Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. MÁJUS 15. I Arcképvázlat I Legyen hitele a szónak Vannak foglalkozások, amelyek jól jellemezhetők a külsőségekkel: a hentes kövér, az olvasztár szikár. Ezek persze, csak sommás megállapítások, hol megállják a helyüket, hol nem. Ha azt kérdezném például, hogy milyennek kell lennie egy szakszervezeti bizalminak, többnyire azt válaszolnánk oTyannak. aki nem rejti véka alá a véleményét Kevesen tennék hozzá: jól át is gondolja azt. Nyitanai Miiihályról bizton állítom, hogy az előbbi kívánalmaiknak megfelel, bár. azt is hozzáteszem, nem a kirohanások embere. A rutin tenné az. hogy több mint másfél évtizede tesz eleget társadalmi megbízatásának? Nem hiszem. Tény. hogy gördülékenyen kerekíti mondanivalóját, anélkül, hogy „felragasztgatná” a mozgalmi zsargon klisé-szavaival . Nincs ..vonatkozásában”. nincs „tárgyában”, ..tekintetében” és nincsenek közhelyek. A Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárának művezetője, szakszervezeti főbizalmija, egyszerűen érthetően fogalmaz. Például amikor a békéről beszélgetünk: ,.AZ a legfontosabb- hogy tudják az emberek. miért dolgoznak. A bizalmi testület döntött melyik bér- variációt fogadja el erre az esztendőre. A másodikat? Rendben. Tudjuk, tudják a gyárakban, hosv mekkora exportbevételt kell elérni. S mivel a nagyobb értékek mellett tettük le a garast, annak ellenére, hogv még nem kötötték le a vevők a kapacitásokat azt mondtuk, hogv adják meg a nagyobb bért is ehhez. Ez így történt. s most mindenki hajt. munkás és kereskedő — jönnél a piaci jelzések Irakból, Líbiában kötnek illetve kötöttek üzleteket — hogy a megelőlegezett bérekhez hozzuk a teljesítményeket.” Van valamilyen módszer arra, hogy valaki elérje: mások megbízzák egyes közös ügyek intézésével? Receptet adni erre nem lehet. Nydtrai Mihály véleménye az, hogy mindez sóik munka és tapasztalat eredménye, és hozzá teszi: áz elhatározás kevés. Talán a példa jelent legtöbbet. — meg is magyarázza : ..Lesznek, akik túlzásnak tartják amit mondok, de én úgy gondolom, a bizalmiak húzós, hajtós emberek, itt nincs pityókázás, meg renitenskedés. Egv másik dolog: bejön valaki ittasan. Mondjuk másodjára akkor odamegy hozzá &z ember. Mi van öreg? Elmondja, hát ez és ez a probléma. Ha úgy küldöm haza. hogy tisztázzuk a gondjait, esetleg a főnökével együtt és még segítünk .js rajta, már úgy áll a dolog, hogy valaki a saját példáján tudja, lehet a szakszervezet emberére számítani rosszban is. Persze a jog. a kötelesség és a lehetőség ismerete mind egymást feltételező dolog. Sokat érnek ezek a kis füze tecskék, bennük van, amit a bizalmiaknak tudni kell fehéren, feketén. Nem úgy ám hogy a sörök között bogarászva találja meg a lényeget az ember. Ezek ismerete az alap ja ■ mindennek. S ha ú"" van. ahogyan nálunk, hogy a bizalmiak véleményét, döntését kérik, elfogad i áik. s betartják akkor nincsenek konfliktus- helvzetek. legalább is a számuk kevesebb. Mondanék példát: arról a bizonyos vétójogról beszélek... Nem ét+ünk vele med nem volt rá szükség. A'/fw egvszer. amikor a munkarendről hozott vállalati döntéssel nem értettünk esvet. majdnem eljutottunk eddig a pontiig. De a dolgok tisztázódtak házon belüli — mindig.” Gondolkodik a pontos kifejezésen. ami találóan illusztrálná hogy közelebb került a szakszervezeti munka és a termelés egymáshoz, hogy komolyan veszik a döntéseket. Nyitottá vált. sokrétűvé — jellemzi. Információkhoz jutnak az emberek. tüdják mikor mit várnak tőlük, és mi van a követelmények hátterében. Bizonyíték gyanánt előkerül egy fekete füzet, benne értekezleteken feljegyzett adatok, mutatók. Jelentős részük tovább vándorolt a bizalmiak jegyzettömbjébe. Két szám közülük: 7.1 és 147. Az előbbihez fűződő történet: a főbizalmi feláll egy tanácskozáson ahol arról döntenek, hogy a műveknél a béreket 6 százalékkal emelik 1982ben. S mondja, az adatokból amit rendelkezésre bocsátottak kiderül, hogy a szolnoki gyár rendről, rendre teljesítette feladatát, jól gazdálkodott a gépekkel, az anyagokkal meg az eszközökkel. Máshal meg nem így van, a béremelés pedig ugyanannyi. ..Igaza van Nyitrai Miskának” — mondja a gazdasági igazgató. A szolnoki üzemben így 7,1 százalék az emelés. A másik: tavaly volt olyan gyár a GANZ-VilUnél, ahoi 147 százalékra teljesítették a tervet. Nyitrai Mihály erről: „Hát ennek — mondtuk — semmi értelme. Alapbér lett a pénzekből, vök akinek hat forintot emeltünk egv órára. De a normákhoz is hozzájárultunk. Itt Szolnokon is. ..Mert ugye annak megint nincs sok teteie, hogv a teljesítmény felszökik a maieiasba, s a minőség — illetve a reklamációk miatt. — pedig piacot veszít a vállalat. A rról nem is beszélve hogv nem a * lev- e°észSége=ebb dolog ha például a túlórákat bérkiegészítésre használ iáik fel. Azután e°v másik változás. Fzt, már Nvitrai Mihálv a művezető meséli; „Kevesebb a tűzoltómunka, több a művezetők meg a disz- rvécserek döntési joea. Nincs annyi adminisztráció, gyorsabban haladnak a dolgok. mert rugalmasabban kezelhetjük őket. Egv példa : szegecs kell — tíz. Nem rohanok az emeletre papírokért mert kiírhatom és kiírom. Nem százat, de tizenhármat hátha kettőnek a feje tönkremegy. Mindent az ésszerűség határáig.. Vagy: a technológián a megrendelést előre egyeztetik. Tisztázódnak a problémák, és kialakulnak a kapcsolatok. S ha baj van. hát elég egy telefon...” Kiegészíti: fontos manapság, hogy nagyobb hitele legyen a szónak. Álljon mögötte ígéret. vállalkozás, felszólalás, utasítás. vagy döntés — végül is a bizalom alapja ez. Hajnal József Révbe jutás előtt egy lépéssel Ma lépnek az anyakönyvvezető elé. Bevallom, elfogult vagyok velük szemben, hiszen csupa tiszta tekintet, a várakozástól felhevült arc, őszinte öröm emléke maradt meg bennem róluk. Jó, jó, tudom, a krónikás legyen tárgyilagos, kímélje meg az olvasót az érzelmi kitörésektől, és térjen végre a tárgyra. Igyekszem. Ha mégse sikerül teljesen „kívül maradni” nem biztos, hogy vétek akármilyen szabály ellen. * * * — Azon vagyunk, hogy az esküvő egy életre szóló élmény maradjon a házasulandókban • — mondja ki ars poétikáját a kunszentmártoni Társadalmi Ünnepségeket Szervező Iroda előadója, Kovács Cecília. És ez a hitvallása minden hasonló feladatokat ellátó irodának. Lapozgatunk a kimutatások között: 1979-ben több mint száz, 1980-ban kilencven, 1981-ben hetvenhét házasságot kötöttek a kunszentmártoni tanácsnál. — Áz idén még kevesebben lesznek, májusban összesen hat esküvőt jegyeztettek elő nálunk — néz fel a számok közül az előadónő. Kérdezés nélkül szolgál magyarázattal: most érte el a demográfiai hullámvölgy a házasulandó korú fiatalokat. Ma három ifjú pár mondja ki az igent Kunszentmár- tonban, és az iroda valóban mindent megtesz, hogy az élmény megmaradjon. Magnófelvételt is készít a szertartásról, ez legújabb szolgáltatásainak egyike. Bi- zsergető gondolat: a magnószalag bizonyítja majd az egyszer nagymama-nagypapa sorba jutóknak, hogy miként is rebegte el a menyasszony az igent, milyen határozottan mondta ki azt a vőlegény. És megmarad az orgonaszó, amit mostanában minden ifjú pár igényel, megmarad az örömszülők el- érzékenyült szipogása, a gratuláló puszik cuppanása, a pezsgősüveg durranása, az anyakönyvvezető útrabocsá- tó beszéde, a vidám koccintások hangja ... — Ne bízzuk a véletlenre, melyik fiatal párról legyen szó a riportban, válassza ki közülük az ismerőseit — kérem meg Kovács Cecíliát, aki gondolkodás nélkül Füzesi Katalint és Németh Sándort választja. Ténylfeg jó ismerősei lehetnek, sokat tud róluk. Például, hogy Katalin örökbefogadott gyermekként nőtt fel egy pedagógus házaspárnál, tavaly érettségizett a tiszaföldvári óvónőképző, szakközépiskolában, a Killián lakótelepi új óvodában dolgozik. Sándor a A világszerte kilencven- hét szállodává), rendelkező Hyatt hálózat új tagjaként júliustól fogadja vedégeit az Átrium Hyatt Budapest Szálloda. A MALÉV és a Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat közös tulajdonát képező háromszázötvenhat szobás, 10 emeletes, fedett belső udvarral kialakított száTtb- dában uszodát, szaunát, tornatermet is létesítettek. A szállodát a Középülettervező Vállalat kollektívája Zalavári Lajos főépítész és Németh István belsőépítész vezetésével tervezte BVM kunszentmártoni gyárában lakatos, halk szavú, szerény fiatalember. Nagyon fiatal, mindösz- sze huszonegy éves. A menyasszony tizenkilenc. Füzesi Katalint délidőben zavarom, nfcm is érti hirtelen, miért éppen őt keresem. Az óvoda folyosóján magyarázkodom, aztán beülünk az irodába. Mindig hittem a riporteri szerencsében, pedig még nem ismertem Füzesi Katalint. Kedves-őszintén beszél, kerek mondatokban fogalmaz, a rádiósoktól kölcsönvett kifejezéssel él^e „vágás nélkül adható” lenne minden, amit mond. A toll persze lassabban mozgó szerszám, mint a magnótekercs, roppant igyekezni kell, hogy hűséges nyoma maradjon Katalin szavainak a jegyzetfüzetemben: — Diákszerelem a miénk, hiszen mindketten általános iskolások voltunk, amikor megismerkedtünk. Igazán azonban két éve kezdtünk együtt járni, és ebben a véletlen is segített. Egymás mellé szólt a mozijegyünk, az előadás után Sanyi hazakísért, aztán mind többször találkoztunk. Eleinte csak úgy játékból, később egyre komolyabban beszélgettünk a házasságról. Tudták persze, hogy csak szerelemből nem lehet megélni, ezért amennyit lehetett, félretettünk a fizetésből, ígéretünk van egy kétszoba-összkomfortos OTP- lakásra, nem kell tehát sokáig a Sanyi szüleinél laknunk. Világoskék szemei csillognak a tervezgetés lázában. Az érzelmei mellé rokonszenves valóságérzék társul, de kiderül, hogy az induláshoz jelentős szülői (az ő esetében nevelőszülői) támogatásra számítanak. A zárójelbe került közbeszúráshoz szükséges a magyarázat, bár nehéz röviden visszaadni azt a mély sze- retetet, ahogyan a nevelőszüleiről beszél. Mindössze hatéves volt, amikor az édesanyja meghalt, egy év múlva édesapja is örökre itthagyta őket. A hat árva testvér más-más nevelőszülőkhöz került, Katalint egy gyermektelen pedagógusházaspár fogadta be. A kamaszkorát már csak nevelőanyjával élte, az „apa” kö7 vette a kislány édesszüleit. — Anyutól mindent megkaptam, sok-sok szeretetet, emberséget, tisztaságot, tanulási lehetőséget, szóval mindent. Nagyon készül ő is a kiröppenésemre, ami nem visz tőle messzire, hiszen ugyanezen a lakótelepen kapunk majd lakást Sanyival, ahol anyuval laktam. Az elképzelései szerint három-négy hónap múlva beköltözhetnek az új lakásba. „Anyutól” megkapják az örteg szobabútort, aztán apránként megveszik a többi berendezést. OTP-re természetesen. Katalin fizetése 2 ezer 300 forint, a leendő férje négyezer körül keres. Hát. . . bizony elkél még a szülői támogatás. — Biztos vagyok benne, mi sokkal könnyebben indulunk a házasságba, mint a többség — mondja búcsúzóul. * * * A többség? Katalin nem magyarázza meg, kikre gondol. Hiszen a többség évszázadok óta szülői segítséggel kezdi a házaséletet, mostanában pedig hozzászámítja az OTP-kölcsönt. Városban is, falun is. Kölcsönnel és sok kedvezménnyel, mert alig akad ma már olyan munkahely. amelyik lehetőségeihez mérten ne segítené a révbe jutásban az ifjú házasokat lakással, kamatmentes kölcsönnel; az építkezőket legalább fuvarkedvezménnyel, néhol építőanyaggal, de szinte mindenütt kollégális „ingyen munkával”. A tiszakürti községi közös tanács anyakönyvvezetőjének nem okoz fejtörést, hány esküvő lesz ezen a szombaton, mert hónapok óta égy szokott lenni. Martók István és Murai Erzsébet a Tiszazug Termelőszövetkezetben dolgozik, Erzsébet anyagkönyvelő, István pedig gépkocsivezető. A vőlegény határozott fiatalember, a menyasszony pedig nagyon szép és rendkívül halkszavú. István huszonhat, Erzsébet huszonöt éves. Megismerkedésük történetén hamar túljutnak: 1979. augusztus 20-án a tiszakürti diszkóban találkoztak, a fiú akkor a szakmájában szerszámkészítőként dolgozott Kecskeméten, két év után azonban hazaköltözött Tisza- kürtre, természetesen Erzsébet miatt. Ma délután ötkor pedig egymáshoz kötik az életüket. — A szüléink egyszerű emberek, de sok segítséget adnak — mondja a férjjelölt, mintegy a téma közepébe vágva. — Már megvan a telek, a tervrajz, az esküvő után hozzáfogunk a házépítéshez, ha minden jól megy. jövőre beköltözünk. Addig albérletben lakunk, havi ötszázért. De ez csalóka, mármint az ötszáz, mert mire rendbehoztuk a két helyiséget, ráment vagy ötezer forintunk. Mindegy, a ház elkészültéig kibírjuk. Érzelmekről nem sok szó esik, igazuk van, abban már biztosak, hogy szerbtik egymást. Minek erről annyit locsogni? István a? irodai fotel karfáján ül, mint azok az emberek, akik nem szeretnek elterpeszkedni, tele vannak tervekkel, cselekvési igénnyel. Szinte látom magam előtt a leendő házat, a fiatalember színesen megjeleníti a két földszinti szobát és a két kis padlásszobát. A ház 12-szer 9 méter alapterületű lesz, a bútor már részben megvan, a hiányzó építési anyagokat és bútorokat István 1200-as Zsigulijának árából pótolják. Messzire látnak, már felhúzták a falakat is! Reális elképzelések, mégse gond nélküliek. Végre Erzsébet is megszólal: — Nem tudom, miért kap a téesz dolgozó kevesebb OTP-kölcsönt, mint az ipari munkás. Mi csak 160 ezer forintot kaptunk, a városi munkás pedig 220 ezret kaphat. — Pedig mennyi rohangálás kell, amire felépül a ház! Igaz, a téesz ingyen fuvarral segít, és beszáll az építésbe a rokonság, jönnek a barátok. Mi is vállalnánk két gyereket, hármat is, nekünk azonban nem jár kedvezmény. Éttől függetlenül lesz legalább két gyerekünk, igaz? — vieszi vissza a szót a vőlegény, és menyasszonyára nevet, aki természetesen bólogat. Az egymásba fonódó tekintetekből látszik, ió helyre születik majd akárhány utódjuk. — Azt mondják, falun olcsóbban meg lehet élni, mint városban, de ez így nem igaz. Valóban, városban mindenért pénzt kell adni, falun pedig megterem a kertben a konyha szükséglete, disznókat is lehet nevelni. Ám a ráfordított munka végülis annyi, mint!,a fizetnénk érte — „tér vissza a földre” István. — És ha például ruhát akarunk venni, elbuszozunk Kunszentre vagy Szolnokra - tehát máris többet fizetünk érte. • * * Ma délután két ifjú pár életében új szakasz kezdődik, életük — remélhetőleg — leghosszabb szakasza. Este násznéptől lesz harcos a kunszentmártoni Mátyás nince és a tiszakürti vendéglő. . Bendó János
