Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-14 / 86. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Havas Gertrud néhány héttel ezelőtt két szolnoki fellépés között. Bölöni Kiss István így szólt: „Hívnak, jövünk, játszunk, mert nagyon kell a játék .. (E fotók Havas Gertrud és Bölöni Kiss István egyik utolsó szolnoki fellépésén készültek.) Véget ért az amatőr- film-fesztivál Ünnepélyes eredményhirdetéssel véget ért vasárnap Miskolcon a diósgyőri Vasas Művelődési Központban megtartott hús zonk ilencedifc Országos Amatőrfilm-feszti- vál. A seregszemlét többezren tekintették meg és a pénteki, valamint a szombati vetítési napokon a tágas csarnokban igazi fesztivál hangulat uralkodott. A közönség és a filmszakma képviselői előtt összesen 45 alkotást vetítettek le, amelyek között. a néhányperces animációs filmtől a hosszabb, mintegy fél óráig tartó játékfilmig. a hazai amatőr- film-készítés valamennyi fontosabb ágazata szerepelt. A zsűri aranydiplomát nem adott ki. a levetített ver- senyfilimek közül 5 ezüst-, 3 pedig bronzdiplomát kapott. Ezüstdiplomát kapott A kiváló áruk fóruma című film, alkotója Nagy Gyula. (Kazincbarcika) A happening, alkotója Hajdú József, (Miskolc) Az eastern blokk tangó, alkotója Nagy László Gábor, (Budapest) A második számú film, alkotója Pinke Miklós, (Székesfehérvár) és A kortünet ’81, alkotója Baják András (Szombathely). Az említett díjakon kívül több intézmény, szervezet és vállalat is ajánlott fel díjaikat a legjobb filmek alkotóinak. Az amatőr-filmfesztiválon szép sikert ért el az egyetlen Szolnok megyei alkotás. Az Űt, tiltótáblákkal című filmslossza — készítői: Kardos Ernő és Kardos Tamás — a Magyar Televízió díját nyerte el. A KISZ KB a filmről több kópiát készíttet.. ezeket a nyár; amaltőr- filmes táborokban bemutatják. „Nagyon kell játék../9 Űj szerzemények kiállítása Ezekben a napokban állítják össze az immár hagyományos, A hazai közgyűjtemények új szerzeményei című kiállítást a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum szakemberei. Ezen a tárlaton azokat a megvásárolt, a múzeumnak ajándékozott, illetve a régészeti ásatások során napvilágra került műtárgyakat állítják ki, amelyekhez az elmúlt esztendőben jutottak hozzá a hazai közgyűjtemények. A tárlatra többek között a Magyar Nemzeti Galériából, a Szépművészeti, az Iparművészeti, a Néprajzi és a Természettudományi Múzeumból, az Országos Levéltárból, az Országos Széchényi, a Fővárosi Szabó Ervin és a Gorkij Könyvtárból, továbbá több vidéki múzeumból érkezik több mint 400 kiállítási tárgy. Ezek a világ minden tájáról származó emlékek több évszázadot fognak át. Találhatók közöttük római kori amforák, az 1260-as években kelt oklevél, kincslelet, szobrok, faragványok. A kiállítást április 22-től tekinthetik meg az érdeklődők a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. Szoborpark A nagy magyar művészek emlékét megörökítő szoborparkot alakítanak ki Mohácson. A város szívében levő szép liget fái között két rangos mester műve áll mór: Varga Imre Radnóti- és Schaár Erzsébet Bartok- szobra. Ide ikerül Kodály szobra, amelyet Borsos Miklós formál meg bronzból. Kodály Zoltán szobrát az idén avatják fel. a zeneköl- fő születésének 100. évfordulója tiszteletére. A Jiagyiváni művelődési iház négy éve ad otthont az alsó, illetve felsőtagozatos általános iskolai tanulók angol nyelvtanfolyamának. A gyerekek Máténé, Majoros Mária angoltanárnő vezetésével záróbemutatóra is készülnek. Egy mesét játszanak el angol feldolgozásban, és az előadásra természetesen a (szülőket is meghívják. Képünk az egyik foglalkozáson készült ház két lakójának mindennapi tündéri kalandjait. Havas Gertrud és Bölöni Kiss István, Jászai-díjas bábművészek, az Állami Bábszínház tagjai, számos hazai és nemzetközi sikert aratott produkció főszereplői húsvét vasárnapján tragikus hirtelenséggel távoztak közülünk. A bábjátéknak, e csodálatos emberközi ünnepnek, megszállott, okos mesterei voltak ők, az elkoptatott frázis esetükben igaz valósággá vált: nem leereszkedtek, fölemelték magukhoz a gyerekeket. Sokat szerepeltek Szolnok megye településein is. hiszen amikor idejük engedte kétszemélyes bábszínházukkal — amelybe belefért a világ — az országot járták. ,,Sajnos hálistennek a bábozásra megy az életünk” — mondta Mazsolaként, . Manócska- ként ismerte meg őket az ország, s a Magyar Televízió nézői után harmincöt országban figyelhették — felnőttek és gyerekek — a tök1982. ÁPRILIS 14. |A tévé képernyője előtt Az elmúlt hét „szenzációját”, fájdalmas érdekességét egy dokumentumfilm szolgáltatta. A valóság ugyanis kamerák jelenlétében talán még sohasem szólalt meg oly kendőzetlenül és meztelenül, mint ahogyan a kedd este látott Helybenjárás-ban. Micsoda indulatok, sötét, fékez- hetetlen erőknek kellett ott dolgozniok a film alanyaiban — vetődhetett fel mindenekelőtt a tárgyilagos nézőben —, ahol még a technika „tolakodó” jelenléte sem tudta emberi mérsékletre inteni az ádáz ellenfeleket, hogy ország világ előtt se szégyelljék kiteregetni mocskos lelki szennyesüket, már-már oly módon, hogy szinte a képernyő is „belepirult” a gát nélküli, otromba szitkozódás hallatán. (Nem is beszélve a jobb érzésű nézőkről.) Helybenjárás Egy asszonyt halálba kerget a férj és szüleinek, mármint a férj szüleinek ostoba gyanúsítgatása, öngyilkosságot követ el. Hátramaradt kicsi gyermekét a gyűlölködő apa egyszerűen nem vállalja, később azonban feltehetően anyagi érdekből a gyermek jogos apjaként követeli magának a magától először rútul eldobott kisfiút, Józsikát. Követeli vissza az elhunyt édesanya szüleitől. Meg is kapja, bírói határozattal. Majd újabb fordulat: az apa látogatni sem engedi a náluk növekvő Józsikát. Legfeljebb az utcáról szólhatnak hozzá, a kerítésen át a távoli Gyomáról Jászszentandrás- ra érkező (a történtek színhelye) nagyapa és a sógorék, akik' akkor pótolták a kisgyermeknél az elveszett édesanya melegét, amikor a legjobban szorult rá. Dióhéjban a tények. A dokumentumfilm azonban — helyesen — nem is ezeknek a tényeknek a feltárására törekedett elsősorban, hisz azok már úgyis befejezett dolgok, hanem azokat akarta megmutatni, akik a tragédia fő vétkesei, s ebben van döbbenetes hatása, s talán mondhatni felfedező ereje is, hisz aki látta a Helybenjárást, a már-már középkori sötétségről valló mai cirkuszt, a családi gyűlölség poklát, benne a lélekpusztító indulatoktól túlfűtött embereket, szinte hitetlenkedve kérdezhette: hát ilyen még létezik, létezhet 1982-ben? Nos, ez a dokumentum - film minden naturalizmusa ellenére, nyelvi drasztikuma dacára is igen fontos emberi lényeget fejezett ki sajátos, némi túlzással, tipikus falusi ellentétek világát tárta fel: a gyűlölködésnek olyan forrásait, forrásvidékéit, amelyekből gyakorta buzog elő még napjainkban is nemtelen indulat, oktalan háborúskodás, a lélek fenekére lerakodott és ott ragadt erkölcsi szenny, erkölcsi iszap. Lehangoló, de ugyanakkor mozgósító erejű dokumentumfilmet tett le képernyő- asztalunkra Borenich Péter forgatókönyvíró és riporter, alkotó társaival egyetemben. „Vigasztaló” voít benne, hogy mindannak! amit láttunk, televíziós feltárásának a közösség, _a halálba kergetett asszony munkatársainak felháborodása, tiltakozása szolgált alapul, ők írtak ugyanis huszonhalan hívó levelet a televíziónak. Ez az egyetlen mozzanat is jelzi a filmben, hogy az egészséges társadalom megveti az efféle embertelenséget, más kérdés, hogy miként tudná meg is akadályozni hasonló tragédiák bekövetkezését. Ezt a gondolatot persze számon kérni a filmtől, úgy gondolom, nem illik, hisz nem állt az alkotók szándékában ilyen irányban is kiterjeszteni az érdeklődés körét. Egyébként voltak pillanatok, különösen a nagy. ,.összecsapási” jelenet, amikor úgy tűnt, mintha maguk az alkotók is „megbénultak” volna, csak nézték a kutya-macska komédiát (avagy tragédiát) nyilván ők sem akartak hinni a szemüknek és a fülüknek. A filmet nézvén velük együtt mi, nézők sem. A Helybenjárás — bizony mondom — felért egy pokoljárással, olyan pokol tárult fel előttünk, melyben az ostobaság, a megátalkodottság, a maradiság táplálja a földi gyehenna tüzét. A filmet Peták István szerkesztette, For- ray Tibor fotografálta és Fazekas Lajos rendezte. Másfajta dokumentumfil-r met sugárzott hétfő este a televízió Pannonhalma, 1944 címmel; felemelőt, mer-t az emberség hatalmáról szólott. Arról a belső parancsról, amely a józan . embert kell, hogy vezérelje mindig, amikor bajba jutott társain segíteni kelletik. A magyarországi bencések * központja, Pannonhalma, hogyan vált a háború kellős közepén a béke szigetévé, az üldözöttek mentsvárává — erre szolgált bizonysággal Gábor Pál dokumentumfilmje, aki egykori szemtanúk és résztvevők megszólaltatásával, szigorúan a tényekre támaszkodva készített filmet a példás emberségről, elkerülvén, hogy netán túlzott rokonszenvből glóriát rakjon hajdani tanítómestereinek feje köré (ő is itt tanult, ebben a szerzetesi iskolában). Ha valaki e film után elhalad a magas dombra épült, a tájat uraló kolostor épület mellett, bizonyára most már az is eszébe jut: 1944-ben és ’45 ben néhány hónapig azi embertelenség tengerében az emberség szigete volt ez a hely. Röviden Amiről a pesti Broadway mesél — azaz Nagymező utcai neves mulató- és szórakoztatóhelyek századunk első felében, különböző kísérletek a kabaréval, a könnyű műfajjal, a kor hangulatába ágyazva. Mindez két részben. Sok-sok jelenettel és sok-sok szereplővel, jó színészekkel. Helyenként jó humorral is. Visszapillantás a múltra, arra, hogyan szórakoztak és szórakozhattak eleink. Ismerősek és ismeretlenek a múltból. (Egyiküket, másikukat szívesen láttuk volna viszont hozzáférhető archívfelvételeken is, nemcsak szellemüket megidézve.) Egy-egy valóban kacagtató bohózat, de elég sok ma már múzeuminak tűnő poros részlet is a tartalomban. Szombathy Gyula viszont, mint tárlatvezető ragyogóan tette a dolgát. Egyéniségére szabott szerepben mindvégig csillogott-villogott. Mindenesetre a mai néző a látottakból tudomást szerzett arról, hogy az idősebb nemzedékek miért is emlegetik még ma is nosztalgiával a „hajdani szép időket”. A kétrészes mese kellemes időtöltés, s még némi ismereteket is gyűjthettünk belőle magunknak. VM Emlékezés Kapoli Antalra Kapoli Antal Kossuth-dí- jas fafaragóra emlékeztek hétfőn hajdani falujában, a Szigetvár közelében levő So- mosvhárságyon. Megkoszorúzták a dunántúli pásztorművészet kiemelkedő alakjának a tanácsháza falán elhelyezett emléktábláját, maid a temetőben levő síremlékén helyeztek el koszorút és virágot. A megemlékezésen részt vettek a népművész Szigetváron és környékén élő unokái is. A Kapoli-napok programja tegnap Szigetváron folytatódott. Megkoszorúzták szobrát és megnyitották a faragásaiból rendezett kiállítást Néprajz, és népzenekutatók idézték fel a híres pásztor- művész alakját életét és munkásságát.
