Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-29 / 124. szám
8 Irodalom» művészét 1982. MÁJUS 29. (Száz én magiján nűoelhíibél gyszer Guido- do gróf. amikor egyedül vadászott, kitévedt az erdőből a Duna partjához. Hanem ott az ő hódos fekete lova csak meghorkant és megadott. Annak a lónak neve Aldazar volt, és Guido- baldo a szaracénoktól hódította karddal. — Itten vársz rám Aldazar — mondta neki Guidobaldo. Aztán leugrott és tölgyfagerelyét jobb kezébe szorítva, előre lopódzkodott. Hanem amint kiért a sűrűből, meglátta a kék Duna vizét és egy szépséges fehér leányt, amint fürdőzött. — Ezt nem anya szülte — gondolta magában Guidobaldo, merthogy ilyen szépet még nem látott. És amint körültekintett, meg is pillantotta a fehér hat'y- tyúruhát a parton. Guidobaldo odaugrott és rálépett. A lány is akkor észrevette és kiáltva igyekezett a partra: — Add vissza a hattyúruhámat — mondta kérve. — Nem adom vissza — felelte Guidobaldo. — Mondd meg a nevedet, szépséges tündérlány, mert most már az enyém leszel. ^ — Tündér Ilona az én nevem — felelte a lány. Akkor Guidobaldo ölbe kapta és vitte. Hanem a Tündér Ilona nem jajgatott és nem sírt, de csendesen nézett a lovag szemébe és mosolygott vala. Guidobaldo nézte, hogy Tündér Ilona mosolyog, és azt gondolta, elolvad az ő melle a páncél alatt, mintha csak forró bor volna vaskehelyben. — Hej, Aldazar — kiáltott' Guidobaldo — nem vittünk még ilyen zsákmányt. Hát téged milyen téli csodá vert, hogy fehér lettél, amíg odajártam? Aldazar visszanyerített és megrázta a sörényét, fehér felhőt vervén vadalmavirágból, mely behullatta, hogy a fiatal ágakat tépdeste. Mert virágzó tavasz volt éppen akkor. Hát fölültek. Guidobaldo gerelyre tűzte a hattyúruhát. és Aldazar még egy- virágos ágat tépett magának az útra. Mikor meglátta őket az őr a toronyablakból, azt mondta: — Fekete lovon ment el Guidobaldo gróf. fekete páncélban és fekete tekintettel. íme fehér lovon tér meg, fehér lobogóvá] és páncélját is fehérség övezi. Mire véljem? Mikor Guidobaldo belovagolt a vár udvarára, azt mondta a toronyőrnek : — Most .már ereszd le a csapófádat, toronyőr. és a kapu is maradjon tárva. Békesség legyen most már a környéken és' minden utasoknak. Hát boldogságban, szerelemben éltek, éldegéltek Guidobaldo gróf és Tündéi- Ilona. De attól fogva •boldogabb volt mindenkj is a várban. Guidobaldo anyja elfelejtette, hogy öreg és beteg. Guidobaldo két árvája elfelejtette, hogy meghalt édesanyjuk, és minden szolga elfelejtette a7. ő szolgaságát, mert mosolyogva járt közöttük Tündér Ilona és mindenek meleg örömet éreztek szivükben, merthogy úrnőjüktől is távol maradt a bánat. Hanem ez azért volt. mert a tündérek nem tódnak sírni. Történt azonban, hogy Guidor baldo anyja meghalt. Nagv lett a szomorúság, mert mindenki is az öreg asszonyt nagyon szerette. Nagy siránkozás közben tették sírba. De mikor a gödör körül állnának, egyszer csak azt mondja haraggal a Guidobaldo első kapitánya: — Mégis nincsen szíve Tündér Ilonának, hogy most is mosolyog. Azt felelte akkor Guidobaldo gróf: — Fogjátok meg a kapitányt és vessétek a legményebb tömlöcbe. Mitévő lennék éri. ha még ő is sírna az egvetlen fényesség is elromlana® Óh százszor áldott az ő sebezhetetlen tündér szíve. Hanem a várnép fele nem szerette többé mosolygó Tündér Ilonát. De Guidobaldo gróf még százszor jobban szerette, és még nagyobb szerelemben éltek, éldegéltek attól fogva. Történt azonban, hogy betegség ütött ki. és Guidobaldo két árvája egy éjszaka meghalt mind a kettő. Hát a sírás-rívás majd fölvetette várat. A gróf is Tündér Ilona térdére fektette a fejétN han- 8psan zokogván és önnön húsát tepte kínjában. Hanem mikor a gödör körül állBalázs Béla: Mosolygó Tündér Ilona meséje nának, egyszer csak azt mondja haraggal Guidobaldo második kapitánya: — Itt temetjük a két édes árvát. Velük játszadozott mindig Tündér Ilona. Térdén ébresztette, keblén altatgatta. Értük az ő ura önnön húsát megtépte kínjában. Mégis gonosz a szíve Tündér Ilonának, hogy most is mosolyog. Akkor kardot rántott Guidobaldo gróf és a második kapitányt ott levágta. • Mindenkj haraggal fordult el, de a gróf magához ölelte Tündér Ilonát és sírván mondta: — Mosolyogj, mosolyogj, egyetlen sugaram, mert megszakad a szívem, ha te is elborulsz! Attól fogva mindenki gyűlölte Tündér Ilonát, de Guidobaldo még jobban szerette, és még százszor nagyobb szerelemben éltek, éldegéltek attól fogva. Történt azonban, hogy egy szerelmes éjszakán azt mondta Guidobaldo Tündér Ilonának: — Óh, én mosolygó szerelmem. Ha te elhagynál, halálra válnék. Aztán elgondolkodott és később azt kérdezte: — Vajon mosolyognál-e. ha én téged elhagynálak? — Nem tudok sírni, Guidobaldo — felelte Tündér Ilona Ere Guidobaldo az ajkába harapott, aztán leszállt a nyoszolyáról és búcsú nélkül kiment Tündér Ilona szobájából. Hanem másnap reggel az ajtónál kopogott. Csak halkan kopogott be, és szíve tele volt szégyennel és aggodalommal, hogy Tündér Ilonát nagyon meg- bántottta. De Tündér Ilona kitárta két liliomkarját és még sokkalta ragyogóbban mosolygott rá. mint azelőtt. Mikor is ezt gróf Guidobaldo meglátta, hogy sokkalta ragyogóbban mosolyog rá, Balázs Béla (1884—1940) sokoldalú művész: költő, elbeszélő és világhírű filmesztéta. Apja középiskolai tanár volt. Bölcsészegyetemet végzett, ösztöndíjasként Berlinben és ■Párizsban is tanult. Rövid ideig tanárkodon, majd" Kór - lapiró lett. Neve a Holnap című antológiában közölt verseivel vált ismertté 1908-ban. Ettől kezdve 1919-ig állandó munkatársa volt a Nyugatnak. Szimbolistának indult. Néhány versét Bartók zenésitette meg. A kékszakállú herceg vára. Bartók operájának szövegkönyve, s Misztériumok című kötetének többi darabja is arról tanúskodik, hogy Balázs Béla a modern dráma lehetőségeit kutatva, a mese és valóság, a jelkép és realitás egységét kereste. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosság irodalmi osztályának vezetője és a színházi ügyek fö irányitója volt. A forradalom bukása után emigrált: Bécsben, Berlinben, majd Moszkvában telepedett le. Újabb műveiben elszakadt régi hangjától, s a szocializmus mellett tett hitet. Ebben a korszakában főleg filmművészeti vonatkozású írásai jelentősek. melyeket több nyelven kiadtak: a fiatal művészet nemzetközileg elismert szaktekintélyének számított. 1931-ben a moszkvai filmművészeti főiskola tanára lett. 1945-ben hazatért. Kossuth- díjjal tüntették ki, egy, ideig a Színművészeti Főiskola tanára volt. s ö írta a Valahol Európában című nagy sikerű film forgatókönyvét. Álmodó ifjúság című önéletrajzi regényében (1946) ifjúságának, lőcsei és szegedi éveinek állított emléket. mint azelőtt, egy szót sem szólt, hanem sarkon fordult és kiment a szobából. Hanem estére kelve, fölparancsolta a második kapitány maradott özvegyét. Hangosan mulatott vele, hogy hallhassák Tündér Ilona szobájában, és magához vette éjszakára. Hanem reggelre kelve szöges korbáccsal verte ki a palotából a második kapitány maradott özvegyét. Aztán Tündér Ilona ajtajához ment és sokáig állt ott és kopogni nem mert rajta. Hanem Tündér Ilona elébe jött és kinyitotta az ajtót. Kinyitotta az ajtót kitárta liliomkarját és még sokkalta ragyogóbban mosolygott rá, mint azelőtt Mikor is ezt gróf Guidobaldo meglátta, hogy sokkalta ragyogóbban mosolyog rá, mint azelőtt, az öklére csavarta Tündér Ilona aranyhaját és őt lerántotta a földre. — Csak nem sírsz? Nem sírsz? Mégse sírsz? Akarom, fájjon! Akarom, jajgass, sírj hát, sírj! — és ütötte, rúgta Tündér Ilonát, hogy habtestéből kiserkedt a vér. De Tündér Ilona csak egyre halványodott. ragyogó kék szeme elfakult, de egy csepp nem sok, annyi könny sem hullott belőle. — Nem tudok sírni, Guidobaldo —■* mondotta csendesen. Alikor gróf Guidobaldo letépte róla a rúnát és hajánál fogvast kivonszolván a palotából, régi hattyúruháját utánadobta. Tündér Ilona pedig elvánszor- gott az istállóba, ahol Aldazar volt bekötve, és véres sebes testét befektette az o jászolába. A hódos fekete paripa hízelegve és szomorúan nyihogott rá és véres sebeit puha nyelvével nyaldosta, hogy estig be is hegedtek. Akkor kikelt a jászolból. Másnap reggel kilépne Guidobaldo a palotából, hát a küszöbön fekszik Tündér Ilona, fehér haty- tyúruhája a feje alatt, úgy alszik. Akkor gróf Guidobaldo arcát elöntötte a meleg könny. Csak nézte Tündér Ilonát, hogy alszik és szólni nem mert, mozduln] se. Hát fölébredt Tündér Ilona és fölnézett a grófra. Még kék szeme is halvány volt, de vértelen ajkán szép édes mosoly ragyogott Guidobaldo leié. Akkor gróf Guidobaldo lerúgta a küszöbről. — Menj el a váramtól, mert boszorkányfaj vagy és nem tudlak megölni! És gróf Guidobaldo ráuszította a kutyáit. Hanem az ebek behúzták farkukat és hason csúsztak Tündér Ilonához. Akkor a gróf ráuszította szolgáit és azok kiűzték a mezőre mert mindenki gyűlölte már Tündér Ilonát. róf Guiobaldo kiállt a toronyba és onnan nézte, hogy Tündér Ilona hattyú képében a levegőbe emelkedik. A levegőbe emelkedett, de nem szállt el, hanem a vár fölött kerengett lassú repüléssel. Akkor Guidobaldo fogta íját és minden erejével a hattyúra lőtt. De a nyí] nem vitt odáig, hanem ragyogó ívben hajolt el alatta. Akkor a hattyú hirtelen lecsapott elébe a nyílnak és mellel fogadta. Aztán lassan a hattyú felemelkedett és nyugatnak szállt. Nyugatnak szállt, mellében a nyíllal és dalolni kezdett. Hanem a világ minden könnye csak esővíz, annyi szomorúság volt abban az énekben. Akikor Guidobaldo gróf azt mondta a toronyőrnék: — Most már csukd be a láncos * kapukat, toronyőr. és húzd fel a csapófádat. Ferencz Győző: Mi mögött Volt egy nagy lehetőség életemben: amikor Márta néni fuvolázni akart tanítani. Akkor lehettem 8—10 éves, s volna valaki más; ki tudja: beváltam-e. Végül családi alapon egy másik rokongyerek tanult nála. Pedig Zelinka bácsi is — igaz, zongorázni — szeretett volna tanítattni. Költségesebb. S akkor egy fuvola is drága volt nekünk. Ma — viszont — a blockflőte megy, hallás után. Van egy szoprán s egy alt; kiélem magam. így a fuvola elmaradt; s lettem, mi (mögött a „ha”). Egymásig Mielőtt elutazol, még szeretnék mindenképpen találkozni veled. Nem voltam: sokat gondolok veled, s még ettől is elönt valami meleg. Nem tudom, mit hogy vennél, s mit lehet; az igazsághoz hozzátartozik ez is: félek, hogy ez is tönkremegy, ha teszek valami másválamit. Ügy látom, megfelelek neked így (röviden: lehet más is emögött. Van.), de úgy bizonyos fokig? Ha megkereslek szerda délelőtt — Fontosabb (minden másnál s) mint a „fok”, hogy te tudjad, hogy mire gondolok. Szeder Katalin: Arcéi Te fagyban izzó színtelen ember formájú fényelem szikrázó villanyvezeték szélfútta zivataros ég papírsárkány felleg mögül ki földet perc alatt kerül s színes kendőként nyújtja át a forrongó Brazíliát zúgó neonsíp-orgona hegesztőpisztoly csillaga te arcba metsző sarki szél kétrét hajlított pengeél te vagy látás és láttatás a léttel együtt alkotás Fényablak mikor kisüt a nap a pillanatok úgy megsűrűsödnek mint mézben a cukor mint méz a virágban virág a mezőn amikor süt a nap Körmendi Lajos: Időért viaskodó Szűcs Sándor néprajztudósnak Ebben a testben még táltosdob dübög. Világfatermete csupa csonk, üszők. Egekben arca, békák között ' lába, középső világból alsó világba hiiijjj... Mellkasa foglya: táltosdob — dübög még. Maradna örömest, de már mehetnék középső világból alsó világba... Testem lesz a hantja szívemben ágya huuujjj... Gyökerek Játszik a fűzfa kontyos árny cigány éj táncolj muzsikálj Tiszánk üstöké ködhajzat elbitangol az ebfajzat Elmennem sej-haj nem lehet gyökerek fogják szívemet Reich Károly: Radnóti illusztráció
