Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
)eák Mór: Utassy József: Anyám Kikeletek 1 konyháké megmelegedett Havazz, i szürkeség barnára vált tavaszi félelem felvinnyogott Te nikor kar jába vett anyám pelyhes pünkösdi f játék elvesztette ízét tél! Kakukkszavas! lopott körte zamat át Mint a világ: ’Z eget nyakamba kötötte álként úgy ringatott anyám fölfegyverezve minden ág! tíesék tündére volt ő akkor nelegítös királyleány neg kellett volna lesnem Avass katonáddá; Tavasz! Örökzöld Földem! [egyszer Májusom le elaludtam az oldalán Cigány virágárusom! 'nem szegi kedvét-szárnyát, meggyötrik bár a kányák; a fegyver dúl ás közben gallyával fölénk röppen; ahogy fortyog a század, úgy t er eb ély ül ága; a békés jó hirt szólja reményzöld lobogója. ^himnusz zakában alszunk, ne ik munkban viharzunk. ne, jgtalanra. » őrit a kamra. k gyöngeségünk. <mind benne égünk. erdő ifái elrejtenek az ,utak is 1elrejtenek a Ifüvekben te lélegzet a patakban te lélegzet erdő fái engedjétek ti utak is engedjétek menekülni de miért is megnyugodni de miért is Pákolitz István: Galamb Sóétól Picassóig rzüntelenül mozgósít; nlágnyi küldetéssel tszít békességre; Annus József: zoirubat dél. A kés falusi állomásán mind többen gyülekeznek. Persze, a kútfúrók is megjöttek már. lehetnek vagy tízen. Letelepednek a vaslábú padokra, csöndesen ülnek. Hiába, egy hét mimikájának húzása a karokban, derekakban. Nem lármáznak most, mint hétfő reggel szoktak. Az adóügyes, aki kéthete összekülönbözött velük a hangoskodás miatt, most is tartja a haragot. Odébb áill meg. kint a rnorton-kút mellett, s távolra néz, el a váltók felé, mintha bizony arról jön a vonat. Itt van már a három fiatal tanító néni, akik együtt laknak a volt jegyzőlakásban. s jön apró lépteivel a plébános úr is. Köszönget jobbra-balra. Aki nem ismeri, meg nem mondaná, hogy pap. Szürke öltöny, legényesen kigombolt ballonkabát, éppen csak a táskája furcsa valamiképp. Nem is táska az, imkáibb mulatságosan kicsi, fából készült barna bőrönd. Csend van. Néha puffan valami, reccsen egy ág. Ritkásan esnek az ütések: öregember munkálkodásának hangja. . — Nézd. az meg keresztapám — mondja az ünneplős középkorú férfi a feleségének. Bent állnak a gesztenyefa alatt, az asszony kezében süteményes üvegtál, a férfiéban demiizson. Lakodalomba készülhetnek. Nagyobbacska fiuk kabátot szorongat a hóna alatt. — Fogd ezt meg — nyújtja neki apja a kötött üveget. — Megnézem az öreget. — elindul a rakodó irányába. Ott, közel a szertár sarkához, hajladozik a nagy fejszével Balogh Mihály. — A fenéért csámborogsz el, -mindjárt jön a vonat... — Hol van az még — legyint az asszonyra a férfi. — Hol van. hol van. Váró vonatot még nem láttál... Egy hosszú, nagy csont ú. i-nas kútfúró is elindul a lakodalmas ember u-tán. Kíváncsiságból. Neki nem jutott hely a pádon gondolja, megmozgatja kicsit a lábait. — Aprítja ám. keresztapám! Adjon isten ... — áll meg az ünneplős tói. — Te vagv az, Misukám? Hát aprítanám de nem könnyen adja meg magát, a teremtésit.. — Japán akác. ugye? — Az. a fene a fajtáját, azért olyan szívós. Tudod ideadta a főnők mindiből. Vegyem ki, oszt vigyem. Nem kell máma már a vasútnak részt adni. Nekem meg jól jön.. — A tuskóval mért kínlódik? El kellett volna fűrészelni a tö" vinél, aztán kalap... — szól most bele a hosszúra nőtt kútfúró. .-— Á, az olyan nem munka — -ingatja a fejét az öreg. — Kár is 'OZAT : igyekezzünk, kérem, nincs sok 5. Nincs sok, ezt tudtam. Párolgó ritékpáncélomban, amely úgy ta- dt rám, mint a mélytengeri búrok gumiruhája, csak ültem égis tovább, és kínomban rágtam toliam végét. Sietni kellene. Szakát kezdtem gyűjtögetni: céltuda- sság. igazság, idő. De . a szavak ■m álltak össze mondatokká. Ak- >r becsuktam a szemem megint, így elűzzem a szavakat, amelyek irülálltak. mint a festett utcalá- 'ok, és üveges tekintettel néztek m. Megmozdulnék, de nem merek, ;y vörös üstökű ellenőr jár a park között, jó lenne láthatatlanná ilni. Dolgozatot kellene írnom, azoló jelentést. Ha az idő héját bontogatom, én magam maradok, ri egyszer, régen, ott álltam egy űtőasztal előtt, beszivtam a vér édeskés szagát, fölemeltem egy szikét, fülemben megsokszorozódva dübörgött a szövetek recsegése, egy szempár tapadt rám, halálos rémülettel, mondtam valamit, a szempár elváltozott, a fuldoklók hite sugárzott rám. Mindez igaz, bár mindig elgyengülök a felém tartó tű láttán, ha a hegyén az az apró szökőkút serken. Mégis igaz, mert voltam már dohánygyári munkásnő is, pedig nem is akartam az lenni — ott álltam a gép mellett, orromban hűvös, telt, komoly illat, puhán hullott le az őrölt dohány, s mint hó a kerítésre, úgy ült rá a peremekre, meg kellett nyalnom a szájam szélét, mielőtt a fogantyúkhoz nyúltam volna. Voltam már kőműves is, és titkon elmentem a házak előtt, amelyeket én építettem, elbámulva a sorson, ami nekem adatott; és az egyik világos ablak mögött — az én ablakom mögött! — láttam egy összeboruló párt. És voltam bányász is, éreztem magamon a föld roppant tömegét, és elámultam a merészségen, hogy nyikorgó köteleken leereszkedtem ide, és most járatokat vájok magam előtt. És mérnök is voltam, gyárat építettem, amely mint egy óriási élőlény vac- kolódott el a tájban, és fülsiketítő szívdobogása betöltötte a környéket, aztán szedtem a sátorfámat, és elmentem más vidékre, szelíd függönyök mögött gépeket rajzoltam,, majd beálltam mögéjük, figyeltem a fémforgács kígyózását, egy konyhában nagy fedőket emelgettem, majd ki lestem a terembe, és együtt nyeltem azokkal, akik a főztömet ették, és persze föltaláltam a kereket, a telefont és a szocializmust, fölfedeztem Amerikát, a Saturnus gyűrűit és a relativitáselméletet, megtaláltam az északnyugati átjárót és a Kék Madarat, lefestettem Saskiát, megírtam levelemet Anyeginnek, kuruc vitézeimmel átkeltem egy mocsáron, Kufsteinben patkányokkal társalogtam, és nyirkos erdők mélyén partizántüzek mellett melegedtem. De voltam nyolcvanéves aggastyán is, lelkemben elcsitultak a viharok, és amikor nyolcvanegyedik évembe léptem, elkezdtem végre japánul tanulni, amire egész életemben vágyakoztam. Nincs sok idő. mondta a vörös üstökű tanító a padok közöttiárva. de én tudtam, hogy az a kevés is elég lehet valamire. Lehetek még minden. utcaseprő. aki egy percre lehunyt szemmel élvezi a napot, magányos hajós az óceánon, tudós, aki csodát lát a mikroszkópban, s persze tanú is, az utolsók egyike, aki VÁRAKOZÓK a tuskát benne hagyni, meg ki tudja: kihajt a gyökér, nem győzik irtani. Majd mondják akkor, hogy na. az öreg Balogh csak a színét szedte meg a levesnek... Aztán hová? — kérdi a keresztfiút. — Lakodalomba — mondja amaz közömbös hangon. — Hát az jó, Misukám! — Tudja a fene. Nem hiányzik. Tudja, nem úgy van már. mint valamikor. Valahogy nem ácsingózik rá úgy az ember fia. — Azitán kihez? — Rózsánknak a lánya ment férjhez. Tudja, az asszony nénjié. — Jól van az. na. Azt mondják, nem az a fontos, ki a halott, hanem hogy mát eszünk a tdrban,... — Mosolyog, heherész az öreg a saját tréfáján, aztán belekap a tenyerébe, nekiveselkedik újra. Egy oldalt induló majd' hirtelen lefelé görbülő gyökeret csapkod, de bizony nem sóik sikerrel. Ügy rúgja az vissza a fejszét, mint a gumi. Apró. sárga forgácsok válnak le róla. akkorák csak, mintha bicskával faragnák ... — Szívós egy fa ez. úgy nézem — szól isimét a kútfúró. — Az. hallja. Ilyet még igaz, tán soha nem vettem ki. de nem hittem volna. Azt mondjuk, ugye, a rendes akácnál nincs erősebb. Hát én azt nézem, hogy ez nehezebben adja meg magát... — A fejsze éles? — Ez? Már hogyne lenne. Nézze csak meg... A kútfúró fölemeli a fejszét. Nézi. Ujjaival is megtapogatja. — Békebeli — mondja. — Ebben nincs hiba... Na, kilépne a gödörből egypár perere bátyám? Megpróbálom már én is. hátha szót fogadna ... — Hát próbálja, na... — néz föl rá bizonytalanul az öreg. nem is tudja tréfára vegye-e vagy komolyan. De amaz mér gombolja is az ingujját, veti a bőrzakót, nyújtja a lakodalmas embernek. Akkor hát komolyan gondolta. Kimászik Balogh Mihály, átadja a helyet. Nézik az idegent. Jól beállt. annyi bizonyos. Lendíti a fejszét, lecsap. A kutyafáját! Itt aztán van erő. Még egy no- még egy kicsi, a gyökér már meg is pattan, akár az elvágott kötél. Billen az egész fa a rakodó felé, de ki nem dől még. liismeröen bólogat az öreg — Ez igen. — Kát hüá|áa, útit már csak fogytán az erő. — Odalép azért a fához, mintegy mutatva. hogy azért ő i tt a vállalkozó. Lök- dösi a derekat, de bizony feszesen áll még. mozgatja a földet erről is. arról is a lent cövekelő gyökér. A kútfúró újabb feszes kötélnek vág oda. Erre fölfii gyeinek már a társai is. — Nézzétek — mutat a bajlódó ember felé a kis köpcös, micisap- kás. — Károly elállt napszámba.... Nézzük már, mit csinál. látja még a világot homokvárként összeomlani. Holnap talán rájövök, hogy a cukrászmesterség a legszebb, mert egy marcipántortában benne lehet a világegyetem. Holnapután esőcsepp lehetek, amelyet egy szempillantás alatt fölszippant egy szomjas fűszál, de azt gondolja mégis, hogy ő az Eső, ami mérföl- des területet ment meg a szárazságtól. Zizegtek a teleírt papírlapok, a tanító sorra beszedte őket. Most éreztem meg, hogy hűvös van a teremben, mindhárom nap eltűnt, de még nem sötétedett. A nyitott ablakon ázott falevelek sodródtak be, és olyanok lettek, mint a széthullt, megvénült erdei gombák, amelyek rothadásnak indultak a nedves avarban. Tele lett velük a terem, a padok, már minden nedves volt és rothadó, nemcsak én magam. A tanító árnyalakja hozzámlépett, rámnézett — most láttam, hogv égkék, szomorú szeme van —, fölemelte üres és érintetlen papirosomat. s lassan, reménytelenül eleresztene. A papír szálldosni kezdett, előbb" tanácstalanul kerengett az avarral borított padok fölött, aztán fölleb- bent. s mint a kiteriesztett szárnyú sirály, kiszállt az ablakon. Odaballa^nak vagy hárman. Évűdnek a favágó emberrel, de az nem törődik vele. Miár a harmadaik gyökereit vágja át. gömfoö- lyöddk a tuskó, mind jobban megdől a derék, de kifordulni nem akar még.-— Szusszanjon egyet — fogja meg a fejszés ember vállát a keresztfiú. — Vágok már rajta én is egypárat. — Visszaadja a kábátot, sót a magáét is lerántja, odaadja. Meg kell hagyni, szakszerűen csapkod az ünneplős paraszt is. Krikerekedett a tuskó, nem látni már egyetlen fokódzóját sem. A fa mégis áll, visszapattan, ha lök- dösik. Mintha acélból lenne. — A vezér! A vezérgyökér tartja még, emberek ... .— szólt a nézelödőik karéjából a micisap- kás. — Azt keresd meg. Károly, mert addig nem adja meg magát. De igyekezz, az istenedet, mert három perc múlva itt a vonat... A keresztfiú kiszáll a gödörből. Bizonyosan munkavezető lehet ez a köpcös, mert ’olyan határozottan parancsolt Károlyra. eszébe se jutott gondolkodni, már cserélik a fejszét kabátra. — Nem próbálná inkább a budaiéival? — Mivel? Mi a nehézséggel? — kérdi nevetve a micisapkás. — Hát ez e! — emeli meg az öreg. — Csákány az, tatám ... Budák? Na. Károly, piszkaid meg avval a budákkal. .. A gödörben álló ember elkaparhatja előbb a földet, végre megleli a leféLé futó vastag gyökeret. Épp csak kivillan a sárgás bőre, de látszik azért, hogy erős, igen erős. — Azaz — szólnak bele többen, mintha aranyat látnának. — Ott adj neki! De nagyokat. Károly! A többiek is föláttnak a pádról. közelebb oldalognak. Két-három fiatal szavalókórust indít: — Haj-rá, Fe-ke*te! Hajrá __ — Ne hülyüljetek már — áll meg kevéske kacagásra amaz. — Inkább számoljaitok. Ha nyolcból nem vágom át. egy-egy korsó! Rendben ? — Naná. ez a biztos korsó, apám. Na, nézzük csak; egy. kettő, három, négy, öt... Azannya! Elpattan az oszlopnyi vastag gyökér, a faderék majdnem lefeküdt már. Apróbb szálaik tarthatják még. ment hiába csimpaszkodnak rá ketten is, még mindig nem engedi a gödröt. — Na. gyertek már, ne tátsátok a szátokat — áll oda a köpcös is. — Fogjuk meg, aztán errefelé kezdjük csavarni. Mint a mesebeli fanyúvő. Na. most... Na, még egyszer... — Itt a vonat, emberek! — kiált oda nekik a piros sapkás. — Tartsa már vissza egy pillanatig. hadd dobjuk ki ezt a vacakot... Na, még! Ne húzd, csavaré! Ez az! Most már a mienk... Reccsenés. ropogás, aztán a tuskó felpattan a gödör szélére, mintha óriás csapna oda az öklével. Most látszik, hány kisebb gyökér varrta még a földhöz a szívós japán akácot. — Most aztán roham második kocsi ... — kiáltja a micisapkás, de már kocog is, pocakja remeg. Fut utána, majd le is hagyja a többi kútásó. A lakodalmas ember már a peronon adja vissza a hosszúra nőtt Károly kabátját. Az asszony pöröl. dé a férje leinti : — Jól van na ráértem... Idegenek is segítettek, láthattad. lehúzott ablakban könyököl az egész brigád. Integetnek az öregnek.. aki furcsán áll a kidöntött fa mellett. Vissza- int ő is. A vonat már a váltón csattogj Elhelyezkednek mind. A köpcös kártyacscimiagot húz elő a bd’sőzsebéből. A plébánoshoz fordul: — Ugyan, szaki, adja már ide azt a fáintos kis táskát... — Kérem.... — nyújtja készségesen a civilbe öltözött pap. aztán oldalt lesve nézi. minit csattogtatják bőröndjén az ördög bibfiáját... Összeállította: Rékassy Ildikó Révész Napsugár rajza £ S A
