnek, amelyet Farkas András 35 éves taná­ri működése mellett alkotott. A művész legjobb hazai ismerője Bereczky Lóránd művészettörténész szerint Farkas András nem megdöb­benteni akar, hanem gondol­kodásra késztet, bensőséges hangulatú színvilága, aZ élet próbáit emberi arcra író vo­nalritmusai a valóság élmé­nyeit idézik, a témában min­dig jelen van a mindenki számára egyaránt érthető ál­talános prkölcsi tanulság, s az örömöt adó esztétikai ér­ték is. A kiállítás július 7-ig tart nyitva. Népművészeti kiállítássoro­zatot indított a Szolnoki Ga­léria. Eddig három alkalom­tiná a szenttamáspusztai ménesre, a túrkevei Parádi Pálma a szarvasi arboré­tumra, Gutái Erzsébet, a madárgyűrűzésre. A kun- hegyesi Csuvár Csilla más­ról beszél: — Nekem az volt a leg­emlékezetesebb, amikor a távcső, meg a mikroszkóp kezelését tanultuk, hiszen ezek az eszközök is hozzá­tartoznak a természetvéde­lemhez. Nem beszélve ar­ról, hogy külön csoportok­ban figyeltük meg. hol, mi­lyen módon fészkelnek az alföldi madarak, hogyan él­nek a rovarok, mennyire nem élettelen a látszólag kihaltnak tűnő erdei avar­ral fedett föld, a mező. Hát igen, itt még a he­lyes sátorverés is kötelező anyag volt, hiszen nem könnyű úgy leállítani a földre a sátrakat, hogy le­hetőleg ne csonkítsuk a természetet, túrjuk, ássuk fel feltűnően a terepet. A társalgóban a négy őrs, illetve itteni elnevezés szerint munkacsapat eddi­gi összegyűjtött anyagából érdekes kiállítás fogadja a belépőt. A hasonló tárlatok­kal ellentétben itt nincse­nek kitépett növények, preparált állatok, ez a ki­állítás az úgynevezett mo­mentumgyűjtések eredmé­nye. Azaz a gyerekek az állatok, meg az élő és élet­telen természet apró tárgyi mai, „Szolnok parasztpolgári népviselete”, „Faragott guzsa- lyok és rokkák Szolnok me­gyében” valamint „A nagy­kunsági festett bútor” cím­mel nyílt a megye népművé­szetéből ízelítőt adó kiállítás. Péntektől a Tiszafüred kör­nyéki népi hímzéseket mu­tatják be a Galériában a Kiss Pál Múzeum rendezésében. A kiállítást június 25-én dél­után négy órakor Füvessy Anikó, tiszafüredi múzeum­igazgató nyitja meg. A sorozat keretében az idén még öt népművészeti ki­állítás nyílik a Galériában, a Tiszafüred környéki hímzé­sek után a jellegzetes Szol­nok megyei házoromdíszeket, majd a jászsági szűcsmester- ség emlékeit, az öcsödi szőt­teseket, a nagykunsági kari­kásostorokat, valamint a jászsági főkötőket mutatják be. darabjait, elemeit, marad­ványait hordták ide. Szí­nes madártallak, falevélere­zetek, elpusztult, majd fel­boncolt vízisikló, összeszá­radt békatetem, csigaházak, tojáshéjak, termések, ba­golyköpet, benne mezei poc­kok, cickányok állkapcsai­val, emészthetetlen részei­vel. Távolabb egy sárgás­fehér varjúkoponya — ame­lyet hangyák tisztítottak kopaszra — érzékletesen mutatja a természet örök körforgását, azt, hogy az etl*- pusztult növények, állatok hogyan épülnek be az' élők szervezetébe. A táborvezető, Horváth Ernő tanár Tiszapüspökiből érkezett. — A gyerekek közül né- hányan már a tavalyi első hasonló jellegű táborunkban is itt voltak, de a túlnyomó többségnek újszerűek az itt látottak, halottak, tapasz­taltak. Naplót vezetnek gyűjteményeket készítenek a túrák során, talajmintá­kat vesznek, mérik, nézik a vízszennyeződést. Tudjuk, hogy ez az igyekezet csak parányi csepp a tengerben, de abban bízunk, hogy ezek a lányok, meg fiúk visza- térve az iskolába beszámol­nak arról is, hogy a kör­nyezetvédelem nem szűkít­hető le a szemetelés elleni harcra. Hiszen ez egyben a növény- és állatvilág, a föld, a levegő, a víz védel­mét is jelzi. Jó lenne, ha a helyi tanácsok az iskolák környezetvédő őrseivel, szakköreivel rendszeres kapcsolatot tartanának, tu­datosítanák, hogy az adott településen milyen konkrét tennivalókat igényel a kör­nyezet, a növény- és állat­világ, a levegő, a víz védel­me. Mert valami ehhez ha­sonló ennek a tábornak a célja. . Ide minden gyerek el­hozta a kerékpárját is. hi­szen a 'könnyen kezelhető, kétkerekű masina jó úti- társnak bizonyult a rövi- debb 10—20 kilométeres túrák során. Busszal Dé- vaványára. Szarvasra, Bükkbe utaztak, kerékpár­ral Óballára, Szenttamás­pusztára, a környező terü­letekre ilátogattak. Madara­kat hálózni, gyűrűzni, ro­varcsapdákat állítani meg­figyelni az erdők, a mezők, a vizek élő természetének mindennapjait, egyszóval együtt élni a természettel. Közhely, de így igaz: az ember önmagát is el­pusztítja, ha a környező természet biológiai egyen­súlyát felborítja. És a sok, tapasztalható negatív pél­da azt is mutatja, hogy ezt a védő, őrző, óvó tevékeny­séget nem lehet elég korán elkezdeni. A törökszentmik­lósi félszáz táborozó mind­ezt valószínűleg jól megér­tette. D. Szabó Miklós Barsi Sándor, az ácsi Cukorgyár nyugdíjas géplakatosa apjától tanulta a fegyverjaví­tás tudományát, amely ma a legkedvesebb hobbija. A fegyverekhez való hozzáértését jelzi, hogy több esetben végzett állagmeg­óvási munkálatokat a Hadtörténeti Mú­zeumnak is. Képünk azonban nem a mú­zeumban, hanem Ácson készült, Barsi Sán­dor otthonában, ahol a mester nem min­dennapi gyűjteményét naponta ápolja V. M. Vasutasok országos vetélkedője Ötven éves á Kandó-mozdony Nem lehet elég korán kezdeni itju termeszetveaoK laoora loroKszemmiKioson

Next

/
Oldalképek
Tartalom