Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-02 / 127. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 19812 JÚNIUS 2. Márványtábla Grúziából Kedves vendéget fogadott a mező­túri városi pártbi­zottság május kö­zepén. A grúziai Szamtredjából ér­kezett Gogija Be- nyija Nyesztero- vics, aki a Nem­zetközi Vöröske­reszt segítségével derítette fel, hogy bátyja, Gogija Alexandr Nyesz- terovics 1944. ok­tóber 21-én Mező­túr felszabadítása során halt hősi halált és a mező­túri temetőben nyugszik. Grúziá­ból márványtáb­lát hozott bátyja emlékére, amelyet a közös szovjet síron helyeztek el. A bensőséges ünnepségen részt vett Móricz Béla, a városi pártbizottság első titkára is. A grúz vendéggel ő látható a beküldött képen. A messziről jött látogató öt napig élvezte a város és a Dózsa György Szakközép- iskola vendégszeretetét. Is­merkedett, nézelődött, ellá­togatott a Kossuth itéri szov­jet hősi emlékműhöz, meg­győződött a szovjet és a magyar nép tiszta, igaz ba­rátságáról — kaptuk a .tá­jékoztatást. Szúnyoginvázió Panaszkodó szolnoki ol­vasónknak a Majorköz-dűlő- ben van kis üdülőtelke (a holt-Tisza-parti, ún. állami gyümölcsös tájékán), amely tulajdonképpen zártkertnek számít. Azért vásárolták an­nak idején ők is, a többiek is (s azért veszik bérbe mos­tanság is sokan a kiparcel­lázott telket), hogy hét vé­gén ott pihenjenek, kikap­csolódjanak, a kockaházak­ból „kiszabaduljanak”. Tö­kéletes a harmónia — hall­hattuk —, öröm hét közben, hétvégeken gyönyörködni kezük munkájában: a ma­guk ültette fákban, bokrok­ban, virágokban. A maguk termelte zöldségfélék meg­könnyítik a főzést, „besegí­tenek” a .háztartásba. Ez sem utolsó dolog a kellemes idő­töltés mellett. A tökéletes harmóniát a szúnyogok garmadája bont­ja meg, amelyek megkeserí­tik kora délutánjaikat, a langy estékről már nem is beszélve. Hiába vásárolják a szúnyogriasztót, a hívat­lan vendégeket ez nem za­varja a „csipkelődésben”. Ennek következtében aztán — kenőcs ide, kenőcs oda — vakaróznak, kaparóznak — együtt a család, a családok, mintegy esti tornaként. Ám annak legalább haszna vol­na... Tavaly is reménykedtek, az idén méginkább: majd csak permeteznek az ő kert­jeik táján is, erre azonban — nem tudják miért — hiá­ba várnak. És már unják ü vakaródzást. Szemétkérdés Oláh János levele Jászbe­rényből érkezett. Az első kerületben lakók március­ban tájékoztatót kaptak a Városgazdálkodási Vállalat­tól. Mi állt benne? A jö­vőben nem hétfőn és csü­törtökön, hanem kedden és pénteken szállítják el a sze­metet. Ez egyszerű és vilá­gos, ezért az érintettek ehhez is tartották magukat. Nagy volt a meglepetésük, amikor azt tapasztalták, hogy a vál­lalat a saját maga által ja­vasolt időpontot nem tart­ja meg. Jelenleg a helyzet: egy-két kivételtől eltekintve keddi napokon elszállítják a szemetet, pénteken nem. Az viszont előfordul, hogy csü­törtökön jelenik meg a szál­lító jármű, amikor az em­berek — tartva magukat a tájékoztatóhoz — nem rak­ják ki a szeméttartókat. Nem értik a vállalat szán­dékát. Csupán azt tudjáic, semmiképpen nem lehetett cél, hogy a pénteken kira­kott szemetesedények ked­dig az utcákat csúfítsák. Nyugalom a gallysátor alatt Január 27-én közöltük G. Cs. Gy. szolnoki olvasónk észrevételét, valamint be­küldött fotóját „Gazdátla­nul...” címmel. Olvadásra vagy olvasztásra vár a több mint egy hónapja a Rákóczi úton „rostokló” IFA teher­— gépkocsi — kérdezte akkor. S figyelmeztette egyben ja tulajdonost: ha igyekszik, a gépkocsi vázával még elszá­molhat a leltárban... A tanácsot megszívlelték: az lFÁ-t január 28-án el­szállították. Hová? Erről nincs információnk. Amit tudunk, azt sem a „gondos gazdától” tudjuk, nem is a levél írójától. Most ismét van egy fény­képünk, amelyet fotóripor­terünk készített. Ezúttal is egy olvasónk hívta fel a fi­gyelmünket rá, hogy a Hu­nyadi út 56. előtt egy ka­mionszerű hússzállító kocsi tétlenkedik körülbelül két hónapja. IRajta a .feliratit Vásároljon egész évben... Hát, ha ezzel szállítanak (?), nem jut el a megrendelőhöz az áru... Mozgalmas vasárnap Május 23-án, vasárnap ezerkétszázan vettek részt Mezőtúron az országos sportnapok eseményein. Mint Papp János, a városi tanács elnöke megnyitójá­ban elmondta, a városban negyedszázados múltra te­kint vissza a sportnapok megrendezése. A sportkombinátban négy általános iskola tanulói sza­bad- és zászlógyakorlatokat mutattak be. Újszerű volt a Dózsa György Szakközépis­kola gúlagyakorlata, vala­mint a Teleki Blanka Gim­názium és Közgazdasági Szakközépiskola kalapos gimnasztikagyakorlata. A „Sportolj velünk” zárókép­hez nyolcszázan sorakoztak fel a zöld gyépre. Ezután kulturális műsort adott a Petőfi énekkar Ká- vási Sándor vezetésével, a Szivárvány citerazenekar és a Klub kisegyüttes. Játékos vetélkedők, akadály ügyessé­gi váltók következtek a nagy füves pályán. Egyidejűleg a sportcsarnokban röplabda- és kosárlabda-bemutatót tar­tottak. Délután az OSN-ku- pamérkőzéseken mérték ösz- sze ügyességüket a női és férfi kispályás labdarúgás, valamint a serdülők kézilab­datornájának résztvevői. Ez­után .teniszbemutató követ­kezett serdülő és felnőtt korosztályú résztvevőkkel. K. J. P. Mezőtúr 25 éve „értek”... Június 26-án 16 órakor a tiszafüredi Kossuth téri Ál­talános Iskolában (volt gim­názium épülete) találkozóra gyűlnek össze azok, akik 1957-ben a Kossuth Gimná­zium IV/a iosztály tanulója­ként érettségiztek. Néhány osztálytársuk, egykori taná­raik tártózkodási helye, címe ismeretlen. Kivételesen vál­lalkoztunk a „postás”-sze- repre. Az érdekeltek Négyesi Imrénénél — aki az iskolá­ban Fodor Olga névre „hall­gatott” — jelentkezzenek. Címe: Tiszafüred, OTP já­rási fiókja. • Kerülgetjük, kerülgetjük Mi, járókelők hetek óta kerülgetjük a két szép szál deszkát a szolnoki, Kossuth téri Irodaház előtt. Mint a macska a forró kását... Amikor valakik valamiért feltúrták az aszfaltot, „be­ásták” magukat a mélybe, a képen látható összedőlt kor­lát volt a figyelmeztető: Ember, vigyázz, itt dolgoz­nak, nem fontos belerohan- nod a gödörbe... Aztán a VÁLLALAT el­végezte a dolgát, „elvonult” a munkaterületről. Kerülget- te-kerülgetite, hogy a hely­színt teljesen rendben hagy­ja, addig-addig, hogy sike­rült is. (Egyelőre.) Az a két szép szál deszka a „szala­gokkal” igazán nem számít. A legközelebbi alkalomra (pedig sokszor kellhet ne­kik!) lesz másik. S egyálta­lán: ki figyel oda ilyesmire? Hozzászólás cikkeinkhez Éjszakai dübörgés címmel közöltünk egy héttel ezelőtt egy olvasói levelet. Írója azt tette szóvá, hogy) a szolnoki Hunyadi út—Jó­zsef Attila út „sarkán” épü­lő KSH—SZÜV székház cö- löpözési munkálataitól a környék lakói nem vagy csak alig tudnak aludni. Az­nap három (!) hasonló pa­nasz „futott be”* másnap még egy. Nem az a kíván­ság, hogy hagyják abba az építkezést, csupán azt kérik: a csendrendeletet tartsák meg, lehetőleg 22 órától reg­gel 6-ig. Mellesleg jegyez­zük meg: az egyik panaszo­sunk mozdonyvezető, aki 2— 3 ezer embert szállít, ha szolgálatban van, a másik ápolónő. A május 27-én je­lentkező panaszos akár alá­írásgyűjtésre is vállalkozott volna. Erről lebeszéltük, ígértük, igyekszünk valami „biztatót” megtudni az ille­tékesektől. Próbálkozásunk nem sok sikerrel járt, azaz: nem sok vigasztalót közölhe­tünk az érdekeltekkel... » * * A Szolnok megyei Beru­házási Vállalat a műszaki tartalmat kéri számon; a munka tervek szerinti el­végzését. A kivitelező mun­kaszerződésébe — nevezete­sen abba, hogy mikor, kivel dolgoztat — nincs beleszó­lása. A kivitelezőtől, a Szol­nok megyei Állami Építő­ipari Vállalattól tájékozód­tak, hogy rendelkeznek-e a hangos munkavégzéshez szükséges engedéllyel. Igen! Másolatát mi is láttuk, a Szolnok városi-járási Rend­őrkapitányság adta ki 1982. április 22-i dátummal. Eb­ben többek között ez is sze­repel: „...a felesleges zaj kel­tést (motortúráztatás, hang­jelzés stb.) kerülni kell...” A panaszosok által kifo­gásolt dübörgés elkerülhe­tetlen, a munka technológiá­jával járó zaj. „Mellesleg” JOGI KÉRDÉSEK a gyesben Több mint másfél évtizede van lehetőségük a dolgozó asszonyoknak, hogy gyerme­keiket hároméves korukig a nap minden órájában szem előtt tartsák, gondozzák, ne­veljék. Nem kell őket hajna­li buszokon, villamosokon távoli bölcsődékbe, „anyahe­lyettesekhez” cipelniük. Fi­zetés nélküli szabadságuk nemcsak munkaviszonyban eltöltött időnek számít, ha­nem még segélyt is kapnak ezért, hogy anyai hivatásuk­nak élhetnek. A gyermek- gondozási segély jelentős tá­mogatás, de a gyakorlat azt bizonyítja, hogy ahol a férj kis- vagy közepes keresetű, még inkább ha az anya egyedülálló, anyagi. nehéz­ségei támadhatnak a család­nak az asszony teljes fizeté­se nélkül. A kisgyermekes anyák helyzetével kapcsola­tos feszültségek azonban nem szűkíthetők le a jöve­delem gondjára. Sokan attól tartanak, hogy az otthon­töltött évek során elmarad­nak a felgyorsuló szakmai fejlődéstől. A szerkesztőségi posták­ban levelek tömege tanúsko­dik arról, milyen szívesen jártak volna be munkahe­lyükre részmunkaidőben vagy vállaltak volna bedol­gozást az asszonyok. Eddig erre lehetőségük nem volt. Bár a termelésből hiányzó asszonykezek komoly mun­kaerőgondokat okoztak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a most elfogadott — és május elsején hatályba lépett — kormányhatározat a munka és a gyermeknevelés egyide­jű vállalására serkent. Az új jogszabály lehetőséget ad arra, hogy az édesanyák a gyermek másfél éves kora után a gyes összegének tel­jes folyósítása mellett rész- munkaidőben — havi átlag­ban napi négyórai — mun­kát vállalhatnak. Sokáig bombázta az illeté­keseket a sajtó, rádió, tele­vízió a kérdéssel: az apák miért nem maradhatnak ott­hon gyesen. A fő indok az volt (jogosan), hogy az egé­szen pici gyerekek gondozá­sára az édesanyákat tartot­ták alkalmasabbnak. Az ösz- sze-összecsapódó nézetek vi­tája eredményeképpen meg­született a kompromisszu­mos' megoldás. A csecsemő­ket ápolják-gondozzák to­vábbra is az anyák egyéves korukig, de legyen meg a lehetősége a családnak a döntésre: anyagi vagy szak­mai szempontból melyik há­zastársnak előnyösebb a gyes. A gyerek egyéves korától az apa is élhessen ezzel a le­hetőséggel, ha akar. (Nem elhanyagolható bizonyítéka az egyenjogúságnak.) Óriási kedvezmény az is, hogy a súlyosan fogyatékos vagy tartós beteg gyerme­kekkel nem három, hanem hatéves korukig vehetik igénybe a szülők a gyermek- gondozási segélyt. A bedolgozók, részmunka- időben foglalkoztatottak, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok családtagjai csak mos­tantól lesznek jogosultjai a gyesnek, amennyiben leg­alább kilencven napon át (munkamegállapodás alap­ján) részt vettek a közös te­vékenységben. Az új kedvez­ményezettek nemcsak újszü­lött gyermekeik után igé­nyelhetik a gyest, hanem már korábban született, há­roméves korukat még el nem érf fiuk-lányuk után is, azok harmadik életévének betöltéséig. Mivel a társadalombiztosí­tási szolgálta (.ásókat (anya­sági segélyt, temetési segélyt) kiterjesztették a kisiparosok­ra is, sokan most úgy vélik, a gyes is megnyílik számuk­ra. Nos, sem a kisiparosok, sem az egyéni gazdálkodók nem jogosultjai továbbra sem a gyesnek. (Ám azt ki­vételes méltányosságból megkaphatják, ha kérelme­zik a megyei társadalom- biztosítási igazgatóságokon.) Az egyetemi, főiskolai hallgatókra sem terjesztették ki a jogszabályt. Tehát gyes nem jár továbbra sem nekik születendő gyermekeik után, de problémájuk rendezésé­ben más segítségre számít­hatnak. És végül a gyermekgondo­zási segélyre . való jogosult­ság megváltozott feltételéről: eddig a szülés napját meg­előző tizennyolc hónapon be­lül egyévi, legalább hatórás munkaviszony kellett ahhoz, hogy a jogosultságot megsze­rezzék. Ezután elegendő, ha a dolgozó nőnek a szülés napját megelőző két éven belül kilenchónapos. leg­alább négvórás munkaviszo- nva van. Ez óriási ielentősé- gű a fiatalok esetében, akik gyakran egy-két hónap hi­ányzó munkaviszony miatt estek el a gyestől, illetve méltányosság gyakorlását kellett kérniük az illetéke­sektől. Dr. Kertész Éva a legolcsóbb alapozási mód... Akiknek a jelenleg folyó cölöpözés sokszor okoz ál­matlanságot, nem vigasz, hogy korábban készült már ilyen módszerrel épület­monstrum a megyeszékhe­lyen, közvetlenül a kórház szülészeti osztályának szom­szédságában). SzüLő, vajúdó kismamáknak, nőgyógyászati betegséggel ápoltaknak kel­lett elviselniük a szakembe­rek által is kétségkívül kel­lemetlennek tartott zajt. Olvasóink szóvá tették, hogy nappal nem cölöpöz­nek. De igen! — kaptuk a tájékoztatást, csakhogy a zajt a 4-es főút forgalma „elnyomja”. A környéken élők többsége nappal a munkahelyén tartózkodik, ezért sem hallhatja a dü­börgést. Vigaszként csupán annyit írhatunk, hogy e na­pokban körülbelül a cölöpö­zés felénél tartanak. Olyan ígéretet kaptunk, hogy azért megkérik az alvállalkozót: a lehetőségeken belül legye­nek tekintettel a lakosságra. Az emberek megértő türel­mére számítanak. Jövőre (is csak) segítséggel Közérdekű észrevétellel kereste fel szerkesztőségün­ket Pipó István szolnoki la­kos, a Véső úti VILLÉRT- bolit dolgozója. Munkájukat, a szállítást esetenként a be­tonúton összegyűlt víz nehe­zíti leginkább három éve — panaszolta. A Véső úti „Kis- balaton” címmel közöltük április 28-án amit elmon­dott, mellette egy fénykép is helyet kapott. Mátyás Zoltán osztályve­zető főmérnöktől (Szolnoki Városi Tanács V. B. mű­szaki osztálya) érkezett az alábbi válasz: „ . . . A mintegy 30—40 fm csapadékvíz-csatorna építé­sét júniusban a Kommunális Üzem elvégzi, ez azonban a gondoknak csak egy részét oldja meg. A Véső Utcának ez a szakasza kiskockakő­burkolatú, építési idején normál közúti forgalmi ter­helésre méretezték. A bur­kolat lejtését, oldalesését a rendkívüli tehergépjármű­forgalom eldeformálta, így a csatorna elkészülése után is lesz víz a burkolat egy ré­szén. Ennek megszüntetésé­re két alternatíva kínálko­zik: a kiskockakő felbontá­sa és újrarakása, amihez ma már alig található szakem­ber. A másik: egy aszfalt- szőnyeg terítése, megfelelő kiegyenlítés után. Erre 1982- ben a tanácsi költségvetés­ből nem tudunk fordítani, 1983-ban is csak a Véső ut­cában elhelyezkedő vállala­tok anyagi hozzájárulásával kezdhetünk neki az aszfal­tozásnak ...”

Next

/
Oldalképek
Tartalom