Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-26 / 121. szám
\ 1982. MÁJUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szeptemberre elkészül » kisújszállási Móricz Zsigmondi A kivitelezési munkákat a helyi Vas- Fa és Építőipari Gimnázium új kollégiuma. Szövetkezet végzi NAGYENYEDI FÜGEVIRÁG Sütő András-est Karcagon A szerényebb adottságú művelődési otthonok sűrűn vissza-visszatérő panasza a színházi előadások hiánya. A korszerűtlen színpadok lehetetlenné teszik, hogy szcenikai lag igényesebb előadásokat fogadjanak a községekben, kisvárosokban. Persze — általában — a nívósabb színielőadásoknak egyéb akadálya is van: az anyagiak. Huszonöt-, harmincezer forint honorárium alatt ma már jobb művészi adottságú társulatok nem vállalják a fellépést. Színházi „hézagpótló” helyett szorgalmazzák a művelődési otthonok a különböző pódiumesteiket. Kétségtelen, hogy ezek igen népszerűek — persze csak az értékesebbjei — de nem pótol ják a színházat, a színész; szó. a zene, a látvány együttesét. Ezért is örülünk, hogy az Üj Magyar Színház elnevezésű (polgári jogú) társulat olyan produkciót mutatott be Karcagon, a Déryné Művelődési Központban. amely a műszaki adottságok tekintetében igénytelen, nem mozgat sok szereplőt. ám az ihletet színészi' szó, a legtisztább forrásból buzgó dal, muzsika, s a látvány szépítő ereje együttesével hat, — s nem is akárhogyan. Tulajdonképpen most azon kellene morfondíroznunk, hogy miért nem érett mind ez idáig tetté a gondolat, hogy egy kitűnő színész, egy jó énekes, négy értően alkalmazkodó muzsikus és két pár kitűnő táncos szereplésével igazi színházi előadást hozhat színpadra a rendező. A Nagyenyedi fügevirág ilyen szerény vállalkozás, s éppen nemes egyszerűségévé; lenyűgöző. A jól szerkesztett, kitünően rendezett előadás — Romhányi László értő munkája — alapötlete valójában nem túl eredeti: mono- lóamontázs, zenei és tánc- bététek’kel. A Sütő András műveire — Anyám könnyű álmot igér. Engedjétek hozzám jönni a szavakat, a címadó Nagyenvedi fügevirág, stb — alapozott műsorban Bánffy György érdemes művész előadásában „feltámadnak" a gyönyörűséges sorok, gondolatok, s összességében olyan szerkezeti kohéziót alkotnak, amelyek egységes színházi élménnyé ötvözik a -folklór- betétekkel, színesdia-vetí- téssel komponált előadást. Bizonyítja a Nagyenyedi fügevirág előadása azt is. hogy a míves próza értő tolmácsolásban olyan drámai feszültséget teremt a néző számára, hogy gyenge színpadi művek azt meg sem közelíthetik. Sütő magyar és egyetemleges mondanivalója — elsősorban Bánffy leheletfinom színészi játéka révén — a magyar nyelv és az igaz em- . béri értékek zsoltárává vált a színpadon. Sebestyén Márta nemes egyszerűséggel — a Sütő András alakító Bánffy cseppet sem erőltetett megidé- zéseive; — mezőségi, székelyföldi népdalokat énekelt. Juhász Zoltán furulyán. Jánosi András pedig hegedűszólóval növelte az előadás érzelmi gazdagságát. A táncosok — Tóth Ildikó, Németh Ildikó, Farkas Zoltán és Zsuráfszky László — a fehér mezőségi hímzésekkel jelzett „vetítő- vászon” előtt kapcsolódtak táncaikkal az est élményéhez. Igen jó ötlet a „laterna magica’’ szerű vetített háttér, amelyen az a táj kel;' szép színekben életre, amelyről Sütő írt. Sajnálatos, hogy a délutáni előadáson csak néhány fiatalt láttunk, pedig Sütő András ma már minden. a nevelésre fokozott gondot- fordító középiskola magyar óráinak alanya —és tárgya, az úi tantervek szerint pedig arányos része lesz a tananyagnak. Az élményt adó előadás nagy érdeme hogy sehol sem érződik rajta a mostoha színpadi lehetőségekhez való alkalmazkodás terhe, bárhol a teljesség igényével játszható, példázza, hogy a művészi érték nem a körülmények függvénye. Tiszai Lajos Jászberényben Zenekari hangverseny A Székely Mihály zenei napok keretében zenekari hangversenyt rendeznek ma este 7 órától Jászberényben, a Déryné Művelődési Központban. A műsoron Mozart: A-dúr klar inét versenye, Mahler: Egy vándorlegény dalai valamint Csajkovszkij: B-moll zongoraversenye szerepel. A hangversenyen közreműködik Traudel Pilz énekművész (NSZK), Gulyás István zongoraművész és Paraczky Miklós klarinétművész. A Szolnoki Szimfonikus zenekart Báli József vezényli. Munkahelyek pályakezdőknek A Szolnok megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet jegyzéket jelentetett meg munkahelyekről olyan fiatalok számára, akik az idén végzik el az általános illetve középiskolát, és nem folytatják tovább tanulmányaikat. A kiadvány 268 munkahely több száz üres állását tartalmazza. Feltüntették benne a munkakör ellátásához szükséges iskolai végzettséget, s tájékoztatót adnak a továbbtanulási lehetőségekről is. .Az intézet eljutatta a jegyzéket a megye valamennyi általános és középiskolájába, szakmunkásképzőjébe, s bizonyára minden fiatal megtalálja majd benne a számára legmegfelelőbb munkahelyet. Úttörők vetélkedője A Magyar Üttörők Szövetsége, az Országos Pedagógiai Intézet és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rendezésében június 22—25. között a balatonparti város egyetemén kerül sor a tudományos-technikai úttörőszemle országbs mezőgazdász vetélkedőre. A megyéket háromtagú csapatok képviselik a mezőgazdasági -'termelési és élelmiszeripari ismeretekről számot adó vetélkedőn. Könyvek raktár nélkül, olvasók hely nélkül Jegyietek a megye könyvtári hálózatáról Nem igazolódott azoknak a jóslata, akik az audiovizuális eszközök elterjedésétől a könyvek, az olvasás jelentőségének csökkenését, mi több teljes megszűnését várták. A könyv ma is az ismeretszerzés fontos forrása, de több is ennél, jellemet formáló erő. élményt pdó, szórakoztató időtöltés. Csupán Magyarországon évente átlagosan nyolcezer mű jelenik meg, s több milliós példányszámban talál gazdára. Az irodalmi alkotásokat, tudományos, ismeret- terjesztő munkákat, szak- könyveket és ifjúsági kiadványokat egyre többen vásárolják meg, mindenki számára elérhető közelségbe azonban a könyvtárak hozzák őket. Hazánk 10 ezer 576 közművelődési könyvtárának csaknem 40 millió kötetes állományát mintegy 2 millió 250 ezer beiratkozott olvasó forgatta az elmúlt évben, a kölcsönzött kötetek száma meghaladta az 54 milliót. Szolnok megye lakosságának 22 százaléka — 97 ezer olvasó — volt tagja 1981-ben a tanácsi hálózathoz tartozó 257 könyvtárnak. Emelkedett a szakszervezeti könyvtárak és üzemi, vállalati letétjeik látogatóinak száma is: a 111 kisebb-nagyobb könyvgyűjteményt csaknem 20 ezer beiratkozott olvasó kereste fel. A megye alsó és középfokú oktatási intézményeiben működő 172 iskolai könyvtár használata mondható talán a legteljesebbnek, hisz az új tantervek megkövetelik a diákoktól az önálló ismeretszerzést, kutatómunkát. Meg kell azonban jegyezni, hogy ma még az iskolai könyvtárak túlnyomó része nem képes az igények maradéktalan kielégítésére. Rossz tárgyi feltételeik, nem kellően átgondolt állomány- gyarapításuk következményeként az esetek többségében a közművelődési könyvtárak támogatására szorulnak. A két könyvtártípus együttműködése és — különösen a kis településeken — összevonása ésszerű megoldás volna. A rendelkezésre álló pénzösszegek közös fel- használása, az összehangolt állománygyarapítás — jó példákat találunk erre Tö- rökszentmiklóson, Jászberényben, Szolnokon, Tiszafüreden — hatékonyabbá, tartalmasabbá teheti a könyvtári munkát. Az összevonás természetesen nem jelentheti azt, hogy az iskola könyvek nélkül marad. Az oktató-nevelő munkához szükséges irodalom gyűjtése — ahol nincs önálló könyvtári helyiség — szaktantermi elhelyezése integráció esetén is az iskolák feladata kell, hogy legyen. A működési feltételek azonban nem csupán az iskolai könyvtárakban rosz- szak. Ügyszólván a megye valamennyi könyvtára helyiség- és raktározási gondokkal küszködik. A Verseghy Ferenc megyei Könyvtár például a 240 ezres kötetes állományához szükséges minimális alapterület mindössze 28—29 százalékával rendelkezik. Hovatovább gondot okoz az egyik alapfunkciójának, az olvasók kiszolgálásának ellátása is, mivel az állomány nagy részét Szolnok különböző pontjain található külső raktárakban kénytelenek elhelyezni. Ez a körülmény pedig lényegesen meghosszabbítja az utat a könyv és olvasója között. A megyei könyvtár mindezek ellenére figyelemre méltó eredményeket ért el. Különösen tudományos, tájékoztató szerepét tölti be kiválóan, információs, publikációs tevékenysége, a tudományos igényű vagy a tudományos kutatást segítő kiadványai országosan is elismerést váltottak ki. Tervek születtek Tiszaföldvár. Tiszafüred és Kenderes könyvtári gondjainak megoldására is. A megye tanácsi könyvtárainak alapterülete 1975 óta 2500 négyzetméterrel nőtt. Több településen került sor a könyvtári helyiségek korszerűsítésére, berendezésére, könyvtári célú beruházás azonban egv teleüülésen sem volt. A tárgyi feltételek lényegi javulását a jövőben sem várhatjuk, a helyi erők mozgósítása, a közművelődési célokra fordítható összegek összehangoltabb felhasználása — például a sok te- leDÜlésen kéozett tanácsi közművelődési alap arányosabb felosztása — azonban sok tekintetben iavíthatóá a könyvtárak helyzetét, de legalábbis segítené eredményeik szinten tartását. Az állománygyarapításra fordítható összeg, noha mindhárom könyvtári hálózatban nőtt. arányaiban nem követte a könvv- és sajtótermékek árának emelkedését. Ez ahhoz vezetett, hogy könyvtárainkban, különösen az újságok, folyóiratok, szaklapok beszerzési köre lényegesen leszűkült, de a megjelenő kiadványokból is kevesebbet vásárolhatnak, ösz- szességében azonban helyesen alakult a könyvállomány összetétele, a szak- és szép- irodalmi művek megfelelő arányban találhatók meg a gyűjteményekben. Némi belső aránytalanság, egyenetlenség tapasztalható is iskolai könyvtárak állományában. Az állományok feltárása, szükségszerinti selejtezése, a tantervi követelményekhez igazodó kiépítése feladat a jövőben. A tanácsi könyvtárak állománya 1969 óta megkétszereződött, 1980- ban az ezer lakosra jutó könyvtári egységet tekintve Szolnok a harmadik volt a megyék között. Az egy lakosra jutó átlagos könyvbeszerzési keret is eléri a normatívákat, noha az ösz- szegek településenként igen eltérőek. A könyvtári feladatok ellátása jól képzett szakembereket kíván. A tanácsi könyvtárakban jelenleg száznyolcvankét fő- és kétszázhuszonegy részfoglalkozású könyvtáros dolgozik, a zavartalan munkához azonban még legalább száz könyvtári dolgozóra lenne szükség. Ez, úgy véljük, sok mindent elmond könyvtáraink szakember-ellátottságáról. A múlt évben a könyvtárosok 75 százaléka rendelkezett felsővagy középfokú végzettséggel, a szakmai ismereteket sokan a Verseghy Ferenc megyei Könyvtár könyvtár- kezelői tanfolyamán sajátították el. Az iskolai könyvtárakban a szükségesnél kevesebb, tizennyolc függetlenített könyvtáros dolgozik., a szakszervezeti könyvtárak szakember-ellátottsága jó. Még mindig jelentős a fluktuáció, amelynek okai elsősorban a letelepedés biztosításának gyengeségeire, a nem kellő anyagi megbecsülésre, az iskolai hálózatban pedig a könyvtáros státuszának rendezetlenségére vezethetők vissza. A könyvtárügy fejlesztése — mint ahogy azt a közelmúltban könyvtári hálózatunk helyzetét elemezve a megyei tanács végrehajtó bizottsága is megállapította — továbbra is fontos feladat. T. E. A varázsigék nem segítenek wmmmmmmmmm Valahányszor átlépem az Országos Pedagógiai Intézet küszöbét, eszembe jut egy nevezetes esemény. Minden évben meghívást kaptunk ének-zene szakfelügyelői továbbképzésre és tanácskozásra az intézetbe. Egy ilyen alkalommal együtt volt a szakfelügyelői gárda, s valamin vitatkoztunk, amikor energikus kopogást hallottunk. A következő pillanatban mintha a meghatódott- ságtól megdermedt volna a hangulat, minden tekintet a terembe belépő Kodály tanár úrra szegeződött. A tanár úr komoran széttekintett, az előadói asztalhoz ült, és egy kis cédulát vett ki a zsebéből. Ekkor már mintha feloldódott volna az arcán a szigorú komolyság. s tréfás jókedvvel egy verset olvasott, fel. így szól a vers: „Ki felügyel a szakra, tudja, hogy az nem megy babra. Rá kell csapni a hangra, nem kvint helyett a kvartra! E nélkül a zenész gyatra, csak az viheti nagyra, kinek a kottaolvasás nem abrakadabra!” A tanár úr elmondta, hogy ezt a verset egy újságíró barátja írta. Az oldott hangú-. lat kellemes atmoszférát teremtett. Majd Kodály tanár úr elővett két triciniu- mot, melyből néhány gyakorlatot leénekeltetett. (Abban az évben jelent meg e műve.) Azután a szakfelügyelői felelősségtudatról beszélt. Nem szószerint, csak tartalmilag idézem gondolatait. — Óriási a felelősség, amit a szakfelügyelők vállalnak, és ennek csak állandó tanulással, gyakorlással, fokozott továbbképzéssel lehet eleget tenni. A varázsigék és ráolvasások itt nem segítenek ! De vajon, hogy maradt fenn a fentebb idézett vers? Ezt Kun Aladár Komárom megyei ének-zene szakfelügyelő barátom jó memóriájának köszönhetjük, aki — úgy gondolom —, emlékezet-- bői gyorsan papírra vetette, hogy figyelmeztetőül és emlékül fennmaradjon. Aladár barátommal néha levelezek. Két éve írt le egy kis epizódot a fenti verssel kapcsolatban. íme itt a levélrészlet: „Éppen az elmúlt nyáron történt, hogy Komlón összejőve az országos és a pesti szakfelügyelői gárda. Kontra István OPI-főelőadó, a szak- felügyelői értekezlet vezetője kérte Hallay Gyuszi Hajdú- Bihar megyei Szakfelügyelőt, hogy mondja el azt a verset, amit Kodály tanár úr a szak- felügyelőkhöz mondott, azon alkalomból, hogy a tanár úr így látták Kodály Zoltánt az ének-zene szakfelügyelők L problémáink felől érdeklődni közénk jőve. Hallay Gyu- szinak nem jutott eszébe a vers, és mivel mellettem ült, megbökött a könyökével, s azt mondta, mond el te, mert én már pontosan nem emlékszem rá.” Kodály tanár úrnak — mint a nagy alkotónak —, a róla szóló visszaemlékezések is ezt igazolják, sok arca volt. Látták szigorúnak, komornak, kevés beszédűnek, ironikusnak és tréfáskedvűnek. Mi szakfelügyelők a zárkózott, de érzelmekben gazdag pedagógust, tudóst és alkotót ismertük fel benne. Rápolthy Viktor ny. vezető szakfelügyelő
