Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-06 / 55. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. MÁRCIUS 6. I Arcképvázlat I Itt képzelem el az életemet „Tudja, ón sohasem vágytam e,l innen. Megszoktam ^zt a várost, itt születtem, nevelkedtem, itt mentem férjhez. Itt lakik szinte mindenki, aki számít nekem, a szüleim, a családom, a barátok, az ismerősök. Nem tudom, ki hogyan van a kötődéssel, a ragaszkodással. Sokfelé • jártam már az országban, hiszen a brigáddal is voltunk kirándulni többször, a testvéreim másfelé laknak, meglátogatom őket. de bármennyire tetszett egy vidék, jó volt hazajönni. Én már csak itt tudom elképzelni az életemet. Fiatal lány . koromban Szolnokon dolgoztam, az Alcsiszigeti Állami Gazdaságban. Szerettem ott lenni, szállóban laktunk, de hétvégén mindig hazajöttem. Aztán férjlhezmentem, itt, Mezőtúron és a család mellett nem lehetett folytatni a kétlaki életet. Munkát vállaltam itthon dolgoztam a Magtisztító Vállalatnál is. Aztán, ahogy jöttek a gyerekek, otthon maradtam velük. Két fiam van. Az egyik 18. a másik 14 éves. Ha rájuk nézek, mindig eszembe jut, hogy szalad az Idő. Mintha csak nemrég lettek volna apró gyerekek. Évekig itthon voltam velük, kisgyerek mellett, ház körül mindig akad annyi tennivaló, ami egész napra elfoglal egy asszonyt. Csak hát... olyan ez a munka, hogy nemigen van látszatja. Mindennap elölről kell kezdeni. Igaz, így több idő jut a családra;, de bezárt az ember, alig tudja, hogy mi történik körülötte, a világban. Várja az estét, hogy hazajöjjön a férje, és elmondja, mi újság van. Amint a kisebbik fiam iskolába ment, rögtön munkát vállaltam. Ezt a gyárat ajánlották az ismerősök, szép, új üzem, volt felvétel. Ezerkilencszázhetvenket- tőben jöttem ide azóta itt vagyok, most már itt is maradok nyugdíjig. A présgép mellé ikerültem, most is azon dolgozom. Nagy gép, nehéz gép, de megszoktam, ismerem. Csiszolt lemezekből. tekercsekből alkatrészeket készítünk. Először zárakat gyártottunk, most pedig mosógép és kerékal- katrészek kerülnek ki a kezünk alól. Piszkos, olajos munka, de van a gyárban zuhanyozó, öltöző, mindig tisztán megyünk haza, mintha nem csináltunk volna semmit egész nap. Amikor idejöttem, rögtön a Béke brigádba kerültem. Kevés embert ismertem azok között akik a gyárban és a brigádban dolgoztak. Persze. találkoztam már sokukkal az utcán, látásból ismertem őket. névszeri nt azonban nem. Eleinte idegennek éreztem magam, de hamar megbarátkoztam a .munkatársaimmal. különösen a brigádtagokkal. Akkor is tizenketten voltunk, ma is annyian vagyunk. Már a kezdet kezdetén szorgalmas brigád volt, kitüntetett, ilyen kollektívába kerülni öröm is. felelősség is. Éreztem, hogy várnak tőlem. valamit, bizonyítást, teljesítményt. És ez sikerült. Nemcsak azért mondom, mert a brigád vezetője lettem ... Szeretem ezt a kollektívát, büszke is vagyok rájuk, hiszen a gyáregység ezüst és aranykoszorús brigádja a miénk. Ha új ember jön közénk, bizony neki is meg kell szoknia a tempót be kell illeszkednie, mert. a brigádnak olyan hagyománya van, amelyet folytatni kell, és ezért mindenkinek tennie kell tudása, lelkiismerete szerint. Nem könnyű egy brigádot vezetni. Nem vagyunk már olyan fiatalok, neg.yven- nyokrötven évesek is vannak közöttünk. S bizony az évek során — kár tagadni — csak elfárad az ember. Nem a,régi már, meglátszik rajta az idő múlása. De a fiatalabbak a frissebbek mindig buzdítják a t'áradó- kat. ■ Így jól megy a munka. Sőt, a nyolc órán túl is mindig csinálunk valamit. Ha társadalmi munkáról van szó, lehet .ránk számítani. Részt vettünk a gyár épülete előtti parkosításban, takarítottunk átadás előtt a Zrínyi úti óvodában. Patronáltunk egy idős nénit, aki azért emlékezetes — sajnos, már meghalt —, mert nemcsak a kertjében lévő gaz-dzsungelt kellett kiirtanunk. hanem a néni bizalmát is meg kellett nyernünk. Féltette minden holmiját, először nem is akart bennünket beengedni. Aztán látta, hogy rendszeresen jövünk, segítünk, megbarátkozott velünk. Végül már ott állt a kapuban, és várt bennünket amikor tudta, ho.ev megyünk. Én olyan vagyok, hogy ha kémek tőlem valamit, nem tudom azt mondani, hogy nem érek rá, nem csinálom meg. Azt hiszem, a brigádunk is így van ezzel. Persze így kevesebb idő jut a csalódra. Amikor munkát vállaltam, a férjem talán meg is sértődött, hogy miért nem maradtam otthon. Most már belátja ő is, hogy könnyebb így, ha ketten keresünk. A gyárban elég jól fizetnek, tavaly például 10 százalékos bér- fejlesztés volt. Nemcsak anyagilag becsülik meg az embert: megkaptam a váll a- lat „Kiváló Dolgozó”-ja és a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. A sikereknek örül a családom, de ha nincs otthon meleg vacsora, szó én a ház elejét. A gyerekek szoktak segíteni a-/, otthoni munkában, a férjem nemigen. Éppen a múltkor elnéztem a szomszédban lakó fiatal házaspárt, mindent együtt csinálnak. Igen, ők már így szokták meg. A középkorú vagy idősebb férfiakat viszont már nehéz rávenni arra hogy segítsenek a háztartásban, A család és a brigád szinte kitölti az életeimet. Az ismerősök, a barátok is a brigádból kerülnek ki. Együtt megyünk kirándulni, színházba, szórakozni, társadalmi munkába. Jobban megismerjük egymást, összekötnek a közös élmények a közös munkák. Ha például a brigádból valaki házat <épít, számíthat a segítségünkre. Nagy ünnepeken, névnapon. karácsonykor pedig a család jön össze, a szüleim, a testvéreim, ilyenkor sokan ülünk az asztal körül. Gondolkoztam már azon is hogy tanulni kellene. Ugye, az ember olvassa, látja, hallja, hogy mindig új dolgokat találnak fel, fejlődik a tudomány... A hetedik nyolcadik osztályt itt jártam a gyárban, a dolgozók iskolájában. A brigádban mindig van egy-két ember, aki éppen a gimnáziumot végzi. De ... sok a munka meg a csajád elfoglalja az embert — így a .tanulás elmaradt. Ha van egy kis időm, tévét nézek vagy olvasok. A vékony könyveket szeretem. amelyeket egyszuszra el lehet olvasni. Ami kor el-elgondolkozom a kitüntetéseken, meg azon, hogy én lettem a Béke brigád vezetője, mindig felmerül bennem, miért éppen én? Az ember próbálgatja megfogalmazni a választ, de inkább másoktól kellene ezt megkérdezni, kívülállótól. Reggelente vagy délutánonként — két műszakban dolgozunk .— amikor belépek a gyár kapuján, mindig jó érzés fog el. Nemcsak azért mert szép, úi gyár a miénk, tiszta és kényelmes, hanem mert szeretem a munkám, az itteni embére- ket. Jólöltözött, kicsattanó egészségű, nevetős asszony. A neve: Nagy Jánosné. A •Könnyűipari' Gépgyártó Vállalat 8. számú gyárában dolgozik. Mezőtúron. Betanított munkás. Paulina Éva A Vértesi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság esákvá- ri erdészetében évente huszonhárom- huszonhétezer köbméter fát termelnek ki. Egy részét a TÜZÉP környező telepein értékesítik, a zömét a gazdaság saját üzemeiben dolgozza fel. Nem a készpénz a lényeg Hogy tankolnak az „olajosok”? A gépkocsivezetéssel hivatásszerűen foglalkozók tábora megoszlik, ki-ki vérmérséklete szerint mond ítéletet arról a rendeletről, amelyik értelmében a benzinnel működő közületi járművek tankját nem jegy, hanem készpénz ellenében töltik meg a tanknál. Van aki kétszáz, forintnyi megtakarítást ..vall be”, mások szerint a normából éppen csak ki lehet jönni, nem kevesen keveslik a Az előzetes magyarázkodásra végül nem került sor, azonban talán mégsem ennek tulajdonítható, hogy a Lat- víja mikrobuszok és a Lada személygépkocsik kormányosainak véleményét Illés Kálmán szavaival summázhatjuk a legvalósághűbben: — Bárkinek odaadom azt a pénzt, amit az 1600-as Lada most 10 literes normájából kigazdálkodik. A hónap végén zsebben maradó száza- • sokról szóló mesének — legalábbis nálunk — nincs semmi alapja. A normák „levétele” óta az ember az.t is meggondolja, belefogjon-e égy előzésbe, megéri-e neki, hogy gyorsabban hajtva, fél-, órával korábban érjen haza. A személyes nyereségről fagsatózni fölöslegesnek látszott. Már csak azért is, mert a garázsmester szerint, ha létezik is, összege e'enyésző. Különben is, tényleg magánügy, hogy rutinját gondosságát. a lehetőségeket kihasználva ki, miként kamatoz- tatia. Érdekes let' volna megtudni. hogy a gépkocsivezetőket Ösztönzőnek tűnő szisztéma a kőolajosoké, az Alföldet. rendszeresen járó Szabó Zsigmond tapasztalatai szerint azonban igen sok intézménynél idegenkednek a kínálkozó lehetőség kiaknázásától, és a normánál kevesebb fogyasztás hasznából a gépkocsivezetőknek semmi sem jut. Miért? Az indok első hallásra helytálló: a vállalatot látszólag semmilyen érdek nem fűzi a sofőrök ösztönzéséhez, a megtakarítással érdemesebb a költségeket csökkenteni, mint az amúgyis munkabért kapó járművezetők zsebét ..megtömni”. De nézzünk csak az okoskodás mögé! Mi a biztosíték arra. hogy ösztönzés nélkül les/, üzemanvag-meg- takarítás? Nem kell mindjárt a legrosszabbra, arra gondolni, hogv a fölösleges benzint vagy gázolajat a vezető ..kiszippant in” a tankból és hasznosítja, ahogy tudja. Elegendő, ha a cikk A benzin és a gi ázol aj liter.jei kerülnek ; i mérleg egy i k serpenyőjébe : a másíkba a .járművek in ü szaki állapot ónak változó sa. Nemcsak laikusok körében aggódnak amiatt. hogy az üzemanyag takarékosságnak esetfeg a járműpark tönkretétele lesz az. ára.. A/ NKFV garázsmestere és szállítási osztályvezetője így velőkéiül) kilométerre engedélyezett, benzin mennyiségét. A ..vallomásokban'’ valószínül eg szerepe van az óvatosságnak is — Horváth Sándornak, a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld- gáztermelő Vállalat szolnoki ga rúzs mes terének megj eg,vzé- seből legalábbis ez sejthető. ..Mielőtt a sofőrökkel beszél, valahogy tudt.ukra kellene adni. hogy sző sincs újabb norinasz-igorításiúl” — mondta. forintokkal mérve mennyire erős érdek fűzi az üzemanyaggal való takarékossághoz. Jobbhíján azonban az új rendszer szülte elvi lehetőségek is sokat mondanak. — Az üzemanyaggal takarék osk odri i, régen prémiumokkal ösztönöztük a gépkocsivezetőket. Ez. is jelentett valamit, de nem túl sokat — vélekedett a változások hatásáról Szabó Zsigmond, az NKFV szállítási osztályvezetője. —. A járművek vezetőit csak az. érdekelte. hogy az. előírtnál valamicskével kevesebbet fogyasszon a kocsi. Mindegy volt., három vagy huszonhá- "rom litert spóroltak meg; a prémium összege nem változott. Vállalatunknál ma a havi megtakarítás 80 százalékát azoknak is kifizetjük, akik a még mindig jegyre kapható gázolajjal, vagy salát kutunknál tankolt üzemanyaggal járnak. Ésszerűségi szempontok szóltak amellett. hogy az, így nyerhető összeg ne legyen több, havi 500 forintnál. elején idézett sofőrök szavai eszünkbe jutnak; ők érdemesnek tartották lassabban gyorsítani, kisebb tempóban „hajtani”. így gondolkodva könnyen belátható: a vállalatoknak egy igen fontos népgazdasági érdekét — a kőolaj felhasználás csökkentéséért — nem kell sajátjukéról lemondani, áldozatot vállalniuk. A várható megtakarítás a gépjárművezetők ösztönzése nélkül úgyis minimális. Bizonyítja ezt az NKFV példája: január elseje óta. amióta a jegyre, vagy az'üzemi kutakból tanikolókat is részeltetik a megspórolt pénzből, a járművek kevesebb üzemanyagot füstölnek el. a vállalatnál egv év alatt 80 ezer tonna hajtóanyag megtakarításra számítanak. Igaz. a haszrionnak csak kis részét könyvelheti el a vállalat — egy azonban biztos, rosszabbul nem járt, mint régen. Az ország viszont ... . dőlt. amikor ez a kérdés szó- bakerűlt: — Kétségtelen — reagált Horváth Sándor —. hogy szigorúbban kell ellenőriznünk: az autó megkapja-eí ami minimálisan jár neki. A szakszerű vizsgálatokan hamar kiderül, ha a járművet kizsarolják. A sofőr prémiumot sem kap. ha kocsiját gyakran keli javítani, akkor is elesik a fizetésen felüli többlettől, ha egy idő után már nem képes kijönni a normából. De az én tapasztalataim nem rosszak — sőt! Munkatársaim azonnal ellenőrzést, j avítást. követelnek, amikor a meghibásodásnak og.y apró jelét észreveszik. Nem cisyda, saját zsebükre megy a játék. — Más jele is van a személyes érdekeltség hasznosságának — világította meg a gondolatot egy másik szemszögből a szállítási osztály vezetője. — Vállalatunknál tavaly 45 százalékkal, csökkent a közúti balesetek száma. az összes így keletkező kár értéke még ennél is erősebben, 60—70 százalékkal mérséklődött. Elemzések szerint ez a jelenség egyértelműen a lassí^bb közlekedésnek köszönhető. . A járművek műszaki állapota megóvásának azonban nem minden kedvez. A szakemberek szérint az autó kevesebb. de megfelelő oktánszámú üzemanyaggal is károsodás nélkül működtethetők. ha a sebességet jól választják meg. A kocsi vezetőjének érdeke a. takarékoskodás. igazi eredmény eléréséhez azonban * csak ennyi elegendő. Az NKFV-nél hallottak szerint a (ó törekvések akár balul is kiüthetnek. A szervizhálózat ' ugyanis nem képes az üzemben tarlókkal szemben támasztott szigorú követelményekhez alkalmazkodni. Az alkatrész- ellátás igen rossz, az olajtermelők például még a fúvó- kákát is maguk esztergálják. A javításra szakosodott vállalatoknál a megrendelők már akkor is örülitek, ha kocsijukat időben fogadják. „Naív- ság lenne a szervizektől a fogyaszt ás időt rabló pontos beszabályozást várni”. Egy, csak az ésszerűség szabta határok között jól felszerelt házi műhelyben viszont képtelenség mindent megcsinálni. Káros takarékoskodás — Így aztán — vonta le a következtetést Szabó Zsigmond — engedményekre kényszerülünk. Amelyik kocsit nem tudjuk megcsináltatni. annak vezetőjével elnézőbben bánunk, szemet hunyunk a túlfogyasztás előtt. — De azt sem szabad elhallgatni. hogy központi rendeletek is késztethetnek pazarlásra. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt még 8 ezer kilométerenként kellet! olajat cserélni, a személygépkocsikban. Most — gyengébb minőségű kenőanyaggal ■— 15 ezer kilométer az. előírás. Véle- ménvem szerint az. ilyen takarékosság kártékony hatását már megérzi a motor: Az (>1 áj f< »gyászt fishoz kapcsoló- dik a másik kételyem is. Ha a normánál egv bizonyos mennyiséggel többet, „eszik” a kocsi, és a hiba nem megszűnte'hető. akor motorját az előírások szerint végül is ki kellene cserélni. Egv tízezreket' érő használt motort, kell kidobnunk csak azért, hogy öt ven forint elonzarlását megakadályozzuk. A prémium nem ösztönzött J Haszon — két szempontból Lassabban, olcsóbban V. S/ás7 ,TÓ7Sof
