Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-23 / 119. szám

1982. MÁJUS 23.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

V

Film jegyzet I

Emlékezés

Kresznerics

SORTŰZ UTÁN

Mennyei napok

Jöttét nem előzte meg nagy dobpergés a nemzetközi filmvilágban. Pedig Cannes-ban a legjobb rendezés díját és az operatőri díjat kapta — három évvel ezelőtt — sőt Nestor Almendrost. ő fényképezte a filmet, „Oscar”-ral is jutalmazták.

Mi lehet vajon a Mennyel napok körüli viszonylagos csend oka? Arra gondolhatunk. hogy Terrence Malick szetmélyiifciégie sok mindfent magyaráz: nem ő az a vadzseni, aki körül a bulvársajtó zajos botrányok terege- tésével üzleti reklámot támogathat. Malick művét nem előzte meg jóformán semmi — a Mennyei napok előtt csupán egy kísérleti filmet forgatott — üstökösként jelent meg az amerikai filmművészetben. írják róla. S az üstökösöket nem mindig szeretik, mert fényük elhomályosíthatja az addig fényesnek látott csillagok fényét. Egyszerűbben: az üzlet az üzlet, ez alól a filmvilág pláne nem kivétel, így Malick filmje csendes elismerés közepette járja diadalátját világszerte. A formai megvalósítás is „kilóg” a hollywoodi sorból, különösen ha Dovzsenko és más szovjet klasszikus mesterek művei ismeretében gondoljuk végig Malicík káprázatos filmszimfóniáját.

A boldogulását sehogy sem találó ember végzete teljesedik kj a műben. A mindenáron való gazdagodás önpusztító folyamatának megszemélyesítője ez a helyét — előbb önhibáján kívül — nem találó fiatal munkás — Bili — aki a kedvesét férjhez adja a gazdag, nagybetegnek tűnő farmerhez. Egyszerű képlet: a behálózott farmer halála után „beleülhetnek” a vagyonba. Terrence Malick erkölcs,- világában azonban nem kap szabad utat a számítás, nem ad felmentést az emfberi élet múlandóságára spekulálóknak.

Különös világ, amelyben a boldogságkeresők mennyei napokat élnek. A szélnek, a természet — ilyen és olyan — erőinek olykor tulajdonképpen nagyobb szerepük van a filmben mint akár a legerősebb dialógusoknak. Ahogy érzelmileg távolodnak tőlünk a film hősei, úgy kap mind nagyobb jelentőséget a természet ereje, s szinte a búzaszemek ejt pusztító szöcske is emberi státuszú szereplővé válik. A drámai képsorokban visszadott természet minden kockája úgy játszik a filmen, mintha sértődött, s haragvó lenne. A texasi búzamezők, a munkát boldogulást keresők keserveit sugallják, hamisáthatatlanul érzékeltetik az 1910-es évek amerikai feszültségeit. De Terrence Malidk egyetemlegesebb mondanivalót tud ezzel is kifejezni: a magyar grófi szérűn vagy a Sarudy- alk földjein is beteljesedhetett volna a texasi Kis János tragédiája.

A film főszereplői köziül Brocke Adams játéka lenyűgöző.

— ti *Zeneiskolák

kamarazenei találkozója

Jászberényben került sor a Székely Mihály napok keretében — a megye zeneiskoláinak, ez évben immár harmadik, megyei szintű rendezvényéire. A törökszentmiklósi zongoraversenyt és a mezőtúri fúvósversenyt a kamaracsoportok megyei találkozója követte, ahol Jászberény. Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr s Szolnok színeiben iskolánként 4—6 kamaraegyüttes lépett pódiumra. A változatos hangszerösszeállításiú kis együttesek (zongora-négykezesek, zongorás vagy kíséret nélküli vonÓ6, illetve fúvósegyüttesek) mezőnyéből az idén a vonások bizonyultak általában jobbnak. Ez azért is örvendetes, mert évek óta országszerte járja a kérdés: hol vannak a vonások?

Színvonalas vonóskultúráról tett bizonyságot a kisújszállási vonószenekar Vivaldi négy hegedűre írt zene- karkíséretes versenyművé- nek előadásával. Jóelőgya- korlat volt ez egyben a jövő évj országos úttörőzenekari fesztiválhoz. A zsűri ki- lemélke'dő feljeilltménykent értékelte a szolnoki zongora-cselló trió és a trombitatrió. a jászberényi hegedűduói .vlaiamint Kisújszállás kortárszenét játszó együttesének és Karcag öttagú fű- vósegyütitesének produkcióját.

Az igazán jó zenész jó kamaramuzsikus is — mondják a szakemberek. S valóban a megyében rendezett versenyeken feltűnt kis tehetségek jónéhányával ka- marazenészkém ,s találkozhattunk Jászberényben. A kamarazenei találkozó fő értéke azonban inkább az hogy azoknak a hangszeres növendékeknek is rangos szereplési lehetőségét — és sikerélményt! — ad, akik esetleg kevésbé virtuózak hangszerükön, viszont muzsl- kusi képzettségüket, zenei intelligenciájukat jól kamatoztatják a csoportos muzsikálásban. ök még bizonyára nem tudják megfogalmazni de az érzést már ismerik: a közös muzsikálás önfegyelemre. önfeláldozásra, a közösség erejének felismerésére és megbecsülésére nevel. A tanár számára is vonzó szerepkör isimeretközvetítő- ből igazi nevelővé válhatni, ugyanakkor tanártársai elismerését élvezni. Az ilyen találkozók alkkalmat adnak arra is, hogy minden egyes tanári eredmény közös értékké váljon, és biztatást adjon a többieknek.

Labáth Valéria

Bizonyára nemcsak nekem, hanem az olvasóknak is nemegyszer feltűnt már, hogy egyetlen cikkben, egy néhány perces rádióinterjúban, egymás közvetlen közelében is hányszor ismétlődnek bizonyos szavak, főleg azok közül, amelyek valamilyen okból divatossá váltak.

Egy rádióhallgató nemrégiben olyan újságcikket juttatott el hozzám — nem is hosszút, mindössze egyhasá- bosat —, amelyben nyolc előrelépés olvasható. Egyszer sem fejlődés, haladás, korszerűsödés, javulás, növekedés vagy más hasonló, hanem mindig csak előrelépés. Máskor meg — ki tudja, há- nyadmagammal ? — azért

kapom fel a fejemet újság- olvasás, rádióhallgatás vagy tévézés közben, mert szinte záporoz, zuhog rám a sok tulajdonképpen, látványos, felszámol, indul... Nem kü- lön-külön bukkannak fel. — ha így volna, nem is lenne velük semmi bajom —, hanem többnyire csapatostul járnak: egyetlen cikkben

Ferencre

Kresznerics Ferenc professzorra, az egykori szombat- helyi líceum tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tag.iára emlékeztek tegnap Celldömölkön, halálának 150. évfordulója alkalmából. Az úttörőház nagytermében emlékkiállítás nyílt, majd tudományos ülésen méltatták a nyelvtudós munkásságát. Kresznerics Ferenc egész életében a társadalmi haladás, s a nemzeti függetlenség tántoríthatatlan harcosa volt. Kazinczy kortársaként, nagy felelősséggel dolgozott azért, hogy a magyar nyelv és kultúra megkapja az őt megillető rangot. Életének utolsó húsz esztendejét a sági plébánián töltötte, s ott fejezte be élete fő művét, a Magyar szótárat

A tudományos emlékülésen felavatták a már Cell- dömölkhöz tartozó Alsóságon Kresznerics Ferenc emléktábláját.

Jubilál a Ballasi néptáncegyüttes

A sok nemzetközi és hazai sikert aratott békéscsabai Balassi néptáncegyüttes

tegnap ünnepelte fennállásának hanmincötöLik évfordulóját. Ez alkalommal az ifjúság- és úttörőházban ünnepi műsort adtak: válogatást a nemzetiségek folklór- ki ncséből.

Tükröződés Fotó: H. I/.

Az egyik golyó a gerincébe fúródott, a másik a halántékát tépte, a sortűz néhány lövedéke súrolta. Elesett, de nem vesztette el eszméletét. • — Láttam, hogy egy civilruhás férfi közelebb jön, s pisztollyal rám lő.

A lövedék az orránál hatolt be, majd a másik oldalon az arcot átütve távozott. A sebhely még most is jól látható.

K. Farkas József a csodá- val határos módon maradt életben.

— Sajnos, a mi századunkból huszonheten életüket vesztették. És sokan voltak a kisegítő századból is.

* * *

Talán sehol sincs a folyó- nak olyan szép kanyarja, mint Tiszavárkonyban. A

szakadékszerű, meredek partfal alját kőgáttal védik. A lomhán álló uszályból nagy erejű markoló rakja a követ a víz szélébe. A túlsó parton ligetes árterület húzódik.

K. Farkas József portája a gátra könyököl. Keresve sem találhatott volna szebb helyet magának.

— Néha úgy érzem, a sors igazságtétele ez. Innen szinte pár lépésre volt az uraság kastélya. Annak udvarán húzták deresre a tizenkilen- ceseket. A sógorom apja, Antal Sándor hetvenöt botütést kapott, később el is hurcolták.

Gyermekkori emlékeket idéz:

— Az uraság reggelenként kerékpárral ment ki a határba. Lusta volt hajtani, én toltam a nyereg alá támasztott rúddal. Jutalmul bemehettem a kertbe és a lehullott gyümölcsökből szedhettem egy ingderékkal.

Arra viszont már nem volt rest az uraság, hogy érdekeit következetesen védje.

— Napkeltétől napnyugtáig való munkára szólt az egyezség. Ha munkakezdéskor kilátszott a Nap csücske, akkor már nem fizettek egész napszámot.

A budapesti pártház védőit embertelenül mészárolták le 1956-ban az ellenforradalmárok.

— Mellettem halt meg Szabó Ferenc. Elvették tőlem a párttagsági könyvet, s a halott szájába dugták. Arcát a felismerhetetlenségig ösz- szerugdosták, ezért hitték elvtársaim, hogy én haltam meg. Még síremléket is állítottak nekem a Kerepesi temetőben.

A védők tudták, hogy kikkel állnak szemben, ezért a végsőkig kitartottak.

— Amikor a tankok ágyúival lőni kezdtek bennünket, félemeletek szakadtak le.

A pártház bevétele után falhoz állították az életben maradt védőket és sortüzet zúdítottak rájuk.

Néhány jóérzésű ember kórházba segítette az életben maradottakat.

— Ott azt mondták, ne is számítsunk orvosi segítségre. Ha nyílt az ajtó, megrezzentünk, hogy melyikünkért jöttek.

* * *

A csupasz kertben egyetlen diófa díszük. A frissen feltört ugar hangulatát idézi az egész porta.

— A fiam eltért eredeti szándékától. Gyermekkorában ugyanis milliomos és vadász akart lenni, most meg erdőmérnök-hallgató. Azt mondta, hogy már elültette a dugványokat, a fák, bokrok telepítése az ő dolga.

Jól tanult mindig a lánya is, fia is.

— Gábor fiam most írta, hogy csökkenthetjük a neki szánt összeget, mert hétszázötven forintra emelték az ösztöndíját.

* + *

Megnyugvást ötvenhatban a szovjet csapatok megjelenése jelentett. K. Farkas József egészségét hónapok múlvq. egy nyolcórás operáció adta vissza. Akkor szedték ki gerincéből a lövedéket.

— Az operáció után hat

K. Farkas József: Itt épül a házam.

Szépen magyarul — szépen emberül

Ilyen szegények vagyunk7

négy-öt felszámol, egy röpke interjúban *‘&t-hat tulajdonképpen.

Ilyen rosszul állunk, eny- nyire szegények volnánk? Hogy érdemben válaszolhassunk, vessünk még egy pillantást az említett példákra! (Csak zárójelben jegyzem meg, nem bármifajta szóismétlésre gondolok itt. Köztudomású, hogy egyrészt szakmai szövegekben, másrészt művészi alkotásokban nagyon is nagy szerepe van az ismétlésnek. Szakszövegekben azért, mert egy terminus technicust a szakembernek általában nincs módja rokonértelmű megfelelővel felcserélni, irodalmi, költőt. szónoki alkotásokban pedig azért, mert ott az ismétlés mint szóalakzat maga is fontos művészi kifejezőeszköz. Valójában ez is megérne egy külön cikket, de most legyen elég e sommás megállapítás.)

Térjünk vissza tehát példáinkhoz! Az előrelépés-ekben bővelkedő újságcikket nem javítom, hiszen pontosan nem is idéztem, szinonimákat pedig már írásom', elején is soroltam az elöre- lépés-re. A tulajdonképpen semmivel sem több, nem is jobb, mint a lényegében, voltaképpen, igazán, alapjában véve, s ráadásul az esetek nagy részében funkció nélküli, fölösleges töltelékszó. A látványos eredmények inkább bámulatosak, ragyogóak, a látványos bukások ellenében csúfosak, el- képesztőek, meghökkentöek. Az sem kötelező, sőt nagyon is stílustalan, hogy mindig mindent felszámoljunk. Bátran mondhatjuk ehelyett azt, hogy a lázadást leverték, elfojtották, a katonai támaszpontokat megsemmisítették, a színvonalbeli különbségeket eltüntették, a szerződést felbontották. Végül korántsem szükségszerű, hogy már szinte az indulók ütemére kopog, ismétlődik ritmusosan a tömegtájékoztató eszközök (sajtó, rádió, tévé) nyelvében az indul. Az adás, a tanév vagy a tanfolyam már. szinte sohasem kezdődik, mindig csak indul. De indul a kiállítás is, ahelyett, hogy nyílna, megnyílna; ezenkívül szóváltás indul (holott: támad, kerekedik), szélvihar indul (noha valójában kitör, keletkezik), a Duna a Feketeerdőből indul (holott onnan ered) stb. Az ember már- már haragra indul (azazhogy: gerjed) e sok indul hallatán.

Csakugyan szegények volnánk? Mint e kis eszmefuttatásból is látható, nem szegénység ez, hanem nyelvi restség, kifejezésbeli igénytelenség. Ha megtanulunk kellőképpen válogatni szavaink kincsesházából, menten kiderül, hogy nagyon is gazdagok vagyunk. Csak élni kell tudnunk nyelvünk gazdagságával.

Dr. Grétsy László

héttel már járni tudtam az ágyak között.

A megtestesült nyugalom és derű, mintha ezek a szörnyűségek nem is vele történtek volna meg.

Felépülése után a rendőrség kötelékében teljesített szolgálatot.

— Ezerfelé hívtak élmény- beszámolóra, Soprontól Mis- kolcig. A Ganz MAVAG ifjúmunkásaival a moszkvai VIT-re delegáltak. Ott találkoztam egy asszonnyal, akinek három fia és a férje Magyarország felszabadításáért esett el. Azt mondta: örökbe fogadna.

* * *

Nemsokára felépül a ház. Betonkoszorú alapja már megvan. K. Farkas József lelki szemei előtt teljes egészében áll.

— Két szintes lesz. Egyik erkélye az utcára, a másik a Tiszára néz majd.

Évtizedek után ismét befogadja, oltalmat nyújtó otthont nyújt számára szülőfaluja.

— Az egyik nyolcvannégy éves nénike azt mondta a múltkor: meglátod fiam, ezen a nyugodt helyen sokáig fogsz élni.

Rá is szolgált a nyugalomra. Nemcsak az ellenforradalom megpróbáltatásait kellett elviselnie. 1978-ban tüdőembólia és hasnyálmirigy gyulladás vette le a lábáról.

— Hat hét múlva tértem magamhoz. Akkor mondták, hogy meghalt az édesanyám és már el is temették. Rá egy évre meg átestem a tizenkilencedik műtéten.

Az operáció előtt azt kérdezte az orvos: „Milyen fémdarab van magában?” Amikor kiszedték, akkor derült ki. hogy egy jókora kézigrá- nátrepesz — ötvenhat maradványa.

» * *

Kedden megyünk a téglákért — mondja K. Farkas.

Látszik rajta, hogy az építkezés lázóban ég minden nap. Az alapról ítélve nem lesz ez palota, hanem csak egy manapság átlagos családi ház, mégis azt mondja:

— Egyedül az életben sem birkóztam volna meg ezzel a feladattal. Kimondhatatlanul sokat köszönhetek a Tiszámén ti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat vezetőinek és szocialista brigádjainak, akik azt ígérték, hogy mindvégig segítenek.

És úgy látszik, tartják szavukat.

— Az alapozásnál volt itt egy ács. Csak azt tudom, hogy valamilyen Jánqp. A saját házát sem építette volna gondosabban. Háromszor is leszedte a zsalut, mert egy kis kunkort talált benne.

* * *

K. Farkas József tizenhatéves korában lett párttag, tizenhét évesen már alap- szervezeti titkár Tiszavárkonyban. Rendőr őrnagyként, több kitüntetés birtokában ment nyugállományba.

— Végigélné még egyszer ugyanígy az életét?

— Nincs ebben semmi rendkívüli. Biztos vagyok benne, hogy az én helyemben mások is így cselekedtek volna.

Az esti homály lassan körülvesz bennünket. Búcsút intünk a lámpafényeket fürdető Tiszának. A velünk szembejövők köszöntik K. Farkas Józsefet.

— Ismer itt engem mindenki. A múltkor azt mond-; ja az egyik öreg: „Józsikám, emlékszem, hogy mennyire szeretted a jzrumplistésztút, Holnap azt főzünk, gyere el ebédre.”

Egy kerékpáros férfi húz el mellettünk. Lassítás nélkül odaszól:

— Szereztünk egy precíz kis döngölőt. Holnap megyünk.

Ezek szerint halad az építkezés, K. Farkas József végképp megveti a lábát a Tisza partján.

Simon Béla