Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-08 / 106. szám
iC**' asxtó • « 10 12 hónap II község 1982. MÁJUS 8 — Ha így haladunk, egyszer csak város leszünk — mondják a bizakodók, a lelkesek. — Ha csak így haladunk, sohasem leszünk mégegyszer város! — legyintenek a kétkedők, az elégedetlenek. A két ellentétes megállapítás -nein. . egy. beszélgetés összefoglalása, hanem Jász- árokszállás mai helyzetéről, fejlődéséről — s annak egyenetlenségeiről! — alkotott vélemények sűrítménye. Nem fiáról holnapra beszé-^.7^sai hajdan volt csizmadia mester, s megmutatta családi iratát: rajta Jász-Árokszállás Város Törvényszéke pecsétje. Bizony, toldja meg jelentőségteljesen, 1756-ban Mária Terézia mezővárosi rangot adott Árokszállásnak ... Apró tüskék nyomai ezek az „egyszer volt városban” — inkább csak a nagyközség jelenlegi helyzetéről vi- tázók véleménykülönbségét jelzik. A mai megye legészakibb településének neve 1356-ban bukkan fel először: Árukmelléke. Tíz évvel később már Árukmellék Szállás az okiratban, 1399-ben Árukszállás, 1528-ban Árokzalos, 1699-ben Arokszállás, 1850- ben Árok Szállás, 1895-ben Jász-Árókszállás ... Nevét a Csörszároktól kapta — árok — ótörök eredetű szó, amely eredetileg patak, csatorna. A „Szállás” bizonytalan eredetű szóból származik — a tudományos • magyarázat mellé legendákat, mesés történeteket kanyarított a jászok gazdag fantáziája. A hagyományokban igen gazdag nagyközség — és társközsége Jászágó — még ma is kincsesháza a kutatóknak, gyűjtőknek. A helytörténet, a néprajz ihletett tudósa, Faragó Jánosné nyugdíjas pedagógus a Petőfi Művelődési Ház szakkör vezetőjeként még ma is felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tesz a nagyközség szellemi életének. Minden „titkok” tudója, a generációk népszerű Anci nénije, balladákat, népmeséket, rigmusokat, kubikosdalokat tanít a Csörsz- árka környékéről. A néphagyományok megtartóerejét bizonyítja, hogy két népi együttese van a művelődési háznak: a Csörsz és a Rozmaring együttes. A pünkösdölés, a disznótort kántálás, a menyasszonypörkölés, a betlehe- mezés, a fazékdobás emlékei elevenek, a pendzsomozás — citerásbál — motívumai ma is élnek. Csikó Aprócska házikó a Mocsár utcában, de rádióval, televízióval, gáztűzhellyel, szép nagy, gondozott kerttel. A legöregebb jászkubikosok egyike, Gál János a házigazda. mondanám. Küszködni az árral, a ragacsos agyaggal, a kőkemény fekete földdel... Kunyhóban laknia amit az ember magának épített, ahogy tudott, vereshagymán, szalonnán meg öregtarho- nyán élni — vándorolni egyik helyről a másikra, elmenni asszonytól, gyerektől, háztól, vetett ágytól... Kóborolni a munka után, az élet után, tolni a talyigát hegynek fel, völgynek le ... Ki tudja ezt már rajtunk kívül... 1947-ig kubikoltam. — Az „öreg" taliga megvan még? A melléképület előtt takaros faboglya. Minden „be- centizve”, mintha köbözésre várna a gazda. — Ide, ebbe a boglyába tettem a darabjait, valamikor régen. Azért, hogy eltüzeljem. Nem kell már, öreg, korhadt. De — valahogy — sohse került a spar- heldba. Itt van-e! A leghíresebb szentesi mesterrel csináltattam, Balyi Istvánnal, kanadai nyárfából. Földből 80 kilót vittejn vele, betonból egy mázsa körül. Jó öreg szerszám! — simogatja. Mesterek és szakemberek Jó száz évvel ezelőtt 29 különféle szakmát jegyzett Jászárokszálláson a krónika. Kétszáznál is több kisiparos dolgozott a mezővárosban, köztük 45 csizmadia, 38 szűcs, 17 kovács, de volt fazekas, kalapos sőt kávés(?) is. Napjainkra merőben változtak a foglalkozási arányok, a 11 185 lélekszámból 4787 az aktív keresők száma, ebből 1210-en dolgoznak az iparban, 715-en a termelőszövetkezetben. Fel tűnő, hogy majdnem kétezren az ország különböző városaiban keresik kenyerüket. Pedig lenne a nagyközségben is munkaalkalom, különösen nőknek a Hűtőgépgyár jászárokszállási gyáregységében, mégis „vándorútra kelnek” a hajdani kubikosok leszármazottjai. Állítólag a fővárosban többet keresnek, de abból se csinálnak titkot az „eljárók”, hogy megszokták, természetesnek tartják ezt az életformát, hiszen az apjuk, a nagyapjuk is „eljárt” — vagyis kubikosként vándorolt. De hová lettek a régi szakmák? Egyrészük még ma is élő foglalkozás, de sokkal több az új mesterség. Csak a Kossuth Tsz-ben 18 különböző, szakmunkásbizonyítványhoz kapcsolódó foglalkozást számoltunk meg. A kapás paraszt fogalma ismeretlen, szíjgyártójuk ugyan még van, meg* kovács is, de a többség a fejlett mezőgazdasági technológia valamilyen művelője. A Kossuth Tsz székháza a régi város központjában — a templom mellett van — pár lépésnyire Pethes Imre színművész emlékoszlopától. A szülőház mér régen nem dacol az idővel. Pethes Imre — 1864. december 18-án született — a Nemzeti Színház tagjaként a magyar színművészet egyik legnagyobb alakja, a legemlékezetesebb Tiborc volt. Tiborc kései leszármazottja, -a Pethes-„dinasztiából”, Pethes Balázs, a tízezer hektáros gazdaság, a Kossuth Tsz elnöke. Régi bútordarab, mondja magáról, 1959 óta különböző, a jelenlegi tsz-ben egyesült gazdaságok élén áll. Az akkori elnökök közül szűkehb hazánkban napjainkig — rajta kívül — csak ketten, hárman bírták „szusszal”. — Lassan teljes lesz a generációváltás. Az 1959-es alapítókból mind kevesebben vannak ... De hát ez az élet rendje, megdolgoztuk a magunkét, megpihenünk. Én egy rossz szót nem szólok a fiatalokra, ha az ember beszéli a nyelvüket, jól szót ért velük. Kétszáztíz olyan — 30 év alatti — fiatalunk van. akit a. legmodernebb ipari nagyüzemek se tudtak elcsábítani tőlünk. Száznegyvennyolc az általános iskolát végzettek száma, öt- vennek középfokú, tizenkettőnek felsőfokú végzettsége van. Elég jó a gépesítésünk — ez is vonzóerő számukra, a tisztes kereset mellett — Gál János; A szegényembernek nagvon kellett kapaszkodnia azért a kis megélhetésért — 1905-ben már csikó voltam a Zagyva- meg a Tisza- gáton. Tudják mi az a csikó? Dehogy tudják, honnan is tudnák! De jó ám, hogy nem tudják, mert ez azt jelenti, hogy nincs ilyesmi, nincs már kubikmunka — ásóval, lapáttal, „talyigával”. No, a csikó* hát a gyerek, aki húzza az apja talyigá- ját. Hogy mit szenvedtünk ezért a kis kenyérért, azt a maiaknak már hiába is A Kossuth Tsz földjein nagyteljesítményű modern gépek dolgoznak A „bojtár” műhelye és egyebek Néhány hónapja a Kos suth Tsz-ben alkotnak And ré Zsuzsanna és Bagi Sán dór népi iparművészek, i műhely múzeumnak is beil lik. — Huszonöt éve dolgo zunk együtt, minden, d minden érdekel bennünke ami a népművészettel össze függ. Valaha egy bicskávs kezdtem, bojtár voltam - aztán, amíg volt, a magya ökör szarvát faragtam. Mos mángorlókat, tékákat, fű szertartókat csinálok, me puha festett parasztbútorc kát. A kerámia? Bélapátfal vi hagyomány, ugyanaz motívumviiág, amely valah a pórnépnek készült. — Milyen a nagyközsé kulturális élete — a kérdés — Nem él ma rosszul e a mai Jászárokszállás, se hogyse, de mégis minden! többet akar, szebbet, me jobbat. Hát ebben meg iga zuk is van ... többeknek feltettük, így Petőfi Művelődési Ház igaz gatójának is. André Zsuzsanna bélapátfal vi tányért mintáz hiszen 130 millió forint értékű gép a tulajdonunk. Nem megy éppen rosszul mifelénk az élet: tavaly 45,8 millió forint volt a tsz tiszta nyeresége. De ezzel ösz- szefüggésben talán még fontosabb minálunk: aki nem fél a munkától, szépen, civilizált körülmények között, kulturáltan élhet... Öröm és üröm A hajdani mezővárosnak csak 1952-től van vízműve, de az 1970-es évek közepére a nagyközség felében már volt vízhálózat. A mai vízműtársulás révén — 3700 tagja van — 30 kilométer vízhálózat épül, 700 köbméteres a víztorony, új kutat fúrnak — tovább javul a vízellátás. Nagy áldozatot hozott mindezekért a falu- közösség, hiszen 46 millió forint már igen szép pénz! A csatornahálózat megépítésére is gondot fordítottak — az anyagi lehetőségek legvégső határáig — 5,5 kilométer hosszú a gerincvezeték. Nagy szükség volt erre, hiszen az V. ötéves tervben kb. 500 lakás épült, jórészük — belterületen — többszintes. A múlt év tavaszától a nagyközség 33 utcájából elviszik a hulladékot, a közeljövőben korszerű szemét- gyűjtő kocsit vásárolnak. (600 000,— Ft) Talán másodlagosnak tűnik, hogy egy több mint 10 ezer lakosú településen — legyen az nagyközség, vagy nem — m;i legyén a szennyvízzel, a háztartási hulladékkal. A kérdés viszont előbb-utóbb a magyar falvak egyik legnagyobb gondja lesz! A falvakban ugyanazokat a természeti környezetre ártalmas mosó- és tiszt..ószereket használják, mint a városban, a műanyag csomagolóeszközök ugyanúgy gondot okoznak. Hová tegyék a műanyag hulladékot, a kémiailag káros hatású szennyvizet?! Városi gondként' jelentkezik a közlekedés is. SzeRégi ház, ma már lakatlan, a nagyközségben az elmúlt években félezernél is több új lakás épült — A nagyközségi tanát félmillió forint támogatás ad, a Hűtőgépgyár, a Kos suth Tsz, a Háziipari Szőve! kezet is szépen segít - anyagi . természetű pang szunk tulajdonképpen ner lehet, de műsorellátásfoa többet, jobbat szeretnénk .. Visszacsengenek erre G: János szavai: Tiszai Lajos mélyautó sok van, de nem mindenkinek. Még több a kerékpár, ez a legelfogadottabb közlekedési eszköz. De az öregek, a kisgyerekes anyák stb. ezt sem használhatják, különben is csak nyári jármű. A helyi közlekedés teljességében megoldatlan — autóbuszjárat kellene — a postahivatal aprócska, összedűlőfélben levő épületben van. A vasútállomástól jó 3 kilométer távolságban levő strandfürdőnek — a nyári csúcs: 5 ezer vendég — és a környező vi- kend-telennék — 300 új porta, nyaraló — egyetlen telefonja sincs! A jászágói szülők panaszolják: nem járnak a megígért iskolabuszok sem, s kérdezik: miért kellett kör- zetesíteni az iskolát, ha nem voltak meg a feltételei. A nagyközségben — sajnos — az elmúlt évtizedekben csak fogyott a tantermek száma. Néhány éve nagyon szép korszerű áruház épült a nagyközség főterén, ám a strand környékén s az ellentétes irányban — Széchenyi út — lakók panaszkodnak, messzi a bolt! ABC-áruház kellene, mondják. Igazuk van. A nagyközség bolthálózata bizony némileg elmarad a mai igények mögött. Nagyon hiányoznak a hűtőpulttal rendelkező kisboltok. Téli tanya, — Tősér Béla festménye. A kiállítás a Petői Művelődési Házban látható. A valóságban kevés a tanya környéken, már a nagyhírű jászárokszállási tanyai kollc giumra sincs szükség, a helyén a jászberényi zeneiskola ki helyezett tagozata működik Bagi Sándor: Bojtár voltai ott tanultam meg a bicska fogást * Fenn, „északon”: Jászárokszállás
