Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-24 / 95. szám
Nemzetközi körkép 1982. ÁPRILIS 24. Hatvan év után Rapallo tanulsága máig hat 1922 március elején szenzációs hír járta be az európai sajtót. „A bolsevikek Genovába jönnek nemzetközi gazdasági konferenciára” — írták a lapok. A polgárháború óta ez volt az első eset, hogy Szovjet- oroszországot nemzetközi tanácskozásra hívták ‘meg. Vajon mi késztette a győztes antant hatalmakat a szovjet-ország meghívására? Rá kellett jönniök, hogy a kereskedelmi kapcsolatok hiánya ezzel a hatalmas országgal károsan hat az európai és a világkereskedelemre. A hiányt mindenekelőtt Nagy-Britannia érezte. Lloyd George brit miniszterelnök már 1920-ban javasolta az Oroszország elleni blokád feloldását. Egy szovjet küldöttséget meg is hívtak kereskedelmi tárgyalásra Londonba. A tárgyalás alapján, 1921 márciusában kereskedelmi megállapodást kötöttek. Ezt követően Németország, majd más európai országok kötöttek hasonló szerződést. Szovjetoroszor- szágot ezzel de facto elismerték. Ilyen előzmények után került sor a genovai meghívásra. A szovjet -küldöttség, útban Itáliába, négy napra megszakította útját Berlinben, hogy a két ország közötti kapcsolat felvételéről tárgyaljon. Rathenau német külügyminiszter azonban félt a nyugati hatalmak ellenzésétől, s nem volt hajlandó megkötni a szerződést. A berlini tárgyalás eredménytelen maradt. Genovában, a Szent György palotában, április 10-én nyitották meg a konferenciát. Lloyd George brit, Louis Barthou francia, és Joseph Wirth német miniszterelnök után szólalt fel Csicserin külügyminiszter, a szovjet delegáció vezetője. Csicserin beszédét tökéletes francia nyelven mondta el, majd ugyanazt hasonló hibátlan angolsággal megismételte. Hét napig tartott a tárgyalás. A nyugati országok képviselői azt követelték, hogy Szoyjetoroszország fizesse meg a cári rezsim adósságait. Csicserin válaszában azt mondotta, hogy ez csak akkor lehetséges, ha az adósságok összegét hitel formájában — a szovjet népgazdaság helyreállítása céljára — rendelkezésre bocsátják. Követelte továbbá a szovjet határok és a szovjet kormány de jure elismerését. Ezen túlmenően programot nyújtott be a fegyverzet csökkentésére. A brit delegáció kezdeményezésére Csicserint, Litvi- nowal és Kraszinnal külön tárgyalásra hívták meg Anglia, Franciaország, Olaszország és Belgium vezető képviselői. A tárgyaláson a nyugatiak kereken elutasították a szovjet fél kártérítési igényét. Az eredménytelen genovai tárgyalást követően a szovjet delegáció a Genova melletti Rapallóban 1922. április 16-án szerződést írt alá Németországgal. Ebben a két fél kölcsönösen lemondott az egymással szembeni háborús igényekről, és elhatározta a normális diplomáciai kapcsolat helyreállítását. Érdekessége a megállapodásnak, hogy az kereken tíz nappal az után a berlini találkozó után jött létre, amelyen Rathenau még elutasította a szerződéskötést. A kapitalista sajtót teljesen megzavarta a rapallói szerződés. Aláírását bombarobbanásként jellemezték. Német részről hangoztatták, hogy az orosz—német szerződés nemcsak mindkét fél számára előnyös, de bizonyos mértékben a genovai konferencia munkáját is megkönnyítheti. Rapallo így vált az egységes kapitalista front szétbomlásának és a szovjet-ország elleni blokád áttörésének jelképévé, megteremtvén a lehetőséget arra, hogy szovjetoroszország megjelenhessen a világszínpadon. A rapallói szerződésnek máig időszerű jelentősége van. Ez volt az első megállapodás, amely — az ellentmondásokat félretéve — a kölcsönös előnyök alapján teremtett normális kapcsolatokat különböző társadalmi rendszerű országok között. Gáti István SzovjetoroszorSzág küldöttsége Genovában. Az első sorban balról a második L. B. Kraszin, mellette jobbról M. M. Litvinov és G.V. Csicserin Iraki visszavonulás Fordulat a „végtelén" háborúban ? Az U. S. News and World Report térképvázlata az utóbbi hetek hadműveleti körzetéről Az iraki—iráni frontról néhány napja olyan hír érkezett, amely esetleges fordulatra utalhat. Az iraki legfelsőbb katonai parancsnokság elrendelte az iráni területén a kuzisztáni térségben bevetett 4. iraki hadsereg visszavonását a Dizful —Susanguerd—Khorram- shahr megerősített vonalról. Éppen ez a térség volt a több mint másfél éve dúló háború fő hadszíntere. Ki kezdeményez és miért? Ügy látszik, mintha most Irán ragadta volna a kezébe a kezdeményezést. A jelek szerint Bagdad felkészül arra, hogy erőinek átcsoportosítása, feltöltése céljából feladjon bizonyos, korábban birtokba Vett területet a Shatt al-Arab víziúttól keletre. Iraki oldalról mindenesetre hangsúlyozzák, csupán „taktikai visszavonulásról” van szó, és változatlanul kitartanak a hábo.rúval elérni kívánt, eredeti célkitűzés mellett. Bagdad teljes szuverenitást követel a Shatt al-Arab víziót felett, és ragaszkodik ahhoz, hogy — az 1975-ben megkötött algíri egyezménytől eltérően — Irán mondjon le a víziútra támasztott egyoldalú igényeiről. Politikai megfigyelők azonban rámutatnak, hogy Irakot az idén jelentős nemzetközi kérdés is foglalkoztatja: fővárosa lesz házigazdája az el nem köteleA nemzetközi kommunista mozgalom az idén emlékezik meg Georgi Dimitrov születésének 100. évfordulójáról. Dimitrov és az egységfront Georgi Dimitrov a forradalmi harcban a siker alapvető feltételének a tömegek szervezettségi fakát tartotta. Felhasználva a múlt har. ci tapasztalatát, kidolgozta a Munkás Egységfront elméletét. 1923-ban, a szófiai mjuWkásgyűlésen tartott beszédében kiemelte, hogy a Munkás Egységfrontot ,,nem a néptömegek számára valamilyen még érthetetlen és elvonatkoztatott célok és eszmék nevében hanem a tömegek mindennapi szükségleteinek és érdekeinek a talaján” kell megteremteni. Bulgáriában, a világ első antifasiszta felkelésének előestéjén Dimitrov a fasizmust, mint népellenes, reakciós politikai rendszert jellemezte. B Komintern megbízásából Az egységfront megteremtésénél figyelembe vette és elismerte valamennyi társadalmi csoport sajátosságait. Csak így lehetett megszervezni a fasizmus ellen az együttes. demokratikus támadást. A bulgáriai felkelés elbukott ugyan, és nehéz évek jöttek, de annak ellenére, hogy a Komintern több szekciója ingadozó álláspontra helyezkedett a fasizmus és csatlósai megítélésének kérdésében. — Dimitrov hű maradt az egységfront eszméjéhez. Mint muinlkás vezér. szak- szervezeti és pártmunkás, gazdag tapasztalattal rendelkezett. Ennék köszönhette, hogy a Kommunista In- temacionálé egyik legtevékenyebb tagja lett. 1923-ban megválasztották a Balkáni Kommunista Federáció titkárává, s ebben a minőségben sokat fáradozott a félsziget kommunista- és munkásmozgalma egységének a megteremtésén. 1924- ben. a Komintern V. kongresszusán, Dimitrovot beválasztották a Komintern Végrehajtó Bizottságába. 1929—1938-ig ő vezette a' Komintern Nyugat-európai Irodáját. Az egységfront eszméjéhez híven. szaros kapcsolatot épített ki az antiimperialista és antifasiszta szervezetekkel. Mint az Iroda vezetőjének, alkalma volt a nemzetközi demokratikus szervezetek több kongresszusán részt venni. Segítette azok előkészítését, miközben kapcsolatot teremthetett a kommunista frakciókkal. fi fasizmus jellemzése A lipcsei perben, 1933- iban, bár veszélyben forgott az élete. Dimitrov ugyancsak az egységfrontot, — mint a kommunista taktika alfáját és ómegáját — hirdette. Az eszme életrevalóságát bizonyítja, hogy a Dimitrov védelmére indult nemzetközi mozgalom a fasizmus ellen harcoló demokratikus erők közös fellépésévé változott’. Dimitrov a legteljesebben és legpontosabban 1935- ben a Komintern VII. kongresszusán tárta föl a kommunista és munkásmozgalom elölt álló feladat o- . kát. Beszámolójában kimerítő jellemzését adta a fi- nánctőke legréakciósabb, legsovinisztább, imperialista doktrínájának, a fasizmusnak. Dimitrov a fasizmus veszélyével a munkásegységfrontot állította szembe, miközben hangsúlyozta, hogy a front munkájának homlokterében a dolgozók közvetlen gazdasági és politikai érdekvédelmének kell állnia. Megmutatta a szak- szervezetek, a fiatalok és nők helyét a szervezett mozgalomban. Különleges figyelmet fordított a gyarmati, félgyarmati és függőségben élő országok antiimperialista nemzeti fomtjá- naik a megteremtésére, miközben hangsúlyozta, hogy figyelembe kelj venni a tömegek antiimperialista harcának eltérő feltételeit, valamint a nemzeti felszabadító mozgalmak különböző érettségi fokát. fiz erűk tömörítése A spanyol polgárháború idején — 1936—'1939-ig, —, de főleg a második világháború idején különösen időszerű volt minden elnyomott országban a hitlerista agresszió elleni nemzeti front megteremtése. Seorgi Dimitrov támogatta a nép valamennyi erejének tömörítését a fasizmus ellen, beleértve a nagybur- tsoáziát is. Ilyen hazafias front alakult minden európai országban. A munkás egységfrontra, a fasizmus és a háború elleni széles népfrontra, a függőségben és a gyarmati sorsban lévő országok antiimperialista nemzeti frontjára vonatkozó dimitrovi megállapítás a mostani történelmi és politikai körülmények között is érvényes. A jelenkor eseményei megkövetelik a békeszerető erők tömörítését. Tódor Doncsev zettek soron következő csúcs- értekezletének. Ennek az értekezletnek akusztikáját pedig igencsak zavarná a fegyverzörgés. Bármilyenek a hátsó indokok, tény, hogy a fegyverek eddig nem tudták eldönteni a vitát. A hadviselő felek mindössze annyit „értek el”, hogy a háború alaposan megcsapolta mindkét ország gazdaságát. Az olajkitermelés mindkét oldalon zuhanásszerűen visszaesett: az olajvezetékek, a finomítók,, a fontosabb kikötők jelentős része elpusztult. A pénzügyi tartalékok megcsappantak. Az irdatlan pénzt felemésztő „anyagcsaták” mégsem folytathatók korlátlan ideig. Külföldi sajtójelentések szerint a hadviselés havonta legalább 180—200 millió dollárjába kerül mindkét félnek. Az élőerő veszteségek sem csekélyek. Óvatos becsléssel eddig mintegy 70—80 ezer főre tehető a frontokon elesettek száma, a sebesülteké pedig 150—170 ezerre. Kifárasztásra — kompromisszum? Az ilyen kölcsönös kifá- rasztásnak természetesen el kellene vezetnie valamilyen kompromisszumhoz, fegyvernyugváshoz. A közvetítő kísérletek eddig azonban nem jártak eredményei. Irán eltökélte, hogy Végigviszi a háborút, kivívja a végső győzelmet, bár Teheránban azt mondják: az iráni csapatok nem fogják átlépni az iraki határt. Tisztán katonai szempontból vizsgálva a közelmúlt fejleményeit, nem vitatható, hogy az iráni hadsereg — minden nehézség ellenére — állóképesnek bizonyult. Túlélte Baniszadr, a volt elnök és főparancsnok menesztését, a hadsereg vezérkarának egy repülőgép-szerencsétlenség következtében való elvesztését, sőt ősz óta sikeres támadó hadműveletek kibontakozására is futotta erejéből. Az Iszlám Gárdával együttműködő 92. és 16. páncélos hadosztály például — Susanguérdnél és Abadan körzetében — az ostromgyűrűt áttörve, visszavetette az iraki csapatokat. Az iráni alakulatok ezen a frontszakaszon az utóbbi hetekben folytatták offenzívájukat és egyes helyeken 30—50 kilométerre nyomultak előre. És hogyan állnak a hadviselő felek a külső támogatással? Miközben Szíria és Líbia Iránnak nyújtott segítséget. az öbölmenti arab államok csoportja és Jordánia^ Irak oldalára állt. Húsz-" szein király néhány, önkéntesekből álló, zászlóaljat küldött az iraki haderő támogatására. A két ezrednvi jor- dán erő bevetése inkább politikai gesztusként értékelhető. mintsem komoly tartalékként. A 4. iraki hadsereg visszavonása most azonban zavart, nyugtalanságot keltett az Irak mögött felsorakozó országokban. Ezekben, mindinkább érzékelik, hogy a fronthelyzet változása öszszekuszálhatja az amúgy is robbanásveszélyes térség rendkívül feszült államközi viszonyait. Moszkvai vélemény A világ szempontjából a fő kérdés most az, hogy az iraki—iráni frontról jelentett számottevő változás ho- gyon érintheti a nemzetközi biztonságot? E tekintetben figyelemre méltó a moszkvai Novoje Vremja egyik nemrégi számának cikke. Ebben azt írja, hogy az amerikai Központi Hírszerző Hivatal, a CIA szerepet játszott az iraki—iráni fegyveres összecsapás kirobbantásában. A CIA a harccselekmények megindulása előtt célzatos és hamis információkat „szivárogtatott ki” az iráni hadsereg állítólagos „teljes széteséséről” és „harcképtelenségéről”, ezzel lélektanilag előkészítette Irak lépését. Másfelől állítólag azt sugallták Bagdadnak, hogy mesz- szemenően számíthat Szaúd- Arábia, s a Perzsa-öböl több országának pénzügyi és egyéb segítségére, tehát nem marad egyedül. A „eui prodest” elve alapján megállapítható, hogy az USA elmélyítette az arab világon belüli nézeteltéréseket, fokozta a Teheránra nehezedő külső nyomást, és erősítette katonai jelenlétét a Közel- és Közép-Keleten. Tény, hogy támaszpontja és szövetségesei révén — Izraeltől Szaúd-Arábiáig és Ománig, az Indiai-óceántól • Pakisztánig — valósággal harapófogóba zárják Iránt. A Quotidien de Paris című francia lap írja, az Iránból annakidején elmenekült tábornokok és politikusok ösz- szeesküvést szőnek az iszlám forradalom ellen Az Egyesült Államokban, Franciaországban és Nagy-Britanniá- ban eddig már több mint 3000 iráni emigráns vett rész katonai kiképzésben. A Rea- gan-kormányzat nem is titkolt célja: destabilizálni Irán külső és belső helyzetét. A „végtelen” háború jó esélyt nyújt erre. fi világbéke érdeke is A két antiiperialista ország viszálya tehát a nemzetközi reakció malmára hajtja a vizet, és súlyosan veszélyezteti az itt élő népek érdekeit. Iraknak és Iránnak békére, nyugalomra lenne szüksége, hogy mielőbb megoldhassák égető társadalmi-gazdasági problémáikat. A háború erre nem alkalmas eszköz. A konfliktus feloldása nem képzelhető el másként, csak a tárgyalás útján. Ez a világbéke érdeke is. A közeljövő ad majd választ arra, hogy az iraki hadsereg visszavonulása, s az iráni előretörés a tárgyalásos rendezés előtt nyit.ajtót, vagy ellenkezőleg. Serfőző László ny. alezredes összeállította: Constantin Lajos
