Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-15 / 138. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. JÚNIUS 15. Unoka már van, Mosson otthon az esküvői kép aki még készül Iánoshidai Két hónapja Mezőtúron az áfész-áruház mellett hot dog- és pizzaárusító pavilont állított fel a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat. Az újdonságokat kínáló elárusító- hely nagy népszerűségre tett szert a mezőtúriak körében. Szerelmes levelek Kovács József né május utolsó napján rendre megkapott mindent, ami a másnapi kezdéshez szükséges. Szép nagy házában, az udvarról nyíló tiszta kis helyiségben ott állt a kékre festett hosszú ruhatartó. Az .asztalon mérleg. s szanaszét, rengeteg irattörmb. A fal mellett cégtábla gunnyaszt. Már nem rakják ki a jánoshidai Fő utca 31-es házra. Kovácsné június első napján ugyanis bement Szolnokra, a Patyolat központjába, s visszaadta szépen a már aláírt szerződést. Jó, jó, egv nyugdíjas falusi asszony kis pénzért is vállal munkát. Am, ha jól gondolja, a Patyolat-átvevő- ségért aligha várhat havi öt-hatszáz forintnál többet. Ennyiért nem éri meg. — Gondoljon bele. Kis falu, többségében dolgozó asz- szonyok hoznák a szennyest, a tisztítanivalót, s ugye munkaidejük után vagy pihenőnapjukon. Azért csak résen kellene lennem, hiszen hiába raknám ki, átvétel ettől eddig, a megrendelőt akkor kell fogadni, amikor jön. ɧ láthatja, mennyi iratot kell kezelni. Aztán ezt a helyiséget takarítani is kell, télen fűteni, világítani. Azt ajánlották nekem, hogy a munkáért, a saját házamban történő átvételért a forgalom húsz százalékát kaphatom meg havonta. No, volt már ebben a községben ilyen, az áfész- átvevőihöz mentem, aki egy kisiparosnak szedte össze a munkát. Ö azt mondta, havi háromezernél nem volt több a forgalom. Osztottam, szoroztam, aztán kimondtaim: havi ötszázért ugyan nem csinálom! Bár nincs kint még a cégtábla, éppen munkát hozna valaki. Mentegetőzik. — Mégse vállalom, kedves. Majd a hangosbeszélő bemondja, ha akad valaki erre a munkára. Már ne haragudjon. A szinte zajtalanul járó TEXTIMA varrógépek mellett nevetnek Batka Lászlóné munkatársai, amikor elmeséli: — Óh, kiszolgálnak minket, de mi is kivagyunk szolgáltatva! Itt a mi példánk! Megnősült a fiiam, unolka már van, az esküvői .képet még csak ígéri az alsószent- györgyi fényképész. Szó se róla, meg ne bántsa, gyönyörűen dolgozik, csak idő kell hozzá! Fiatal lányok vágják rá: — Ahogy esküszik, már utazik is Jánoshidáról a menyasszony, vőlegény. Egy esküvői gépért Jászalsószent- györgyre kell menni, igaz, hogy szomszéd, de csak utazás. 25 éve nem mosott fejet „Aki sem írni, sem úszni nem tud, ne tölthessen be közhivatalt” — írta Platon, a nagy görög filozófus majd 2500 évvel ezelőtt. Az ókori görögöknél a fürdés és úszás a testedzés egyik fő formája volt. méghozzá mindkét nem számára. A hellenisztikus kultúrát tovább éltető római birodalomban azonban a nyilvános fürdők már a szórakozást szolgálták és a társasági élet legjellemzőbb színterei voltak. Ha egy császár vagy előkelő gazdag szenátor a népszerűségre tört, ingyen gabonát osztott, cirkuszi játékokat rendezett és közfürdőt, thermált építtetett a népnek. Amikor a keresztény vallás államvallássá vált, a fürdést, mint a pogány erkölcsök megnyilvánulását megtiltotta, és e tilalom alól legfeljebb a gyerekek kaptak egy kis szabadságot. A reneszánsz kezdetén a gazdagodó városi polgárság az élet örömei mellett a fürVagy nyolcvan asszony lány dolgozik a Női Ruházati Szövetkezet helyi telepén. Menyhárt Ferencné csak úgy munka közben sorolja: — Én szívesen kitisztíttat- náim a bútoraim szőrmehu- zatát, aztán a férjem nadrágjait se szívesen mosom magam, örülnék, ha tisztán, szépen kivasalva kapnám vissza. Mások azt mondják, szőnyeget is tisztíttatnának, ha lenne hol. Dehát a jánosr hidai asszonyoknak ez nem adatott meg idáig. És tudja, más községibe utazni szeny- nyessel, az valahogy fáradságos dolog. így marad a saját mosógén s van ugye szabad szombat meg vasárnap. A kert, a főzés, a takarítás mellett kénytelen azt is maga csinálni az ember, aimit máshol megcsináltatnak. Gondozott a haja, látszik rajta a fodrász keze. — Fodrászunk van. Igaz, sokat kell várni, de a jó kezű ügyes asszonyhoz ragaszkodnak a faluban. Beteges, fájós lábú, sokszor mondja, nyugdíjas ő már, egyszercsak nem bírja tovább. Szerencsére még nyitva a kis bolt... Pillesztő a délutáni meleg. Valcsik Józsefné délidőben megszabadította viszeres lábait a guimifáslitól. Mutatja, mondja, hogy fáj. A parányi üzletben régi borbélymes- terre emlékeztető bútorok: — Anyám férfifodrász volt. tőle maradt a berendezés jó része. Látja, az a szék több mint százéves. Talán azért 6s dolgozom még minidig, mert magányomban örülök, ha emberek vesznek körül. A nyugdíjam kevés, pedig 1940 óta űzöm az ipart. Persze, a szövetkezetből mentem nyugdíjba, s ki tudja, mikor mondom ki tényleg: nem bírom tovább. Most a tsz bankettjére is volt rengeteg munkám, a nők egyre igényesebbek már itt is. Mondják sokszor: Klárika, de jó lenne kozmetikus is! Déhát hová? A szövetkezetnek is van üzlete, az is kicsi. Kicsi is, s nem tudnak egy kézhez szokni a vendégék. A helybeli fiatal fodrásznő gyesen van, a szomszéd községből átjáró helyettesítő a buszokhoz igazítja magát. Kénytelen rá. Klárika különben olcsón dolgozik. Nála egy mosás, berakás 20 forint. — Azért az én munkám is könnyebbedet!. Anyuskával még sokáig kútról hordtuk a vizet. Vendég vár az ereszalja alatt. Űj házának szép szobáját műhelynek rendezte be Lipdést is újra felfedezte. A 13. századtól kezdve Európában gombamód elszaporodtak a közfürdők, főleg a gőzfürdők Ezekben a medencét deszkafal osztotta férfi és női részre, gyakran azonban csak jelképesen. Sok helyen végül e jelképes formát is feleslegesnek ítélték. A mindkét nembeli fürdőszolgák pedig különleges „szolgáltatásokat” is nyújtottak a vendégeknek, búiba mennydörögtek mindezért az egyházi és világi hatóságok. A 16. század második felétől viharos gyorsasággal bealkonyult a közfürdőknek: felfedezték, hogy a közfürdők különféle fertőző betegségek, elsősorban a szifilisz terjesztői. Az ijedtségből újabb kordivat lett, amely szerint a fürdés erkölcstelen és egészségtelen. Bethlen Miklós, a 17. század végének legműveltebb erdélyi főura, történetíró, XIV. Lajos kortársa, majdhogynem büszkélkedve írta: „Ritkán ták Árpádné a Damjanich utcában. — Sok a munka. Szeretik az itteni lányok, asszonyok a méretükre készülő ruhát. Varrónő vagyok, régen dolgozom, — sokan mondják, kedvükre. Hát várni kell, s időnként így is összefut a munka. Most, hogy a téesz kiváló lett, három új ruhát is csináltam az ünnepségre. A tavaszon meg ballagők- nak dolgoztam. Asztalán sorakoznak a legújabb külföldi és magyar divatlapok. — Nézzen szét a faluban. Nemcsak a házukra, otthonukra igényesek az emberek, magukra is adnak. Molnár Istvánná, a községi tanács vb-titkára fiatal- asszony. Sóhajt, amikor kérdezem: kiszolgálják vagy kiszolgáltatják a falusiakat. — A tanács decemberben tárgyalta a szolgáltatások helyzetét. Nagyon jól tudjuk, a megoldás az lenne, ha épülne egy szolgáltatóház, benne Patyolat szalon, férfinőj fodrász, háztartási gépjavító. férfi-női szabó, fényképész. A gépeket most gyűjtik, elviszik javítani. Jogosan mondják, hogy lehet az, hogy egy háromezerkétszáz lelket számláló községből el kell utazni egy igazolványképért, s egyetlen férfiszabó se akad egész Jánoshidán? Cipészünk is idős, aki van. Sajnos. 1982. nyarán ez a helyzet. A tanács pénze egy szolgáltatóházhoz kevés. Pedig valamennyien tudjuk, a pár jó kezű kisiparos mellett egy szövetkezeti ház is szolgálhatná a községet. És igazuk van az asz. szonyoknak, amikor a kozmetikust kérik. Talán heti egy-ikét alkalommal megérné egy ügyes kezű szakembernek Jánoshidán fogadni a nőket. Tudja, úgy van ez, mint a lakás. Ha hiszi, ha nem. az új meg feljavított házakban már nemcsak a központi fűtés, a villanybojler a jellemző, hanem a tapétázás is. Szerencsére tapétázó kisiparos van ... * * * Ez van, illetve ez nincs 1982 tavaszán Jánoshidán. A Zagyva nagy kanyaréban úgy áll a falu sok házával, hdtalmas. fás-virágos főut- cájávál a világban, mint egy szép menyasszony. Érdemes lenne lefényképezni a hatalmas szépen gondozott portákat, a piros cseréptető alatt nyújtózó három-négy szobás házakat, a korántsem egymást utánzó, inkább egyéni szép ízlést bizonyító jános- hidaiak faluját. Dehát "fényképész sincs a menyasszony is utazik ... Sóskúti Júlia fürödtem, kivált hideg vízben ... Fejemet van 25 éve, hogy meg nem mosták.” A 18. század végétől újra fellendült a fürdés divatja, hiába volt minden tiltás. Ekkor azonban már a szabad vizekben való fürdést kedvelték az emberek. Míg azonban a középkori városi közfürdőkben meztelenül pancsoltak az emberek (főként a nők), a 18. és 19. század embere szigorúan ügyelt a fürdőrfuhák erkölcsösségére. Az ókori Rómában bikiniszerű fürdőruhát viseltek a nők, a múlt században viszont nyaktól bokáig zárt ruhában ereszkedtek a vízbe. Csak az első világháború után jött el az az idő, amikor a női fürdőruha a mai egyrészesre emlékeztető dressz lett (ehhez igazodott a férfidivat is), és a férfiak és nők végre újra együtt élvezhették a strandolás örömeit. D. I. „Kedves Te! Nagyon megtetszettél, amikor az udvaron a kicsiknek építetted a várat. Én lány vagyok, az 5/a osztályba járok. Ne haragudj, ha kergetőzés alatt mindig téged foglak meg. Kár, hogy a ti osztályotok olyan mesz- sze van tőlünk. Nagyon tetszik a kék szemed. Nekem is kék van ám! Szia, a legközelebbi fogócskáig!” Tizenévesen, meg korábban A bájos, harmatitiszta szépségű „szerelmes” levél írója egy tíz és fél éves kislány. Hogy a kisfiúk és kislányok ilyen korban, sőt már hamarabb is írnak hasonló tartalmú, hosszabb, rövidebb cetliket egymásnak, annak az alsótagozatos nevelők, meg a szülők lehetnek a tanúi. Igaz, főleg kezdetben nagy a titoktartás, dehát itt is igaz a régi közmondás: amiről két ember tud, az már nehezen marad titokban. Úgy tűnik, mint maga a szerelem, így a szerelmes levél műfaja is örök. Hetedik, nyolcadik osztályban a tanulók zöme kapott és már küldött hasonló levelet. Hogy kitől? Ha személyesen nem akad annyi kurázsi, amennyi az átadáshoz szükséges, a tapasztalatok szerint hasonló helyzetekben boldog izgalommal és szívesen segítenek a legjobb barátok és barátnők. Hogy mit tartalmaznak ezek a levelek 13—14 éves korban? Van, aki idézetekkel, költeményekkel lepi meg szíve választottját. íme egy nyolcadikos lány rímbe szedett vallomása: „szeretnék szeretni, szerelmet szerezni, szerelmes szívemet szívedhez szegezni.” A fiúk cetlijeiben kevesebb az érzelem, több a konkrét elképzelés. Randevút kérnek, szeretnének a kiszemelt lánnyal járni, komolyan gondolják a viszonyt, nem hülyéskednek. Ezek a levelek rendszerint rövidek és a legtöbb esetben sebtéberi íródnak egy-egy kitépett füzetlapra. Persze itt is vannak gáláns lovagok, hölgyek. akik már hófehér levélpapírra róják vallomásaikat. A leveleknél maradva, a középiskolás korosztálynál érdekes, új elemek figyelhetők meg. Most nagyon divatos a rózsaszín és a világoskék papír. Ezek a lapok, bőven tartalmazzák a szeretlek, az imádlak szavakat, de még mutatóban sincs bennük egeket ostromló, szóvirágos szólam. Ügy tűnik, bármekkora a szerelem. azért a nemek nem dicsérik túlzottan írásban egymást. „A szememről és a számról még írta, hogy nagyon szép — vallotta be egy helyes lány — de ezzel vége is a felsorolásnak.” írásban „cikisebb” Persze, válaszoltak kórusban a fiúk, annak megvan az oka. „Én mindig csak az érzelmeim felét árulom el kezdetben a levélben, mert nem szeretném, ha teljesen ki lennék szolgáltatva. Hiszen nincs nevetségesebb egy felsült, szerelmesnél. A lány, akivel már egy éve járok, hosszú ideig ugyanezt a taktikát alkalmazta. Kissé bizonytalanná tett, de a leveleiből azért kitűnt, hogy szeret” — írja egy érettségiző fiú. Gondolom, sok ember oldalát furdalja a kíváncsiság: miről is van szó a „tinik”, szerelmes leveleiben? A megszólítás rendszerint becenév, vagy egy olyan kitalált becenév, amelyet csak ketten értenek. A lángolóan szerelmes leveleket sokan piros golyóstollal írják. Viszatérő motívumok: már régóta figyellek, tetszel nekem, szeretnék veled járni, teljesen beléd zúgtam, melyik a kedvenc zenekarod, találkozzunk, a presszó, a mozi, á strand előtt ekkor és ekkor stb. Később, ha a kapcsolat már tartósabbnak bizonyul, „nyúlnak” a levelek. Nem ritka a 4—5 oldalas, de láttam 12 oldalast is. A szerelmes lány vagy fiú — a kívülállónak kínos alapossággal — szinte szó szerint mindenről beszámol. ír magáról. mi volt az iskolában, a kollégiumban, milyen jó volt vele legutóbb, leírja hogyan telik el egy napja, a délután, az este. Visszatérő szavak, kifejezések: a szeretlek, a nagyon hiányzol. a vigyázz magadra, az ekkor és ekkor gondolj rám stb. Mindkét nem elismeri: jó érzés szerelmes levelet kapni. Ezt a levelet már ebnen a korban borítékba ililik tenni és leragasztani. Még akkor is, ha kézből kézbe postázza a közvetítő. Jól látja mindezt egy 16 éves lány: „Szerintem a szerelmes levélírás addig nem megy ki a divatból, míg két ember tetszik egymásnak, kedveli egymást. Anyuhoz, nagymamához viszonyítva a mi stílusunk változott, kötetlenebb. szabadabb, mint régen. Ez azért van így, mert mi már nagyon szeretjük a lezser, közvetlen szöveget.” Divat az idézet Azért a huszonévesek se kivételek. Példaként egy 24 éves nő szép szerelmes leveléből citálok: „— Ezt itneg mintha az én nevemben írta volna Váci: „Lámpa voltál, vetkeztél: Tollászkodó csillag — Csókoltam forró sebét Levett szárnyaidnak” Bizony édesem, de sokszor így van, ha a napi fáradtsággal megérkezel hozzám! Mások csak repülni, szárnyalni látnak, de én azt is, iha leszáliLsz végre. Meg azt is, mennyi vesződség árán emelkedsz fel... Várom a postást, de négy napja már egyetlen sorral sem kopogtatott be hozzám. Teljesen elkenődtem, azt se tudom, mi van VELED? Si- kolts, kiálts, írj valamit!, hadd tudjam meg, hogy élek, hogy élsz, hogy élünk Te ... Te ... a Te ... Csip- csiriped”. És a válasz? Egyetlen részlet belőle: „összes bálványimádó pogány ősöm nemzedékeimben meglapulva bennem tört ki teljes erővel ez az érzés. A komplikáció csak az, hogy ők faragott képet bálványoztak, de én egy gyönyörű, eleven, hús, vér nőbe szerettem. Te mindentudó, rózsaszínű nyelvű Csipcsirip. Véletlenül nem tudod ki az?...” Nincs életkorhoz kötve Ne higgyük, hogy a szerelmes levél csak a tizen- huszonévesek, harmincasok privilégiuma. Álljon itt példaként egy 71 éves kisújszállási nyugdíjas levele. Súlyos beteg feleségéhez írta a debreceni klinikára. „Az András nap nagyon megrázta a szakállát. Tele hóval, jéggel a világ, tán még a te ablakodba is jutott belőle anyukám. Takarózz be nagyon, mert én itthon megfáztam! Várom a gyerekeket, az unokákat, szombaton öljük a hízót. Viszünk belőle neked is másnap, ettől biztosan meggyógyulsz. Odakinn a jó kutyát se vernek lki, idebenn meg meleg van, szól a televízió. Ülök a kanapén, és arra gondolok, mi lenne, ha most hirtelen belépnél hozzám. Nagykendőben, pirosán. mosolyogva, ahogyan szoktad . .. A szerelem, a szerelmes levél az élet szép ajándékai közé tartozik. Különösen akkor: ha igaz szívből íródik és igaz szívvel fogadja valaki. Elvégre egy ilyen küldemény akkor is kincs, ha tizenévesen szerkesztik, és akikor is az, ha hetven- egynehány. esztendősen csoszognak el vele a postára. D. Szabó Miklós Fürdözésdiva t
