Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-20 / 143. szám
1982. JÚNIUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Részlet a kiállításból Tóth Menyhért képei a karcagi galériában A kecskeméti múzeumban őrzött Tóth Menyhért festményekből nyílt kiállítás a közelmúltban a karcagi galériában. A tárlat június 25-ig tekinthető meg. Csikók Szépen magyarul — szépen emberül Tegeződés vagy—menekülés? Budapestről „ingázó” tanszékvezetőként jó fél évtizeden át laktam vidéken garzonházban, túlnyomórészt huszonéves fiatalok között. Ők már dolgozók voltak, friss családosak, várták a végleges lakást; én még dolgozó voltam, már gyermektelen, s azt vártam, hogy majd hazaköltözhessem végleg. Azt, hogy tanítványaim — tizennyolc-huszonhárom év közötti egyetemisták — mind tegeződtek egymással, mindkét nemben, akkorra megszoktam már. Nem köny- nyen persze. A húsz és harminc közötti, immár nemcsak nagykorú, hanem valóban felnőtt, majd csaknem hatszáz garzonlakó, ott a házunkban, túlnyomórészt ismeretlen volt egymás számára. Ki hónapokig,'ki néhány évig lakott a többivel; reggel szaladt a dolga után, este hazahozta a szatyrokat meg a kisgyereket; bezárkózott, vacsorát főzött, azután leült a tévéhez vagy a továbbképző tananyaga elé. Volt olyan tőszornszédom nekem is, akit öt év alatt egyszer sem láttam. Azaz lehet, hogy láttam, csak nem tudtam, hogy ő az. Pedig — mint rájöttem később — én kivételes helyzetben voltam. Velem még csak tudtak mit kezdeni. Csak egymással nem. Arra figyeltem fel először; sokan lehetnek haragban egymással. Mikor a liftet vártuk, a később érkezők köszönés nélkül, némán álltak meg az ajtónál. Az én köszönésemet még csak fogadták; de egymáshoz nem szóltak, rá sem néztek. Ha már benn álltunk a felvonóban, és hallani lehetett a külső kapu csapódását, az én kezem megállt a nyomógombon; valaki jön még. Ifjú útitársam, bárki volt, sietve indított, azt morogván; majd a következő menettel! Aztán beköltözött egy frissen végzett tanítványom ifjú nejével. Mi persze jóban voltunk. De a többiekkel — úgy láttam — ugyanabba a feszült viszonyba kerültek ők is, mint a „régiek”. Egy baráti beszélgetés oldotta meg a rejtélyt. Hogy nem harag az oka, nem is rosszaság, csak a félszegség. Mert tizenhat-tizennyolc éves korig nincs probléma. Mindenki tegez mindenkit, első látásra, automatikusan; vásárló is a kiszolgálót, fürdővendég is a kabinost. De úgy húsz év táján kezdődik már a bizonytalankodás. És ez az évek múltával és az állapotok változásával csak nő. Na de ez senkinek sem jó! Meg kell hát tanulnunk kulturáltan magázódni; hogy ne kelljen kerülgetni azt, akit nem tegezhetünk. Mert a kommunikációs zavar — mint látni — egyszer csak magatartásformává torzul! Deme László Múzeumi hírek A jászberényi Jász Múzeumban június 19-én 17 órakor a Régi Zenei Stúdió „A barokk muzsika gyöngyszemei” című műsorát hallgathatják az érdeklődők. A Damjanich János Múzeum Tájak, korok, múzeumok klubja városnéző sétára hívja a klubtagokat június 2fi-ón 16 órától, ahol Kaposvári Gyula, nyugalmazott múzeumigazgató a város műemlékeivel, köztéri szobraival ismerteti meg az érdeklődőket. A Damjanich János Múzeum új állandó régészeti kiállításának ' bemutatására (1982. június 22-én flu. 1 órára) a város valamennyi idegenvezetőjét, az idegenforgalom valamennyi dolgozóját várják. Tárlatvezetést tart Siklód! Csilla régészmuzeológus. Minden szerdán - idegenvezetővel Berekfürdőről a Hortobágyra Kirándulás, szórakoztató programok üdülőknek Berekfürdőt nyaranta közel százezer hazai és külföldi vendég keresi fel. A legfőbb vonzerő természetesen az üdülőhely messzeföldön ismert gyógyvize, ám a vendégek számára nyilván az sem közömbös, hogy a fürdőzésen kívül milyen alkalmak kínálkoznak a szórakozásra, örvendetes, hogy az utóbbi években egyre szépült, épült az üdülőhely, bővültek szolgáltatásai, — szálloda kemping —, az igényeket kielégítő étterem várja a látogatókat. Az éjszakai bár, a disco ugyancsak népszerű az üdülővendégek körében. A kulturális, szórakoztató programok megszervezésében a karcagi Déryné Művelődési Központ is részt vállal. Sajnálatos módon szabadtéri színpada még nincs Berekfürdőnek, de a strand területén alkalom nyílik különböző szórakoztató műsorok megrendezésére. Ezen a nyáron például a szolnoki Tisza táncegyüttes, a Killián György Repülő Műszaki Főiskola zenekara, a karcagi pávakor lép fel az üdülő vendégei előtt. A berekfürdői mozi felújításával lehetővé vált, hogy hetente hat alkalommal vetítsenek — a korábbi keskenyfilmek helyett — normál filmeket is. Ugyancsak hatnapos nyitva- tartással működük ettől a nyártól az üdülőhely könyvtára. Igazán újdonságnak azonban azok a kirándulások számítanak, amelyeket — több vállalat és a Tiszatour összefogásával — szerveznek idén nyáron a Berekfürdőre látogató üdülővendégek számára. A kirándulások lehetőséget nyújtanak arra, hogy a többnyire hegyvidékről érkező emberek megismerkedjenek az alföldi táj, a Nagykunság, a Hortobágy nevezetességeivel. A Volán autóbuszai minden szerdán — idegenvezetővel — indulnak a csoportokkal. A vendégek megtekinthetik a tiszaigari arborétumot, a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum gyűjteményét, majd a Hortobágy nyugati fogadókapujához érkezve az ott levő múzeumot és csárdát is felkereshetik. Nagyivánban a tájház és a Kaparó csárda várja őket. Amennyiben, lesz érdeklődés, karcagi kirándulásokat is szerveznek a jövőben. A Nagykun Múzeum, a karcagi fazekasműhelyek, a Zá- dor-híd és a város más nevezetességei még ugyancsak az ország minden részéről és a külföldről érkező turisták „felfedezésére” várnak. T. E. Kettesben a nézőtéren Mitől jó egy kabaré? Farkasházy Tivadar szerint a humorista egy ritka betegség. A diagnózis abban áll, hogy az e „betegségben” szenvedő egyén fordítva látja a világot, azt veszi észre, ami szabálytalan, ami a megszokottól eltérő. Nos, a humoristának legutóbbi szolnoki liítogatásakor volt alkalma észrevenni néhány, a megszokottól eltérő jelenséget. Mert ugye az nem éppen megszokott, hogy kabaréműsor maradjon el amiatt, hogy nincsen közönsége. Szolnokon pedig ez történt, és gyaníthatóan nem azért, mert megcsappant volna a műfaj iránti érdeklődés .. . A rádió kabarészínpadának adásai például — amelynek szerkesztője Farkasházy Tivadar — a tömegkommunikációs intézet felmérése szerint a leghallgatottabb, legnépszerűbb szórakoztató műsorok egyike. Vagy egy közeli példa: á legutóbbi humorfesztivál váci döntőjén több mint 10 ezer ember tolongott. * — Egyébként a fesztiválra pályázók száma is igen nagy volt. Ötezren küldték el humoros vagy humorosnak vélt írásaikat t— mondja Farkasházy Tivadar. — Igazi tehetség azonban kevés akadt. Más ugyanis a „jópofa” ember, és megint más a humorista. Igazi humoreszket ’ csalc az tud írni, akiben kellő düh és indulat munkál. — ön akkor nagyon „dühös lehetett, amikor megnyerte a rádió'első humorfesztiválját . . . ■— Ez volt az a bizonyos rendőrkabaré nyolc évvel ezelőtt. A „téma” azóta is felfelbukkan az életemben. A múltkorában például egy kis falu belterületén gyorsBeszélgetés Farkasházy Tivadarral hajtás miatt emígyen állított meg bennünket egy rendőr: „Mondják, nem látták a 60 kilométeres táblát?” Mire a mellettem ülő Boncz Géza; „Miért, elvitte valaki?” — Hogyan születnek meg a rádiókabaré műsorai? — Legfőbb múzsánk a határidő. Egyébként pedig többnyire csapatmunka egy- egy kabaré, közösen dolgozunk a műsorokon. Törekszünk az aktualitásra, így a politikai kabarék összeállítását nagymértékben meghatározzák az események is. Az embereket a legkülönbözőbb dolgok érdeklik, de a műsorokból. amelyeket éppen a visszajelzések miatt mindig közönség előtt veszünk fel, az. is kiderül, hogy mi az, ami már érdektelen számukra. Legutóbb például, amikor a sör- és a benzinárak emelését hoztuk szóba. alig-alig kaptunk tapsot. Úgy tűnik, az árintézkedések már nem mennek „eseményszámba”, nem szokatlan, hanem már megszokott, hogy időről időre sor kerül ilyen lépésekre. Egyébként aki jól odafigyel a kabaréműsorokra. a közönség reagálására, köny- nyen rájöhet, hogy éppen akkor mi foglalkoztatja a közvéleményt. — Ez már a kabaré egyik szerepét is jelzi. — A kabaré szerepét többféleképpen ítélik meg. Vannak, akik azt mondják, hogy eg.yátalán nincs szükség rá, mások a társadalom egyfajta „villámhárítójának” fogják fel. Egyik sem igaz. A kabaré önmagában nem tudja megoldani — „levezetni” — a problémákat, viszont jelzi őket és segíti az együttes gondolkodást. — Mikről hallunk a közeljövő kabaréműsoraiban? — A nyári hónapokban „pihen” a kaharé, ópppn mert kevesebb politikai. közéleti esemény várható. A közönség azonban nem marad humor nélkül, többek között Kazal László és Kabos László kabaréműsorát, a Ludas Matyi című szatirikus hetilap est_ jét hallhatják a rádióban az elkövetkező hetekben. Ősztől aztán ismét rendszeres időközönként jelentkezünk, s nyilván azért az idegenforgalmi. nyaralási szezon is szolgál majd kabaréba illő témákkal. ;— Köszönjük a beszélgetést. Török Erzsébet Engedelmes légy! ASSZONYOK A NAGYCSALADBAN A mátraaljai palócoknál a századfordulón még létező családformában, a nagy családban élő asszonyok életét ismerteti meg az olvasóval Morvái Judit könyve, amely a Néprajzi tanulmányok sorozatban jelent meg. Ez az élet nem volt könnyűnek nevezhető. A férj családjába kerülő ifjú menyecske sorsa már a házasságkötés pillanatában megpecsételődött. Mikor a lakodalmas rokonok a kamrában ülő menyasz- szonyt sorra látogatták, mindenki mondott neki a vidám csipkelődésen túl valami jótanácsot is a jövendő házaséletére. „Engedelmes légy!” „Tiszteld meg, becsüld meg az uradat!” Áz engedelmesség és tisztelet nélkül ugyanis az új menyecske nem tudott volna a családi életbe, asszonyi sorsába beleilleszkedni vagy belenyugodni. Nehezítette a helyzetet, hogy a férfi és a nő közötti szoros érzelmi kapcsolat, amely a házasságnak alapja lehetett volna, a legtöbb esetben hiányzott, Ennek hiányában idő múltával csupán a megszokás és a beletörődés könnyítette az asszonyok életét. A házastársak viszonyát az etnográfus így jellemzi: „A férfiak az asszonyt tulajdonféléjüknek tekintették, akik-' nek kötelessége rájuk dolgozni, mindent kedvükre tenni, őket kiszolgálni. Eszükbe nem jutott volna, hogy kedveskedésre, szere- tetre, védelemre is szükség lenne annak a másiknak.” „Az uram nekem soha nem mondta, hogy szép vagyok. Nem is tudta volna kimondani. Azt sem mondta volna, hogy szeret. Nem mondták azt az asszonyoknak.” — vallották a megkérdezettek. Ha szerette is az asszonyt a férj, nem mutatta. „Nem tudom, hogy szeretett-e az uram. Szívi szánékát nem tudtam. Csak másoknak mondta, hogy soha nem tudja megszolgálni az anyámnak, hogy neki adott.” Csak a halál oldotta meg ezt a fajta merevséget. „András bátyám nem engedte eltemetni a feleségét. Várta, hogy hátha nem halt meg igazán.” — emlékezett visz- sza az egyik megkérdezett. Miről beszélgettek a házastársak? A férj és a feleség között legfeljebb csak a munkáról meg a gyerekekről esett szó, így hát érthető, hogy az asszonyok sem éreztek különösebb vonzalmat férjük iránt. Kevés dolog tudta úgy megdöbbenteni az idősebb asszonyokat, mint amikor megkérdezte tőlük valaki, hogy szerették-e a férjüket. Az egyik öregasz- szony hosszas gondolkodás után így válaszolt: „Megsirattam illő módon.” Hasonló volt a többi felelet is. „Nem bántam volna, ha nem is szeretett volna, mindegy volt az . . .” Amikor halottaikról beszélnek az öreg özvegyasszonyok, csak szüleik, testvéreik és gyermekeik után említik meg a férjüket. „Az uram is eszembe jut néha ...” Bensőséges emberi vonzalom, egymáshoz való ragaszkodás, mély emberi érzés azonban csak jobbára azok között támadt, akik mint gyermekkori szeretők kerültek össze, ami nem volt gyakori eset. Ez sem hasonlított a regényes szerelemre, inkább az élet nyomorúsága ellen összekovácsolódott tudatos szövetség volt. S a fiatalkori vonzalom, amelyet már a házasság kezdetén elborított a sok munka, kötelesség, gond, idővel átváltozott lehiggadt szeretetté, élettársi megbecsüléssé. Megnyilvánult ez a szótlanul végzett közös munkában, a tűrésben, az emberi bánásmódban. Erről is vallott az egyik megkérdezett: „Én nem bántam meg, hogy férjhez mentem. A szeretőmhöz mentem. Nem untuk meg mi egymást; nem volt jó módom, de egymásban volt az örömünk. Ha éheztünk, ha szomjaztunk, megtiszteltük egymást. Ha bántották, úgy is jó volt, akkor is megértettük egymást. Mindent elszívleltünk együtt. Nem ivott, nem káromkodott, fez soha rám nem ütött.” De az ilyen házasság ritka volt, mint a fehér holló. — fűzi hozzá Morvay Judit. K. M. Megalakult a Népművészeti Egyesület Tegnap Budapesten meg- alákult a -Népművészeti Egyesület. Kétéves előkészítő munka után a Hazafias Népfront., a KISZ KB, a Művelődési Minisztérium, vala-* mint a Népművelési Intézet képviselőinek részvételével alakuló küldöttgyűlésen fogadták el az egyesület alapszabályát és megválasztották a vezető szerveket. Az egyesület céljának és feladatának a népművészet és a kézművesség hagyományainak, szellemi értékeinek és technikai tapasztalatainak felelevenítését tartja és közre kíván működni a környezetkultúra fejlesztésében. A Népművészeti Egyesület alakuló küldöttgyűlése az alapszabálytervezetet elfogadta, ezzel az egyesület létrejött. Megválasztották a negyvenegy tagú elnökséget, az ellenőrző bizottságot, és Péterfy László szobrászművész személyében az egyesület első elnökét.
