Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-04 / 102. szám

A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. MÁJUS 4 Gyerekek gyerekekről gyerekeknek A debreceni Alföld színpad bemutatója Szolnokon Az ópusztaszeri történeti nemzeti emlékpark a téli szünet után ismét fogadja a látogatókat. Anonymus: Gesta Hungarorum című feljegyzéséből tudjuk, hogy a honfoglalás idején, Zalán felett aratott győzelem után 40 napig Szeren tartózkod­tak a vezérek. Az idelátogatók láthatják a romkerti ásatásoknál előkerült monos, tori szobrokat« a tájházakat és az emlékművet is. A képen: Az ásatásoknál elő­került szobrok: „Apostolok” Milyen szép is volt a siroki várban! Brigádbúcsú a nyolcadikosoktól Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regénye azok kö­zé az olvasmányok közé tar­tozik, melyet az általános is­kolás diákok — a mű szüle­tése óta —. mindig szívesen forgatnak. A könyv izgal­mas, kalandos cselekménye, megható jelenetei magával ragadják a gyermekolvasó­kat. Jó pár esztendeje a re­gény alapján filmet készítet­tek, amely több-kevesebb szakmai és közönségsikert aratott. Színpadon, színház­ban azonban a régen ját­szott darabok közé tartozik, húsz éve nem mutatták be. E hagyományt megtörve a debreceni Alföld Gyermek- • színpad vállalkozott Molnár Ferenc közkedvelt alkotásá­nak előadására. Az együttes a Bemutatko­zik Hajdú-Bihar megye ren­dezvénysorozat keretében szerepelt vasárnap két elő­adással Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont színháztermében. A Pál utcai fiúk érdekes feldolgozásban került szín­padra a gyermekcsoport tol­mácsolásában. A mű adap­tációját a musical elemeivel ötvözve valósították meg. A sok mozgásos, a nagy teret ügyesen hasznosító játék ze­nei betétei, slágerei az átkötő és a hangulati funkción túl önálló számként is figyelem­re méltóak voltak. A muzsi­kát a debreceni Golf együt­tes vezetője, Kocsis Béla ír­ta. A gyermekszínház tagjai nagy élvezettel keltették életre a rájuk osztott szere­pet. Az egyes jelenetek fel­hőtlen, boldog játéka feled­tette a rutintalanságból adó­dó kisebb hiányosságokat. A darab fináléja különösen magával ragadta a közönsé­get. A bemutatót követően a csoport vezetőjét, Várhidi Attilát kérdeztük az együt­tes múltjáról, munkájáról. — öt esztendeje kerültem a debreceni Csokonai Szín­házhoz segédrendezőként — mondta. — Ezt követően ala­Áprilisban második alka­lommal került sor megyénk­ben a politikai filmnapok rendezvénysorozatára. A me­gye filmszínházaiban, okta­tási intézményeiben, mun­kahelyein ez idő alatt tartott játék- és rövidfilm-bemuta- tók, viták, ankétok azt a célt szolgálták, hogy szórakoztató szerepe mellett kerüljön elő­térbe a film tudatformáló, nevelő hatása is, a politikai, ideológiai neveléssel foglal­kozó szakemberek, propa­gandisták ismerjék meg azo­kat a filmeket — elsősorban rövidfilmeket —, amelyeket munkájuk során hasznosíta­ni tudnak. A rendezvénysorozat ide­jén Szolnokon, a Tisza Film­színházban hat, a mai ma­gyar társadalom politikai, ideológiai kérdéseivel fog­lalkozó rövidfilmet vetítet­tek, amelyekhez a témakört tárgyaló előadások, viták is kapcsolódtak. A rendezvé­nyeken a megye kétszázöt­ven tömegszervezeti propa­gandistája vett részt. Az MSZMP szolnoki oktatási Igazgatósága hallgatóinak ugyancsak hat alkalommal tartottak előadással, vitával egybekötött filmvetítést. Itt rendezék meg április 30-án a politikai filmnapokat záró kerekasztal-beszélgetést is, amelyen a film politikai agi- tációban és propagandában betöltött szerépét, helyét vi­tatták meg a szakemberek. A filmszínházakban há­kult meg a Kölcsey Művelő­dési Központban a gyermek­színpad, melynek vezetője lettem. Első darabjaink a Toldi, a Legyek ura, a Tom Sawyer, valamint a Lázár Ervin-történetek feldolgozá­sai voltak. Műsorunkat igyekszünk úgy összeállítani, hogy a művek kapcsolódja­nak az általános és középis­kolai irodalmi tananyaghoz. A Suli-színház keretében igen sok művelődési ház­ban játszottunk diákközön­ség előtt, de bemutatóinkkal szeretnénk a felnőttekhez is szólni. Mivel a színpad tag­jai is tanulók, korosztályuk­nak megfelelően egy állan­dóan mozgékony, eleven színházat akarunk létrehoz­ni, amely a pódiumról sajá­tos nyelvezetével mindig ak­tuális dolgokról szól. Az Alföld Gyermekszínpad tagjai valamennyien tizen­évesek, de már akadnak köz­tük „öreg” amatőr színját­szók is. Szabó D. Laci elsős gimnazista, hat éve foglalko­zik e műfajjal, s egy-két esz­tendeje kacérkodik a gon­dolattal, hogy érettségi után felvételi lapját a Színművé­szeti Főiskolára címezze. — A darabban Ács Ferit alakítottad, úgy hallottuk, saját kérésed volt ez a sze­rep. A vörösingesek vezérét én egyáltalán nem tartom nega­tív figurának, nem egy olyan cselekedete van, amely szim­patikussá teszi. Ügy érzem, jelleme nagyon sok mai fia­taléval rokon, azt is mond­hatnánk, jellegzetesen mai srác. Mintapéldája a későn feltámadó lelkiismeretnek, amit sokan félreértenek. Végső soron ő megpróbál be­csületes maradni. Ha össze­hasonlítom osztályunkat a Pál utcai fiúk hőseivel, úgy érzem, ugyanazok a jelle­mek megtalálhatók. Jó len­ne, ha egy-egy előadásunk segítene ráébreszteni a nega­tív emberi tulajdonságokra és ösztönözni ezek megvál­toztatására. Fekete Sándor rom játékfilm, Bacsó Péter Tegnapelőtt, Szabó István Mephisto és Böszörményi .Géza Szívzűr című alkotásá­hoz kapcsolódtak a legna­gyobb érdeklődés mellett megtartott viták, ankétok. Egyébként a megye har­minckét filmszínházában hatvankét olyan alkotást ve­títettek, amelyek történel­münk sorsfordulóit dolgoz­zák fel. Ezeket a filmeket több mint nyolcezren tekin­tették meg. Hogy melyik tanév me­lyik hónapjában kezdődött a tiszafüredi Gépipari Szövet­kezet Május 1. nevű vasas Szocialista Brigádja és a helybeli Kossuth iskola ta­nulód közötti kapcsolat,, jó viszony? — ezt az időpontot ma már ne­héz lenne pontosan ki­nyomozni Hozzátéve: hét­tagú vasas brigádnak- mindig voltak ..kivételezett­jei” patronálltjai: egv-egy oszt! ál y vagy raj. Mindez azonban nem akadályozta őket abban, hogy egyféle , .Ráadásként”, ahol tudják, segítsék az iskolát is. Még­hozzá folyamatosan. — Év elején rendszeresen felihívnak bennünket: mikor, hol, kinek, milyen területen kell a támogatás. — mond­ja Fekete Sándor iskolaigaz­gató. — Hosszú a lista, hogy mi mindent készített az in­tézménynek ez a brigád az utóbbi 8—10 évben. Fém- mászókákat, libikókákat az udvarra, lefestették a vas­lemezeket, az épület felújí­tásakor megjavították, meg­hegesztették a vaskeretes pinceabilakokat. Térképfel- vonó-berendezés, zászló- és virágtartók dicsérik a kezük munkáját. Négy, szerényebb anyagi körülményeik között élő úttörőnek befizették a nyári táborozási díjat, focit vettek, könyveket a patro­nált raj valamennyi tagjá­nak, vándorserleget az is­kolának. Most is van egy osztályuk, a 8. a. Minden bizonnyal ők még többet is tudnak mondani erről a kapcsolatról. A 8. a huszonhat tanulója szinte egymással versengve sorolja az élményeket. Pén­tek Zsuzsa egy kirándulásról mesél. — Szép emlékem a bri­gádról az a hétvége,, amikor autóbuszt béreltek és elvdit- ték az osztályt a sir,oki vár­ba. Egyúttal megnéztük Elger, meg Szilvásvárad nevezetes­ségeit. Az ebédet is ők fi­zették, sőt még kólát is kaptunk utána tőlük. Ne­kem. azért különösen kedves ez a túra, mert még soha nem jártam a siroki vár­ban. Far1kas Tilbi másra emlék­szik: — Kopottak voltak a szik­lalépcsők, és meredek az út. Különösen lefelé kellett gebeszlkednd, hogy le ne csússzunk. Igaz. volt, aki fel se mert jönni. A vár­mászás után fociztunk elle­nük, és az osztálycsapat győ­zött. A bejelentést parázs vita követi: akad. aki vereségre emlékszik, ami így is, úgy is igaz lehet, elvégre még a visszavágó visszavágójának a visszavágójára is sor .ke­rült. Berta Erilka szerint a ha­zafelé vivő út volt a leg­szebb. mert remek volt a hangulat, sőt egy Tiszafü­reddel kapcsolatos dalt is megtanultak. Tóth Tibi a viszonzást említi: — Cserében a nőnapon, a télapó ünnepségen műsort adtunk a brigádnak, meg a családtagjaiknak. Ezekre a fellépésekre az osztályfőnö­ki órákon és délutánonként készültünk. A szereplések utón szaloncukorral kedves- kezdtek amit egyikőnk se vet meg — mondja a többi­ek nevetése köz,ben. Hogy kik ennek a lelkes szocialista brigádnak a tag­jai? Kovács II. József Fe- renczi Nándor. Herbák Ti­vadar, Pantó István, Pető Imre, Dabrődi Dénes és Fe- rencz Mátyás. A pénzt kü­lönmunkákon kommunista műszakok béréből gyűjtötték össze. Az egészben az a legérdekesebb, hogy a bri­gádtagok gyerékei — egyet­len kivétellel — nem is eb­be az iskolába járnak. Hogy mégis miért őket segítik? Ezt Ferencz Mátyás, a bri­gád vezetője indokolja. — Mi úgy vagyunk ezzel az osztállyal, ezzel az isko­lával, mint a szülők a gye­rekeikkel. Törődnek velük, dolgoznak értük bár tudják, a fáradozásukat általában nem nekik adják vissza, ha­nem az utánuk következők­nek. Nagy szavak nélkül azért hisszük azt, hogy eny- nyi eredménye mindenkép­pen lesz ennek a kapcso­latnak, hogy amikorra majd ők felnőnek, munkások lesz­nek, tovább viszik ezt a lel­kesedést. és nállunk is job­ban szeretik a iövő iskolása­it. gyerékedt. Illetve a ma­gúik módján segítik őket, ahogyan mi is tettük velük. Talán ennek a közvetlen baráti kapcsolatnak is kö­szönhető, hogy az osztály­ban ketten is a lakatos szak­mát választották élethivatás­nak. Néhány szorgos hót. és a tanításnak vége. A 8. a ti­zenhat ló— és tíz fiútanu­lója búcsút int az öreg épü­letnek. Ballagás után egy klubdélutánt terveznek: sok mókával, verssel, énéklkel. a legizgalmasabb órákat idéző vidám jelenetekkel. Erre, a kis „házi ünnepségre” meghívják majd a brigádot is. és akkor fordul a kocka: a kólát meg a finom falato­kat a gyerekek biztosítják. Mindannyian tudják, hogy ettől a kis kollektívától so­kat kaptak az elmúlt évek folyamán. Annak is híre ment. hogy Matyi bácsi, a brigád . veze­tője is késeiül erre a napra. Valami szépet, valami szí­vet melengetőt szeretne út- navalóul adni az ,,öreg diá­koknak” abba a képzeletbe­li tarisznyába. Szerencsét, boldogságot, egészséget. si­keres életet kívánva a búcsú­zó vörös nyalkkendősöknek. Hozzátéve: a segítés termé­szetesen folytatódik, hiszen, a kollektíva nyárra és őszre a nagyvisnyói járási úttörőtá­borban és a Kiss Pál iskolá­nak harminc-harminc társa­dalmi munkaórát —, a Kos­suth téri iskolának ennek a dupláját — dolgozik. D. Szabó Miklós A rádió | huHámhosszán I Szerpentin A nemrég rendezett „Szá­mítástechnika mindenkiért” című kiállítás alapján állí­totta össze a Szerpentin' leg­újabb adását a Rádió Isme­retterjesztő Szerkesztősége. Ízelítőt kaptak a hallgatók a számítógépek alkalmazásá­nak legkülönfélébb terüle- teirőh s új tudományos ér­dekességekről. A tudományos technikai haladás korában már szinte hozzászoktunk, hogy napon­ta új felfedezésekkel, tech­nikai „csodáikkal” találko­zunk. Nélkülözhetetlenek is mindennapi életünkben, munkánk, a termelés meg- gyorsítói, a hatékonyság elő- segítői. Találkozhatunk' azonban olyan felfedezések­kel is, amelyeknek hatása enyhén szólva káros az em­beri kapcsolatokra. Ilyen például a műsorban ismer­tetett, a nyugati országok­ban elterjedt videotex, amelynek lényege abban áll, hogy a televízió és egy tele­fon segítségével sakkpartit játszhat, kártyázhat a néző, akár több száz kilométerre élő rokonával, ismerősével. A képernyőn megjelenik a sakktábla, s automatikusan lépegetnek a figurák a játé­kosok utasítására. Mintha csak a valóságban játszaná­nak, csak éppen nem látják egymás arcát, reagálását. Nem nehéz végiggondolni, milyen következményekkel járhat a technika ez újabb csodája. Futapest Felüdülés volt az emberi kapcsolatokat féltők számá­ra a Szerpentin után követ­kező sportműsor. Az ország különböző pontjairól összese- reglett, több mint kétezer kocogó „futotta” végig a 11,4 kilométeres távot Budapest utcáin. A közvetítést inter­júk, riportok tették színe­sebbé, élsportolók adtak hasznos tanácsokat az egész­séges életmód kialakítására, s hogv miként fogjon hozzá a legegyszerűbb sportolás­hoz az elhízott, agyondo- hányzott tüdejű hallgató. A maholnap tízéves mozgalom toob tízezer barátot szám­lálhat országszerte. A köz­vélemény azonban elnézően megmosolyogja a háztömbök körül magányosan kocogó- kat. A sokat emlegetett szemléletváltoztatásra a sport területén is szükség van, s ezt talán több ver­sennyel lehetne elősegíteni. Táskarádió Enyhén szólva nem túl jó reklámot csinált az élsport­nak a Táskarádió riportere. Verebes Józseffel, az immár NB I-es bajnokcsapat, a Rá­ba ETO edzőjével készített „ellenségeskedő” hangulatú interjút. Szerencsére a kitű­nő sportember válaszai meg­győzték a hallgatót arról, hogy a szép eredmény mö­gött igen komoly munka hú­zódik meg, a klub vezetői differenciáltan, a teljesít­ménytől függően honorálják a játékosokat, s nem ritka a pénzbüntetés sem, ha va­laki rászolgál, A riporter, il­letlenül magabiztos kijelen­tésével, hogy „kevés lesz a csapat a BEK-szereplésre”, alighanem egyedül van. Nemcsak ez az interjú volt azonban gyenge teljesítmény a Táskarádió vasárnapi adá­sában. Gyermeteg kérdések, „mi akart lenni gyerekkorá­ban?”, „Boldog?”, ügyetlen szófordulatok, képzavarok, „ünnepélyesen jelenthetem”, „lerágott sarkú cipő”, „a di­vattervező tervező” válto­gatták egymást. A tartalmá­ban, s nyelvi megformálásá­ban ezúttal rosszul sikerült riportok, az adás koncep­ciótlansága bizonyára nem sok hívet szerzett az Ifjú­sági Rádió műsorának. — tg — Pécsett, a Káptalan utca 3. számú házban, a művész szülőházában van a Vasarely Múzeum. Pécs tizenkét esztendeje fűzte szorosabbra a kapcsolatot Párizsban élő szülöttével. A világhírű művész negyvenkét szerigráfiát adományozott a múzeumnak, melyet ’71-ben nyitottak meg. POLITIKAI FILMNAPOK Filmankétok, viták, vetítések

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom