Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-08 / 82. szám
4 1982. ÁPRILIS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A szolnoki Mezőgép Vállalat tószegi gyárában a hetekben fejeződött be a rekonstrukció keretében a szerelőműhely korszerűsítése. Közel 3 ezer 500 óra társadalmi munkát végeztek a gyár dolgozói. A műhely így alkalmassá vált. hogy egy időben két típusú mezőgazdasági gépet szereljenek. Képűn, kön: a készresze- rclés és bejáratás után a serült gépeken kijavítják a festést Az idei tervnek megfelelően közel 7 millió forint termelési értékben készítenek állatorvosi műszereket és foghúzó fogókat a tiszaörsi Petőfi Termelőszövetkezet nagyiváni MEDICOR üzemében. Képünk a forgácsolóműhelyben készült Nyolc tehén egy udvarban Dezstféknél reggel öttfil tévéhíradóig tart a munkaidő Ellátás, választék Tanácskoztak a magánkereskedők Akitől Öcsödön Dezső La- josék címét tudakoltam, visszakérdezett: melyik De- zsőéket keresi? Akiknél az a sok állami tehén van? A Ságvári utca 12. szárrf alatti portán a szénakazal, a trágyakupac, a gumikerekű kocsi valóban nagy állattartásról tanúskodik. — Nyolc tehenet tartunk, meg egy borjút és egy lovat — sorolja a fiatalember, miközben bemutatja gazdaságát. — Volt már több tehén is a portán. Tizenkettőt fejtünk, mielőtt még eladtam a négy saját magyartarkámat, de már bekötöttük az istállóba a Héki Állami Gazdaság nyolc hols- tein keresztezésű marháját. — Miért váltott át egyik fajtáról a másikra, és ahogy az utcabeliek mondják: saját tehenekről államira? lért kapunk egy-egy literért. A tavalyi tejértékesí- tésünk után — száznyolcvan nap alatt 20 ezer litert fejtem az állami gazdaság teheneitől — tízezer forint prémiumot is kaptunk. Miután a tejet a gazdaságon keresztül adjuk el, a többletértékesítésért járó prémiumból a kihelyezett tehenek gondozására vállalkozóknak is juttat a gazdaság. :— Eddig csak a bevételeket vettük számba. Mennyi a hasznuk a tehéntartáson? — A havi húsz—huszonkét ezer forint bevételnek valamivel több, mint a fele. ötezer forint ára abrakot, ugyanannyi értékű szénát fogyaszt ugyanis egy-egy hónapban a nyolc tehén. Egyik takarmány se olcsó, tavaly például a borjak ái^in csak szénát vásároltam. Ahol nyolc tehén kérődzik az Istállóban, jó szolgálatot tesz a sajtáros fejőgép — A gazdaság marhái sokkal jobb tejelők. Az egyik egy hete ellet, és tegnap már 23 'litert fejtem tőle. Van a nyolc jószág között kettő is, amelyik huszonhat litert ad naponta. És mondja meg, mikor lett volna annyi pénzünk, hogy egyszere nyolc fejőst megvásároljunk? Egy „húszliteres” tehénért manapság elkérnek 30 ezer forintot is. Az állami gazdaság ingyen ránk bízta a gondozásukat öt évre. Addig a miénk a tej és a szaporulat, azaz ha egy se hullik el. a negyven borjú ára. Ha a borjak árát nem számoljuk, mennyi a bevételük évente? — Most a nyolc tehéntől naponta egy hektó tejet visz a feleségem az álvevőhelyre. Az itteni Szabadság Tszszel egyezett meg az állami gazdaság, hogy a szövetkezet felvásárolja az állami tehenektől lejt tejet is. Más segítséget is kapunk a Szabadság Tsz-től, alomszalmát adnak cserébe az udvaron ösz- szegyű jtött istállótrágyáért. Szóval mintegy háromezer liter tejet értékesítünk havonta, hat forint húsz fi 1Félhangosan számolok magamban: napi egy hektó tej. az napi hatszázhúsz forint. Nem rossz pénz . . . —r Aki irigyli, csinálja utánam — vág közbe Dezső Lajos. — Reggel ötkor már fejem a jószágokat. Egész nap munkát ad a takarmány beszerzése, az istálló meg a környékének a rendbentar- tása. Az esti fejés pedig eltart a tévéhíradó kezdetéig. Akkorra azért igyekszem mindig elvégezni, mert jó, ha látja, hallja az ember a világ, az ország dolgait. No és a müsnapi időjárásra is mindig kíváncsi vagyok, különösen nyáron. Azért, hogy érdemes-e kaszálni indulni, vagy megázik a széna a rendben. — Szóval nemcsak vásárolják a szénát. — Ki győzné azt! Havonta két kocsiravalót fogyaszt el belőle a nyolc tehén, ösz- szefogunk a szomszéddal, Labanc Lajossal, együtt megyünk az árokpartokra, út- szélekre. csatornapartokra, levágni a gazdátlan füvet. Neki is van egy lova. nekem is. hazaszállítjuk egymás szénáját. Különben is jobb, ha van a közelben valaki. Reggel, este hat teli kannával : Dezsőné naponta egy hektó tejet szállít az átvevőhelyre akinek panaszkodhat az ember kaszálás közben, hogy hű, de meleg van, és akivel megoszthatja az üveg sört. — Mennyi szálastakarmányhoz juthatnak így? — Tavaly nyáron húsz tonnát gyűjtöttem be. Száz- nyolcvan—kétszáz forint mázsája a jó szénának, tehát legalább negyvenezer forintot megspóroltam. Ebből is látszik, mennyi jó takarmány vész kárba ott, ahol elhanyagolják az útszélek, árokpartok kaszálását, az ingyenszéna betakarítását. Mondja a fiatal gazda, hogy nem győzték már a feleségével a nyolc tehenet naponta kétszer kézzel fejni. Mindketten fejőgép-sajtárral indulnak reggelenként, meg esténként az istállóba. . — Az egyiket az állami gazdaságtól kaptuk, öt év alatt vonják le az árát a tejpénzböl. A másikat egy kompresszorból fabrikáltuk a sógorommal. Ügy masze- koltuk össze ezt az istállót is. Segített a sógor, a koma, meg -néhány jó barát, így azután alig került tízezer forintba. Ha meggondolom, mennyibe kerülne az állami gazdaságnak, száz új te- hénférőhely építése! Mert- hogv tudomásom szerint már legalább annyi tehenet helyeztek ki a háztájiba. — Amikor jöttem éppen befogta a lovat. Hova indult? — Kukoricát vetni. Béreltem a tanácstól öt évre öt hektár földet. Tavaly az egyik felében ljjcerna. a másikban meg kukorica termett, Az idén majd több szénát kaszálok, a bérelt földön pedig csak tengerit vetek. Megterem az öt hektáron a nyolc tehén egész évi abraknak valója. Ha nem kell vásárolni, azzal is jövedelmezőbb lesz a tehén- tartás. T. F. A KISOSZ Szolnok megyei Szervezete tegnap tartotta meg választmányi ülését Szolnokon. A tanácskozáson Temesvári Lajos, a szervezet titkára beszámolójában értékelte a megyében dolgozó magánkereskedők tavalyi munkáját. Me,állapította. hogy számuk 1981- ben 11 százalékkal nőtt. elérte az ötszáaat. A kiskereskedelmi forgalomból tevékenységük nyomán részesedésük egy, másfél százalék, az ellátásban betöltött szerepük azonban ennél jelentősebb. Elsősorban' zöldségét, gyümölcsöt és virágot árulnak, munkájúk ma már egyaránt fontos a városokban, az úi lakótelepeken vagy a kisebb községekben. Tevékenységük eredménye — állapították meg a tanácskozáson — hogy társadalmi megítélésük az elmúlt években kedvezően változott. Az ülésen elhangzott, hogy a következő időszak legfontosabb feladata az ellátás színvonalának megtartása ehhez, a magánkereskedők újabb árualapok fölkutatásával, a választék bővítésével jelentősen hozzájárulhatnak. A hozzászólások között Falus András, a KISOSZ országos központ főosztályvezetője mondandójában ismertette a magánkereskedelemre vonatkozó 1982. július 1-én életbe lépő jogszabály módosítást. Leglényegesebb változás, hogv a magánkereskedés gyakorlása állam- polgári joggá válik. A választmány a beszámolót és az 1982-re szóló fel- adatiterv'ezetet elfogadta. Több mint játék Ötletcsere mint munkamódszer gyárban minden szerdán pontosan tíz órakor kezdődik a műszaki értekezlet. A határozott és tapasztalt üzemvezető irányításával ekkor beszélik meg a termelési, a műszaki és az adminisztratív vezetők a heti teendőket, s valamiféle kollektív bölcsesség alapján igyekeznek megoldást találni a nehéz helyzetekre. Hogyan lehet például alkatrészt szerezni az elromlott géphez, vagy kit állítsanak az azonnali hatállyal kilépett kocsikísérő helyébe? Ezek a döntések valamiképp az üzem összes vezetőjét érintik, mégis — ahogyan az másutt is lenni szokott — csak ketten-hárman szólnak hozzá a kérdésekhez; a többi jobbára hallgat. Igaz, az üzemvezetőnek nem csiszolt a modora, nehéz vele vitatkozni, ráadásul a kisujjában van a szakma, egy kézlegyintéssel söpri le asztaláról a rossz ötleteket, megalapozatlan véleményeket. _ De azért mégis: a több vélemény az mégiscsak több vélemény! S ezek kicserélésének van funkciója: bizonyítja ezt az a fél óra is, amelyet az üzemvezetői iroda előtt töltenek el az értekezletre hivatalosak. A főnök szigorú ember, inkább 30 perccel tíz előtt érkeznek a résztvevők, mint akár egy perccel is később. De nemcsak ez a kényszerű pontosság az oka a folyosói ácsor- gásnak. Ezeknek a félóráknak informatív értéke van: a várakozók az üzem aktuális- gondjairól tárgyalnak, tucatnyi javaslat hangzik el, néha még maga az üzemvezető is beáll a vitatkozók közé. s érvel, cáfol vagy épp egyetért, Aztán ugyanez a társaság beül az értekezletre — és a többség hallgat. Azok az emberek, akik odakint fontos információkat adtak át egymásnak, kifejtették véleményüket, a hosszú tanácskozóasztal mellett ülve leszegik fejüket. Az információs csatorna eldugul. Nem tudom, hogy az értekezleteken ki miért hallgat. Van, aki félénk, s van, aki gazdag tapasztalatok birtokában — „úgysem érdemes szólni” alapon — van csendben. Aztán akadhatnak, akik attól tartanak, hogy következménye lesz a szavaiknak, hogy * kinevetik őket egy-egy fantasztikusnak tűnő ötlet fölemlítése után? Az értekezlet mégiscsak hivatalos fórum, a folyosói beszélgetés pedig csak „tere- fere”. Az információcsere szempontjából persze édesmindegy, hogy hivatalos értekezleten vagy a folyosón hangzanak el a döntéseket megalapozó, netán az elképzeléseket megkérdőjelező észrevételek. Minden véleményre szükség van, ezt mindenki elismeri, ám véleményüket oly kevesen fogalmazzák meg értekezleteken. Egy szociológiai felmérés szerint a legtöbb hozzászóló azt mondja, amit az asztalfőn ülők hallani szeretnének. Az is igaz persze, hogy értekezletekre szükség van, .nem lehet folyosón, kocsmában vagy a fűre heveredve megbeszélni az üzem fontos feladatait, mégha irodán kívül fel is oldódnának a gátlások. Mi legyen hát? Mostanság egyre többet lehet hallani arról, hogy „játszanak” az üzemekben. Mégpedig egy brain-storming nevű játékot. Ez az angol kifejezés magyarra talán az ötletroham szóval fordítható. Lényege, hogy néhány szakértő és nem szakértő leül egy asztal köré és egy adott témában rövid gondolkodási idő után ki-ki véleményt nyilvánít, mondja, ami épp eszébe jut. A cél az, hogy ötletek rohama vegye kezdetét, a legfantasztikusabb gondolatoknak, elképzeléseknek is szabad folyást engedjenek, hátha éppen közülük kerül ki a legjobb. A megjegyzéseket nem szabad kommentálni, netán kinevetni, s egyáltalán : mindenféle tekintélyelv nélkül játszanak a meghívottak; az üzemvezető semmivel sem fontosabb személy e játékban, mint mondjuk az üzemi fogorvos, még akkor sem, ha műszaki kérdésekre keresnek választ. A játék, ha játék is, több annál. Információs csatorna; a fejlett ipari országokban nem véletlenül tekintik vezetői munkamódszernek. No nem arról van szó. hogy minden egyes döntés előtt brain-slormingot rendeznek, ez lehetetlenség volna. Ám időnként, főleg -ha a cég meglepetéssel akar kirukkolni a piacon, összehívják a hozzá nem értőket is. Gyakran épo az ő javaslatuk lesz a- leghasználhatóbb, talán azért is, mert a kívülállók még nem bonyolódtak bele a problémákba. Bevonják a józan észt is — ez az, amiről gyakran megfeledkezünk. . brain-storming inkább kuriózum nálunk, mint a vezetési munkamódszer tartozéka. De mindenféleképp teret kell, hogy nyerjen, hiszen fontos információs csatornát nyit meg a vezetők előtt, akiknek zöme — bár információdömping- ről beszélünk úton-útfélen — sokat panaszkodik az információhiányra. És mondani sem kell, az emberek szokásain csak lassan, nagyon lassan változtat megannyi törekvés, amit az üzemi demokrácia fejlesztése címszó alatt szoktunk emlegetni. Aligha .változik meg a kép egyik napról a másikra, a folyosói és a hivatalos beszélgetések között feltehetően még sokáig érzékelhetjük a különbséget. — M. G. —
