Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-15 / 87. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. ÁPRILIS 15. IA szerkesztőség postájából I Most is tevékenyek! Több mint egy hétig tar­tott — április 10-én zárult — a cibakházi Egyesített Szo­ciális Intézményben az a kézimunka-kiállítás, ame­lyen az itt látható (beküldött) fotó is készült. Ezeket a té­rítőkét, szetteket egyébként a legidősebb — 87 éves! — gondozott varrta-hímezte. Sajnáljuk, hogy krónikásunk, Gálik Jánosné nem írta meg a nevét, rászolgált volna a népszerűsítésre . . . A kiállítás rendezése új kezdeményezés a járás intéz­ményeiben — adta tudtunk­ra Gálik Jánosné. Leveléből arra következtethetünk, hogy — mivel minden öregek nap­közi otthonában tevékeny­kednek az idős emberek, ér­demes volna másutt is egy- egy alkalommal a kézimun­kákat szemlére kitenni. kétirányú úton ugyanis ilyen­kor egy irányban is csak ügyesen manőverezve lehet közlekedni. Néha hárman is visszatolatnak az Ady End­re útra, hogy egy szembejö­vőnek zöld utat biztosítsa­nak. Annyi ugyanis a parko­ló kocsi, hogy mozdulni is alig lehet tőlük — tette szó­vá I. S. szolnoki olvasónk. * * * Parkoló gépkocsik nehezí­tik az építkezést a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont mellett — a város köz­pontjában is. Az anyagot szállító teher- és mixerko­csik nehezen tudnak célhoz érni. A konténerek megköze­líthet etlenek. A napokban történt, hogy az építő munkásoknak kel­lett az útból félretenni egy ott parkoló személygépkocsit. Ajtaja az emelés közben ki­nyílt ... Az éppen érkező tu­lajdonos enyhén szólva nem örült a történteknek — in­formált bennünket a fotót is készítő olvasónk, aki úgy vé­li, hogy talán az illetékesek egy KRESZ-táblávával ren­det tudnának itt teremteni. Védett madaraink Szinte nyomasztó, kétség­beejtő, ha olyanról hallunk, akik költöző madarainkat élettevékenységükben meg­zavarják, fészkelő helyüket megsemmisítik, illetve tojá­saikat kidobálják. Védett madaraink közé tar­tozik a rétisas, a túzok, a ba­goly, a gulipán, a kék vér­cse, a daru, a héja és a vörös­vércse mellett a mindenki által szeretett és megbecsült fehér és fekete gólya is. Tu­domásom szerint az Állatvé­delmi Felügyelőség mindent megtesz azért, hogy a gó­lyák minél nagyobb szám­ban megmaradjanak. A laikus is könnyen meg­állapíthatja. hogy nem több­sávos úton készült ez a fotó. Mégis, miért akkor ez a „zsú­foltság”? És hol kattant el a fényképező masina? Tamás Józsi bácsi Tisza- igaron aggódva kémlelte az eget szerda reggel, de a nap csak nem akart kibújni a felhők közül. Pedig előszed­te ünneplőjét, lekefélte szeb­bik kalapját is. Kár lenne, ha megázna — töprengett, miközben a gyülekezőhelyre igyekezett. A mikrobusznál már ott várta Ratkainé, meg a nyugdíjasklub több tagja is. Egykettőre átgurultak a „szomszédba”, Nagyivánra. A művelődési ház előtt ré­gi komák, ismerősök rázták egymás kezét — helybeliek is, örsiek is — a viszontlátás örömével. A nagyteremben gyorsan megtelt a három testvérfa­lu idős embereivel, akiket a nap ünnepeltjeiként köszön­töttek már érkezésükkor. A színpadon az unokák generá­ciója, a Petőfi Sándor úttörő- csapat tagjai a hőskort idéz­ték. Arról szóltak, amikor az ő szép életüket alapozó di­cső tettek végrehajtói a ma megfáradt öregek voltak, az akkor még egyenesderekú, fáradhatatlan legények, asz- szonyok ... A munkában megkérgese- dett, inas, ráncos kezek bé­késen pihentek a nézőtéren ülők ölében. Olykor zavar­tan, fehér fürtjeit az ünnepi kendő alá igazította valaki, vagy lopva eldörgölte arcán’ a meghatottság könnyét. Sza­bó Vincéné, vagy Morvái Ro­,,Véleményem szerint mindannyiunk érdeke, hogy a gólyák háborítatlanul él­jenek” — írta