Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

1982. MÁJUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 SZMT MŰVÉSZETI DÍJASOK MHSZ-Olajbányász A muzsika közvetítői Tizenkét esztendeje ala­kult meg Szolnokon az MHSZ—Olajbányász Fú­vószenekar. A kezdetben ti­zenhárom tagú együttesben a muzsika régi barátai, volt katonazenészek találtak egymásra a közös zenélés örömében. Pár hónap eltel­tével már negyvenötén ját-% szották, gyakorolták az el­ső, összekovácsoló darabo­kat, ugyanis a felbomlott vasutas zenekar tagjai be­olvadtak az együttesbe. Igazi bemutatkozásukra a megalakulást követő eszten­dő tavaszán, a patronáló vállalat „kiváló” címe átvé­telének ünnepségén került sor. Muzsikájuk sikert ara­tott. Valószínű, a jó bemu­tatkozás is segített, a jókap­csolat kialakításában. A zenekar azóta is minden tá­mogatást megkap az MHSZ- től, s a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő valamint a Kőolajkutató Vállalattól is. 1972-ben szerezték meg el­ső szakmai minősítésüket az „Ezüst Lant Diplomát”, me­lyet a következő évben „aranyra” váltottak. A ké­sőbbiek során e címüket háromszor védték meg. 1978- ban Csehszlovákiában részt vettek egy fúvószenekari fesztiválon. Az ötvennégy együttes közül elnyerték a legjobb külföldi zenekarnak járó díjat. Gyakran szere­pelnek a hazai fesztiválokon rendszeres házigazdái, szer­vezői az Olajbányász zene­kari találkozónak. Sok városban, települé­sen tapsoltak már az együt­tesnek. Elsősorban az Al­földön — az olajlelőhelyek környékén — ismerik nevü­ket, muzsikájukat de gyak­ran lépnek fel az ország más tájegységein is. Koncer­teznek, térzenét adnak, kü­lönböző ünnepségek közre­működői. Az együttest immár tizen­két esztendeje Kiss József karnagy vezeti. Fáradhatat­lanul dolgozik, szervez, lel­kesíti a csoport tagjait, s az A Zagyva partjától a Bankside Galleryig Jegyietek Meggyes László festészetéről Negyedszázada már, hogy a halkszavú fiatalember elő­ször állította fel festő állvá­nyát a Tisza-Zagyva partján. Nem volt ismeretlen számá­ra a kék messziségbe vesző alföldi horizontok látványa, a vizek világa, hiszen sző­kébb hazája, ahonnan véte­tett, Szigetszentmiklós és környéke, „az aranyhomok északi csücske, Duna szab­dalta táj. E földről indult Meggyes László, hogy Do- manovszky Endre, Hincz Gyula és Szőnyi István — tanárai — segítségével meg­ismerkedjék a színek vilá­gával, hogy később harmó­niára találjon önmaga al­kotásaiban. Ha valakinek — a króni­kás úgy ítéli meg — akkor festőnknek sikerült az éle­te. mert szándékai szerint dolgozhat mának és jövő­nek. Festményeiről ez érző­dik, a kiegyensúlyozottság, a bölcs látásmód sajátos piktúrát teremtett. Mérték­tartó, de nem erőtlen, lírai, de nem szenvelgő. Egysze­rűen szép,» nem igényel sem­miféle magyarázkodást; sőt kivetne magából mindenfé­le — fajta rafinált képze­lődést Meggyes festészete. Gyönyörködtetni tud, lelke­síteni, vigasztalni, mert ért­hető képeinek mondanivaló­ja, formai megoldása. Meggyestől idegen az ön­maga mutogatás. Hosszú évek telfek el — az első önálló szolnoki kiállítása 1965-ben volt — amíg a közönség elé engedte képeit. Csak akkor állít ki, ha megszaporodott, új színek­ben, formákban gazdago­dott műtermében a szépség, — festményei kollékciója. Kisebb, kamara jellegű tár­latokra szívesen vállalkozik — üzemekben, falvakban — de akkor is csak jó termé­sének a legjavát adja közre. A közhellyé sohasem váló József Attila-i gondolat szel­lemében alkot — pontosan,\ szépen — s ez a művészi ma­gatartás különösen hangsú­lyossá tette festészete leg­jobb erényeit. 1961-ben a Műcsarnokban, 1966-ban, a Magyar Nemzeti Galériában bizonyította, hogy a nagyhí­rű Szolnoki Művésztelep hagyományainak méltó, foly­tatója. Elismerést szerzett képzőművészeti életünknek Zürichben, Montreuill-ben, Tallinnban, Szófiában. Leg­utóbb — az ősszel — Lon­donban a Királyi Akvarell Társulat rendezte Magyar akvarell festők című kiállí­tásán öt képe szerepelt nagy sikerrel, bizonyítván ezúttal is, hogy a magyar képzőmű­vészet európai rangúvá ki­zárólag nemzeti sajátosságai révén emelkedhet, hiszen ezt sajátos nemzeti jelleget fogadják jószívvel mindenütt a világon. Meggyes László festészetét ez a karakter te­szi egyetemessé, mindenhol elismert értékké. T. L. Pálréti Ágoston Alföldi- és távolabbi hullámhosszokon Nemcsak a rádiós, az új- iágíró szakmában, s nem- :sak közvetlen környezeté­ben ismerik és szólítják .Gusztinak” Pálréti Ágos­ont, . hanem így ismerik őt i Damjanich uszoda korán telő látogatói, a tiszaligeti eniszpályák labdára és jó jartnerre éhes ínyencei is. Bár utóbbiak megjegyzik, íogy a fonákjai nem elég :rősek. tenyeres röptéi vi- izont egészen kiválóak.) Az éppen negyvenéves ’álréti Ágostont jellemző útartás, makacsság gyöke- ei egy Szeged környéki ta- íyai iskoláig kúsznak — így tűnik, " eltéphetetlenül. /alahol ott kapaszkodnak az iselembe a gyökerek, ahol anító édesapja délelőtt írás- ol vasá s -|f oga Ima zás-szám­lán-külalak-ének-rajz-torna beszélgetés-földrajzot (s mi ninden mást) tanított; dél- itán. kora este ugyanezt a iyerekek szüleinek, s aztán ste. a petróleumlámpa pa- arlóan magasra csavart.fé- lye mellett hegedült, zenét zerzétt, olvasott. További életrajzi adatok: gimnázium Szegeden, a „Radnótiban” — Aztán az egyetem a következő szellemi műhely — Történelem—orosz sza­kon végeztem el. — És németül hogy, miért tanultál meg? — Erről sokáig lehetne beszélni. Az egyetem után két évig tanítottam Szente­sen. s 1968-ban doktoráltam Thomas Mann és az orosz irodaiam témából. Németül a zseniális német író kedvé­ért tanultam meg. — Szerettél tanítani? — Igen. Meglehet, hogy bennem a Thomas Mann ál­tal — hősökben — megfo­galmazott vágyakozás jelent így meg: vágy az élettel te­li partnerek iránt: vagyis fogékony, figyelő, de vitára, egvütt-gondolkodásra is kész tanítványok iránt. Tizenöt éve a Magyar Rá­dió Szolnoki Stúdiójának munkatársa, naponta meg­szólal ..alföldi hullámhosz- szokon”. Vidéki rádiós úr ságíróként. — ami vállalt. és szeretett életformája, s nem kényszerhelyzet — kö­telező feladatának tartja a vidéken élő tevékeny, alko­tó emberek, közösségek be­mutatását. legyen szó kecs­keméti építészről, békéscsa­bai íróról, szegedi rendező­ről. szolnoki munkásról, vagy kunsági parasztról. Ha­vonta öt-hat alkalommal je­lentkezik riportokkal, inter­júkkal az országos adók hullámhosszán, kicsit min­dig tanárosan. tanítva: ta­nuljunk meg teljes életet él­ni. ott. ahol születtünk, ahol dolgozunk, úgv. hogy közben ne veszítsük szem elől' a tágabb horizontokat sem. Sz. .1. Az üzemgazdászképzés egyik bázisa lett a szolnoki tagozat együttes rövid krónikájának összeállításában is ő segítke- zett.Az együttes jövőjét ille­tően aggódó. Évek óta hiányzik az utánpótlás, s az egykor közel félszáztagú gárda lassacskán a tizenkét év előtti induló létszámra fogyatkozik. Az Olajbányász fúvósze­nekar május elsejét munká­val ünnepli. Kora reggel­től Szolnok különböző pont­jain térzenével szórakoztat­ják a város lakosságát, majd délután a Tiszaligetben ad­nak hangulatosnak ígérkező térzenét. — is — Először ment végig tegnap délelőtt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának feldí­szített előadó- és .szeminári­umtermein végzős, ballagó évfolyam. A három évvel ezelőtt szinte még kamasz­ként Szolnokra érkezett het­venöt fiatal közül hatvan­nyolcán maholnap felnőtt diplomásként lépnek ki az iskola kapuján. Lezárult egy fejezet a ta­gozat történetében is. Mi­lyen volt az első három esz­tendő, milyen eredményeket hozott, s mik a további ten­nivalók? Erről beszélget­tünk Solymár Károllyal, a főiskola főigazgatójával, s Andrikó Miklósné főigazga­tó-helyettessel, a szolnoki tagozat vezetőjével. — Régi vágya telje­sült a szolnokiaknak, amikor 19J79 szeptembe­rében megnyitotta ka­puit a főiskola tagozata. A megye s a város ter­mészetesen önként, és örömmel vállalt, de nem kis erőfeszítéseket tett létrejöttéért Megtalál­ta-e otthonát a város­ban, az épületben a fő­iskolai tagozat? — Az áldozatkészséget, a segítséget nemcsak az indu­láskor érezhettük — mond­ja Andrikó Miklósné — hi­szen azóta minden tanévben gyarapodtak a tárgyi felté­telek. Két évvel ezelőtt avat­hattuk fel az iskolaépület új szárnyát, amelyben egy elő­adóterem, s két laborató­rium kapott helyet, elkészült a sportudvar, a nyelvi labor, a következő tanévben pedig birtokba vehetjük a mikro­biológiai laboratóriumot s a műszaki szaktantermet. Ren­delkezünk kellő számú, a kor színvonalán álló okta­tástechnikai eszközzel, meg­teremtettük a szakmai könyvtár alapjait, állandó kiállítást nyitottunk a keres­kedelem és vendéglátás tör­ténetéből. S ha csak átme­neti megoldásként is, de si­került javítani á hallgatók kollégiumi elhelyezésén. A tiszaligeti KISZ-láborban száz. az iskola melletti kol­légiumban pedig nyolcvan hallgatónk talált otthonra. Így sikerült eleget tennünk a beiskolázási kötelezettsé­günknek, hiszen Szolnok megyén kívül a Tiszántúl és Észak-Magyarország számá­ra képezünk felsőfokú vég­zettségű szakembéreket. Mindez azt bizonyítja, hogy a városnak, a megyének to­vábbra is szívügye maradt a tagozat sorsa, az oktatás, képzés feltételeinek javítá­sa. A végleges megoldást természetesen egy új kollé­gium jelentené, hiszen ezzel az épületben levő diákott­hon felszabadulna oktatási célokra. — A harmadik tanév­re benépesült a tagozat, s megnövekedelt az ok­tatók létszáma is. Meny­nyire sikerült megfelelő szakembereket szerződ­tetni? — Az első tanévben még csak kilenc oktatója volt az egyetlen évfolyamnak. Je­lenleg harminc pedagógus­ból. mérnökből, közgazdász­ból áll az oktatói testület! A város egyetemet végzett nevelőiből, az anyaiskola ok­tatóiból. s természetesen a meghirdetett pályázatainkra jelentkezőkből alakult ki a tanári kar. de óraadóként tanítanak a tagozaton keres­kedelmi és vendéglátóipar-, ban dolgozó szakemberek is. Az elmúlt évben oktatóink közül ketten doktoráltak, ketten # szakmérnöki- diplo­mát szereztek, jelenleg né­zvén szakközgazdásznak ta­nulnak. ketten a^fcandidátu- si értekezésükön dolgoznak. egy oktatónk pedig már a megvédésére készül. Még ebben a tanévben hat-hét oktatóval szeretnénk bővíte­ni a tanári kart, de szüksé­günk van laboránsokra, s technikusokra is. — A szolnoki tagozat oktatói az anyaiskola tanszékének munkatár­sai, s természetesen sok segítséget kaptak a na­gyobb tapasztalattal rendelkező kollégáiktól. Mégis sok-sok feladattal önállóan kellett megbir­kózniuk, hiszen nem le­het mindenre receptet adni. Hogy vélekedik a tanári kar munkájáról Solymár Károly, a főis­kola főigazgatója? verbuválódott össze a tago­zaton; már az induláskor gördülékenyen, nagyobb zökkenők nélkül kezdődött el az oktatás. Nyilván vol­tak feszültségek, egyéni di­lemmák, de mindebből kí­vülről semmi sem látszott, úgv tűnt, mintha már több éves múltra tekinthetne visz- sza az iskola. A három év alatt igen nehéz munkával létrehozták azokat az ala­pokat, amelyekre a továb­biakban lehet építeni, a szol­noki tagozat egyik bázisa lett a kereskedelmi és ven­déglátóipari szakemberkép­zésnek. A statisztikai adatok is azt bizonyítják, hogy egyre népszerűsödik a szolnoki iskola a pályaválasztás előtt álló fiatalok körében, évről évre többen jelentkeznek a tagozatra. Tavaly 2,3-szoros volt a túljelentkezés, az idén kétszázki lencvenen verse­nyeznek a száz helyért. „Versenyeznek” a vállalatok is a fiatal diplomásokért. A negyvenhat kereskedelmi szakon végző hallgató közül mindössze tizenöten nem kötöttek tanulmányi szerző­dést, ők ötven pályázat kö­zül választhatják ki a szá­mukra legmegfelelőbb állást. A vendéglátőipari szakos hallgatók nem dúskálhatnak ennyire az ajánlatokban, a huszonkét leendő üzemgaz­dász közül tizenöten pályáz­nak a húsz meghirdetett ál­láshelyre. ’ Az utóbbi terület pályáza­tai nem valószínű, hogy a valós igényeket tükrözik, hi­szen a felsőfokú szakember- kénzés bővítését éppen a ke­reskedelemben és vendéglá­tásban dolgozó diplomások elenyésző aránya — az öt- százalékos népgazdasági át­laggal szemben mindössze két százalék *— tette indo­kolttá. Ezért is jött létre'an­nak idején a szolnoki tago­zat. amely természetesen szervezetileg egységes a bu­dapesti főiskolával. — Igen örvendetes volt számunkra a tagozat létre­jötte. hiszen az iskolát nem tudtuk bővíteni — emléke­zik a főigazgató. — így is reggel nyolctól este fél ki­lencig foglalt minden ter­münk. a nappali tagozatos képzés mellett esti és leve­lező tagozatos oktatásra is járnak hallgatók. A két fő szak a kereskedelem és a vendéglátás mellett jobb le­hetőségek alakultak ki az idegenforgalmi és a tanári szakosok képzésére. Egy-egy nappali tagozatos évfolya­mon — a jelenlegi harma­dik évfolyamot kivéve — háromszázhuszonöten tanul­hatnak. s ebből százan Szol­nokon. Csaknem minden harmadik fiatal a tagozaton államvizsgázik majd. A dip­lomájuk természetesen ugyanolyan értékű, mint az anyaiskolában végzetteké, hiszen azonos a tananyag, azonosak a követelmények, s felkészült szakemberek, jó színvonalon oktatják a ta­gozat hallgatóit. — Milyen új felada­tok állnak az üzemgaz­dászképzés előtt? — Nem volt könnyű dol­guk, hiszen minden tanév új feladatokat hozott. Sze­rencsére nagyszerű testület Beszélgetés a Kereskedelmi és Vendéglátó- ipari Főiskola vezetőivel — A hosszú távra szóló intézkedési tervünkben — amely egyben a tagozat fel­adatait is tartalmazza, hi­szen a főiskola szerves ré­szévé vált — a gyakorlat — centrikusabb képzést s az oktatás színvonalának eme­lését tartjuk a legfontosabb teendőnknek. Szorosan ösz- szefügg ez utóbbival a tan­anyag állandó korszerűsítése — a jövőben fokozottabban számítunk ebben a szolnoki oktatók közreműködésére — a hallgatók idegennyelvi tu­dásának s általános művelt­ségének bővítése. S részle­tesen kidolgoztuk az iskolai élet demokratizmusának fej­lesztésére, a KISZ-, a tanul­mányi munka javítására vo­natkozó feladatainkat is. Az intézkedési terv célki­tűzései mellett a tagozaton természetesen sajátságos fel­adatok is megoldásra vár­nak a jövőben. Ezeket így összegezte Andrikó Miklós­né főigazgató-helyettes: — Szorosabb kapcsolatot kell kialakítanunk a-" hallga­tók gyakorlati képzése érde­kében a bázisvállalatokkal. Ügy érezzük, az eddigi együttműködésben jócskán akadnak még kiaknázatlan lehetőségek. Még több válla­latnál dolgozó szakembert szeretnénk megnyerni a gya­korlati oktatás ügyének. S ez nem kényszermegoldást jelent, hiszen nem képezhet­jük az üzemgazdászokat lég­üres térben, elméleti alapo­kon. de úgy véljük haszná­ra vilik a szorosabb kap­csolat a vállalatoknak is. Tartalmasabbá szeretnénk tenni a nyári szakmai gya­korlatokat, s a következő tanévtől a harmadévesek tanév közben is részt vesz­nek gyakorlatön. Ügy ter­vezzük. hogy a karácsony előtti időszakban a kereske­delmi szakos hallgatók egy hónapig ismerkednek a ..csúcsforgalommal” mégpe­dig úgy, hogy kisebb cso­portokban az árubeszerzés­től egészen az értékesítésig önállóan végzik el a felada­tokat. II — A gyakorlati kép- ] I zés mellett bizonyára I I másfajta tervek megva­II lósítására is készülnek. — Van még tennivalónk épp elég, javítani szeretnénk az eddigi sportbeli. közmű­velődési eredményeinket. S ugyancsak őáztől szeretnénk létrehozni a főiskolai taná­csok mintájára a tagozati tanácsot, amelynek munká­jában az oktatók, hallgatók mellett a vállalatok vezetői is részt vennének. Nemcsak az iskolai demokratizmus újabb fóruma lenne a testü­let. hanem a kapcsolatok szélesítését, az együttműkö­dés elmélyítését is szolgálná. S talán ezáltal is közelebb kerülnénk ahhoz a célkitű­zésünkhöz, hogy a tagozat a megye egyik szellemi bázisa legyen. Köszönjük a beszélgetést. Tál Gizella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom