Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-25 / 96. szám

1982. ÁPRILIS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Irodalom és ismeretterjesztés Előadások, rendhagyó órák, szerzői estek A mezőtúri főiskolán Valétára készül a tizedik évfolyam A tizedik évfolyam bú­csúzik el az alma matertől az idén a BÄTE mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Fő­iskolai Karán. Az egykori Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum átszervezésével 1972-ben létrehozott intéz­ményben eddig 715 nappali tagozatos és 185. levelező ta­gozaton végzett, fiatal ka­pott diplomát. A jelenlegi tanévben bocsátja útjára - a főiskola az ezredi üzemmér­nököt; a nappali tagozatom 86-an, a levelezőn pedig 20- am készülnek az államvizs­gára. A végső erőpróba előtt azonban május 6-án, 7-én és 8-ám kerül sor a hagyomá­nyos valétaünnepségre. Idén is a kultúra, a sport, a tudomány, s természetesen a vidámság, a derű jegyé­ben állították össze műsoru­kat a valétáló hallgatók. Május 6-án a rendezvényso­rozat nyitányaként megvá­lasztják a diákigazgatót, majd az amatőr művészeti csoportok adnak nyilvános műsort a főiskola tornater­mében. Az irodalmi színpad Bananyi Ferenc: Lónak vélt menyasszony című vásári ko­médiájával készül a bemu­tatóra, fellép a citenazene- kar, a Klub kisegyüttes, ver­sek, magánszámok hangza­nak el, a fotószakkör és a képzőművészéti kör pedig kiállításon ad számot mun­kájáról. Másnap szakmai nyílt na­pot tartanak. iDélutfám sportversenyeikre kerül sor. amelyek közül idén is az oktató-hallgátó futballmérkőzés ígérkezik a leglátványosabbnak. Ezt kö­veti a gépészkarnevál. A de­rűs percek után tartják meg a zántkürű gyűrűavató szak­estélyt. majd május 8-án a valétabálla] ér véget a ren­dezvénysorozat. Először látható világritkaságok Az idén először láthat a nagyközönség két, világvi­szonylatban is ritkaságnak számító ősnyomtatványt Bu­dapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épületében megnyílt kiállí­táson. A könyvtár Budapest Gyűjteménye 1949-ben vásá­rolt meg egy, a török hó­doltság idejében készült rit­ka értékű kétrészes röpla­pot. Ebből az ősnyomtat­ványból ez az egyetlen is­mert példány. Felső része színezett fametszet, Georg Macken, neves nürnbergi mester alkotása, amely Pest és Buda látképét ábrázolja tűzesővel. A látkép egy megtörtént esemény képze­letbeli rajzát örökíti meg. A krónikák szerint 1578. máj.us 19-én pünkösd va­sárnapján hatalmas vihar pusztított Budán. A villám belecsapott a Zsigmond pa­lotája előtti toronyba, s az ott raktározott lőport fel­robbantotta. A robbanás lángba borította a várost. Paloták, házak váltak a tűz martalékává, a lángtenger­ben többezer ember lelte ha­lálát. A kalendárium bevezető­jéből megtudható, hogy az 1495. év Marsnak az eszten­deje lesz, Mars pedig hábo­rúskodásra fogja indítani az embereket. A bevezető rész felsorolja az év időszámítá­si tényezőit. Ez után követ­kezik a havonkénti érvágás­ra (az akkor legelterjedtebb orvosi gyógymódra) vonat­kozó tudnivalók felsorolása, egyebek között az érvágásra alkalmas napok, illetve nap­szakok megjelölésével. A kalendárium záró szö­vege végül különféle baljós­latokat tartalmaz az 1495. évre napfogyatkozásról, nagy esőzésekről, vérontásokról. Film jegyzet "| Aranycsapat A színes — pontosabban: fele ilyen, fele olyan, mert (az idézetek fekete-fehérek — magyar dokumentumaim az 1950-es évek első felé­nek csodacsapatáról — ké­sőbbi elnevezés szerint: aranycsapat — készült, bő két óra hosszán mutatja a legendás gólokat, a mítoszba vesző bukást, — Bern. 1954 — majd negyedszázad táv­lataiból próbál megfelelni „a hogyan is történhetett” kérdéseire. A forgatókönyvíró-rendező Burányi András jó ügyet szolgál, hogy monográfusi igénnyel összegezi Puskásék történetét. Nemcsak azért, mert a londoni 6:3 góljait — és más mérkőzésekét — az egész világ megcsodálta, s napjaink ifjabb nézőgene- nációi már jobbára csak a fi'lmszalag segítségével lát­hatnak ilyen parádés ma­gyar gólokat. — . egyáltalán a futballművészet magasabb szintjére eljutott játékot csa­patainktól: Ennél fontosabb vonulata a film mondaniva­lójának a sport és a politi­ka akkori szoros összefüg­gése. Lehetetlen volt ugyan­is nem észrevenni, hogy az akkori ragyogó sportsikerek­kel a narkotikum szerepét is betöltötte a politika. Ki­mondva és kimondatlanul: a futballcsapat sikerét az- adott politika saját sikere­ként könyvelte el. No. nem csak a „nehéz évek” Ma­gyarországának volt ez talál­mánya, hiszen más orszá­gokban meg lovaggá, lorddá, stib. „ütötték” a kiváló spor­tolókat, éreztetvén. hogy sikerükkel a politika azono­sítja magát. Az ideig-óráig bevált Pro­pagandamanöver — tálán bizonyítani is felesleges nap­jainkban — egvaránt meg­bukott a sportpályákon és a történelem színpadán. A tény maradt: Puskásék na­gyon tudtak futballozni. Imádták a labdát, áldo­zatokra voltak képesek a futballsikerek érdekében — s bőségesen el tudták látni — önzetlenül, vagy üzleti alapon, ki, hogyan — isme­rőseiket nylonharisnyával, gázöngyúj'tókkal hatásos külföldi gyógyszerekkel, di­vatcikkekkel, magnetofonok­kal. Szóval többé kevésbé minden oyan, akkor hőn óhajtott árucikkel. Akkori­ban az ügyesebb gyerekek többsége futballista akart lenni, mert a dicsőséghez autó is járt. ,Az Aranycsapat a nagy gó­lok nosztalgiáfilmje. Szíve­sen járnánk ma is egy újabb aranycsapat mérkőzé­seire, dehát ahol nincs, ott ne keress, tartja a közmon­dás. Ám nagyon „szerencsét­lenéknek” még sem érezzük magunkat, hiszen a futball mégiscsak játék, s tudjuk, mennyi, de mennyi fonto­sabb a mindennapokat alap­jaiban meghatározó, alakító, tényezője van életünknek! — S számos olyan, a társa­dalmi haladásban, a gazda­sági életben jelentős sike­réket elért nemzete van a világnak,- amelyiknek soha­sem volt aranycsapata. Bár nekünk mielőbb le­gyen, hogy drukkolni is utazhassunk Prágáiba. Bel- grádba. Bécsbe. Rómába, Párizsba, — ahol a csapat játszik. — t> — Az irodalmi műveltség, az irodalmi közízlés formálása a közművelődés egyi Leg­fontosabb feladata. Az ok­tatási intézmények, a könyv­tárak és a művelődési házak mellett — azokkal együtt­működve — jelentős szere­pet vállal ebben a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Tár­sulat is. A TIT Szolnok megyei Szervezete irodalmi szakosztályának tagjai — pedagógusok, könyvtárosok, népművelők — az elmúlt öt esztendőben csaknem ezer­egyszáz előadást tartottak a megye településein, a 'tali­gátok száma évről-évre megközelítette a tízezret. A rendezvényeknek leggyak­rabban a községi, városi és üzemi könyvtárak adtak ott­hont. A sorozat jellegű elő­adások jórésze is a könyv­tárakban hangzott el, könyv­ajánlással, kiállítással szem­léltetve, mélyítve él az is­mereteket. Áz ipari és a mezőgazdasági üzemekben szervezett előadások első­sorban a vetélkedőkre való felkészítést szolgálták,, vagy valamely megyei közműve­lődési akcióhoz — például „Kell a jó könyv” olvasó­pályázathoz — kapcsolód­tak. Az iskolákban, diákott­honokban örvendetesen meg­nőtt az érdeklődés a rend­hagyó irodalomórák iránt, de a dolgozók általános iskolád­ban is igen népszerűek vol­tak ezek a rendezvények. A tudományossági soroza­tok közül elsősorban az Is­merkedés az irodalommal, az Örök témák az iroda­lomban, valamint a Humor az irodalomban című soro­zatok iránt nőtt az érdek­lődés, főleg a fiatalok kö­rében. A komplex esztétikai nevelés érdekében Korok irodalma és művészete cím­mel szervezett előadássoro­zatot a művészeti, történel­mi és irodalmi szakosztály. A Verseghy Ferenc megyei Könyvtárban évről' évre nagy érdeklődés kíséri az irodalmi szabadegyetem elő­adásait és a Kortársaink szerzői estek a könyvtárban című sorozatot. Ezeken a rendezvényeken író, iroda­lomtörténész, színművész közreműködésével hallhat­nak az érdeklődők irodalom- elméletről, irodalompolitiká­ról, irodalmi életünk kérdé­seiről. Az elmúlt esztendők­ben nőtt a gyermekek részé­re tartott irodalmi.-előadások száma is. Az előadások a tanyaghoz kapcsolódva azt kiegészítve, bábjátékkal, dia­vetítéssel szémléltetve él- ményszerűen ismertették meg a gyerekeket a külön­böző korok irodalmi alkotá­saival. Az előadások ered­ményesebbek. vonzóbbak le­hetnének, ha azokat szín­művészek közreműködésével tarthatnák, ezért a szakosz­tály fontos feladatának te­kinti a Szigligeti Színházzal meglevő kapcsolatainak bő­vítését. Ugyancsak szeret­nék elérni, hogy munkájuk­ba az eddiginél nagyobb számban kapcsolódjanak be ai közpégeikWen élő' fiatal' értelmiségiek. Az előadók — a szakosztály jelenleg ki­lenc venkét tagot számlál — továbbképzését, miután 80 százalékuk álltalános, illetve középiskolai tanár, a Peda­gógus Továbbképző Intézet­tel közösen szervezi meg a szakosztály. Küzdelem az anyaggal Szépen magyarul — szépen emberül Nyelvhasználat és emberi magatartás Az utóbbi években egyre gyakrabban jut eszembe egy egyetemi élményem. Néhai latinprofesszorom így kezdte az egyik délutáni előadását: „Rettenetes az, ho­gyan beszélnek a gyerekeink.” Elmondta, amerre jött, mindenütt az iskolából kiabálva hazatérő vagy a tere­ken lármázva játszadozó gyerekekkel találkozott, s a beszédjükből, kiabálásukból tisztán csak egy kifejezés volt hallható: ’Te hülye!’ Nem haragudtak egymásra, nem veszekedtek, mégsem tudtak egymáshoz másként szólni.” Végigmegyek a főiskola folyosóján, óráról jönnek ki éppen a hallgatók, és sokan ebédelni indulnak. Két nő­hallgató a kijárat előtt be­fejezi a beszélgetését. Az utolsó mondata az egyiknek ez: „Mondd meg neki, men­jen az anyja...!” Hallom én is, s hallotta még legalább tíz hallgató. Vizsgaidőszak. Fiú- és nő­hallgató várja a jóbarátot. „Mit írt be az indexbe az a vén k...?” „Közepest”. „Le van...!” Megint egész kör­nyezetük hallotta. Autóbuszon, utcán, mun­kahelyeken csak úgy röp­ködnek ezek vagy ezekhez hasonló durva, sikamlós és trágár szók, kifejezések. Fiúk és lányok, férfiak és nők ajkáról egyformán. So­kan azt vallják, hogy a dü­hös, az elkeseredett ember így könnyíthet magán. A Ma már inkább csak a 9— 10 éves labdázó gyerekektől hallja az ember: „Add már a labdát, te hülye! Hová ad­tad*. te hülye? Lődd már rá, te hülye ” — -mondatokat. Megritkult ez a kifejezés. De nem azért, mert a ne­velésünk elérte már azt, hogy látják a gyerekek a helytelenségét. Hanem azért, mert átvette a helyét egy sereg más, durvább, sértőbb szó, kifejezés. Utazom a vonaton. Négy egymással szemben ülő fia­talember meséli egymásnak a munkahelyi élményeit. Nagyokat nevetnek közben, a térdüket csapkodják jó­kedvükben, s két mondat között vagy a mondat végén jön az a bizonyos, közösü­lésre felhívó kifejezés. Mind a négyen olyan hangosan beszélnek, hogy a szakasz minden utasa hallhatja. felsorolt esetekben a trágár szavakat használó nem volt sem dühös, sem elkeseredett. Vajon mit mondtak volna akkor, ha valóban dühösek lettek volna, vagy vesze­kedtek volna? El tudjuk képzelni, hiszen mindnyájan tanúi lehettünk már utcán, vonaton vagy munkahelyen effélének. A legnagyobb baj az, hogy a durva, trágár stílust a leg­több ember természetesnek veszi már, mintha ezek a szavak polgárjogot nyertek volna a mindennápi beszéd­ben. Pedig az egyenlő mér­tékkel szabott demokratikus jogok sem adnak senkinek sem jogot arra, hogy a vo­naton, a szórakozóhelyeken, a munkahelyen, a nyilvá­nosság előtt, ahol mások is hallják, ezeket a szavakat, kifejezéseket használják. Szűk baráti körben Ki-ki úgy beszélhet, ahogy akar, a nyilvánosság előtt azon­ban nem. Sokan elfelejtik azt, vagy talán nem is tud­ták, hogy az emberi maga­tartásnak a nyelvi magatar­tás, a beszéd szerves része. Aki durva, trágár szavakat használ, akinek mocskos a bészéde, annak alighanem < ilyen az érzésvilága, az egész gondolkodásmódja és az emberi magatartása is. Bachát László A költészet napja alkalmából Simonyi Imre költői estje Szolnokon A költészet napja aiL kaiméból tartották meg pénteken este Szolnokon a városi tanács nagyter­mében Siimonyi Imre, József Attila-díjas köl­tő estjét. A Gyulán élő, alkotó műveiből Dénes István irodalomtörténés« válogatott egy csokorra valót, s ő méltatta Simo­nyi Imre munkásságát. A. verseket Sinkovits Imre, Gombos Katalin és Sölyorn Ildikó tolmá­csolta. A közönség az előadást követően talál­kozhatott a költővel is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom