Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

12 ______________ A tudomány világa R ég! Idők mestersége A szénégetés tudománya Hányszor csodáljuk meg a szurtos-kormos embere­ket, akik az erdei utak mentén füstölgő kis építészeti remekmű, a boksa tetején állva ügyködnek a kékes füstben. De (jajon gondolunk-e arra, hogy milyen nehéz, nagy tudást igénylő, kemény munka, amit végeznek? Mert ott van mindjárt a hely megválasztása. Sok kö­rültekintést, előrelátást kí­ván, A boksarakásíra maga­sabb hely szükséges, mert a hegyvidéki erdőkben a lapos mélyedés rendszerint ned­ves. A kiválasztott helyen aztán feltépik a gyepet, s* a fiatal fákat, hajtásokat kiirt­ják. Ügy előkészítik a földet, mint régen csépilés előtt a szérűt. A kijelölt helyen előbb nagy karót vernék a közép­re! s madzaggal kört húznak köréje, aminek vonalát cö- vekefckel: verik ki. A kör su­garát a boksába rakandó fa mennyisége szabja meg. A kör átmérőjének minden mé­terére átlagosan öt folyómé­ter fát számítanák. Az elegyengetett, kitisztí­tott helyen aztán megkezdő­dik a kupacrakás. Ilyenkor előbb a földbe vermeik két, egymás felé álló vékonyabb hasábfát, tetejüket összekö­tik, s ehhez; két darab, vé­kony deszkához hasonló, rö­vid hasábot élire állítanak, majd az összekötötzött fák­hoz ugyanüyet helyeznek. Így aztán az egész egy kis négyzetes üreget alkot, ame­lyet könnyam gyulladó galy- lyakkal, szenes fahulladék­kal töltenek ki. Maid ha kész a boksa, innen gyullad be A boksabél köré állítják a fahasábokat, sűrűn egymás mellé Közben — rendszerint a keleti oldalion — kis nyí­lást hagynak, ahol majd be­gyújtják a bolksiabelet. A ha­sábokat mindig ferdén éllít- gatják, így a boksa alakja szénaboglyára emlékeztet. Ahogy a sorok berakását be­fejezték, következik a betető­zés vagy hegyezés. Ide rö­vidre vágott, vékonyabb fá­kat használnak. Az áitlagos boksát három ember 5—6 nap alatt készíti el. Ezután következik a be­fedés, Először hullott faleve­let szórnak rá, aminek ren­deltetése, hogy a később föl­hányt földet ne eressze be a hasábok közé. Közben nem feledkeznek meg a gyújtó- lyukróli Hogy el ne tömőd- jék, hosszú rudat dugnak bele. A lapuzás után megkezdik a földelést. Lapáttal körülár- koliják a boksát, az innen ki­kerülő földet ráhányjják a kupacra, lehetőleg egyenlete­sen^ körülbelül tíz centi vast- tagOn, Csupán, a tetején hagynak fedetlen részt mint­egy 30 centi átmérőjű kör­ben,. hogy gyorsabban be­gyulladjon majd. Ugyanezt a célt szolgálja az is. hogy a föld színe fölött négy olda­lon egy-egy félkör alakú lyukat hagynak. Már csak a begyújtás van hátra, ami rendesen hajnal­ban történik. Ilyenkor ki­húzzák a gyujtólyukból a ka­rót, a végiére hasogatott pu­hafát kötnek, meggyújtják, s benyomják a boksabélbé. Ha nehezen megy a begyújtást, s nem lenig a tető fölött kékes füst, a szénégető a boksa te­tejétől számítva lefelé 70—80 centire mind a négy oldalon egy-egy szelelőnyílást nyit. A begyűjtött boksabélből a tűz először a kupac teteje felé halad, onnan, ég lefelé körösi-körül. Ilyenkor a bok­sa minden szusszanását fi­gyelik. Amikor látják, hogy a tűz a tetőig ér, felmásznak a boksára, a tetőnyílásra le­velet. s földet szómaik. Ha ilyenkor elkésik a szénégető, nagy a kára, mert a fa ha­muvá ég. A tetőbefedés után isi állandóan figyelni kell az égést Ha valahol lyukat kap a kupac, mindjárt ki kell ja­vítani. Ha kisebb a baj, bot­tal ráverik a földet, ha na­gyobb, foltozni kell lapuval és földdel. A szénégetés az első nap a legveszedelmesebb. Ilyen­kor szállnak el a fából az ártalmas gázok, gőzök, me­lyek szétvetheták a boksát Ennek megelőzésére nyitják az alsó négy kis ablakot. A második napon, amikor a boksából kiégett, újratöltik a kupac kürtőjét. Felülről meg­nyitják a tetőt s a bél helyé­re vékony dorongokat dujg- dosnak. A töltés után újból lefedik a kupacot A boksa ezalatt ég felül­ről lefelé. A füst mutatja a ■tűz nyomát És ég 10—12 napig, a hőmérséklettől ‘füg­gően. Hűvösben gyorsabban, melegben lassabban. Ha ki­égett, két napig érintetlenül hagyják — ilyenkor már nem füstöl, nem gőzölög —, aztán hozzálátnak a bontás­hoz. Leszedik a fedőréteget, bontogatná kezdik a szenet ha közben tüzes részhez ér­nek. félbehagyják a munkát, port szórnak rá. így bontják, bontogatják a boksát napokon keresztül, míg végre szétszedik az egé­szet. A szétbontott szenet még legalább fél napig hagy­ják, hogy kihűljön. Csak az­után hányják rakásra ahon­nét majd elszállítják. Hány nap is telt el köz­ben? Egy a hely kiválasztá­sával!, öt-hat a boksa építé­sével. tíz-tizenfcettő az ége­téssel, újabb kettő a pihen­tetéssel, a még legalább hár rom, a bontással. Ez kitesz huszonnégy-huszonöt napot. Közben éjszakai figyelés, ál­landó éberség. Ugye, nem is olyan egyszerű, mint ahogy látjuk kirándulás, erdő járás közben? Vásárhelyi István n sokhasznú berillium A berilLiumot mind sokol­dalúbban használják fel. Szerves savaknak ellenálló — rézzel alkotott — ötvöze­tei egyre keresettebbek. Üj abban neutronforrást is készítenek a tiszta berilldum- ból, mert alfa- vagy gamma- sugárzás hatására könnyen lépnek iká belőle neutronok. Mivel a röntgensugarakat tökéletesen átengedi a tiszta berillium,, ezért a röntgen­csövek ablakait szintén belő­le készítik. Ugyanakkor a be­rillium eddig ismert lelőhe­lyei sorra kimerülnek, mert legfőbb ásványát, a berillt, drágakőnek; használják ős­idők óta. Szovjet kutatók nemrég megállapították, hogy egyes fák, például a fenyők egyes fajai a kérgükben felhal­mozzák a beriiliumot, és így indikátorokként nagy segít­séget nyújtanak a kutatók­nak. Békaméreg Azt már régóta isimeri a tudomány, hogy bizonyos békák bőrrnirígyváladéka az emlős állatokra is hatással van, például megnöveli a szívizom teljesítményét. Ezért az ilyen miirígyitermé- ket — a kínai gyógyászati tapasztalatok alapján — a XVII. és a XVIII. század­ban Európában is felhasz­nál*-'k a szív gyógyítására. Legújabban csehszlovák kutatók a vöröshasú unka bőrének mirígyváladékában egy olyan alkotórészt — aminosavakból felépülő pep­iidet — fedeztek fel, amely­nek hatása az ilyen vegyü- letefc közül eddig a legerő­sebb. A kísérletek során en­nek az anyagnak — a bam- beszinnek — móir az egymil­liomod grammja is jelentő­sen megnövelte a kutyák vérnyomását, é® teljesen megállította a vizeletképzést az állatok veséjében. Nemzetközi kilogramm-etalon Sévres-ben A nagy francia forradalom előtt ebben az országban a mértékegységek provincián­ként változtak, és ez megne­hezítette a kereskedelmet és a mindennapi életet. Az al- kotmányozó nemzetgyűlés 1790-ben megbízta a Francia Tudományos Akadémiát egy­értelmű hosszmérték és súly- rendszer kidolgozásával. A hosszúság egységéül a métert a föld délköre negyedének tízmilliomod részét válasz- ‘tották, a tömeg egysége a gramm lett, ennek ezersze­rese a kg. A mérések alap­jain etalonokat készítettek. Az 1799 decemberi törvény a párizsi Archives Nationa- liesben kiállított méter és ki­logramm etalonokat legali­zálta. 1837. július 4-i törvény kötelezővé tette a metrikus rendszer alkalmazását egész Franciaország területén. Ez a törvény 1840. január else­jével lépett kötelező hatály­ba. Az elmúlt század folyamián Európában igen sok állam, így Magyarország is bevezet­te a méter rendszert. Ez az átállás nem egyszerire tör­tént, hanem az európai or­szágok néhány év, vagy év- tázied eltolódásokkal tértek át a metrikus rendszerre. 1872-ben nemzetközi bizott­ságot hoztak létre az egysé­ges méterrendszer kialakítá­sával kapcsolatban, harminc állam részvételével. Az 1875- teen megkötött Nemzetközi Mértékegyezményben meg­határozott körülmények kö­zött őrzik az etalonokat a franciaországi Sévres-ben. Az arlesi aréna Franciaország római em­lékekben egyik leggazdagabb városa Arié. amelv az egy­kori Provence fővárosa volt. Művészettörténészek és nén- raizosok paradicsoma ez a város, amelynek kelvén 1. e. a VII. században már teleoü- lés állt. Augustus császár ide­ién a krónikák szerint a ke­reskedelem lendítette fel ezt az ókori települést. A város földiéből a régé­szeti ásatások során számos értékes műalkotás került fel­színre. A párizsi Louvre-ban látható az Arles-i Vénusz- szobor. Az arlesi Pogány Múzeumban őrzik Augustus szobrát. A város fő látnivaló ia a római amfiteátrum, az Aré­na. Hossza 136 méter, szé­lessége 107 méter, befogadó- képessége huszonhat ezer né­ző. Korinthusi léte dór oszlo­pok ékesítik, s egv IV. szá­zadbeli felirat tanúskodik arról, hogv egv arlesi polgár végeztettél el a szükséges iavításokat annak ideién. Az arlesi arénában, a kő* zéokonban kétszáz házat és két kápolnáit helyeztek el. maid erődítménynek hasz­nálták. A több mint 1800 éves falak között mániáink- . ban bikaviadalokat rendez­nek. tehát a régi római idők­höz hasonlóan, a mlátoet szóra­koztatlak. Arlesben található még egv érdekes múzeum, a „Museon Arlaten” — pro- vencei nyelven. A Nóbel- díias Frederic Mistral ala­pította. Ebben a múzeumban a látogató megismeri Ca- roargwe pusztavidék őrfcunv- hóit, a környékbeli emberek mindennapi életét, földmí- velő eszközeit, halászhálóit. A provencei tamva karácso­nyi vacsorájától minden megtalálható itt. ami szem­lélteti e vidék ősi népének múltiát. szokásait, kultúrá­iét és tradícióit. 1982. MÁRCIUS 13. Emberek és a sugárzás A technikai forradalom korszakában az atomenergia é® a radioaktiv izotópok al­kalmazása gyors ütemben növekszik. Napjainkban fel­tételezik, hogy 2000-re az atomerőművek energiater­melése nagyobb lesz, minta világ mai. teljes energiater­melése. A radioaiktív izotó­pok orvosi alkalmazása a diagnosztikában, gyógyítás­ban és a kutatásban, fel- használásuk egyre több ipar­ágban, például a műanyag­gyártásban. a mezőgazdaság­ban fokozódó ütemben ter­jed. Ma még nem számotte­vő. de növekvőben van a lakosságnak az a része, amely kénytelen radioaktív anyagokkal érintkezésbe ke­rülni, s amelynek védelme fontos közegészségügyi fel­adat. Természetesen bizonyos mennyiségű sugárzásnak az egész lakosság ki van téve, ezt nevezik természetes hát­térsugárzásnak, amelyen a kozmikus sugárzást; a föld­kéregben. levegőben előfor­duló radioaktív gázok, kőze­ték sugárzását, illetve a szervezetbe beépült termé­szetes radioaktív izotópok sugárzását értik. A Nemzet­közi Sugárvédelmi Bizottság ajánlása alapján elfogadott, hogy 5 rém az az összdózis- érték, amelyet az egyén — életének első 30 évében — a természetes háttérsugárzáson és az orvosi beavatkozáson felül genetikai károsodás nélkül elvisel. A gazdasági­lag fejlett országokban azon­ban a lakosság egésze mes­terséges forrásokból is el­szenved sugárterhelést. Ezek, együttesen a természetes háttérszennyezéssel, megkö­zelítik, a genetikailag ve­szélytelennek tekinthető dó­zisnak mintegy a felét. Foglalkozással járó besu­gárzást az a dolgozó kap, akj a munkahelyén rendsze­resen ionizáló sugárzásnak van kitéve. Ebben az eset­ben a megengedhető maxi­mális dózist magasabbra ha­tározzák meg, mint a lakos­ság részére. Alapvető köve­télmény hogy foglalkozásból eredően életének első 18 évében senki sem' kaphat sugárterhelést, ugyanígy a nők som kaphatnak terhes­ségük megállapítása után. A károsított szövetek rege­nerálódásának az elősegíté­sére kedvező, ha a megen­gedett heti dózisok arányos napi elosztásiban érik a szervezetet. Ha ez nem biz­tosítható, az1 egyes napokra jutó túl,terhelést egy-egy sugárterhelés-mentes nap közbeiktatásával, vagy a hét többi napján a sugárterhe­lés csöikkentésével egyenlítik ki az ilyen munkahelyeken. Fontos szabály az is, hogy minden sugárveszélyes mun­kahelyet, sugárzó anyagot szállító / járművet úgyneve­zett sugárveszélyt jelző — nemzetközileg előírt — tár­csával kell ellátni, még ákkor is, ha ez a munkahely szabad ég alatt is van, amint azt félvételünk mu­tatja. Permetezés vírusokkal Az apácalepke, e rettegett erdőkártevő pusztítására bé­csi kutatók poliédervírusok­kal kísérleteznék. Ezek a ví­rusok megtámadják! és meg­ölik a lepkék hernyóit. Még­pedig csak az apácalepke hernyóit, a többi élőlényt bántatlanul) hagyják. A ku­tatók már annyi poliéderví­russal rendelkeznek, ameny- nyi elegendő egy mintegy 100 hektár nagyságú terület kezelésére. A vírusokat re­pülőgépről permetezik szét. Utokeses kávéőrlő A jelenleg használatos forgókéses háztartási kávé­őrlőkkel szemben két kifo­gás is felmerülhet: az őrle­mény szemcséi nem egyfor­ma nagyok, és a kávé veszít a zamatából, mivel a kávé- részecskék őrlés közben visszahullanak a forgókésre és felhevülnek. Egy új rend­szerű kávéőrlő kifejleszté­sével sikerült kiküszöbölni e hiányosságokat. Az őrlőszer­kezet hosszú nyelekre sze­relt kanál alakú ütőkések-. bői áll, amelyek egy szita­falú tölcsérben aprítják fel a kávét és az őrleményt át is hajtják a nyílásokon. AZ őrölt kávérészecskék a kül­ső gyűjtőtartályba kerülnek, nem hevülnek fel, nem ve­szíthetnek aromájukból. Az őrlemény szemcséi egyforma nagyok, hiszen a finomságot a könnyen cserélhető alumí­nium szita nyílásának nagy­sága határozza meg. Az új­fajta. kávéőrlőben erős lég- cirkuláció biztosít ja, hoigy a szitalemez sohase tömődhes- sék el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom