Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-11 / 108. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. MÁJUS 11 Szolnok mogyoi résztvevőkkel Székely Mihály zeneI napok Téma: a lakodalom Néprajzosok tanácskozása Nagykőrösön A Vándor Kórus hangversenye Jászberényben Liszt-díjas karnaggyal Az ősi mezőváros, Nagy­kőrös rendszeresen otthont ad a néprajzi tudományos élet egy-egy eseményének. Két évvel ezelőtt itt rendez­ték meg a néprajzkutatók — és régészek — részvételével a halottkultusszal foglalko­zó tanácskozást, amely szá­mos eredményt hozott, s újabb kutatási lehetőségeket villantott fel. A múlt hét végén pénte­ken kezdődött, s vasárnap fejeződött be a nagykőrösi Arany János Múzeum, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem és a TIT Pest me­gyei Szervezete által rende­zett „Lakodalom szimpó- ziön”, amelyen hazai és a határokon túl élő magyar néprajzkutatók vettek részt. A három nap alatt közel harminc előadás hangzott el az eddig meglehetősen ösz- szegezetlen témáról, a legkü­lönbözőbb folklorisztikai és társadalomnéprajzi megkö­zelítésben. Természetesen a kutatások — az eddigiek és a jövőbeniek — számos elvi és gyakorlati kérdése is te­rítékre került az előadásokat követő vita során. (Így pél­dául meglehetősen heves vi­ta bontakozott ki a lakoda­lom, a házasságkötés ünnep jellegének megítélése körül.) Végeredményben méltán jel­lemezte az egyik, szintetizá­lásra törekvő szót kérő a szimpoziont: „Bevezetés a lakodalom, a házaságkötés kutatásába”. A háromnapos nagykőrösi tanácskozás egyszersmind jól reprezentálta a Szolnok me­gyében folyó néprajzi kuta­tómunkát is. A különböző szekciókban hat Szolnok megyei néprajzos tartott elő­adást. A karcagi örsi Ju­lianna és a szolnoki Szabó István a házassági kapcsola­tokról, Gulyás Éva a lako­dalmi jegyajándékokról, Szabó László a lakodalmi szövegek, játékok esztétikai kérdéseiről, Bathó Edit a jász lakodalom szokásrendszeré­rői, Bereczki Ibolya pedig a tiszasülyi lakodalom XX. századi változásairól számolt be. A nagykőrösi eszmecsere keretében a szolnoki Dam­janich Múzeum 1978-ban bemutatott, „Lakodalom” fcí- mű kiállításának anyagából nyílt tárlat az Arany János Múzeum időszaki kiállítóter­mében. A kiállítást dr. Sza­bó László kandidátus, a szolnoki Damjanich Múzeum tudományos főmunkatársa nyitotta meg. A „Lakodalom szimpozion” előadásainak anyaga később kötetben is megjélenik. — sz. j. — Popmajális a fővárosban Májú® 29-én 14 órai kez­dettel az Ifjúsági Magazin, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és a Budapest Sportcsarnok popmajálist rendez a 12 ezer személyes csarnokban és az épület kö­rüli Kerengőn. A nagyszín­padon a hazai zenekarok mellett fellép a csehszlovák Olympic együttes is. JUBILEUMI NAPOK AZ ABONYI ÜTŐN Kerek évfordulót ünne­pelnek a napokban Szolno­kon az Abonyi úti Általá­nos Iskola nevelői és diák­jai. ugyanis húsz esztendeje kezdődött meg a tanítás az intézményben. Tegnap dél­után fél ötikor ünnepélyes megnyitóval kezdődött a rendezvénysorozat. • Ezzel egyidőben nyílt meg egv ki­állítás is, amelyen az iskola ügyes kezű tanulóinak alko­tásaiból tekinthetnek meg néhányat az érdeklődők. Ezt követte az iskola tornater­mében megrendezett ének­zenei bemutató. Ma délután a Csodatevő hétszínvirág című mesejátékot nézik meg közösen a gyerekek. Majd a IV. A osztálv tanulói ün­nepélyes raj névadót tarta­nak. Holnap délután a felső- tagozato.s diákok Névadók napja címmel rendeznek ve­télkedőt. Az alsós kisdiá­kok pedig a Nem térkép e tái című helyismereti ve­télkedőn mérhetik össze tu­dásukat. Csütörtökön dél­után 4 órakor szavalóver­seny színhelye lesz a máso­dik emeleti könyvtár. Pén­teken 14 órakor kezdődik a felsősök részvételével a hon­védelmi nap. Szombaton délután fél ötkor találkoz­hatnak az öreg diákok az iskola jelenlegi tanulóival, este pedig a régi nevelőket látják vendégül. A Vándor Kórus a jászberényi hangversenyen Az elmúlt hét végén Jász­berényben megkezdődtek a tizennegyedik alkalommal rendezett Székely Mihály ze­nei napok. Szombaton este a főiskola dísztermében a bu­dapesti Vándor Kórus adott hangversenyt. Az együttes 1936-ban alakult, vezetésére Vándor Sándor kommunista zeneszerzőt nyerték meg. A karmester-zeneszerző halála után négy esztendőn át töb­ben is dirigálták az énekkart,\ 1949 óta Révész László Liszt­díjas karnagy vezeti a kó­rust. — Örömmel jöttünk újra Jászberénybe a Székely Mi­hály zenei napokra, ugyanis régebbi szerepléseink na­gyon kellemes emlékeket hagytak bennünk — mondja a karmester. — Egy kórus számára különösen megtisz­telő abban a városban fellép­ni, amely oly kivételes egyé­niséget adott a világnak, mint Székely Mihály. •— A Vándor Kórus mun­kásénekkarként vált híressé. Mennyiben őrizte meg az együttes eredeti arculatát? — Jelenleg is munkáskó­rusnak tartjuk magunkat. Az együttes tagjainak nagy része fizikai dolgozó, műsorpoliti­kánkat változatlanul a moz­galom dalai határozzák meg, és szerepléseinkkel egyfajta közművelődési küldetésnek is szeretnénk eleget tenni. Gyakran dalolunk üzemek­ben, vállalatoknál, s nem utolsó sorban szakmunkás- képző intézetekben, diákkol­légiumokban. — Van-e "utánpótlásgond- juk? — Spontán érdeklődő igen ritkán akad. Kifejezett gon­dunk nincs, de lehetne jobb a helyzet. Ha már a tanító­képzőben szerepelünk ide kí­vánkozik egy gondolat. Nagy baj, hogy nem minden hall­gató egyben énekszakos is. Ez fokozza azok felelősségét, akik e tantárgyat választot­ták szakkollégiumként. Az énekoktatásban országos ba­jok1 vannak. A tanítók na­gyon sokat tehetnének a fel­növekvő nemzedék zenei íz­lésének nevelésében, a mu­zsika iránti szeretet kialakí­tásában. ArróU viszont már nem a pedagógusok tehetnek, hogy egyes iskolatípusokban hiányzik az ének oktatása. Ügy gondolom, a szomorú tényt, a Kodály-centenárium évében „il'lik” megemlíte­nünk. Milyen programok szere­pelnek még az együttes idei hangversenynaptárában ? — Visszafelé haladva, de­cember 21-én a Budapest Körcsarnokban rendezendő országos Kodály-ünnepségen mi is énekelünk. A nyáron egy külföldi fesztiválra va­gyunk hivatalosan Olaszor­szágba, amely egyúttal ver­seny is, különben a szokásos tempóban dolgozunk, ország­szerte koncertezünk. F. S. A balassagyarmati Hor­váth Endre Galériában va­sárnap megnyílt Pataki Fe­renc festőművész kamara- tárlata amelyen a Szege­den élő. alkotó húsz grafi­káját láthatják az érdeklő­dők. Jubileumi koncert 120 éves a Palotásy kórus Nagyszabású jubileumi ün­nepség keretében adott hang­versenyt Jászberényben a Déryné Művelődési Központ­ban pénteken este a 120 éve alakult Palotásy Jánps Szö­vetkezeti vegyeskar. Jászberény nagymúltú kó­rusát Búzás Sándor, a váro­si tanács elnöke köszöntötte. Kifejezte elismerését azért a kulturális munkáért, mely- lyel a város ének-zenei hír­nevét öregbíti. A Székely Mi­hály Általános Iskola kisdo­bos kórusának (vezényelt Ur- bán Piroska) üdén szárnyaló éneke bensőséges hangulatot teremtett ■ a zsúfolásig meg­telt teremben. A közel hetven dalos az ünnepi eseményhez méltó lelkesedéssel és színvonalon énekelt Bakki Katalin kar­nagy és Husznay Mária má­sodkarnagy vezényletével. Három évszázad zenetörténe­tén átívelő műsorukban a könnyed madrigál-hangvétel, a kontrasztteremtő készség s a drámai formálás iránti ér­zékenység szép példáját ad­ták. Gyönyörűen szólt a Monteverdi-mű (vezényelt Husznay Mária.) Emlékezetes pillanatokat hozott a vonós- kamarakísérettel megszólal­tatott Mozart-mű, s kétség­telenül az est csúcspontja volt Kodály Akik mindig el­késnek című alkotásának drámai előadása. A műveket vezénylő Bakki Katalin vér­beli karmester módján tud­ta magával ragadni a kórust. A kétórás ünnepi hangver­senyt a Palotásy Zeneiskola tanárainak és hajdani növen­dékeinek hangszerszólói szí­nesítették. A jeles jubileum alkalmából a Kórusok Orszá­gos Tanácsának díszoklevelét és serlegét Buday Péter, a szervezet megyei titkára nyújtotta át a kórusnak. Labáth Valéria A mezőgazdaság diákszemmel Kisdiákok alkotásaiból nyílt kiállítás vasárnap a Magyar Mezőgazdasági Mú­zeumban. A „Hazánk me­zőgazdasága diákszemmel ’82” című pályázat legsike­rültebb 200 alkotása került közönség elé. A zsűri a szegedi Balázs Béla Űttörőház alkotógár­dájának ítélte oda az egyik fődíjat, az irodalmi alkotá­sok közül pedig a Vaszari körzeti Általános Iskola diákjainak dolgozatait talál­ta legérdekesebbnek. A kiállítás augusztus vé­géig várja az érdeklődőket. 25 éves a Magyar Televízió. Ez alkalomból ötször 75 perces műsor készült Horváth Ádám rendezésében. A műsor május 14-töl péntek esténként kerül a képernyőre. A televízió változó arculatát, a műsorkészítőket és televíziós személyiségeket bemu­tató adások műsorvezető riportere Baló György. — A képen: Lukin László, Forrai Miklós, Kerekes János és Antal Imre a kamerák előtt , Kiállítás A rádió | hullámhosszán I Hívja a 33-43-22-es telefonszámot Illetve most már ne hív­ja! Hétfőn és csütörtökön várták ezen a telefonszámon a műsor szerkesztői a hall­gatók kérdéseit Szinetár Miklós főrendezőhöz, a Ma­gyar Televízió művészeti el­nökhelyetteséhez és Nemes- kürty István íróhoz. Az adás első háromnegyed órájában Szinetár Miklós volt a műsor vendége, a fő­szereplője viszont a televí­zió. szinte ugyanazok a kér­dések hangzottak el, mint a tv Hatvanhat című műsorá­ban Nagy Richárdhoz. Am amíg a televízió elnöke va­lóban illetékes volt a negyed­század eredményeinek, s a megoldásra váró gondok elemzésében, addig Szinetár nem adott, nem is adhatott kielégítő választ a technikai feltételekről, a műsoridő, a csatornák bővítéséről. A Wi- singer István tolmácsolta hallgatói kérdések sajnos nem a művészeti elnökhe­lyetteshez szóltak, pedig szí­vesen hallottunk volna a jö­vő művészeti műsorairól, a tervekről. S ha már a tele­fonálók nem tettek fel erre vonatkozó kérdéseket — egyébként ez szinte hihetet­len — a műsorvezető bizo­nyára megtehette volna, hogy rövidebbre fogja a tár­gyi feltételekre vonatkozó kérdéseket, s inkább a mű­vészeti törekvésekről faggat­ja az elnökhelyettest. Mintha nem is ugyanazok a szerkesztők készítették volna a műsor második % óráját. Pergő, színes, érdekes kérdések, s hasonló válaszok tartották fogva a hallgató figyelmét. Hallhattuk mi­ként vélekedik Nemeskürty Martinovitsról, Mohácsról, a Don kanyarról, a magyar történelem sorsfordulóiról, az iskolai tanításról, filme­zésről. irodalomról, s bepil­lanthattunk az író műhely­titkaiba is. Ügy tűnt. Nemes­kürty Istvánt nem kell be­mutatni a rádióhallgatóknak, jól ismerik munkásságát, s már egyben ez is válasz arra a kérdésere, hogy szükség van-e olyan formában írni a történelemről, mint aho­gyan ezt ő teszi. Hiába „re­kesztették ki a történészek a tudományból” — egyéb­ként szemére vetette ezt a műsor egyik, magát meg nem nevező, szakmabeli kér­dezője — írásai sikerköny­vek. S, hogy mi ennek a titka? Nemeskürty úgy véli — s ebben vitathatatlanul igaza van — a történészek könyvei, folyóiratokban meg­jelenő publikációi csak a szűkebb szakma képviselői körében érthetőek, népsze­rűek. A történelem iránti megnövekedett érdeklődést azonban nem tudják minden réteg számára kielégíteni. Az ő köteteiben, viszont lebilin­cselő stílusban elevenednek meg történelmünk nagysá­gai, végzetes események, pil­lanatok, s a történések előz­ményei. Noha lényeges tévedéseket nem lehet találni Nemes­kürty könyveiben, „történé­szi munkásságának” fogad­tatását mégis furcsa kettős­ség jellemzi: a szakembérek támadják, az olvasók elfo­gadják, napok alatt eltűnnek a boltokból kötetei. S ez iga­zolja az írót, jelzi, hogy igény van a magyar történe­lem ilyenfajta, közérthetőbb feldolgozására is. — tg —

Next

/
Oldalképek
Tartalom