Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-30 / 100. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. ÁPRILIS 30. Ma este a Szigligeti Színházban Molnár Ferenc: Liliom Babarczy László rendezésében, a főszerepben Lukáts Andor Pillanatkép a főpróbáról. Sebestyén Éva (a kép bal oldalán), Fehér Ildikó (középen) és Fehér Anna az egyik jelenetben lála” és „Külvárosi legenda két részben” alcímekkel szerepel — tündéri apacsromantikája, sztorija és miliője remek „alapanyagként” kínálkozott. A darabbal s a szereppel Lukáts Andornak is ez az első „találkozása”. Próbákra „bekíváncsiskodva” láttuk őt nagy élvezettel játszani. Mondja: nagyon megszerette a szerepet, ami, amilyen hálás (lehet), ugyanolyan nehéz, s buktatókkal teli. A további (főbb) szerepekben Fehér Annát (Juli) Fehér Ildikót (Mari), Nagy Sándor Tamást (Ficsúr), Csák Györgyöt (Hugó), Koós Olgát (Muskátné), Sebestyén- Évát (Hollunderné), ifj. Kőmíves Sándort (Linzmann) láthatják a nézők. A díszleteket és a jelmezeket szintén vendég- művészek tervezték: Donáth Gábor (Kaposvárról) illetve Tordai Hajnal (Győrből). Sz. J. Fotó: T. K. L. A címszereplő: Lukáts Andor szerepet kaposvári vendégművész, Lukáts Andor alakítja. Babarczy László tavaly — a kaposvári bemutató után — Szolnokon - is megrendezte" Bulgakov Bíbor szigetét — jelentős szakmai és közönség- sikerrel. • Ezúttal általa még nem rendezett szerző művét állította színpadra. — Mit jelentett a feladat? Egyáltalán: milyen írónak tartja Molnár Ferencet? — Molnár Ferenc nagyon jó író, — de olyasvalaki — aki túlságosan is alkalmazkodott kora nagypolgári közönségéhez. Ám a Liliom — meggyőződésem szerint — rendhagyó Molnár életművében, ebben a darabban a „szalondramaturgia” elmozdul egy mélyebb költői realizmus felé. A rendező szándéka — természetesen — a ma nézőjéhez szólni. Minderre a Liliom — amely a színházi plakátokon az „Egy csirkefogó haA rendező: Babarczy László Molnár Ferenc a szolnoki színházban nem tartozik a sokat játszott szerzők közé. Az elmúlt harminc évben háromszor mutatták be a Doktor úr című darabot (utoljára 1971-ben), s egyszer az Olympiát. Ma este először kerül színre Szolnokon Molnár Ferenc Liliom című színműve, amelyet 1909-és vígszínházi bemutatója óta az ország és Európa színpadain számtalanszor játszottak nagy sikerrel, sőt „Carousel” címmel Amerikában musical is készült belőle. Czibor János — egyebek között — így méltatja a darabot: „És talán ezért is klasszikus a Liliom, mert ami átüt az olcsón színes képeken az mégiscsak a való égi mása. Valódi benne a szerelem és a halál, mint a rossz limonádéban a jó rum.” A Szigligeti társulata Babarczy László (a kaposvári Csiky Gergely Színház Já- szai-díjas igazgatója) „vendégrendezésében” mutatja he ma' este a Liliom-ot; a címMuskátné az elveszett Liliomot igyekszik visszacsábítani (Lukáts Andor és Koós Olga) Nagy sikerű hangversennyel mutatkozott be a Jászberényi kamarazenekar a közelmúltban, a Jász Múzeumban. A zenekar 1982 januárjában alakult, mintegy továbbfolytatójaként a korábbi években már működő zenei együtteseknek. Célja, hogy felelevenítse és megőrizze a város évszázados zenei hagyományait, lehetőséget nyújtson a helyi hivatásos és amatőr zenészek közös alkotótevékenységére, valamint színvonalas komolyzenei hangversenyekkel szórakoztassa a Jászság zenekedvelő közönségét. A bemutatkozó hangversenyen Corelli, Bach, Vivaldi műveit szólaltatták meg a múzeum ódon falai között. A kamarazenekar művészeti vezetője Czeglédi Zoltán Tisza-kutatók tanácskozása A Magyar Tudományos Akadémia Tisza-kutató bizottsága tegnap tartotta tizenharmadik konferenciáját Szegeden. A tanácskozáson tizennyolc előadás hangzott el, majd megtárgyalták a soronlévő feladatokat. Erről Bodrogkö- zy György, a Tisza-kutató bizottság ügyvezető elnöke elmondotta, hogy hároméves munkaprogramot dolgoztak ki. Arra törekszenek, hogy a kutatások szorosan kapcsolódjanak a társadalmi igényekhez. Az egyik fő cél a környezetvédelem, az élővi-. zek tisztaságának megőrzése. Figyelemmel kísérik a vízlépcsők körzetében végbemenő változásokat, különös tekintettel a természeti értékek megóvására. A kutatások most már nemzetközi jellegűek. Mert azokba bekapcsolódtak az Ungvári Állami Egyetem és az Újvidéki Egyetem biológusai is. Maia-maja-május Megszületett egy műsor Nehéz szülés volt. Készítése közben néha elfogyott a levegő, légszomjunk támadt. Amikor a ritkán megismételhető pillanatok jöttek; amikor T-nek elfogyott a szava, és hallgatása lett a legbeszédesebb; amikor F. az emlék-gyermekeiről, a meg- haltakról beszélt és anyaságának szépséges bizonyítékáról. Ritáról; amikor K. vallott elhunyt édesanyjáról, magára erőltetett nyugalommal, éreztük: lesz egy pillanat, hogy nem bírja már. és önfegyelme mögül előbukkan a legfájdalmasabb gyász. És elfogyott a levegő, amikor H-val visszaszólítunk elhagyott édesanyáinkhoz az apró falvakba; amikor T. megjátszott könnyedséggel üzente édesanyjának: szeretlek ... és úgy tűnt, hogy üvölitemi szeretne, üvölitve elmondani az el- mond.hatatlant. Nem sorolom. ■ Jól esett tenni a dolgunkat, jobban, mint máskor. Világosító és díszletező, opferatőr és vágó ritkán dolgozik olyan figyelemmel és egymást olyany- nyira értve, mint e műsor készítése közben. amely mégis: nehéz szülés volt. Nehéz, mert újra- meg újraélte mindenki mindazt, amit el kellene mondani édesanyjának amit nem lehet elmondani édesanyáinknak és amit — lám .mégis el lehet mondani. csöndes szóval... Ajánljuk ezt a .műsort az anyáknak. Minden rendű és rangú anyáknak. Ajánljuk azoknak. akik hál’ istennek élnek'. Es azoknak. akik már elmentek. Ajánljuk az édesanyáknak. Me: késett köszönet gyanánt is. — várkonyi — (Május 2-án 21 óra 35 perckor sugározza a televízió 1-cs programja a szegedi körzeti stúdió ,,Oltár anyámnak” című műsorát.) Valamikor izgatottan vártuk minden 'évben ezt a kötetet. Valódi költészetnapi szenzáció volt,. Mára — túl a tizediken — már megszoktuk. hozzászoktunk. A köteteik egyre vaskosabbak lettek. s kisebbek az „ablakok” a borítón. Az idén 530 oldalnyi verset kaptunk hetvenkilenc (!) szerzőtől. Az első impressziónk — már_már az ijedtségé — mennyi költőnk van? Sok ez. kevés ez a hetvenkilenc? S akik az idén ,.be” sem jutottak? Érdiéke.s játék lenne összehasonlítani a tavalyi kötettel.- megnézni, hogy kik maradtak ki, hányán vannak az újak. de hagyjuk meg ezt a költőknek magúiknak. Mi olvasók örüljünk a bőség zavarának, mert ez a több száz vers „kitart az újig”, egész évre szóló olvasmányt ad. Csak kortyonként. ízlelgetve lehet olvasni egy ilyen kötetet, mint ahogyan a márkás borókát tiszteljük meg a mértékletességgel. Van szomorú aktualitása ás ezeknek a köteteknek, mert jelzik a hiányt is. az eltávozottakét. Halandó a költő is. Illő is velük kezdeni a sort, az olvasásét, a méltatásét is. Nem ír már több verset Bárdosi Németh János. Gábor Zoltán Kom- lós Aladár. Novotnv Vilmos, Zelik Zoltán ...........és hull .a h ó és hull. hull végtelen1 betemetve egész életem” — búcsúzik rezignáltan Bárdosi Németh János (Havazás). Elköszönt Novotnv Vilmos is Hádikölcsön című versében; „Csontvázam nem lesz szép remek. / ha ifjan még nem élhetett!” 42 éves volt. A századelő, még töretlen szép hitét idézi Kcrnlós Aladár utolsó verse a Mielőtt elmegyek, amelyben köszönetét mondott azért, hogy emberként élhetett itt, Legszebb hónapunkhoz, a virágfakasztó, rügypattintó májushoz érkezvén bizonyára sokakban merül fel a kérdés: ugyan miért éppen ezzel a kedves hangulatú, lágyan zengő névvel illetjük az április és június közé ékelődő harmincegy napot. Nos, azért, mert ez egy olyan feldajkáló, „anyás” időszak, s ugyan mi más illene rá, mint az a szó, hogy anya. A május elnevezés ugyanis ebből az eredetileg Maia hangzású ősi latin névből származik, amely nem volt más. mint a mitológiából jól ismert Mercuriusnak, az utazók, a kereskedők és a tolvajok istenének anyja. A - görögök hitregéiben szintén úgy szerepelt, mint „,anyácska”. Innen tehát a május hónap május neve! Ám, ha már szóba került ez az Ikrek jegyében eltelő időszak, illendő még egy s mást elmondani róla. A kertészkedők jól tudják, hogy valóban ilyenkor tobzódik a legjobban a szerves élet. Nem csoda tehát, hogy az isteni Maiát — Maját —, míg latin és görög hívői hittek benne, nemcsak mint rakoncátlan fiacskájának világra hozóját tiszteltek. hanem úgy is becsület övezte, mint a föld termelékenységét oltalmazó égi lényt. A történelem, meg a politika iránt érdeklődők viszont affelől lehetnek tájékozottak, hogy május hava, pontosabban annak legelső napja hosszú ideje a dolgozó ember nagy kitárulkozásának, a megpezsdült természettel való találkozásának az ünnepe volt. Amikor pedig egyre inkább a kevesek birtokába került az életet adó. — s persze hasznot hajtó — természet, akkor mindinkább politikai eseménnyé tették ezt a talále Földön. Nem lehet meghatottság nélkül olvasni Zelik Zoltán poszthumusz sorait, akiről tudjuk, hogy utolsó percéig írt. A G.yászbeszéd- ben azt kéri. hogy sírjánál az előtte távozott jóbairáit: Tersánszlky Józsii Jenő mondjon búcsúztatót. Nem véletlenül említettem elsőként a már Parnasszusra távozottak névét, mert mintha összebeszélitek volna az ő rezignáltr búcsúzó soraikra rezonálva Illyés Gyula Kálnoiky László. Képes Géza. Vas István, Weöres Sándor is. de a múlt felé fordul Simonyi Imre, Tornai József, Utassy József — a sor még folytatható — a „derékhad”, a középnemzedék is. Emlékekből táplálkozik ez a költészet, amely a korán elveszített szülőt siratja (Bella István, Utassy József. Bihari Sándor). vagy a tovatűnt ifjúságot (Orbán Ottó, Kárpáti Kamii. Raffai Sarolta, Tóth Erzsébet Tóth Éva). A hiány fogalmazódik meg ezekben a versekben, a sokszor megnevezhetetlenné. Csupán ízelítőül idézzünk néhány sort Rab Zsuzsa Verem című verséből: „Ebből a veremből / kijutni: egymás keze volna a kötél. De a kezedben csikk. a kezedben korsó. / a kezek tétován. / megállnak a füstben, a lehanyaí lanak. 1 a kezek / dohánymorzsás zsebben kotorásznak / még egy fél- deciért legyintenek vagy hadonásznak. ..” „Jót és gyönyörűt akartunk, de beérjük akármivel már!’ — mondja Ladányi Mihály (Madách). Tanítjuk, hogy a magyar líra erőssége a köz. életiség de' költőink többnyire csak magánéletük kínjairól. ritka örömeiről énékelnek. A ritka kivételek közt kelti méltatnunk Serfőző Simont, aki mindkozást a kétkeziek. Május elsejéből így lett május elseje. a munkásosztály nemzetközi összefogásának ünnepe, amelyet 1889-ben, a II. Internacionálé kongresszusa hivatalos eseménnyé nyilvánított. S tette ezt annak a haymarkerti (USA) vérengzésnek az emlékér’e, amikor a felvonuló tömegbe belelőttek. Mindez 1886-ban tőr- télit... A néprajz, a népszokások ismerői pedig kedves eseményként tartják számon a májusfa — egyes vidékeken így mondják: májfa — állítását. Ez is a hónap legelső éjszakáján történik. Mégpedig úgy, hogy a kedvese kegyeire áhítozó legény egy frissen vágott, szalagokkal, színes kendőkkel feldíszített fiatal husángot szúr vagy ás le a leányos ház elé, illetőleg annak kertjébe. Nagy titokban kell ezt megcselekedni. mert így igazi a bók, így teljes a kedvesség. És még egy május ünnepi szokás! Ez is fához kapcsolódik. de annak a vastagabbik fajtájához. Magyarán azokhoz a termetes és sima felületű rudakhoz. amelyeket az egvik végükön mindenféle aiándéktárggval — teli borosflaskákkal. fonatos kalácsokkal, legényeknek való kézi eszközökkel stb., stb. — jól feldíszítenek, aztán a másik végüket erősen a fijldbe illesztik, és amikor égnek mered a dorong, lehet felkúszni rá. Aki valamelyik jutalomfélét eléri, azzal ereszkedik alá a nézők nagy tapsa, üdvözlése közepette. Ezt az úgynevezett díjmászást a május elsejei majálisok fő-fő számaként rendezték meg a múltban, és kerítenek sort rá itt-ott még ma is. Maia — Maja — mama tehát még ilyen virtuskodásra is átörökítette a nevét... A. L. két versében (Szedelőziködik, Kellenének) a tőle megszokott keménységige’ és következetességgel rója fel falvaiink elnéptelenedését, történélimitudatunk hiányosságait. A tőle megszokott groteszk fintorral ugyanezt mondja el Péntek Imre is Internacionálds eset című prózaversében. Orbán Ottónál lelnénk fel a magyarázatot? Ezt írja Ginsberg Budapesten című versében: „fiatalságom nagyhangú versétől búcsúzom / a hatvanas évek illúzióitól, amikor az értelmiségit / reform- tervei páncéljában pompázó lovagnak láttuk / aki szíve helyén egy kézzel rajzolt virágot visél”. Szó esik persze, hogyne esne a szerelemről is de .mintha Ady „héja násza” másolódna ilyen-olyan változatokban. Még a legnagyobb teljességre a nők törekednek, illetve ők nem érik be félmegoldásokkal (Hervay Gizella. Rab Zsuzsa. Rokovszíki Zsuzsa, Tóth Erzsébet. Tóth Éva). Szerelmét siratja el Csoóri ■Sándor a hajdanvolt, ifjúsága Gyuláját Simonyi Imre. A pars pro toto elv alapján. mint egyetlen cseppben a tenger talán Garat Gábor Századvég című versével lehetne iellemezni és illusztrálni a fentebb mondottakat. „Nem úgy jön ez a századvég. mint ahogy elvárhatnánk tőle... nem járja át az egészet a béke la-ngy bijtonsáiga... 7 de nem könyörögni vagyunk itt kegyelemért — cselekedni a Tehetséges kegyelmet, míg el nem nyel a semmi ' megóvná amit óvni érdemes.” Nos, ez a kiküzdött harmónia és remény ami mégis átdereng a több ezer verssoron. amiért verset írni és olvasni érdemes lehet. (Magvető Könyvkiadó 1982.) H. S. Szép versek I9BI.