többek között Palla Dezső szolnoki olva­sónk, akinek — és több állat­barátnak — bizonyára nem kerülte el figyelmét lapunk április 6-i száma. Képen mutattuk be, hogy a Palo- tási Állami Gazdaság terüle­tén viharkárt szenvedett gó­lyafészket „újjáépítették” a Bánki Donát Szocialista Bri­gád tagjai, akik remélik, hogy az új „otthonba” ha­marosan új „lakók” költöz­nek ... A szolnoki fedett piac mel­lett két áutóparkoló is van. Aki az Ady Endre útról hajt be gépjárműjével hétvége­ken a Vágó Béla úton, gyak­ran pórul jár. Az eredetileg ,zi néni volt? Smiguráné, vagy Csabai néni? A fájós derekat is feszesre igyekeztek húzni mindany- nyian, amikor a járási főor­vos, dr. Temesvári Ottó kö­szöntötte őket, az egészség- ügyi világnapon. Azokat, akik itt élnek, s akikre tisz­telettel néz fel a ma dolgo­zó nemzedék, s a jövőre most-készülő legifjabbak is. Akik nemcsak éveket akarnak adni az idős emberek életének — nem csupán nagyobb darab kenyeret —, hanem éle­tet is a hátralévő éveikhez, tartalmasat, szépeit, azok ne­vében szólt Bordás Imre, a három falu közös tanácsel­nöke. Tőle meg Bugán Mi­hály vette át a szót, a Petőfi Tsz. elnöke, aki országgyűlé­si képviselőként is szószóló­juk. A szülőknek kijáró tisz­telettel köszöntötte vala- mennyiüket. Aztán ciiterával, dalos ajak­kal!, táncos lábbál ismét a gyerekek vették át a főszere­pet, és olyan ajándékműsort kötöttek csokorba, hogy még a felhőket is elkergették — az égről is, a barázdás hom­lokokról is. A nagyiváni randevú csen­des szemlélőjeként hallottam később, amikor a szomszédos épületben, az öregek napkö­zijében gyönyörködtünk a szép kézimunkákban, s a pókhálós padlások mélyéről Ezek után feltétlenül ide kívánkozik g szolnoki Váro­si Tanács V. B. műszaki osz­tályától kapott válasz, ame­lyet a március 10-én közölt „Lassan bandukolva ...” cí­mű észrevételre küldtek. Ol­vasónk — képpel — a nem túlzottan szívderítő Pelikán Szálló és SZTK-rendelő kö­zötti részre hívta fel a fi­gyelmet. A területet előreláthatóan négy-öt évig nem építik be véglegesen, így viszonylag Mezőtúr lakóinak gyors és kulturált kiszolgálását segí­ti üzlethálózatának fejleszté­sével az áfész. A Tisza Cipő­gyár mintaboltjának meg­nyitását alig néhány nappal előhozoitt kincsek, régi edé­nyek, lámpák, és egyebek láttán, hogy Igaron is elké­szül az idén a napközi. De megütötte a fülemet egyéb is. A jó házigazdaként az öre­gek körül tüsténkedő „Imre fiam”, „Miska fiam” — ahogy a tanács meg a téesz elnökét szólították többen —, nem győzte kapkodni a fe­jét, hogy kire figyeljen. Volt, aki az állandó törődést kö­szönve nyújtotta jobbját, más meg sürgette, hogy mi­kor jöhetnek segíteni, mert nem olyan öregek még, hogy ■tétlenül üldögéljenek. Meg­beszélték, hogy. az örsi stran­don melyik nap gereblyéz­nek, ki mit csinál, mit vi­gyen, mert igen kiderült az idő, nem lehet halogatni a társadalmi munkát... Kuruc Imre bácsi, aki haj­dan téeszelnök is volt, Rus- kó bátyámmal a sertéstelep nyugdíjas vezetőjével, meg Kapás Laci bácsival, aki bol­tosa volt az ivániaknak, er­re koccintott búcsúzóul. Nagyfejeő György, a klub1 elnöke a le'kemre kötötte, ne feledjem odaírni: megtisztel­tetésnek vették, hogy a me­gyei ünnepségsorozatot ná­luk- nyitották meg. Ez a ta­lálkozó —, kitüntetés, amit az egészségügytől, a KÖJÁL-tól, a Vöröskereszttől kaptak. Nem felejtettem el. — E — hosszabb időszakra tervezik az „átmeneti megoldást” ... Kohósalakos anyagú gépko­csiparkoló készül, hetven ál­láshellyel. Remélhetőleg ez­zel enyhül a városközpont parkolási gondja is. Termé­szetesen lesz zöldterület és öntöttaszfalt járda. A munkák tervezett befe­jezési ideje május 31, amely után kulturált, sár- és por­mentes közlekedésre lehet számítani az említett helyen, és rendezett környezetre. követte az új könyves-, va­lamint papír- és írószerbqlt átadása. A Kossuth téren, az egykori bútorüzlet átalakítá­sára, berendezésére 800 ezer forintot fordított a szövetke­zet. Az önkiszolgáló rend­szerű, tágas, 100 négyzetmé­ter alapterületű eladótér be­rendezése a helyi Bútoripari Szövetkezet munkáját di­cséri. Az új üzlet .megfelelő kül­ső raktárral rendelkezik, nem gond a nyitásra előte-. remtett 2,5 millió forintos árukészlet elhelyezése, átte­kintése, és a dolgozók is megfelelő szociális helnisé- gekhez jutottak. Tapétákból és poszterekből — amit a város lakói régen hiányoltak — az eddiginél sokkal gazdagabb választék­kal, magnókazettákból is bőséges készlettel, könyv- és hanglemez-újdonságokkal várják a vásárlókat a 9-től 17 óráig, szombaton 8-tól 13 óráig nyitva tartó üzletben, — kaptuk a hírt és a fény­képet. Válaszolt az Illetékes Üvegvisszaváltás ..Örökzöld" téma talán. H. J. szolnoki olvasónk — leve­lét március 24-én közöltük — egyetértőén írt arról, hogy a szolnoki Aranykanna ABO bői „kivitték” az üvegvissza­váltást. A helykiválasztást nem dicsérte, megjegyezve, hogy nem is Volt miben vá­logatni. Kérte azt is vásárló­Gépkocsiparkoló, hetven álláshellyel Nagyiváni „randevú” A hónap jogszabályai II házadó új szabályai Miniszteri rendelet a nyelvvizsgákról Nyitvatartási pótlék a kereskedelemben A márciusi hónap egyik legkiemelkedőbb jogszabály­alkotási eseménye, hogy megjelent a Minisztertanács új rendelete a házadóról és a házértékadóról, s megtalál­ható a Magyar Közlönyben (a március 12-i számban) az ezt végrehajtó pénzügymi­niszteri rendelet is. A változások lényege ab­ban foglalható össze, hogy a házértékadót, mint önálló adónemet megszüntették, s beépítették a házadóba. A lakóépületek (lakások) után fizetendő évi házadót differenciáltan állapították meg. Budapest belső terüle­tén például egyszobás lakás­nál 270, kétszobásnál 430, há­rom szobásnál 590, négyszo­básnál pedig 750 forint az évi házadó. Minden további szoba után újabb 750 forin- -tot kell fizetni. A főváros külső területén az adó össze­ge attól is függ, hogy a lakó­telek közműves-e vagy sem. Ugyanez a helyzet a váro­sokban is: a megyei városok­ban azonban a többinél né­mileg magasabbak a házadó- tételék. A községeknél három kategóriát állapítottak meg. Ezek az 5 ezer lakos feletti, a 3—5 ezer lakosú és a 3 ezer lakos alatti falvak. Egy háromszobás ház után az el­ső kategóriában 220, a má­sodikban 190, a harmadikban pedig 130 forintot kell éven­te fizetni. Az üzletek, műhe­lyek házadója helyiségenként — a területtől függően — évente 180 forint. Az egyéb adóköteles helyiségek adója 160 és 440 forint között van. Az üdülők, hétvégi házak évi adóját ugyancsak kate­góriánként eltérően állapítot­ták meg. Háromszobás üdülő után a legmagasabb kategó­riában évente 900 forintot kell fizetni, s minden továb­bi szoba után újabb 800— 800 forintot. A fővárosban a hétvégi házban lévő üzlet, műhely után helyiségenként évi 500—550 forint az adó. Egy 3 ezer lakosnál kisebb lélekszámú községben egy egyszobás üdülő, hétvégi ház adója mindössze évi 50 fo­rint, a kétszobásé 100, a há­romszobásé pedig 200. Na­gyobb üdülőnél minden to­vábbi szoba után 500—500 forintot rícell fizetni. Bizonyára sokakat érdekel az a rendelet is, amelyet a művelődési miniszter az ál­lami nyelvvizsgákkal kapcso­latban adott ki. A jogszabály melléklete részletesen felso­rolja, hogy melyek azok az 1950. december 31. után vizs­gák, valamint okiratok, ame­lyek egyenértékűek az állami nyelvvizsgával, illetve a nyelvvizsga-bizonyítvánnyal. A Magyar Közlöny március 12-i számában olvasható az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének rendelke­zése is — az idegen nyelv­tudás anyagi elismeréséről. Eszerint nyelvtudási pót­lékban kell részesíteni azt a dolgozót, aki olyan munka­kört tölt be, amelyben a ma­gyar nyelv mellett meghatá­rozott, élő idegen nyelvek rendszeres használata a kol­lektív szerződés vagy a mun­kaügyi szabályzat szerint nélkülözhetetlen. Nyelvtudá­si pótlékban lehet részesíte­ni továbbá azt a dolgozót is, akinek a munkakörében meg­határozott idegen nyelvek használata nem nélkülözhe­tetlen ugyan, de hasznos. Nem fizethető nyelvpótlék a nyelvtanári munkakörben foglalkoztatott (idegen nyel­vet oktató) illetőleg a tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozó részére. Csak a má­sodik és a további idegen nyelvekért kaphat pótlékot az, aki munkaideje alatt rendszeresen fordítói, vagy tolmácsi feladatot lát el. Ugyanez a szabály vonatko­zik a kutatói munkakörben foglalkoztatott dolgozókra, valamint a felsőoktatási in­tézmények oktatóira. A dolgozóknak fizetendő nyelvpótlék . mértékét az alapbér meghatározott száza­lékában a kollektív szerző­dés írhatja elő, a rendelet­ben megszabott keretek kö­zött. Ezek a következők: a nyelvpótlék európai nyelv után középfokú nyelvvizsgá­nál 4—8, felsőfokú után pe­dig 8—15 százalékig terjed­het. Nem európai nyelvek után ugyanezek a határok 8—15, illetve 10—30 százalék. A kollektív szerződés a nyelvpótlék mértékét — az említett korlátok között — forint összegben is meghatá­rozhatja. A pótlék mértéké­nek megállapításánál figye­lembe kell venni, hogy a dol­gozó nyelvismeretének mun­kaköre lellátásában milyen jelentősége van. A pótlékot minden ténylegesen használt idegen nyelvért külön-külön kell megállapítani és fizetni. Lényeges előírás azonban, hogy nyelvpótlék legfeljebb három idegen nyelv haszná­latáért adható és összege nem haladhatja meg az alap­bér 45 százalékát. Végül röviden egy másik pótlékról, amely a kereske­delemben dolgozókat érinti. A belkereskedelmi miniszter az ötnapos munkahét orszá­gos bevezetésével kapcsolat­ban módosította egy korábbi rendeletét. Az új jogszabály szerint nyitvatartási pótlékot kell fizetni a vállalatok bol­ti dolgozói részére: — a szombaton 13 óra után nyitvatartó általános áruhá­zakban, ruházati és iparcikk­üzletekben, a fővárosban és megyeszékhelyen; — a szombaton 14 óra után nyitvatartó élelmiszer üzle­tekben — az édességboltok kivételével — a városokban. Ez a rendelet — kihirde­tése napján — március 25- én — már hatályba lépett. D. A. ^ társai nevében: sehol ne te­gyenek megjegyzést üveg­visszaváltáskor. A Szolnok megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lattól érkezett választ Pol­gár István áruforgalmi igaz^ gatóhelyettes és Tóth Béla áruforgalmi osztályvezető ír­ta alá. „ ... Az áruház ko­rábbi technológiája és a nap egyes időszakaiban jelentke­ző vásárlási csúcsok nehezí­tették a forgalom bonyolítá­sát. Az eladótérben elhelye­zett üvegvisszaváltó csak rontotta az időszakonként egyébként is zsúfolt üzlettér­ben a kiszolgálás színvona­lát. Ezt vásárlóink is kifogá­solták. Az üvegvisszaváltó áthe­lyezése a lehetőségek figye­lembevételével történt. Az áthelyezés óta javítottuk az átvevőhely technikai felté­telét és tervezzük a további — lehetőség szerinti — vál­toztatást is. A dolgozói ma­gatartás, amely szerint az üvegvisszaváltást szívesség­nek tekintik, mi is helytele­nítjük, és mindent megte­szünk annak érdekében, hogy a kereskedelmi munkához tartozó munkafolyamat ter­mészetes és egyenrangú le­gyen az értékesítéssel. Dol­gozóink figyelmét felhívtuk az udvarias magatartás fon­tosságára.” Hétvégeken egy irányba is bonyolult­Új üzlet a régi helyén

Next

/
Oldalképek
Tartalom