Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-27 / 73. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1982. MÁRCIUS 27, Egészségügyi világnap ’82 „Életet az íveknek!” Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1948. április 7-én alakult meg, s nem más. mint az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) egyik szakosított szervezete. A megalakulás évfordulójára emlékezve ünnepeljük minden évben április 7-én az egészség- ügyi világnapot. Alkotmánya életbe lépésének évfordulóján a világszervezet minden évben más és más aktuális kérdésre igyekszik felhívni az emberiség figyelmét azzal a szándékkal, hogy azt valamennyi tagállam kormányzata a lakosság körében széleskörűen tudatosítsa. Az idén az ENSZ közgyűlése a következő jelmondatban (fogalmazta "meg programját: „Életet az éveknek!”. A jelmondat híven tükrözi azt a nagy változásit, amely az< öregkor biológiájának értékelésében következett be, de magába foglalja a korosztály egészséges életmódra nevelését, sőt célul tűzi ki az idősekkel való foglalkozás új formáinak keresését. Magyarországon az átlagos életkor emelkedik. , Szolnok megye lakosságának több mint húsz százaléka — közel 95 ezer ember nyugdíjas: korú. tehát az idősek arányát tekintve a mi megyénk az országos átlagnál is nagyobb feladatban kell, hogy részt vállaljon. Az állam, a itársadálom magasabbren- dű kötelességérzetből sokféle módon segíti az idős, embereket — példa erre a szociális gondoskodás többféle formája. Ezek egyike az egészségügyi gondozás is. Ezt segíti az egészségügyi világnap programja, amely meghirdetésekor rendezvénysorozatok elindítására hívja fel a figyelmet, s amely nagyméretű társadalmi ösz- szefogást és egvén.i felelősségérzetet kíván. Bizonyéra növekszik majd az olyan szocialista brigádok, úttörők középiskolások, aktivisták száma akik a szociális otthoniban. az öregek napközi otthonában és a saját lakásukban élő, magukra hagyott öregeket segítik. Reméljük, hogy az . édes” gyermekek sem ítélik idős szüleiket öregkori árvaságra magányosságra, s visszaadnak valamit a régen kapott gondoskodó szeretet bői. Az egészségügyi világnap megyei ünnepi megnyitója április 7-én 10 órakor Nagyivánon lesz, a művelődési ház előadótermében. ahol a három összevont község idős lakói hallhatnak majd előadásokat. műsort, s tekinthetnek meg hobby- és régiségkiállítást. a művelődési ház mellett az öregek nap- köziobth ónéban. Az elkövetkező hetekben, valamennyi egészségügyi intézmény, szociális otthon, nyugdíjasklub öregek napközije helyt ad egy-egv találkozónak, foglalkozásnak, a szokottnál ünnepélyesebb baráti összejövetelnek. A világnap csak jelképesen vonatkozik egyetlen napra, április 7-re, a jelmondat szellemének egész évben, sőt tovább is érvényesülnie kell. Cseh Tiborné Az oldalt összeállította: Rónai Erzsébet Elhagyott-e a lakás? A napokban idős, beteg ismerősöm kétségbeesetten panaszkodott. Azzal kezdte, hogy a gyerekei nagyon rendesek hozzá. Mindig szívesen látják. Ebben a kemény, hosszú télben pedig egyáltalán nem engedték, hogy egyedül küszködjön a napi tüzelőhordással. Jóval karácsony előtt összecsomagolták a legszükségesebb holmijait, és közölték vele, hogy tavaszig csak látogatóba engedik haza. Elég nagy a lakás, kényelmesen elfér a mama náluk. Már közbe akartam vágni, hogy hol itt a probléma. Az már csak nem lehet terhe®, hogy szeretik és gondoskodnak róla a gyerekei. — Nem itt a baj — mondja az én gondolatolvasó beszélgető partnerem. — A napokban hazamentem szétnézni. és a háztulajdonosba botlottam. Mi az, hogy botlottam. Olyan indulatosan támadt rám az udvaron, hogy alig jutottam szóhoz. Hogy az ő nős fia egy szobában nyomorog nála. amíg én lezárva tartom a tőle bérelt komfortos lakásomat. Nekem van hova mennem. Most nem' tartózkodom otthon hetek óta. Majd ő megmutatja hogy ki perel abból a lakásból, és megszerzi a fiának. Most nem tudom, mit tegyek. A gyerekek a telkemre kötötték, hogy menjek vissza hozzájuk, de nem merem megtenni. Félek. hogy elveszítem a lakásomat. Problémája nem egyedülálló. Sok idős emberéhez hasonló. Viszonylag kevés az olyan nagy lakás, ahol több generáció együtt tud élni. No meg az öregek is ragaszkodnak megszokott otthonukhoz. Rendkívüli körülmények viszont szükségessé tehetik, hogy a testi erejének amúgy is fogytán levő idős ember hosszabb ideig élvezze hozzátartozójának vagy valamely intézménynek a gondoskodását. Igaz ugyan, hogy van egy olyan jogszabály amely kimondja, hogy ha a bérlőkét hónapot meghaladó időre elhagyja a lakását, akikor a magánlakás tulajdonosa kérheti a bíróságtól a lakásbérleti jogviszony megszüntetését, a tanácsi bérlakást pedig a lakásügyi hatóság igénybe veszi. De nem tehet elhagyottnak tekinteni a lakást akikor, ha a bérlő abból azért van távol, mert gyóPVkezelésfaen részesül; katonai szolgálatot teljesít; lakóhelyén kívül dolgozik, és ott nincs állandó lakása; a lakóhelyén kívül végzi tanulmányait; szabadság- vesztéses büntetését tölti; az épület vagy a lakás karbantartásával, átalakításával. bővítésével vagy korszerűsítésével kapcsolatos munkák miatt a lakást rendeltetésszerűen átmenetileg nem tudja használni, üdül vagy családi, illetőleg egészségügyi körülményei ezt indokolttá teszik. Kétségbeesett ismerősömnek természetesen nem soroltam fel a jogszabályban található valamennyi esetet, Neki elég volt a felsorolás utolsó esetét idéznem ahhoz, hogy megnyugodjék, és visszaköltözzék a még hátralévő hideg napokra a róla gondoskodó családjához. Dr. Kertész Éva Tere-fere tavaszi napsütésben AKI ÉRTELMESEN ÉLT... Egy, a számtalan régi kép közül Éppen indulna valahová, a kapuból fordul vissza, mert örül a találkozásnak. A parányi lakásban — ketten alig férünk i— hideg van, elromlott a gázkészülék, ám az étet különös ajándéka, az emlékezés felizzítja a levegőt. Fényképek százait szedi elő, és téved- hetetlenül sorolja, melyiken ki van tudja, kiből milyen szakmunkás lett, ki szerzett orvosi, tanári, mérnöki diplomát, ki-mire vitte, amióta felcseperedett. Sokan köszöntik ma is az utcáin, hívják vendégségbe K,irály Jolánkát. aki már a felszabadulás előtt két évtizeden át ápolónőként dolgozott. s aki az ötvenes években bölcsődét szervezett Szolnokon. Később a városi szociális otthon főnővére lett majd a Hetényi kórház I-eg belosztályán volt betegápoló. — Most is ott érzem igazán otthon magiam, oda megyek, ha valami segítségre- szorulok. De oda hívnák meg az öregek napjára, kirándulásra is vendégül láttak már... y , Életét az emberek — a gyerekek, a betegek — gondozására. szeretetére kötelezte el. A legtöbb fényképet érthetően a piciikről, az induló életekről őrzi. Közöttük mindig elfelejtette, hogy édesanyja őt is kicsi korában eldobta magától, de még azt is hogy apró lakása a városközponti öreg házban mindig beázik. Azt tartja Király Jolén- ka: ha az ember értelmesen élt, nincs mit sopánkodnia az idő múlásán ... Nem ismerte soha a meghátrálást, a tétlenséget. Igazi boldogsága az volt, ha a kicsiket játszani látta, járni taníthatta. — A sok elismerést, oklevelet senkinek nem számítják át pénzre, így aztán elég soványka a nyugdíjam, de nekem elég... csak a munka hiányzik. A csaknem öt évtizednyi fáradhatatlan nyüzsgésbe sajnos belerokkantam. Kár. hogy a múltból cmi karnyújtásnyira van tőlünk, nem tehet egy percet se visszahozni, de ezen nem szomorkodom, így van ez rendjén! Akiinek van miire visszatekintenie, az nem. élt hiába — és nem marad magára. I. R. Jöttek a kertbarátok Nem volt túlzás abban, hogy éveken keresztül mintagazdaságnak nevezték a jászberényi Völgyi Mihály házikertjét. Miska bácsi, a helyi kertbarát klub alapító tagja olyan szeretettel, odaadással és hozzáértéssel gondozta „földecskéjét”, hogy az valóban kiérdemelte a mintagazdaság nevet. Termékei: zöldségfélék, gyümölcsök, szőlők sok kiállításon vívtak ki jogos elismerést, és ha valahonnan kertbarátok jöttek tapasztalatcserére Jászberénybe, a klub vezetősége szinte minden esetben Völgyi Mihály kertjébe invitálta őket, nézzék meg: hogyan hálálja meg a föld, a növényzet a gondoskodást. Miska bácsi szokásához híven gondolatban az idén is elkészítette munkatervét. Számításba vette, hogy nemsokára felenged a föld, és előkerül a szer számoskamrából az ásó. a kapa. a metszőolló. Sajnos a végzet, az elkerülhetetlen beleszólt a számításba. Január közepe táján Völgyi Mihály elhunyt, otthagyva beteges feleségét és kedvencét, a szép házikertet. Már úgy látszott, hogy a szerszámoskamra ajtaján örökre berozsdál a lakat, a frissen ásott föld szaga sem juttatja senkinek eszébe a tavasz jöttét. A napokban azonban megérkeztek a kertbarát klub tagjai. Egyik nap vagy tízen, a következőn ugyanannyian. Felásták a kertet „kivonalazták” az ágyáso- kat, metszették a fákat, a szőlőt. Völgyi Mihály kertje felébredt. A föld várja a palántákat, a fák a rügyeket, úgy mintha gazdájuk, a szorgos kezű Miska bácsi el sem költözött volna. Illés Antal Nem gyűjtők — gyüjtögetők ők fogalmaztak így, amikor kedves meghívásuknak eleget tettünk és bemutatták féltett, szeretett „kincseiket”. Gulyás Jánosék aprócska szolnoki lakásában mindenhol — falon, polcon, szekrény tetején — valami érdekességet lát az ember. — Tudja, nekünk sose volt annyi pénzünk, hogy „belépjünk” a régiséggyűjtők táborába — jegyzi meg Gulyás Jánosné, Mária néni. — Amerre jártam, családban. ismerősöknél, mindenkinél végigkutattam a padlást, a pincét, és mindig találtam olyan kedvemre való mütyürt, amit elhoztam. Mi az urammal olyan holmikat is őrzünk, amiket más a szemétbe dobna. Itt van például ez az ágyúgolyó — mutat egy ormótlan vastömegre — még a török korból való. Itt találtuk a Tisza-parton. Vagy ez a kő, amit fürdés közben vetítünk észre. Kis halak menedéke volt. Ilyen gyönyörűen csipkézni a legnagyobb művészek se tudtak volna, csak a víz. — Nézzen szét nálunk — invitál barátságosan a házigazda, Gulyás János, aki nyugdíjas éveit gyűjtögető szenvedélyének szenteli. A szobában rézkancsók. vázák, tőrök, mind-mind Indiából való. (Ezeket Mária néni csodálatosan szép kézimunkáiért cserélték.) A tányérok, a köcsögök legtöbbje még a nagyszülőket „szolgálta”. A kétszázéves, szépen faragott foglalatú falióra, a parasztbarokk, faragott padok és a polcok szintén a nagymama lakását díszítették. Azóta ezeket már többen kérték — jó pénzért is — de nem válnak meg tőlük. A konyha fala tele nép- művészeti tányérokkal, köcsögökkel. Mindkettőjüknek a legkedvesebb közülük az erdélyi köröndi gyűjtemény, amely külön falat kapott. De Hollóházáról. Bélapátfalváról, Karcagról is rengeteget kaptak cseréltek. Polcon őrzik a régi vasalókat, mozsarakat, sütőformákat — Itt vannak ezek a mérlegek — mutatja János bácsi. — Ki tudja, mikor csinálták és még mindig pontosak. Pedig elég sokat használták őket. Ne nevessen ki, még őrzöm a nagyapám korabeli „biztosítótőt”, ezzel húzták bele a gatyaszárba a madzagot... — A csengőimet is érdemes megnézni és meghallgatni, — szól közbe Mária néni. — A nagyobbak te- hénkolompok, a kisebbek csikó, és birkacsengőik. A legrégibb 1855-ben készült Svájcban, gyönyörű hangja van. De ki ne hagyjam a hajócsengőmet, azt is nagyon szeretem. Az előszobában függ a nagyapa kardja és ásója, ami megjárta a ’14-es háborút. De van lószerszámunk. szekercénk, miarokszedőnk is... Míg mesélik egy-egy tárgy történetét, előkerülnek a háziasszony valóban művészben hímzett térítői, párnái is. Közben „vendég” kopogtat az ablakon. — Megjött a „kisvacak”, úgylátszik megéhezett — jegyzi meg János bácsi. És mindketten csendben figyelik, hogy csemegézik a napraforgómagból a kis vad- galamb ... — szekeres — A szobában bőven van látnivaló fotó: Dede Géza Ez a váza még a nagyszülőké volt... Készül egy újabb terítő. Természetesen a nagymama régi vászonjára
