Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-16 / 88. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. ÁPRILIS 16 Új politikai könyv A világgazdaság helyzete Pócs Ervin könyve, ame­lyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg, a világgaz­daság helyzetére, fejlődésé­nek tendenciáira, kilátásaira hívja fel az olvasó figyelmét. Mint ismeretes, hazánk gaz­dasági életébe nagy szerepe van a külgazdasági kapcsola­toknak. Ezért tarthat nagy érdeklődésre számot egy olyan könyv, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. A szerző az 1970-es éveket elemzi, s a gazdasági erővi­szonyokat tárja fel. Hangsú­lyozza, hogy korunk világá­ban a gazdasági élet több mint 150 országban folyik, s a fejlődésnek közös vonása; a gazdasági élet nemzetközi­vé válása, a nemzetgazdasá­gok közötti kapcsolatok erő­södése, rendszerré formáló­dása. Ezután arról ír, hogy nap­jainkban nagyon felgyorsult a termelőerők fejlődése, s ez szorosan egybefonódott a tár­sadalmi viszonyok világmé­retű átalakulásával. Az utób­bi negyedszázadban vált vi­lágrendszerré a szocializmus, kialakult a szocialista világ- gazdaság sajátos törvényei­vel, új típusú gazdasági kap­csolataival, versenyre kész­tetve, belső társadalmi-gaz­dasági engedményekre kény­szerítve a tőkés világgazda­ságot. A tőkés országok, hogy megőrizzék világgazdasági pozícióikat fegyverkezési haj­szába kezdtek, s erre akarják kényszeríteni a világ többi részét is, különösen a Szovjetuniót. Pócs Ervin vizsgálja, hogy mi okozta a kőolajárrobba­nást, az energia- és nyers- anyaghiányt,. annak (hatását a világgazdaság fejlődésére, majd rátér az európai KGST- országok fejlődésének vizsgá­latára és helyzetének elem­zésére. Megállapítja, .hogy a gazdasági fejlődés ezekben az országokban különösen az 1960-as években gyorsult fel: a szocialista országokban a nemzeti jövedelem ebben az évtizedben évenként csaknem hét százalékkal, az ipari ter­melés több mint nyolc szá­zalékkal, a mezőgazdasá­gi termelés három szá­zalékkal nőtt, a külkereske­delmi forgalom növekedése pedig elérte az évi kilenc százalékot. Ezen belül egyes országokban nagyobb, míg másokban kisebb volt a nö­vekedés: átalakult a foglal­koztatottság szerkezete, a fej­lődés • kiegyensúlyozottabbá vált. A gazdasági fejlődés sa­játosságairól szólva pedig megállapítja: az 1970-es év­tized első felét az jellemezte, hogy beszűkültek a munka- erőforrások, s a beruházási ráta olyan magas szintet ért el, hogy a lakosság életszín­vonalának csökkentése nél­kül nem volt növelhető. Ez­zel egyidejűleg megnőtt a termelés eszközigénye, vi­szonylag rövid idő alatt nagymértékben emelkedtek a nyers- és fűtőanyagok kiter­melési költségei. A továbbiakban az ipari fejlődést, majd a mezőgaz­dasági kérdéseket vizsgálja, rögzíti a beruházás új voná­sait. S e feltételek mellett milyenek a lakosság életszín­vonalának fejlődési lehetősé­gei. Rátérve a fejlett tőkés or­szágok gazdaságának elemzé­sére, különösen sokat foglal­kozik a kőolajár-robbanás következtében előállott hely­zettel, az ipari fejlődés sajá­tosságaival, a mezőgazdasági fejlődés és a beruházás ala­kulásával. A nemzetközi gaz­dasági kapcsolatokról szólva elmondja, hogy a fejlett tő­kés országok külkereskedelmi forgalma a második világhá­ború után gyors ütemben bő­vült, áruszerkezete átalakult, legdinamikusabban a feldol­gozóipar fejlődött. Befejezésül a fejlődő or­szágok gazdasági helyzetét ismerteti. A lassú fejlődés következtében több mint a felénél megmaradt a sze­génység, a létfenntartásért folyó küzdelem, illetve az éhezés állandósult, a táplál­kozás mindennapi gond ma­radt — állapítja meg. ösz- szegzésképpen pedig a gaz­dasági erőviszonyok változá­sát tárgyalja a különböző or­szágcsoportok, főként a szo­cialista és a fejlett tőkés or­szágok között. A jelenlegi helyzet elemzéséből kiindul­va felvázolja a várható fej­lődés tendenciáit, perspektí­váit a nyolcvanas években. Nem könnyű olvasmány Pócs Ervin tanulmánya, de aki átrágja magát rajta, az világosabban látja a mai gazdasági helyzete t idehaza és a nagyvilágban. Gáli Sándor Mezőtúron Szövetkezeti kórusok hangversenye Harmadik alkalommal ke­rül sor április 17-én Mező­túron az ipari szövetkezetek kórusainak találkozójára. A rendezők s az énekkarok: a nagykállói szövetkezeti le­ánykar, a szegedi ipari szö­vetkezetek vegyeskara, a boglárlellei szövetkezeti ve­gyeskar, a törökszentmiklósi Liszt Ferenc kórus, a jász­berényi Palotásy János szö­vetkezeti vegyeskar, a debre­ceni Monteverdi kórus, vala­mint a házigazda, a mezőtúri Petőfi dalkör énekesei Ko­dály Zoltán emléke előtt tisz­telegnek a hangversennyel. Középiskolások figyelmébe Pályaismertet!) beszélgetések A Szolnok megyei Pálya- választási Tanácsadó Intézet rendezésében az idén is sor kerül pályafelvilágosító be­szélgetésekre, amelyre a kö­zépiskolák második, harma­dik osztályos diákjait várják. A beszélgetéseken a válasz­tott pálya emberi és szakmai követelményeivel ismertetik meg a fiatalokat, majd üzem-, munkahelylátogatáson vesznek részt. Április máso­dik felében tizenöt hivatás — többek között — az óvó­női, gépészmérnöki, orvosi, gyógyszerészi, tanítói, tanári, építészmérnöki, közgazdasá­gi, agrár-, katonai, vegyész-, és a jogi pálya követelmé­nyeivel ismerkedhetnek meg a diákok. Egy nap a sok közül (reggel, már megint.). Jó, jó, kelek már. Indulsz? Szia! Nem, ma időben jövök. Siess már kisfiam, hát persze hogy mész oviba. Nem, nincs sza­bad szombat. Egy cseppet sem piros a torkod, ne húzd a lábad, tudom, hogy nem fáj! Egyél már, mert elkésünk! Dehogynem vagy éhes! Húzd föl azt a kabátot, nem szo­rít, gombold be. igyekezz el­késünk! (hova tettem a kesz­tyűm? ja, a táskában.) Szervusz, jó legyél fogadj szót, puszit nem adsz? Majd. sietek! (van még öt percem a vonatig.) Kérek egy kávét! (na végre indulunk.) Szol­nok, (te jó ég, majdnem fennmaradtam, kabát, táska, kesztyű, holakesztyű? ja, a táskában.) Szervusztok, van üzenet? Hívjam föl? Halló, igen, rá­érek, ma kettőkor, Kovács elvtárs, első emelet 121. (elin­tézni, telefonálni, megírni, elmenni, elmenni! jé, tavasz van. észre se vettem, mégis csak kéne egy új szandál, nem inkább egy szoknya, le­adtam? nem, nálam maradt, mehetek vissza.) Adjátok már oda! Üzenem. Jó. Meg­csinálom. (de mikor? na mindegy, gyerünk, gyerünk, mert elkésem.) Én is örülök Kovács elvtárs, hát akkor ahogy megbeszéltük. (tíz percem van a vonatig, höl­gyek, urak lehet fogadni, el­éri ez a nyavalyás busz vagy nem éri. nyertem, el­érte! mit főzzek? lecsót nem, az már kétszer volt a héten, mindegy, amit kapok.) Szervusz, jó voltál, hogy hogy mit hoztam, még haza se értem. Hogy hol járok? Még a sarkon. Öltözz át. per­sze hogy játszok veled, (hagyma, lecsó, legfeljebb harmadszor is ezt eszünk, nagyon egészséges, tele vita­KIS MUZEOLÓG1A Múzeumok a világban Az .ember: múzeumlátoga­tó élőlény. Gyűjti a skalpo­kat: láttam a Mona Lisát, a Guernicát, a British Múze­umot, az Ermitázst... A ré­gi görögök se gondolták vol­na, hogy a múzsáknak szen­telt helyeket — a museiono- kat — egyszer majd ezer és ezer láb tapodja, mindenfé­le „szedett-vedett nép”. Hát még azt, hogy utódaik egyik legfontosabb pénzbevételi forrása éppen az lesz, amit ők emeltek az isteneknek — például az Akropolisz. Hát kissé megváltozott a világ. A múzsák helye, persze, ma is szent, csak egy kissé más értelemben. A nemzetek történetének szent helyei. Amikor 1802-ben Széchenyi Ferenc megalapította a Ma­gyar Nemzeti Múzeumot, és vele együtt a nemzeti könyv­tárat, a legmagasztosabb célt tűzte ki: őrizzük meg múl­tunk emlékeit, mutassuk meg magunknak. a világnak, mennyit érünk. Politikai tett volt, szembeszállás a Habs­burgokkal. Nem kell szégyenkeznünk a nagyvilág előtt, hiszen lás­suk csak, mikor alakultak a világ múzeumai. Az elsőket a középkor vé­gén, a reneszánsz szelleme hívta életre Itáliában. Az Es­ték, a Mediciek, a pápák ké­peket, gemmákat, érméket gyűjtöttek, hogy ezzel is emeljék! palotáik pompáját, gazdagságát. A Mediciek gyűjteményük számára 1580- ban külön palotát emeltettek Firenzében, az Uffizit. Ez a világ legrégibb galériája, ér­tékei szinte íölbecsülhetetle- nek. Itália már csak azért is szerencsés helyzetben volt, mert a régi római birodalmat örökölte, a földet szinte csak meg kellett egy kicsit boly­gatni, s márványcsodák buk­kantak föl belőle: gyönyörű félkarú nők, istenek stb. Itá­liai földön pedig zseniális művészek teremtek: Botti­celli, Michelangelo, Leonar­do da Vinci meg a többiek. Másutt talán elvesztek volna. Be Itáliában? Itália akkor boldog ország volt. Ahogy terjedt a reneszánsz szelleme, úgy terjedt a gyűj­tési szenvedély. Még Magyar­országra is elhatolt, pedig Janus Pannoniusunk még di­dergő kis mandulafának érezte magát a fagyos Pan­nóniában. Mátyás király leg­híresebb gyűjteménye a Cor- viniana Bibliotheca volt. Szá­zadunk elejéről még egy ne­ves magyar művészetszerető­ről kell megemlékeznünk: II. Lajos özvegyéről. Képeit II. Fülöp spanyol király örököl­te, s a Pradóba kerültek. Má­tyás király hagyatéka prédá­ul esett. Amerre nem jártak törökök, ott szüntelenül gya­rapodott a későbbi nagy ál­lami múzeumok elődje, álta­lában a királyi családok kép­tára. Franciaországban, Né­metországban, Svédország­ban, Oroszországban, a Né­metalföldön, szerte Európá­ban. A nagy múzeumalapítások kora azonban a XVIII. szá­zad. Addigra úgy fölszapo­rodnak a képek, szobrok, ér­mék, műtárgyak, hogy elér­kezik a számbavétel, a tanul­mányozás, a rendszerezés ide­je. Együtt, egy helyen tár­ják föl a kincseket, s fölme­rül egy másik, mégpedig egy nagyon is modern igény: lát­hassa őket a közönség is. Az első nyilvános múzeu­mot Angliában alapították: 1753-ban a parlament tör­vényt hozott, hogy az állam vásárolja meg házastul Sir Sloane gyűjteményét. Hat esztendő múlva, 1759-ben, Londonban megnyitották a későbbi British Múzeum ősét. Franciaországban a jakobi­nus diktatúra intézkedett: rá­tette a kezét a király Louvre nevű palotájára, s 1793-ban múzeumot (képtárat) nyitott meg benne. Aztán jött Na­póleon. Gyorsan elnevezte Napóleon-múzeumnak, ügy­nökeit elküldte katonáival Egyiptomba, Európába, s te­litömte fantasztikusnál-fan- tisztikusabb kincsekkel. A Szent Szövetségnek éppen elég dolgot adott, hogyan ossza széjjel a zsákmányt, vagy hogyan juttassa vissza régi gazdáihoz. A Louvre-ot bezárták. Egy újabb" forrada­lom nyitotta meg ismét, a párizsi kommün. Ma már vi­lágjárók százezrei nézik meg minden évben a föld talán leghíresebb asszonyát, a Mo­na Lisát... Közben Oroszországban is történt valami. Ismét a XVIII. században vagyunk. II. Katalin cárnő uralkodik. Megépítteti a Téli Palotát, s építtet mellé egy palotácskát is, amelyet Rousseau-imáda- tában Ermitázsnaíc (remete­laknak) keresztel. Ugye, is­merős név? Itt helyezi el a cári család képgyűjteményét. A tárat csaknem egy évszá­zad múlva, 1852-ben nyitot­ták meg, de csak az „előke­lő közönség” számára. Hogy 1756-ban a vatikáni múzeu­mot is csak a kiválasztottak­nak nyitották meg, kissé még érthető, hiszen a nyilvános­ság a burzsoázia, a polgáro­sodás új eszméje, de hogy 1852-ben is ez történt, az csak a cárizmussal magyarázható. Igaz, még mindig a XIX. században vagyunk. Északon, Svédországban, egy ugrásra Pétervártól, sem sokkal jobb a helyzet. A Svéd Királyi Múzeum ugyan már 1794-ben megnyílt, de még a XIX. század közepén is lehetett egy olyan pénztá­rosa, bizonyos von Röök, aki azért akart belépődíjat sze­detni, hogy „azt a népséget, amely csak piszkot hagy ma­ga után”, távol tartsa tőle. A XIX. százád a múzeum­alapítás másik klasszikus korszaka. Magyarország, a többi szegényebb, elmaradot­tabb állam mind-mind ekkor lép az alapkőlerakók sorába. Végezetül még egyetlen or­szágra vessünk pillantást, az európai civilizáció bölcsőjére, Görögországra. Tragikus, hogy előbb volt múzeuma Londonban, Párizsban, Ber­linben, mint saját földjén, otthon. Például a XVIII. szá­zad végén a konstantinápolyi angol követ, lord Elgin, sza­bályosan kifosztotta az Ak- ropoliszt, a legszebb szobro­kat behajózta Angliába, s rá­adásul pénzért adta el a Bri­tish Múzeumnak. Az athéni nemzeti múzeumot több ki­sebbnek az összevonásával 1889-ben alapították. Ideke­rült a német Schliemann tró­jai és mükénéi ásatásainak anyaga. Győri László Nagyszerű lemez került a napok­ban az üzletekbe. Szabó Éva a ma­gyar irodalom szép, játékos lírai alko­tásait gyűjtötte Tudományos ülés az idegrendszerről A Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadé­miai Bizottságának orvostu­dományi és biológiai szakbi­zottsága április 22-én, dél­után négy órakor tartja kö­vetkező tudományos ülését. A tanácskozáson a DAB- székházban dr. Szentágothay János egyetemi tanár, az MTA elnöke „Idegi organizá­ció, és magasabb idegműkö­dések” címmel tart előadást. minnal.) Jó mesélek, (az ör­dögöt. ebbe a könyvben csu­pa hosszú mese van, na mindegy, majd improvizá­lok.) Az egérkirálykisasszony így aztán boldogan élt míg meg nem halt. Persze hogy rövid volt, a kisegér is pici. (persze a farka meg hosszú, még jó hogy nem jött rá a gyerek.) Szervusz. Igen, csi­náltam uzsonnát. Vacsoráz­zunk. Mi újság? Nálam? Semmi, (mosfőzmosogat és kezdi elölről, anyám, én nem ilyen lovat akartam!) Für­dés! Ne játssz! Igyekezz! Jó, mesélek. Egyszer volt... Nem, nem alszom. Jó éjsza­kát. (a szépségápolás, az üde bőr. már harminc múltam, na mindegy, itt a tavasz.) Mit olvasol? Nem. én már semmit, inkább alszom. Jó­éjszakát. (na végre, már me­gint este ...) — te — csokorba. Az összeállítás meghatározója az volt, hogy gyerekeknek készült. Ennek szellemében a közérthető költői képeket felvillantó, hangulatában, nyelvezetében egyszerű művek sorakoznak a fekete korongon, szám sze­rint huszonöt. A „ráhangoló” zenei beve­zető után Petőfi Sándor im­már klasszikussá vált költe­ménye az Arany Lacinak nyitja a sort. Az alkotás tol- mácsolója Dómján Edit, aki a magyar színművészet egyik magával ragadó egyénisége volt. Az albumon hallható színészek közül nem ő az egyetlen, aki már nincs az élők sorában. A válogatás­ban olyan remek színművé­szek szólalnak meg, mint Básti Lajos, Latinovits Zol­tán akik Babits Mihály, Jó­zsef Attila, Szabó Lőrinc és Csoóri Sándor, gyermekekhez írt költeményeit mutatják be. A rangos elődök mellett a ma alkotói, előadói is helyet kapnak az albumon. Weöres Sándor, Tamkó Sirató Ká­roly, Nemes Nagy Ágnes de­rűs rigmusait, Káldy Nóra, Gábor Miklós, Haumann Pé­ter gyermeki örömmel, játé­kos kedvvel adja elő. A ze­nei betétek, összekötő részek a válogatást még meghitteb­bé varázsolják. Kosztolányi Dezső, A játék című versé­ből kölcsönzött idézetet cím­ként választó nagylemez az utóbbi időben megjelent iro­dalmi válogatások egyik leg- figyelemre méltóbb, legérté­kesebb darabja. — fs — Tószegen buszfordulót és kitérőket építenek A játék az gyönyörű... Versváloqatás gyerekeknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom