Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-11 / 59. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. MÁRCIUS 11 Kényelmesek konfliktusa Mennyit és hogyan dolgo­zunk? A kérdés első felére könnyebb a válasz. Munka­helyünkön 42 órát hetente és ezen féltül — felmérések, becsliéfeek szerint — átlagosan vagy két-három órát napon- ta. Utóbbihoz sokféle tevé­kenység sorolandó, az adat tehát non tat! an és túlontúl általános. Van. akire nésv-öt óra is iut. van akire semmi. Különben is mérhető-e és munkával töltött időnek szá­mít! uk-e. ha valaki csak gon­dolkodik a tennivalókról? És vaion hoevan dolgozunk? Mindannyian láttunk már ló­gósokat. tanasztaltunk ha­nyag munkavégzést, találkoz­tunk kedvetlenül, tessék-lás- sék módon dolgozókkal És ismerünk munkáiukba bele- feledikezőket. sőt megszállot­takat is. Kinek van igaza, kit becsültünk többre. Hát ner­pw* h^cfv a ps q IÁI dolgozókat. Ilven egyszerű volna? Vélhetően nagyon kevesen vallanak be akárcsak maguk­nak is. nemhogy nyilváno­san: nem szeretnek dolgozni, utáliák a munkát. Azt. már valamivel többen, hogy sze­retnek ugyan dolgozni csak éppen azt a munkát nem kedvelik, amiért a fizetésüket ka" :ák. Rosszul választottak nálvát. munkahelyet. ám nem változtatnak, mert a változtatáshoz erőfeszítés kellene, és egyelőre ennyiből is rmeteétnelkl Megfosztják magukat attól, amit a mun­ka örömének szoktunk ne­vezni no meg mijndannviun- kat attól a többlettől, amit más helyen, más körülmé­nyek között nvúitanának. Nyilatkozatok. riportok visszatérő fordulata: . szeren­csés vagyok, mert a mun­kám hobbym is”. Ha iól be­legondolunk. egyetlen pasz- sziónkra. szenvedélyünkre sem fordíthatunk annyi időt. mint amennyit munkával töltünk. Szabad időnkben ritkán csinálunk olyasmit, amit nem kedvelünk. Sainál- iuk rá azt az egv-két órát is. Jól tudom nersze. hogy a munka elsősorban megélhe­tésünk forrása. És akii. mond­juk. lakásra évűit, aligha en­gedheti meg magának, hogy a többletjövedelem megszer­zését attól tegve függővé, tetszik, vaev nem tetszik a tisztességes pénzszerzés adott módja. De a választott szak­ma. a hivatás is csak annyit jelentene. hogy csinálom, mert muszáj, mert valamiből meg kell élnem? Aligha. Példák sokasága bizonyít­ja. hogy dolgozni igenis lehet szenvedéllyel. És ugyancsak Déldák., sainos igvarapodó példák figyelmeztetnek rá. hogy e szenvedlálvünknek is határt kell szabnunk. Mert a túlzott terhelést nem bírja szervezetünk1. Fenyegetően sok az infarktus, a korai ha­lál. Okai összetettek, magya­rázatuk szakembert, orvost illet. Laikus legfel iebb arra vállalkozhat, hogy az okok egyikén töprengjen. Neveze­tesen azon. hogy vaion ki és miért kerül úgynevezett konfliiiktushelvzetbe. miért él feszültségben? Nézzük csak: X szereti és kiválóan végzi munkáiét. Következésképpen mindig valami úiat a koráb­binál hasznosabbat akar. És ütközni kljnvszerül. amit már-már természetesnek fo­gadunk el. mondván, az úiért meg kell küzdeni, az úiat nem érheti meg mindenki azonnal. Ami iól hangzik, csak nem a telies igazság. Mert az úi. a iobb nem min­dig bonyolult, nem mindig nehezen követhető. Mindösz- sze a kényelmesektől avagy a kedvetlenektől kíván többet. azonosulá"t a -tőlük iidesen felfogással. Márpedig a ké­nyelmesség. a kedvetlenség aligha fogadható el természe­tesnek. Az ütközés, a feszült­ség is elkerülhető lenne, il­letve az volna az ideáLis. ha a kényelmesek ütköznének, -mert őket. kénvszeríteniá rá a közfelfogás, ha minden eset­ben az önös érdekük ,is ma­gatartásuk megváltoztatását diktálná. Nem valószínű, hogy belerokkanna a válto­zásba az. aki energiájának felót-harmadát emésztette fel korábban. Az effajta ..kény­szerítés” ma nagvoniis ..benne van a levegőben”. Feszültsé­get oldó hatását is remélhet- iük — nem beszélve a vár­ható gazdasági eredménvek- rőL Nem állíthatjuk Dersze. hogy ennek a feszültségnek az oldása mindenkit megóv a túlhajszoltságtól. Konfliktu­sok nélkül is lehet ..két vé­gén égetni a gyertyát”. An”-'- ei javakért, sikerekért, hiú­ságból. Hogy hol az ésszerű határ? Nincs értelme a haj­szának, ha ..gyümölcsét” — az anyagi javakat vagy akár az erkölcsi sikert — nem tud­juk élvezni. Ha életünk mi­nősége — hogy a manapság divatos kifejezésnél marad­iunk — rosszabb, mint ami­lyennek a lehetőségét már megteremtettük. Ha nincs módunk feltöltöd», kikap­csolódni. Nem mellékesen e hiánv előbb-utóbb munkán­kat is gátolia. Mert mennyi­ségét állandósíthatjuk ugyan, de vaion azonos maradhat-e a minősége, amelynek inkább fokozatosan javulnia kéne? Mennyit és hogyan dolgo­zunk? A személvre szóló vá- laszihf'-’ kinek-kinek egyes szám első személyben kell feltennie a kérdést: mennyit és hogyan dolgozom?” és m indiánt utána: ..így helves, így tisztességes vaion?” Maros Dénes A városlődi majo­likagyárban az idén 33 millió fo­rint értékű aszta­li szervizedényt, valamint dísztár­gyat készítenek. Termékeik egy részét Nyugat- Európába és a tengeren túlra szállítják. A ké­pen; A festőmű­helyben. A sorsjáték — játék a sorssal Egy kis lottótörténelem A lottó, a lotterda, a lutri sorsjáték. Olyan szerencse­játék, amelyben a játékosok között a nyerés esi vesztés esélyeit a véletlen, átvitt ér­telemben a sors dönti el — olvasom egy régi lexikonban. A sorsjáték, a játék a sorssal talán olyan régi, mint a társasélet. Már a Bibliá­ban találunk említést, a sors- vetésről. Iliász hősei Aga­memnon sisakjából húznak sorsot. S hányszior idézzük napjainkban is Caesar híres­sé vált mondását: „Alaa iacta est!” (A kocka el van vetve!) Ez a kifejezés is szerencsejá­tékot idéz. A sorsjáték Az első nyomokat Fland­riában, Brügge városában vélték feltalálni. Ide már 1444-ben jártak tanulmá­nyozni azt, hogy miként kell sorsjátékot rendezni. Az első hí telesi feljegyzések mégis Olaszországból származnak. A történelmi változások az újkor elején az olasz keres­kedelmi kapcsolatok lazulá­GyZTg^uZTuse,y Magyar gyógyfürdők Budára, Gyulára, a mai Magyarország területének még számos helyére már a török időkben messze föld­ről jöttek a betegek (ki botra támaszkodva sántikált, ki meg rabszolgák vontatta gyaloghintón, esetleg ele­fántháton érkezett), hogy gyó­gyulást keressen az itteni „csodatevő” vizeknél. Sőt. mi több: római légionáriu­sok is gyógyíttatták már miagukat Pannóniában. Kétezer év tapasztalata ta­núsítja, hogv hatásosak ezek a gyógyvizek, az egyik reu­matikus bántalmakat csök­kent vagy szüntet meg, a másik az emésztőszerveket hozza rendbe, a harmadik női betegségek ellen aján­lott — és így tovább. Ehhez járul az az országszerte el­terjedt hiedelem, hogy ..ná­lunk elegendő egy botot le­szúrni a földbe, s felfakad a gyógyvíz”. Ez a gondolat aztán többnyire úgy folyta­tódik: „óriálsi bevételeink lehetnének a gvóay-ide-7 én- forgalomból. miért nem használjuk ki jobban?” A tények azonban többnyi­re prózaibbak, mint az el­képzelések. Mindenekelőtt azért,, mert igaz ugyan, hogy a gyógyvizekből nagy bevé­telek származhatnak, csak­hogy ehhez elsősorban pénz, méghozzá sok oénz kel(L A XX. század utolsó negyedé­ben korántsem elegendőek a régi gyógymódok, egyedül a vízzel nem lehet gyógyítani. Az egészségét visszanyerni aka’ó vendég csak akkor jön hozzánk, ha itt komplex gvógykúrálban lehet része. Bármennyire ajánlják sok ország orvosai a hévízi. a halidúszoboszlói, a harkányi fürdők és más gyógyfürdőink vizét, elsőrendű szempont, hogy a gyógyvizet egészítse ki megfelelő orvosi ellátás1 és felügyelet, továbbá kellő Színvonalú szálláshely. . Gyógyszállóink kihasznált­sága általában megfelelő, ami arra enged következtetni, hogy érdeklődésben nincs hiány. A Margitszigetem. Hé­vízen, Bükön sok külföldit gyógyítanak. Messze vagyunk azonban még attól, hogy ma­radéktalanul ki tudjuk elé­gíteni a különböző igényeket. A „gyógyturizmus” vendégei ma éppúgy különbözőek, mint hajdanán: van, aki sa­ját költségén jön, mások pe­dig saját hazájuk valamelyik biztosítóintézetétől várják kiadásaik megtérítését, s e téren még a kezdetek kezde­tén tartunk az egyezmények megkötésével. Az egyik be­teg egyedül érkezik, a másik viszont csak akkor hajlandó jönni, ha kísérőjének is lesz megfelelő szállása, étkezése, szórakozási lehetősége — s a változatokat még sokéig le­hetne sorolni. Világszerte az az irányzat uralkodik, hogy legyenek „kizárólagos gyógy­helyek”, ahol a gyógyulni vágyókat sismimi sem zavar­ja. Ebben nemcsak az érten­dő bele, hogy ne legyen leve­gőt szennyező ipari üzem, zajforrás a közelben,, hanem még az is, hogy ne légyen a gyógyhely közelében ha­gyományos üdülő. A negyedik ötéves terv idején három és fél milliárd forintot költöttünk a gyógy­turizmus fejlesztésére, 1975 és 1980 között pedig 4,6 mil- liárdot. Óriási összegek ezek, különösen ha azt is hozzá­vesszük, hogy a fejlesztésnek1 mindmáig nincs teljes jogú gazdája. Pontosabban: sok gazdája van. Fejleszt több minisztérium, országos hatáskörű főhatóság s — inkább első helyen kel­lene említeni — fejlesztenek az érdekelt megyei tanácsok. Olykor magukra hagyva va­lósítják meg önálló elképze­léseiket, máskor hosszas vi­ták előznek meg egy-egy na­gyobb fejlesztést. Annál is inkább, mert — és ebben senki nem találhat kivetni valót — minden megye a sa­ját területén lévő gyógyhe­lyet pártfogolja, szeretné a többi elé helyezni. Sokat fejlődtek az elmúlt évtizedben a dunántúli für­dők: Bük, Zalakaros és — mindenekelőtt — Hévíz. Fej­lesztésük nagyon indokolt, hiszen a nyugat felől érkező vendégnek mindegyük! útjá­ba esik, ha a Balaton felé tart. Márpedig a turisták magyarországi úticélja ha­gyományosan a Balaton és Budapest. Ami viszont nem szoríthatja háttérbe a déli határ közelében levő és ugyancsak nemzetközi nép­szerűséget szerzett Harkány, vagy az ugyancsak könnyen elérhető orosházi Gyopáros- fürdő gyógyvizét. S a többi­nek is — mind a 26-nak — megvan a jogosultsága, amit a helyi, megyei tanácsok és vállalatok további fejleszté­sekkel, gyarapításokkal igye­keznek igazolni. Üjabb milliárdokba kerül a gyógy-vendégforgalom to­vábbi növelése a mostani öt­éves tervben. Nemcsak jó, de időszerű is lenne, hogy ezek a nagy összegek egy kézből, gondos mérlegelés után ke­rüljenek oda, ahol a legered­ményesebben térülhetnek meg. Bizonyított tény, hogy az a legjobb reklám, ha az elégedetten, gyógyultan távo­zó vendég másoknak is ajánlja majd a magyar gyógyfürdőket. Várkonyi Endre MAGYARORSZÁG GYÓGYFÜRDŐI ,— «'•Jósvafó T — #v-A Parad.r • / • Nyíregyháza / Matrahaza. Eger . / Leányfalu Mezőkövesd Debrecen/ BUDAPEST Szolnok^ Ber®kf*inl° Kecskemét .Tiszakécske J Lak'telekV^f'10 f • \« Szentes , Kiskőrös „ •( .. GyulaT •Dombóvár ««L-A-ia« , Kiskunhalas \ Mako,^.y ^eged^*/ Hajdúszoboszló (fciWi) 100 km —I sót eredményezték. Ezért mind többször halmozódtak fel áruk a kereskedők raktá­raiban. Egy bolognai keres­kedő volt az első, akii sors­húzással szabadult meg áru­jától. Sikere példát mutatott és a XVI. század elején di­vattá vált az árusorsolás. Hamar rájöttek azonban arra, hogy a sorsijáték — áru nélkül is — hasznot hajtó.ha több folyik be a sorsjegyek árából, mint amennyibe a kisorsolt nyeremény kerül. Az árusorsolásnál az áru for- galomfoahozaitala még a cél, a sorsolási pedig csak eszköz volt. Később a sorsolás vált cellái Innen adódott a követ­kező lépés: az állam maga rendezte a sorsolást, új jö­vedelmi forrást teremtve. Ugyancsak /Olaszországból származik a sorsjátéknak máig népszerű formája, a lottó, korábbi nevén a lutri. Ez a játék azokból a foga­dásokból alakult ki, amelyek ugyancsak ebben az időben — az újkor elején — szerte Olaszországban nagyon ked­veltek voltak. Fogadtak ott mindenre: hajók beérkezé­sére, pápóiki választására sfcb. A lottó mégsem ezekből, ha­nem a Gónuában a szenátor- választásokkor ki alakult foga­dásokból vált népszerű szám­sorsjátékká. A számsorsjáték A génuai nagytanács, amely a köztársaságot kor­mányozta,, évenként öt-öt új tagot választott a 90 jelölt közüli A sorsolásokra ünne­pélyes keretek között került sor. Így vált szokássá az a fogadás, hogy ki lesz az az öt polgár, akinek a nevét az urnából kihúzzák. A génuai köztársaság is hamar felismerte, hogy e fo­gadások jövedelmével növel­ni lehet az állam bevételét. Ezért aztán a 90 polgár nevét számokkal pótolva 1620-ban már az állam rendezte az el­ső lottót. Ezt a rendszerű lottót 1751. november 13-án kelt pátens­sel honosították meg az oszt­rák és cseh örökös* tartomá­nyokban. Magyarországon 1763-ban került sor a lottó­játék bevezetésére. Ekkor még bérbeadták a játékot, állami kézibe csak 1787-ben vették: A lottójövedékire vonatko­zó rendelkezéseket és a sziámsorsijáték rendszerét 1813-ban császári pátens ál­lapította meg. A mai lottót 1957 márciu­sában vezették be, mégpedig állami lakásépítési alap kép­zése cél jából. S hogy módsze­rét tekintve alig változott, azt (jól mutatja a XVIII. szá­zad hatvanas éveiből származó első magyar ismertető: „Az TSÁSZÁRI. s KIRÁLYI Pri­vilégyiommal donáilitatott, és ő Felségétől egész Német, és Magyar ési többi örökös or­szágiban confirmáltatott Lot- terin foglal magában 90 Szá­mokat, vagy Numerusokat: és ugyan egytől fogva ki- lemtzveni-g, az mellyekből fsak 5. nyertessek szokás sze­rint való világos1 formalitá­sokkal ki-húzaittatniak.” „Ambo, terno, quaterno, quinterno"... Ám az öt nyertes számra történő fogadás mégisi lénye­gesen eltért a mostani játék­tól. Az 1813. évi lottó-pátens, amely minden addigi loititó- rendszabályt megszűntnek nyilvánított, még így rendel­kezett: „A számsorsjáték az eddig is érvényben volt és általánosan ismert játéksza- bályzaf szerint négyfélekép­pen történhetnek, t. i. hatá­rozatlan húzatra, határozott húzatra, amibóra és temó- ra.” A mai olvasónak ezek a lehetőségek már nem sokat mondanak. Nézzük ezért, mit ír róluk egy régi lexikon: „Ha va’aki egy számra fogad, akkor arra játszik, hogy a kihúzandó öt szám között egyszer ki jön az, tó száma is, vagy pedig arra játszik, hogy az illető szám előszörre, har­madszorra, vagy utoljára hú- zassék ki. Ha két, három,' négy vagy öt szám kihúzásá­ra fogad, úgy mondják, hogy ambo, tfimo, quaterno. vagy quinternóra játszik. Ha már most a játékos veszít, akkor a lottó-bankáros nyer, ha ellenben a játékos nyer. ak­kor a bankár annyiszorosan fizeti neki ki a betétet, amint ezt a játékterv megállapít­ja.” Tehát ekkor még a játé­kos már a fogadásnál tudta, hogy nyerés esetén hányszo- rosi nyereményt kap. Csak­hogy a kifizetésre kerülő nyeremény mindig kiszibb volt, mint a nyereményalap. Ezért is alakultak bérleti tár­saságok a lottójáték; rendezé­sére. amelyek bérelték a jár­ték jogát az államtól. A lottónak tehát hazánk­ban már több mint kétszáz éves múltja van. Igaz, kez­detben, az osztrák lottó jöve­dék nem sok bevételre tett szert Magyarországion, mert a hazafias gondolkodás eile-’ nézte a gyűlölt monarchia bevételének! ilyen formában való támogatását is, Az 1848-as kormány be ás zárat­ta a lottógyűjtő helyeket. ' Csak 1868-ban — a kiegye­zés után — került sor az ön­álló magyar lottójövedék fel­állítására. Ekkor vált a lot­tójáték hazánkban is népsze­rűvé. Később — 1913-tól 1957-ig — mégis szünetelt a lottózás. Csak huszonöt évvel ez­előtt. új formáiban, megvált tozott feltételekkel, a játék tisztaságát garantáló megol­dással indult újra népszerű útjára a lottójáték. Ma már hetenként több mint 9,7 mil­lió szelvény érkezik a kiérté­kelő helyekre. Ám ez már napjaink története... Láng Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom