Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-05 / 103. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. MÁJUS 5. IA szerkesztőség postájából-! A tavasz legszebb ünnepe Cserkeszőlőn hagyomány már, hogy a tavasz legszebb ünnepét, május elsejét egésznapos, színes program­mal köszöntjük. Nálunk ez a nap nemcsak a nemzetközi munkásosztály ünnepét je­lenti, hanem a „hírünket- nevünket” adó idegenforga­lom főidényének kezdetét, a nyári fürdő nyitását is. Az idén zenés ébresztő — a fürdő szignálja hangzott fel 6 órakor. A sportpályán tízkor kezdődött a nagygyű­lés, amelyet az úttörők kul­turális műsora követett. Ek­kor mutatkoztak be a ba­lett- és tánctanfolyam kis növendékei. Május elsején volt a jórészt társadalmi Az elmúlt hetekben, na­pokban — noha a naptár már április második felét mutatta — gyakran hallot­tuk a rádióban, a televízió­ban ezt a kifejezést: .......az é vszakhoz képest hideg idő...” Ugyanezt olvashat­tuk a napilapok hasábjain. Fanyalogva fogadtuk a hírt, dehát tehettünk ellene? Csu­pán annyit, hogy újból és újból elővettük a szekrény­ből a szövetkabátot, a sálat, a sapkát. Aki nem ezt tette, maga látta kárát... Mindezek ellenére sok he­m unkában épült községi sportöltöző átadása. Volt gyermekrajzverseny a teniszpálya aszfaltján, majd játékos sportvetélkedő — kicsiknek, nagyoknak... Késő délután az öregek— fiatalok, illetve a kövérek— soványak labdarúgó-mérkő­zésen mérték össze tudásu-. kát. A majálist, amelyet ha­gyományos utcabál zárt, na­gyon kedvelik a járás fia­taljai. Az ünnepi hangulathoz az enni-innivaló se hiányzott... Erről a Kunszentmárton és Vidéke Áfész üzletei és ki­települt egységei gondoskod­tak — kaptuk a tájékozta­tást Boros Lászlóné tanács­elnöktől. lyen észlelhettük — ha csak a szemünkkel is, hogy vitat- hatalanul itt a tavasz. Pél­dául a szolnoki Kossuth té­ren — ahol a felvétel ké­szült. Gondos kezek tulipán­erdőt varázsoltak a tér köze­pére. Naponta féltő szeretet­tel figyeltük a bimbóját bontó növényeket: megfagy­nak szegények. Nem tett kárt bennük a hajnali, éj­szakai dermesztő hideg: íme, teljes pompájukban díszle­nek! Kár, hogy vidéki olva­sóink nem láthatják színes­ben! Tulipánerdö Nyugdíjasok, vendégségben A Kunság Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vál­lalat (FŰSZERT) vezetősége és társadalmi szervei éven­ként megrendezik a nyugdí­jas-találkozót. Így történt ez április 23-án is. A központ­ból reggel autóbusszal in­dultunk a békéscsabai rak­tárház megtekintésére. A másfélórás úton Csikós Sán­dor igazgató mikrofon segít­ségével tájékoztatott ben­nünket az elmúlt két évtized munkájáról, a jövő felada- .tairól. Kellemes, jó hangulatban érkeztünk úticélunkhoz, ahol rendkívül szívélyesen fogad­tak bennünket. Megismer­kedtünk a hatalmas, korsze­rű, új építménnyel, a válasz­tékos árukészlettel. Termé­szetesen mindenki jó étvágy- gyal fogyasztotta az ízletes, finom ebédet, miközben a csabai fiók belső életéről, a jó vevő- és munkatársi kap­csolatról hallottunk. A Mun­kácsy Mihály Múzeumban Szolnok, valamint Békés me­gyei iparművészek kiállítá­sát néztük meg. Nagy boldogság számunk­ra a vállalat figyelmessége, örültünk a békéscsabai han­gulatos óráknak. Köszönjük mindenkinek a szép napot, a Rekord Szocialista Brigád­nak a jó szervezést — írta nyugdíjastársai nevében Ge­re . Lajos szolnoki olvasónk. Gondtalanabb az életem A jászkiséri úttörők fi­gyelemmel kísérik a rokkant emberek életét. Dr. Nagy Rezsőné tanárnő irányítja tevékenységüket; a hetedi­kes Újszászi Zoltán szerve­zőkészsége úgyszintén nagy segítség. A tavaszi szünetben nehéz fizikai munkára vállalkoztak a gyerekek. Átrostálták a maradék tüzelőmet. A tároló is javításra szorult. A TÜ- ZÉP-telep vezetője faanya­got biztosított, Halász József, a Lenin Tsz dolgozója pe­dig elvégezte a szükséges munkát. A közelmúltban ennyit tettek csak nálam. Tudom azonban, hogy a nagyközségi tanács szak- igazgatási csoportjának ve­zetője is azon fáradozik, hogy minél jobban meg­könnyítse az idős emberek sorsát. Akiknek kell, házhoz szállítják az ebédet, máso­kat mentesítenek a megter­helő munkától. Ennek ér­dekében sokat fáradozik a két házigondozó anyuka is. Ezúton köszönöm mind­azok segítségét, akik egy emberként fogtak össze, hogy életem minél gondta­lanabb legyen. Karcagi Péterné Jászkisér Csecsemőfürdető tizenévesek Tizenhét szakmunkásképző intézet, gimnázium és szak- középiskola öt-öt tagú csa­pata vett részt április 24-én a szolnoki módszertani böl­csődében megrendezett me­gyei csecsemőgondozási ve­télkedőn. A családi életre felkészülésből „vizsgáztak”, főként gyakorlati jártassá­gukat bizonyították a tizen­éves versenyzők: hogyan kell a kisbabát füröszteni, öltöztetni, hőmérőzni, mi­lyen játékokat válasszanak ki a csecsemő számára? Új­szerű volt az elméleti■ pró­batétel is: propagandaanya­got kellett szerkeszteniük kismamák részére az anya­tejes táplálás fontosságáról. A bizonyítás a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközép- iskola csapatának• sikerült a legjobban, második az új­szászi Gimnázium és Közle­kedési Szakközépiskola, har­madik a szolnoki Varga Ka­talin Gimnázium együttese lett — kaptuk a beszámolót a Vöröskereszt megyei veze­tőségétől. Különösen annak örültünk, hogy a versenyzők között fiúcsapat is vott, s ha nem is jutott dobogós helyre, gyakorlatból minden tagja remekül helytállt. Vigyázzunk fűre, fáraí A tavasz közeledtével egy­re több helyről hallom: mindenki munkálkodjon, te­gyen valamit lakóhelye szé­pítéséért. A napokban néze­lődve sétáltam el az Abonyi úti boltba. Örömmel láttam, hogy az árkokat kitakarítot­ták, itt-ott virág díszük. Egyszer csak feltűnt a sze­métszállító gépkocsi. A kuka fedele nyitva volt, a szél kedvére szórta a papírt, a szemetet végig az úttesten, ahonnan az árkokba is ju­tott. Bosszankodtam. Szeret­tem volna megkérni a gép­kocsivezetőt, jöjjön velem és kicsit „gyönyörködjön”, mi­ként csúfítja a szemét a zöld gyepet. De ő dolgozott, tette, amit tennie kellett — csak éppen nem figyelt. Két nappal később ismét arra jártam. Viharos szél borzolta az utcát. Találkoz­tam a szemétszállító autóval is. Ezúttal a kukák fedele zárva volt, egyetlen papír­szelet se szabadult környe­zetcsúfítónak. Szívesen be­széltem volna ennek a gép­kocsinak a vezetőjével is. Mit mondtam volna neki? Csak így tovább, s kérem, hogy társait is tanítsa meg a hasonló, értelmes munka­végzésre. Csak a közös igyekezet, mindannyiunk összefogása lehet eredményes. Együtt kell vigyáznunk fűre, fára, rétre, vizeinkre, környeze­tünkre — egészségünk, jó közérzetünk érdekében. Molnár Ferencné Szolnok Válaszolt az Illetékes Elítélendő magatartás A szolnoki Aranykanna ABC-ben húsvét után egy héttel még a kettős ünnep­re rendelt kalácsot árulták — tette szóvá egy olvasónk. „Töprengés a kalácsról” címmel közöltük április 21- én észrevételét. Kifogásolta az egyik eladó, valamint az üzletvezető állásfoglalását Is... Polgár István áruforgalmi igazgatóhelyettes és Tóth Béla áruforgalmi osztályve­zető írta alá a Szolnok me­gyei Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalattól érkezett választ: ..A cikkben foglalt és kö­zölt vevőpanasz tartalma be­lőlünk, kereskedőkből is kellemetlen érzéseket váltott ki. A magatartás, amelyet eladó és a helyettes boltve­zető tanúsított, mindenkép­pen elítélendő. Felelősségre- vonásuk megtörtént. A prob­lémát felvető kedves vásár­lóval egyetértünk és ezúton kérjük szíves elnézését. Bízunk abban, hogy a ka­lácsüggyel kapcsolatban megállapított szemlélet nem általánosítható sem az érin­tett boltban, sem más egy­ségünkben. Sajnáljuk, hogy két dolgozó felelőtlen ma­gatartása ilyen súlyos sérel­met hagyott a kedves levél­íróban. A történtekből okul­va reméljük, hasonló eset nem ismétlődik meg.” Gép van, ember nincs... „A napokiban voltam a Volán Ságvári körúti iro­dájában szenet és fát ren­delni. Azt mondták, csak hasábfa van a Tüzép-tele- pen. Nem értem, hogy a me­gyeszékhelyen, ilyen nagy városban miért nincs gép a favágáshoz a telepen. Sok nyugdíjas, idős ember é! Szol­nokon. Van — biztosan szép számmal — akinek nehezére esik már a nehéz fizikai munka. Megdrágítja a fát, ha „maszekot” fogadunk, aki géppel felvágja; nem olcsóbb, ha alkalmi mun­kást keresünk ha egyálta­lán találunk!). Erre se telik nekünk, kisnyugdíjasoknak. Gondoskodjanak Szolnokon is a Tüzép illetékesei arról, hogy mint másutt, itt is le­gyen állandóan vágott fa” — írja K. A. szolnoki, 74 éves olvasónk. • * • Attól tartunk, a felvetés jogos... Adhatunk-e meg­nyugtató választ levélírónk­nak és a többi idős ember­nek? Nyeste Istvántól, a Kelet-magyarországi Tüzép Vállalat Szolnok megyei Képviseleti Iroda vezetőjétől a következő információt kaptuk: Jelenleg fűrészelt tűzifa valóban nem kapható. A korszerű új telep átadásával egyidejűleg megtörtént a géppark felújítása, vásárol­tak egy új fűrészgépet is. A KIOSZ megyei szervezete segítségével tűzifa-fűrésze- lésre magánfűrészesekkel tárgyalnak, azonban a kis­iparosok olyan magas árat kérnek, mely — vélemé­nyünk szerint — irreálisan terhelné a lakosságot. A vállalat egyidejűleg tárgyal fűrészelt tűzifa közvetlen be­szerzésére is. 1981-ben 35 ezer mázsa tűzifát értékesítettek, 21 ezer mázsát fűrészelve. Ta­valy a felkészülés tehát megfelelő volt. Hasonlóan kívánják biztosítani az ellá­tást az idén is. Amint már említettük: tárgyalnak a KlOSZ-szal, ezen kívül fel­vették a kapcsolatot a váro­si tanács illetékes osztályá­val, segítséget kérve. (La­punkban többször hirdetett a Tüzép fűrészes dolgozókat keresve. Eddig eredményte­lenül...) Nyeste István munkatár­saival együtt reméli, hogy a tárgyalások eredményre vezetnek, s hamarosan érté­kesíthetnek fűrészelt fát.- Addig is kérik a lakosság türelmét. Jogi kérdések ♦ Kié legyen a gyerek? Mostanában sokakat fog­lalkoztató kérdés: lehetsé­ges-e egy olyan emberi ma­gatartás, amely felülemelke­dik bosszún, gyűlöleten. Se­gít a legkisebb megrázkód­tatással túljutni a megrom­lott házasságon, és a gye­reket is minél kisebb pszi­chés megrázkódtatásnak te­szi ki. A válások a családi életre nevelés hiányosságaival kez­dődnek. A fiatalok jó része „beleugrik” a házasságba anélkül, hogy végiggondol­ná, mit vállal. Hamar kide­rül az alkalmazkodás, a to­lerancia hiánya. A házasfe­lek egyike feldúltan érkezik munkahelyére a késő éjsza­kába nyúló vita után. Mit vacakolsz, mondják a kolle­ganők (ritkábban kollegák), váljatok el! Anya- és nővé­delem van, mondják a nő­nek, tied a lakás, a gyerek. Még szép tartásdíjra is szá­míthatsz. És sok esetben a még helyrehozható kapcsolat végleg megszakad. Kereset- levelek özöne érkezik a bon­tóperes bírósághoz. Mi a helyzet a gyerekel­helyezések körül? Az élet alakította ki azt a gyakor­latot, hogy a bíróságok mindkét szülő alkalmasságát vizsgálják. Túl vagyunk azon a szemléleten, hogy a gyereket csak az anyja tud­ja gondozni, nevelni. Vasárnap délelőttönként több fiatal férfi található a gyerekkocsik mögött a sé­tálóutcákban, meg a játszó­tereken, mint anya. Az esti vacsorafőzést, netán még a pelenkázást is nyu­godtan rájuk lehet bízni. A serdülők ellátására pedig teljes értékűként vállalkoz­hat a legtöbbjük. A válópereknél egyre több azoknak az apáknak a szá­ma, akik „új életükbe” ma­gukkal viszik gyereküket, gyerekeiket. És ez előfordul olyan esetbep is, amikor nem az asszony alkalmat­lansága miatt dönt így a bíróság. Pontosabban, az anya is alkalmas lenne a gyerek nevelésére, gondozá­sára, de valami plusz az apa oldalán biztosabbá te­szi a gyerek helyzetét. Ilyen esetekben kétségbeesik az anya. Mert sújtja az, hogy „elvesztette” gyermekét, to­vábbá a társadalmi megíté­lés, vagy mondjuk inkább úgy, elítélés erkölcsileg is lehetetlenné teszi a helyze­tét. Olyan hibát kezdenek neki tulajdonítani, amiről soha szó sem esett. Mert mi­lyen anya az, akitől még a gyerekét is elveszik! Nem feltétlenül festett, er­kölcstelen, bűnöző az a nő, akinek a gyereke kikerül" szülői felügyeleti joga alól. És ehhez kapcsolódik a kö­vetkező megoldásra váró problémakör. Jelenlegi gyer­mekelhelyezési gyakorla­tunkban a vagy-vagy szituá­ció éleződik ki. Vagy az apáé vagy az anyáé a szülői fel­ügyeleti jog. Sok országban annak a módját keresik (a mi jogászaink is foglalkoz­nak vele), hogyan lehetne kizárni a döntésnek ezt a merev módját. A szülői felügyeleti jogot kizárólagosan gyakorló szü­lők gyakran visszaélnek helyzetükkel. Igen lelemé­nyesek abban, miként aka­dályozhatják meg a másik szülőt még a „láthatás” jo­gának gyakorlásában is. Ha ezen a címen indított gyer­mekelhelyezés megváltozta­tására irányuló nyertes pe­rek lennének az ítélkezési gyakorlatban, jobban meg­gondolnák a szülők a gán- csoskodást. Érdemes lenne a bontópe­rek folyamatát lassítani. (Természetesen nem a hosz- szú évek óta külön élő há­zaspárok esetében.) Az idő talán pozitív gondolatérlelő lehetne. És talán, ha a bírók között pszichológus is mű­ködnék, külön is foglalkozna az együttélésüket „lehetet­lennek érző” párokkal, to­vábbi házasságokat lehetne megmenteni. Különösen a gyerekes családok esetében nagy szükség lenne erre. A csonka családban felnövő gyerek — túl a számtalan pszichés, anyagi és egyéb hátrányon, a férfi és női viselkedési formát sem ta­nulja meg helyesen. És ez már eleve alkalmatlanná te­heti a gyereket az ő későb­bi családi életére, harmoni­kus házasságára. Valószínűbb, hogy az ilyen gyerekek fel­nőve, előbb fordulnának bontókeresettel a bírósághoz. dr. Kertész Éva Jegenyefák, jegenyefák - eljárt felettük az idő Kivirulnak a „kopasz” utcák Lekopasztották a Sport­pálya utca mindkét oldalát. Jól kifejlett jegenyefákat vágtak ki, két hosszú sort és ugyanezt tették néhány ut­cával odébb is”. Jászberé­nyiek panasza alapján ér­deklődtünk a városi tanács vb műszaki osztályán: miért volt erre szükség? Megtudtuk, hogy az emlí­tett utcában közlekedésbiz­tonsági szempont indokolta az intézkedést, hasonlóan a Vécsey utcában is. Ezek a fák 60 esztendő­sek, vagyis túlkorosak vol­tak. Mert a jegenyenyár ideális életkora 35—40 év — addig egészségesek. Utána törzsük — belül, ahol senki nem látja — korhadni kezd. Az ágakat, még a nagyobba­kat is könnyen letöri a szél, és a 20—30 mgter magas­ból az útra, a járdára zu­hanó, néha több kilós ág életveszélyes. Különösen az volt a Sportpálya utcában, ahol a fák lombja a Gya­korló Általános Iskola ud­varára nyúlt be, oda, ahol több száz kisgyerek játsza­dozik naponta. A fákat tehát ki kellett vágni, és a tanács ezt a kör­nyezetvédelmi előírások be­tartásával tette. Szándéká­ról értesítette a Debreceni Erdőfelügyelőséget, ahonnan bizottságot küldtek a hely­színre, meggyőződtek arról, hogy valóban túlkoros fák­ról van szó. Különben a két utca — és várhatóan még néhány Jászberényben — esetében a fakivágás része a város idei fásítási programjának. A k;- vágottak helyére ugyanis előnevelt facsemeték — har­sak, vérlevelű szilva-díszfák — kerülnek, a tanács ebben az évben 50 ezer forintot költ csemeték vásárlására. A városban egyébként to­vábbra is szigorú előírások szabályozzák a fakivágást. Hatósági engedély kell hoz­zá, és azt a tanács csak va­lóban indokolt esetben adja meg. Változatlanul érvé­nyes a rendelkezés, mi sze­rint a kivágot fát — legfel­jebb egy éven belül — pó­tolni kell újjal. I. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom